Uj Nemzedék, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

iMV * • t «lJHur i Egy f KMEW MBB mmk hmm t ■■■ MVHM huktuMiei­­• UtdiU, m m s pe# M filler, »KSB % SBSqJ fagSg EjHKgSk BSeI BSgB JSaff KIM vatali V„ Honid­i. 10. LtArtdidl t pengő 60 f ggggB PgjBS HgEigk Bf$r ______ ____________ " g*§St dSim regig _______ laUAat 137-47.Aat 130.06. lu« EjJTm szám­ára SraRSi gnB lagMWBk WM xsffl­es. ^Wfcv. SBI Gyors Irák 17-20.FI aktdadá­ K .ifmC ridik.n­o. K#Ig­gpa mm aalBggiMgsK /MSpk tmwmtfwerajgSBk jessSaifa, hiv.uiok, vm., «Akácai­y pályaudvaron 10 fii­­rSSPi­BgsjLZjSy1 BBSiafir Bd­. Tal., J. 436-04. Tor*z­m jfm Ipgfii ssäsäES ■ ■ • 1 ■­­ . . ' . . . X. évfolyam 273. (2713.) szám ♦ Szombat ♦ Budapest, 1928 december 1• Új irányvonalak Új irányvonalak ígérete, pontosab­ban szólva: bejelentése csendül ki We­­kerle Sándor pénzügyminiszter és Bod János gazdasági miniszter tegnapi be­szédeiből. Wekerle Sándor az ország­­gyűlés felsőházában szólalt fel, és a parlamenti tudósítások nem győzik re­gisztrálni az „élénk helyeslés“-t, a „hosszas taps“-ot, sőt a „hosszantartó taps és helyeslés“ kísérőzenéjét, ami­lyen pedig nem igen szokta kísérni a fináncminiszterek beszédeit, mióta csak áll az alkotmányos világ. Nagy oká­nak kell lennie annak, ha a taps és helyeslés pártkülönbség nélkül, az el­lenzék padjaiból éppúgy felhangzik, mint a kormánypárt soraiból, így is történt. A tetszés, a helyeslés folyton feltörő kórusa olyan pénzügyminisz­teri kijelentéseknek szólt, amelyekhez a Névtelen Adófizetők szomorú had­serege is csak tapsolhat. Mert Wekerle Sándor kijelentette, hogy nem törek­szik arra az előkelő pozícióra, amelyet Magyarország ma Európában az adóz­tatás terén elfoglal, — hogy a közter­hek növelése egyáltalán nincs szán­dékában, — hogy az állami terhek nö­velésével ma már föl kell hagyni, — hogy az építőipar fejlődését adópoliti­­kailag is elő fogja segíteni, — hogy revízió alá fogja venni a luxusadó alá eső tárgyak lajstromát, — és hogy az adók fájdalommentes behajtására fog törekedni. Csupa olyan kijelentés, a­melyre az adófizető polgárság százez­rei fölléleszenek, s amelyre mi, a ke­resztény magyar közvélemény tolm­á­­csolói, azzal az elégtétellel mutatkon­­unk rá, amely becsületes harcaink eredményei miatt méltán kelhet szí­vünkben. Mert­ az Új Nemzedék volt az az orgánum, amely éveken át rá­mutatott arra, hogy az ország szomorú viszonyai miatt nagy áldozatkészségre van szüksége az államnak, de ugyan­akkor az államnak is gondoskodnia kell arról, hogy a társadalom megter­helése lehetőleg arányosan és kíméle­­tesen, a szociális szempontok lehető legteljesebb figyelembevételével tör­ténjék, s mihelyt az állam szükségletei kielégültek, fokozatosan le kell venni a társadalom válláról a terheket.­­ Ennek a fölfogásnak a szelleme ha­totta át Wekerle Sándor pénzügymi­niszter beszédét, s mi ezt a szellemet csak megnyugvással köszönthetjük. De ugyancsak örömmel hallottuk ennek a szellemnek a megnyilatkozását Búd Já­nos közgazdasági miniszter felszólalá­sában, amely az egységes párt úgyne­vezett agrárblokkjának kiviteli érte­kezletén hangzott el. Mindenben aláír­juk Búd miniszter fejtegetéseit a kivi­tel szükséges, elodázhatatlan megszer­vezéséről. Csak helyeselni lehet, azt a megállapítását, hogy egyfelől nem hi­vatalokra és