Uj Nemzedék, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

Több, mint százhúszezren jelentkeztek a mai határnapig az életbiztosítás valorizálására Egész sereg hamis Rösenérettségi * vány tulajdonosa jelentkezett a rendőrségen A koronatanú súlyosan terhelő vallomást y;, tett Nagy Istvánra ; Látta, amikor Gazda Gyfirgy könyvszakértő pénzt adott át Nagy bírónak — „Nagy és Gazda pakliznak egymással“ — mondották az ügyvédek »Bírói palástiját pénzszerzésre Használta fel Hagy István"—mondta Vázsonyi Imre dijnok Az U} Nemzedék tudósítójától. ­Uj irányvonalak Uj irányvonalak ígérete, pontosab­ban szólva: bejelentése csendül ki We- kerle Sándor pénzügyminiszter és Búd János gazdasági miniszter tegnapi be­szédeiből. Wekerle Sándor az ország- gyűlés felsőházában szólalt fel, és a parlamenti tudósítások nem győzik re­gisztrálni az „élénk helyeslés“-t, a „hosszas taps“-ot, sőt a „hosszantartó taps és helyeslés“ kísérőzenéjét, ami­lyen pedig nem igen szokta kisérni a fináncminiszterek beszédeit, mióta csak áll az alkotmányos világ. Nagy oká­nak kell lennie annak, ha a taps és helyeslés pártkülönbség nélkül, az el­lenzék padjaiból éppúgy felhangzik, mint a kormánypárt soraiból. így is történt. A tetszés, a helyeslés folyton feltörő kórusa olyan pénzügyminisz­teri kijelentéseknek szólt, amelyekhez a Névtelen Adófizetők szomorú had­serege is csak tapsolhat. Mert Wekerle Sándor kijelentette, hogv nem törek­szik arra az előkelő pozícióra, amelyet Magyarország ma Európában az adóz­tatás terén elfoglal, — hogy a közter­hek növelése egyáltalán nincs szán­dékában, — hogy az állami terhek nö­velésével ma már föl kell hagyni, — hogy az építőipar fejlődését adópoliti- kailag is elő fogja segíteni, — hogy revízió alá fogja venni a luxusadó alá eső tárgyak lajstromát, — és hogy az adók fájdalommentes behajtására fog törekedni. Csupa olyan kijelentés, a melyre az adófizető polgárság százez­rei föllélekzenek, s amelyre mi, a ke­resztény magyar közvélemény tolrná- csolói, azza1 az elégtétellel mutation tunk rá, amely becsületes harcaink eredményei miatt méltán kelhet szí vünkben. Mert. az Uj Nemzedék volt az az orgánum, amely éveken át rá­mutatott arra, hogy az ország szomorú viszonyai miatt nagy áldozatkészségre van szüksége az államnak, de ugyan­akkor az államnak is gondoskodnia kell arról, hogy a társadalom megter­helése lehetőleg arányosan és kiméle- tesen. a szociális szempontok lehető legteljesebb figyelembevételével tör­ténjék, s mihelyt az állam szükségletei kieíégültek, fokozatosan le kell venni a társadalom válláról a terheket. < Ennek a fölfogásnak a szelleme ha tóttá át Wekerle Sándor pénzügymi­niszter beszédét, s mi ezt a szellemet csak megnyugvással köszönthetjük. De ugyancsak örömmel hallottuk ennek a szellemnek a megnyilatkozását Búd Já­nos közgazdasági miniszter felszólalá­sában, amely az egységespárt úgyne­vezett agrárblokkjának kiviteli érte­kezletén hangzott el. Mindenben aláír juk Búd miniszter fejtegetéseit a kivi­tel szükséges, elodázhatatlan megszer­vezéséről. Csak helyeselni lehet, azt a megállapítását, hogy egyfelől nem hi­vatalokra és állásokra, hanem kellő mozgékonysággal rendelkező, fürge szervezetre van szükség e tekintetben, másfelől pedig a kereskedelem becsüle­tének védőpajzsa alá kell helyezni min­den export-tevékenységet, mert