állásokra, hanem kellő mozgékonysággal rendelkező, fürge szervezetre van szükség e tekintetben, másfelől pedig a kereskedelem becsüle­tének védőpajzsa alá kell helyezni min­den export­tevékenységet, mert a kül­földnek egyszer elvesztett bizalmát, ne­héz újból visszaszerezni. És amikor Bod János kijelentette, hogy minde­nekelőtt vasúti tarifánkat kell revi­deálnunk, hogy tarifapolitikánknak ezentúl egyúttal gazdaságpolitikának is kell lennie, akkor ismét alapvető igazságokat mondott ki. Összegezve a két miniszteri felszólalást, örömmel üd­vözölhetjük adópolitikánknak és egy­­­ben exportrendszerünknek új irányvo­nalait, amelyek elodázhatatlanul szük­ségesekké váltak, és amelyek követé­sével a kormány jelentős lépéseket tesz az igazi, eredményes gazdasági kon­szolidáció felé. Több, mint százhúszezren jelentkeztek a mai határnapig az életbiztosítás valorizálására Egész sereg hamis Résenérettségi a­rány tulajdonosa jelentkezett a rendőrségen A koronatanú súlyosan terhelő vallomást v­l tett Nagy Istvánra . Látta, amikor Gazda Gyö­rgy könyvszakértő pénzt adott át Nagy bírónak — „Nagy és Gazda pakliznak egymással“ — mondották az ügyvédek .Bírói palásttját pénzszerzésre használta fel Nagy István"—mondta Vázsonyi Imre díjnok Az Uj Nemzedék tudósítójától.­­A vesztegetéssel vádolt Nagy István és­­ társainak bűnügye ma fordulóponthoz­ érkezett. A büntetőtörvényszék Patay­­tanácsa heteken át végezte a vádlottak kihallgatását s természetesen valamennyi ■vádlott tagadta bűnösségét. Szinte már az egyhangúságba fűlt, ahogyan a vád­lottak egymást kiegészítő vallomásokkal igyekeztek kimutatni, hogy az ügyészség vádiratának állításai nem felelnek meg a valóságnak. A szerdai tárgyaláson Patay tanácsel­nök még egyszer kihallgatta az összes vádlottakat, akik az egyes ellentmondó pontokra vonatkozóan adták meg felvilá­­gosításaikat. Ma délelőtt azután meg­kezdték a tanúkihallgatásokat és elsőnek a vád koronatanúját, Vázso­nyi Imre dijnokot hallgatták ki. Vázsonyi Imre fekete bajuszos, igény­telen külsejű fiatalember. Látható elfogó­dottsággal állt a bíróság elé. Az elnök kérdésére bemondta személyi adatait. A központi járásbíróság ideiglenes minő­ségű dijnoka. — Mikor került ön Nagy István biró úrhoz és meddig volt ott? — kezdte meg a koronatanú kihallgatását Patay tanács­elnök. —■ 1922 januártól kezdve 1924 október végéig. — Az alatt az idő alatt, amig Nagy Istvánnál volt, milyen ügyekkel foglal­kozott Nagy biró? — Értékpapírok vételével és eladá­sával — hangzik a válasz, amelyen még Patay tanácselnök is megütődik. — Mint hivatalos személy mivel fog­lalkozott? — hangsúlyozza. — Én? — kérdi zavarodottan a tanú. — Dehogy ön, Nagy István! — Tőzsdepereknek és csődügyeknek p referálásával. Az értékpapírok vétele és eladása körül felmerülő ügyek referense volt Nagy István. — A­ Z idő alatt, míg ön ott volt, látta ott Gazdát és mit tud Nagy és Gazda közötti vi­­i­szonyról? — Többször láttam őket. Gazda állan­dóan bejárt. Már 1922-től kezdve. A leg­jobb baráti viszonyban voltak és Nagy állandóan szerepeltette Gazda Györgyöt, mint hites szakértőt, annak ellenére, hogy nem volt hites szakértő. — Miért hangsúlyozza ezt, — szakítja félbe az elnök — hiszen nem is volt kö­teles hites szakértőt kirendelni. Miért mondja, hogy annak ellenére? . . . A tanú nem válaszol. — A biró által kinevezett szakértő volt, vagy a felek is megnevezték, mint el­lenőrző szakértőt? — hangzik az elnök újabb kérdése. — A biró úr is kinevezte szakértőnek és a felek propozíciójára is kinevezte. Ő ugyanis gyakran javaslatba hozta, hogy Gazdát tegyék meg szakértőnek és igy a felek őt alkalmazták. — Tapasztalt valami rendellenességet Gazda szakértői működésével kapcsolat­ban? Mondjuk a terminusok dolgában? — A fegyelmi biztos előtt tett vallomá­somban is már megemlítettem, hogy azokban az ügyekben, amelyekben Gazda György volt a szakértő, rendszerint rövidebb terminust tűzött ki Nagy István, mint a többi ügyekben, ahol Gazda, mint szakértő kirendelve nem volt. Azonkívül azokban az ügyekben, amelyekben ki volt rendelve, felhívta a feleket, hogy helyez­zék letétbe a pénzt. Ez a felhívás rend­szerint „sürgős“ és „még ma“ jelzéssel szokott kimenni az irodából. Gazda megjósolta Nagy Istvánnak, hogy melyik részvény „ugrik ki“ — Nagy István és Gazda, beszéltek ez alatt az idő alatt tőzsdeügyekről? — Beszéltek. — Micsoda tőzsdüzletekkel kapcsolat­ban? — Gazda bejött, megmondotta, hogy melyik részvény fog „kiugrani“, szó­val tippeket adott Nagy István biró úrnak. — A biró aztán megbízást adott neki, hogy vegye meg ezt, vagy azt a rész­vényt, „dobja ki“ ezt, vagy azt. Ezeket hallottam. — Küldte-e önt bármikor Nagy­­ biró Gazdához pénzzel, vagy megbízással? — Két ízben is küldött, amikor Gazda a Népszínház­ utcai fióknak volt a veze­tője és később akkor, mikor a Metró­banknak volt az igazgatója. Levéllel kül­dött, amelyben értékpapírok voltak. Vagy eladásról, vagy vételről volt szó. De biz­tosan tudom, hogy értékpapírok voltak benne. — Ezt megmondta Nagy István? — Közölte, hogy sürgős, mert szerdán vagy csütörtö­kön az értékpapírokat el kell adni. — Volt telefonja Nagy Istvánnak hi­vatali helyiségében? — A biró ur szobájában nem volt tele­fon­, csak Orbán biró ur szobáijában volt telefon. — Látta-e ön azt, — teszi fel a szinte perdöntő fontosságú kérdést Patay ta­­lácselnök — hogy pénzt adott volna való­idkor Nagy István Gazdának, vagy vi­szont Gazda Nagy Istvánnak? — Gazda szakértő úr adott át pénzt Nagy István biró úrnak — hangzik megfontoltan a válasz. — Mikor volt az? — Kérem, amint a fegyelmi biztos úr előtt is elmondottam, a Moktár—Hegedűs perben, amikor kirendelte Nagy István bírók­nl Gazda Györgyöt szakértőül, ba­rátságosan azt mondotta a felperes ügy­véd úrnak, Schöpfner Aladárnak, aki az­előtt a törvényszéken volt jegyző: — Kérlek Aladárkám hozd el magaddal a pénzt, nem kell letétbe helyezni, mert az átadás és kiutalás hosszadalmas lenne, hozd el inkább magaddal a tárgya­lásra, ott majd ki fogod fizetni és majd a jegyzőkönyvben nyugtatni fogom. — Úgy is történt a dolog — folytatja a tanú. Megtörtént a tárgyalás és akkor két, vagy három milliót hozott magával Schöpfner ügyvéd úr. Nagy biró úr ki­tűzött egy rövid terminust. A tárgyalá­son megjelentek a felek, bevezették Gaz­dát mint szakértőt, ő megtette vélemé­nyét és a bíró kitűzte a határidőt. Köz­ben Schöpfner kifizette Gazdának a két, vagy három milliós szakértői díjat. Az összegre pontosan nem emlékszem. A fe­lek is eltávoztak és ekkor Nagy biró úr azt mondotta nekem. ..Hozzon be Vá­zsonyi egy csődnyitási iratot­. JÉLxrsi 2LO Sullex»

Next