a kül­földnek egyszer elvesztett bizalmát, ne­héz újból visszaszerezni. És amikor Búd János kijelentette, hogy minde­nekelőtt vasúti tarifánkat kell revi­deálnunk, hogy tarifapolitikánknak ezentúl egyúttal gazdaságpolitikának is kell lennie, akkor ismét alapvető igazságokat mondott ki. összegezve a két miniszteri felszólalást, örömmel üd­vözölhetjük adópolitikánknak és egj'- ben exportrendszerünknek uj irányvo­nalait, amelyek elodázhatatlanul szük­ségesekké váltak, és amelyek követé­sével a kormány jelentős lépéseket tesz az igazi, eredményes gazdasági kon­szolidáció felé. A vesztegetéssel vádolt Nagy István és i társainak bűnügye ma fordulóponthozI érkezett. A büntetőtörvényszék Patay- tanácsa heteken át végezte a vádlottak kihallgatását s természetesen valamennyi ■vádlott tagadta bűnösségét. Szinte már az egyhangúságba fűlt, ahogyan a vád­lottak egymást kiegészítő vallomásokkal igyekeztek kimutatni, hogy az ügyészség vádiratának állitásai nem felelnek meg a valóságnak. A szerdai tárgyaláson Patay tanácsel­nök még egyszer kihallgatta az összes vádlottakat, akik az egyes ellentmondó pontokra vonatkozóan adták meg felvilá- gositásaikat. Ma délelőtt azután meg­kezdték a tanúkihallgatásokat és elsőnek a vád koronatanúját, Vázso­nyi Imre dijnokot hallgatták ki. Vázsonyi Imre fekete bajuszos, igény­telen külsejű fiatalember. Látható elfogó­dottsággal állt a uiróság elé. Az elnök kérdésére bemondta személyi adatait. A központi járásbíróság ideiglenes minő­ségű dijnoka. — Mikor került ön Nagy István biró úrhoz és meddig volt ott? — kezdte meg a koronatanú kihallgatását Patay tanács­elnök. —■ 1022 januártól kezdve 1924 október végéig. — Az alatt az idő alatt, amig Nagy Istvánnál volt, milyen ügyekkel foglal­kozott Nagy biró? — Értékpapírok vételével és eladá­sával — hangzik a válasz, amelyen még Patay tanácselnök is megütődik. — Mint hivatalos személy mivel fog lalkozott? — hangsúlyozza. — Én? — kérdi zavarodottan a tanú. — Dehogy ön. Nagy István! — Tőzsdepereknek és csődügyeknek J referálásával. Az értékpapírok vétele és eladása körül felmerülő ügyek referense volt Nagy István. — A-Z idő alatt, mig ön ott volt, látta ott Gazdát és mit tud Nagy és Gazda közötti vj- i szonyról? — Többször láttam őket. Gazda állan­dóan bejárt. Már 1922-től kezdve. A leg­jobb baráti viszonyban voltak és Nagy állandóan szerepeltette Gazda Györgyöt, mint hites szakértőt, annak ellenére, hogy nem volt bites szakértő. — Miért hangsúlyozza ezt, — szakítja félbe az elnök — hiszen nem is volt kö­teles hites szakértőt kirendelni. Miért mondja, hogy annak ellenére? . . . A tanú nem válaszol. — A biró által kinevezett szakértő volt, vagy a felek is megnevezték, mint el­lenőrző szakértőt? — hangzik az elnök újabb kérdése. — A biró ur is kinevezte szakértőnek és a felek propoziciójára is kinevezte. Ö ugyanis gyakran javaslatba hozta, hogy Gazdát tegyék meg szakértőnek és igy a felek őt alkalmazták. — Tapasztalt valami rendellenességet Gazda szakértői működésével kaposolat­— Nagy István és Gazda, beszéltek ez alatt az idő alatt tőzsdeügyekről? — Beszéltek. — Micsoda tőzsdüzletekkel kapcsolat­ban? — Gazda bejött, megmondotta, hogy melyik részvény fog „kiugrani“, szó­val tippeket adott Nagy István biró urnák. — A biró aztán megbízást adott neki, hogy vegye meg ezt, vagy azt a rész­vényt, „dobja ki“ ezt, vágy azt. Ezeket hallottam. — Küldte-e önt bármikor Nagy ' biró Gazdához pénzzel, vagy megbízással? — Két Ízben is küldött, amikor Gazda a Népszínház-utcai fióknak volt a veze­tője és később akkor, mikor a Metró­banknak volt az igazgatója. Levéllel kül­dött, amelyben értékpapírok voltak. Vagy eladásról, vagy vételről volt szó. De biz­tosan tudom, hogy értékpapírok voltak benne. — Ezt megmondta Nagy István? — Közölte, hogy sürgős, mert szerdán vagy csütörtö­kön az értékpapírokat el kell adni. — Volt telefonja Nagy Istvánnak hi­vatali helyiségében? — A biró ur szobájában nem volt tele­fon-, csak Orbán biró ur szobaijában volt telefon. — Látta-e ön azt, — teszi fel a szinte perdöntő fontossága kérdést Patay ta­ban? Mondjuk a terminusok dolgában? — A fegyelmi biztos előtt tett vallomá­somban is már megemlítettem, hogy azokban az ügyekben, amelyekben Gazda György volt a szakértő, rendszerint rövidebb terminust tűzött ki Nagy István, mint a többi ügyekben, ahol Gazda, mint szakértő kirendelve nem volt. Azonkívül azokban az ügyekben, amelyekben ki volt rendelve, felhívta a feleket, hogy helyez­zék letétbe a pénzt. Ez a felhívás rend­szerint „sürgős“ és „még ma“ jelzéssel szokott kimenni az irodából. .láeselnök — hogy pénzt adott volna való­idkor Nagy István Gazdának, vagy vi­szont Gazda Nagy Istvánnak? — Gazda szakértő ur adott át pénzt Nagy István biró urnák — hangzik megfontoltan a válasz. — Mikor volt az? — Kérem, amint a fegyelmi biztos ur előtt is elmondottam, a Moktár—Hegedűs perben, amikor kirendelte Nagy István biró^ nr Gazda Györgyöt szakértőül, ba­rátságosan azt mondotta a felperes ügy­véd urnák, Schöpfner Aladárnak, aki az­előtt a törvényszéken volt jegyző: — Kérlek Aladárkám hozd el magaddal a pénzt, nem kell letétbe helyezni, mert az átadás és kiutalás hosszadalmas lenne, hozd el Inkább magaddal a tárgya­lásra, ott majd ki fogod fizetni és majd a jegyzőkönyvben nyugtatni fogom. — Úgy is történt a dolog — folytatja a tanú. Megtörtént a tárgyalás és akkor két, vagy három milliót hozott magával Schöpfner ügyvéd ur. Nagy biró ur ki­tűzött egy rövid terminust. A tárgyalá­son megjelentek a felek, bevezették Gaz­dát mint szakértőt, ő megtette vélemé­nyét és a biró kitűzte a határidőt. Köz­ben Schöpfner kifizette Gazdának a két, vagy három milliós szakértői dijat. As összegre pontosan nem emlékszem. A fe­lek is eltávoztak és ekkor Nagy biró ur azt mondotta nekem: ..Hozzon be Vá­zsonyi egy csődnyitási iratot“. Gazda megjósolta Nagy Istvánnak, hogy melyik részvény „ugrik ki“ jÉLxrsi 2LO Süllex» iMV * • t «lJHur i Egy f KMEW MBB mmk hmm t ■■■ MVHM huktuMiéi <• UtdiU, mm s pe# M flllér, »KSB % SBSqJ fógSg EjHKgSk BSöI BSgB JSäff KIM vatali V„ Honid-i. 10. LtArtdidl t pengő 60 f ggggB PgjBS HgEigk Bf$Í ______ ____________ " g*§SÍ dSÍm regig _______ laUAat 137-47.Aat 130.06. lu« EjJTm szám ára SraRSÍ gnB lagMWBk WM xsfflÄes. ^Wfcv. SBI Gyors!ráki7-20.FI óktdadá­K.iImC ridik.n á. K#Ig gpa mm aalBggiMgsK /MSpk tmwmtfwérajgSBk jéssSaifa, hiv.uiok, vm., «Akácai­y pályaudvaron 10 fii- rSSPi ßgsjLZjSy1 BBSiafir Btl. Tal., J. 436-04. Tor*z­mjfm Ipgfii ssäsäES ■ ■ • 1 ■ - . . ' , . , X, évfolyam 273, (2713.) szám ♦ Szombat ♦ Budapest, 1928 december 1•

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék