Uj Nemzedék, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

2 Új Nemzedék Szombat, 1928 december 1. Gazda átadja a pénzt Nagy Istvánnak — Kimentem az irodából és behoztam Mikor bementem és kinyitottam az ajtó Gazda György szakértő éppen egy milliós bankjegyet adott át Nagy István biró úrnak. — Nagy biró úr ekkor ezt mondotta: Miért nem hozza be azt a darabot, amit mondottam, kérem. Maradjon kint!“ For­málisan kiparancsolt, úgyhogy a folyo­són várakoztam. A teremben halotti csönd van, csak Nagy biró ceruzája koppon, ahogy láza­san jegyzi a vád tanújának szavait. — Hol ült akkor Nagy István? — kérdi az elnök. — Nem ült, hanem állt. Az íróasztal szélénél áll és az íróasztal végén állt Gazda. Beszélgettek. Nagy István most fölugrik helyéről és egy papírlapot nyújt át az elnöknek, hivatali helyiségének a tervrajzit — Mikor ön belép az ajtón, akkor hova litt — firtatja tovább az elnök és a hely­színrajzot nézi. — Éppen az ablaknak. — Jöjjön ide — szólítja fel az elnök és kezébe adja a papírlapot. A tanú egymás után jegyzi meg, hogy itt volt az ajtó, az asztal, itt meg a szekrény. — Amikor benyitottam, az ablakkal álltam szembe. — Amint belépett, egyenesen rálátott a bíró úr asztalára? — Úgy van! — Helyes ez a rajz? — Helyes. — Jegyezze meg itt kérem, hogy * hol állott Nagy István és Gazda György. — Nagy „A“ betűvel jelölje meg Nagy lstván helyét. A tanú ceruzával megjelöli a helyet, sőt azt is feltünteti, hol állott a fotel. Az elnök erre a pontra nézve be is fe­jezi a kérdező­sködést. — Tud Ön valami telefonbeszélgetésről amelyet állítóan ön kihallgatott! —• teszi fel az újabb kérdést. — Én felettes hatóságom engedélyével Lőw Antal dr. budapesti ügyvédnél tel­jesítettem délutánonként irnoki szolgála­tot. 1924 tavaszán az ügyvéd úr egy dél­után azt mondta nekem, telefonáljak a hibabejelentőnek, mert a vonal érintke­zik. Amikor felemeltem a kagylót, egy beszélgetést hallottam, amely az érintke­zés folytán hallatszott át. A beszélgetést két előttem ismeretlen ügyvéd folytatta. Az egyik ügyvéd azt mondotta: „Kérem kartárs úr, álljon el a szakértő kihallgatásától, mert ez csak súlyosbítja a perköltséget.“ — A másik ügyvéd azt mondotta: „Kérem, már el van rendelve a bíró úr által Gazda György, szakértő úr kineve­zése, ettől elállni nem lehet.“ „Jelentsük be a mi szakértőnket“ — mondotta a másik. „Hiába jelentjük be, mert legfeljebb ellenőrző szakértőként fogják kihallgatni Gazda György szakértőt.“ — Ekkor a másik ügyvéd azt mondotta: „Kérem, nekem nagyon gyanús, hogy Nagy István bíró úr állandóan Gazdát ne­vezi ki szakértőnek, holott nem is hites törvényszéki szakértő és rendszerint azokban az ügyekben, ahol ki van nevezve, rövid határnapot tűz ki Nagy István bíró úr.“ — Ha más biró úrnak a­ személye ke­rült volna szóba — indokolja vallomását Vázsonyi dijnok — eleresztettem Volna a fülem mellett­ De mivel az én főnökömről volt szó, meglehetősen levert a dolog és elhatároztam, hogy bizonyos körülmé­nyek folytán majd kutatni fogok, akár közvetve is, ami rá nézve gyanús. Ugyanis a telefonbeszélgetés közben azt is említették az ügyvédek, hogy Nagy biró és Gazda pakliznak egy­mással. Elhatároztam, hogy közölni fo­gom vagy közvetlenül, vagy közvetve Nagy biró úrral ezt a kellemetlen hírt. Később meggondoltam magam és azt mondottam: Én egy kis törvényszéki bij­nok vagyok, Nagy István biró úr pedig olyan hatalmas testületnek a tagja, hogy én nem merem ezt megmondani neki szemtől-szembe. Tudtam azt, hogy Sellő dr. ügyvédjelölt milyen jó viszonyban és összeköttetésben van Nagy biró úrral, őt kértem fel arra, hogy közölje Nagy Istvánnal, mintha ő hallgatta volna végig ezt a telefon­beszélgetést. — Mikor volt ez? — Határozottan vissza tudok emlé­kzni, hogy 1921 tavaszán, március köze­pén, vagy végén. — És mikor közölte S­ellő­vel? — Egy-két nap múlva, amikor Sellő kereste a biró urat, de nem volt a szobá­jában. El akart távozni, de én elmond­tam, mit hallottam telefonom Nagyon kértem, hogy az én személyemet kap­csolja ki, adja úgy elő, mintha ő hall­gatta volna végig Bank­ utcai tőzsdeiro­dájában. Azt mondta: „Kérem, jegyző úr, rendben van, köszönöm szépen.“ — És tudja, hogy közölte Nagy bíró­val? — Két nap múlva bejött Sellő és azt mondotta a biró úrnak: „Pityukám, be­szélni akarok majd veled.“ Nagy István biró azt mondotta: „Tessék kimenni, Vázsonyi úr.“ — Erre én kimentem. Sellő tizenöt-húsz percig maradhatott benn. Mikor kijött, csak annyit, súgott oda­ ,Jegyző úr, kö­zöltem a biró úrral“ Én meghajtottam magam. Nagyon szépen köszönöm. — Mielőtt a fegyelmi eljárás megindult volna, közölte ön ezt a tudomását m­ásva­­lakivel is? — Igen, méltóságos uram, 1925-ben Haj­­tás Ödön dr. ügyvéddel. — Miért közölte ezt egy idegen sze­méllyel? „Kellemetlen dolgot közlök" A tanú itt hosszadalmasan elmondja, hogy március közepén kilépett Lőw dr. ügyvédi irodájából és egy helységnév­tárra gyűjtött előfizetőket. Felment több ügyvédhez, így Hojtáshoz is, aki meg­rendelte és kifizette a könyvet. — Azt mondtam az ügyvéd úrnak: „Ké­rem ügyvéd úr, szigorú diszkréció alatt egy kellemetlen dolgot közlök önnel." Tudtam, hogy Hajtás Nagy Istvánnal jó viszonyban volt. Most ismét felemlít néhány ügyvédet, akiket Nagy István kötelezett arra, hogy nagyobb előlegeket fizessenek be olyan ügyekben, ahol Gazda volt a szakértő. Majd igy folytatja. — Ezek tudatában mondtam Hajtás ügyvéd úrnak: „Ügyvéd úr, Nagy István a bírói palástját pénzszerzésre használta fel“ _— Hogyne, 1922-ben, vagy 1923-ba­n tör­tént, hogy a biró úr mutatott nekem egy becsomagolt retikült. Megkérdezte, mit szólok hozzá. Azt mondottam, szép, na­gyon szép. Erre ő azt mondotta, egy baj van vele: leszaladt róla egy szem. — Megkérdezte a biró úrtól, kinek pre­zentálja ezt a szép retikült? — Azt mondotta, hogy a Jucinak, vagy lehet, hogy úgy mondta, a tiolkámnak“. Akkor harisnyát és börböli szövetet is mutatott. — Látta-e Bubiknál ezt a bizonyos re­tikült? — Hogyne. — Hát a szoknyát és a harisnyát? — Azt is. — Nagy István nem akarta önt vala­mire rávenni? — Még 1926-ban történt, pontosan em­lékszem. Október huszonnegyedikén vagy huszonötödikén találkoztam vitéz Botond ügyvéd úrral. Az ügyvéd úr azt mondta, hogy menjek Gál miniszteri titkár úr­hoz. Okvetlenül keressem fel, a saját ér­dekemben. Semmi különöset nem talál­tam a felszólításban, mert 1927-re segéd­. Aztán elmondtam, amit tudtam, de szigorú diszkréció alatt. Hojtás meg is ígérte a diszkréciót. 1925. őszén azután ismét találkoztam Hojtással a központi járásbíróság folyosóján és Hojtás azt mondotta, aktuális lesz az ügy, mert fel fogják jelenteni Nagy István bírót. Erre én kijelentettem, hogy ebben az esetben feloldom őt a diszkréció alól és bármikor állok rendelkezésére. — _ Ha annyira bántotta, hogy Nagy István birói palástját pénzszerzésre hasz­nálja föl, miért nem ment azonnal a királyi törvényszék elnökéhez? — kérdi Patay tanácselnök. A tanú erre hosszadalmasan elmondja, hogy mint dijnok, apró ügyekben több­ször intésben részesült. — Ilyen apró-cseprő ügyek miatt nem adtak volna nekem hitelt és szavahihető­ségemben kételkedtek volna. — Na jól van, — vet véget a tanú elő­adásának Patay tanácselnök. A „bejáratos“ Sellő Az elnök. Mondja csak, Sellő bejára­tos volt Nagy Istvánhoz? — Igen. — És ha beszélgettek és maga vélet­lenül ott volt, miről beszéltek? — Mindig csődnyitás körül folyt a be­széd. Érdeklődött gyakran Sellő, hogy mikor lesz újabb csőd. Különben Sellő nekem is mondta akár­hányszor, hogy szeretne valamilyen csődügyben mint helyettes szerepelni. Ő nem diplomás ügyvéd és nem kap csődügyet, de mint helyettes, már szerepelhet. — Tőlem is érdeklődött, — úgy látszott, a bíró úrban nem bízott meg — hogy van-e csődnyitás. Egy alkalommal azt mondtam neki, — erre határozottan em­lékszem — hogy most már nincsen. Erre ő azt mondotta: Nem értem Pistát, miért nem nevez ki engem valahová, hisz én is épp úgy honorálnám. — Amíg ön ott volt, Lubik­ Juc, feljárt Nagy Istvánhoz? — Igen, feljött többször. Határozottan nem­ emlékszem az évre, hogy 1922-ben történt-e, de nincs kizárva, hogy 1923-ban. Gyakran láttam fenn a kisasszonyt a biró úrnál, akivel igen gyakran együtt távozott a hivatalból. — Tud-e valamilyen ajándékról, ame­lyet Nagy István adott volna Lubik Ju­cinak, tiszti pályázatot írtak ki a járásbíró­ságon. Én pályáztam és gondoltam, hogy talán ebben az ügyben kér­i magához a titkár úr. Felmentem, mire azt m­ondta, hogy menjek be Mikó őméltóságához. Mikó őméltósága igen szívesen fogadott. Mikó Nagyról és Gazdáról kérdezett. Fölháborodva jelentette ki: „Ne beszéljen arról, hogy egy biró pénzt fogad el.“ A tanú további vallomásában elmondja, egy alkalommal magához kérette őt Nagy biró és így szólt hozzá: — Napról-napra érkeznek ellenem fel­jelentések, hát mondja, maga, mit tud. — Erre elmondtam Nagy Istvánnak a Sellő-féle telefonbeszélgetést — mondta a tanú. Az elnök: A rendőrségen ön egy másik eset kapcsán azt állította, hogy Nagy István egy milliót adott át Gazdának azzal, hogy rendezze folyó­számláját a Metro banknál. Vázsonyi azonban erre nem túl visz­szaemlékezni. Ezután Kéri és Várady-Brenner sza­­vazóbírák kérdezik a tanút, majd Nagy Istvánt szembesítik Lubik Júliával. Nagy István ajándék-retikülje a „Jucikénak“ B­u­tor-hitel készpénz Arban. Prttiedek ót» tSjismer­­t mtorhttel­­pattlyBnkban bilóvob&k, ebédek, artnoMk legkedvezőbb fizetett feltételek RAfieMN­« Kereskedelmi mellett kaphatók K­D VW­ rlIi­ Rt., eselőtt Balázs és Társa batoráruhása, Vilmos esést érez 43. KBztiszf riseltiknek külön kedvemén?­­ § Karácsonyi ajándék a legdivatosabb óra, barkóid, retikül, puderdoboz, stb. Fischer flnts! Gertschl, Il.^Srvm té/a leistas : 511-13- fennáll ízre óta AZ ÉRTÉKTŐZSDE KEZDŐ ÁRFOLYAMAI —————— irányzat: szilárd. Az üzleti tevékenység megélénkült és különösen a favorizál­­tabb értékek iránt volt tapasztalható élénkebb érdeklődés. BANKOK: Angol-Magyar (98) 98. Nemzeti Bank (233.90) 233 60 233. Kereskedelmi Bank (120.90) 120.50 120. Leszámítoló Bank (95.50) 95.30. TAKARÉKOK ÉS BIZTOSÍTÓK. Első Magyar Biztositó (710). Pesti Hazai Ta­karékpénztár (220) 219 221. BÁNYÁK ÉS TÉGLAGYÁRAK. Bauxit (287) 288. Salgó (63.50) 63.50 63.60. Uri­­kányi (142) 142. Magnezit (185) 189 188. Ált. Kő­szén (791) 79£ 794. VASMŰVEK ÉS GÉPGYÁRAK. Fegyver (280) 283. Rima (96.30) 96 95.10. Ganz Danubius (139) 140. Láng (115) 112. KÜLÖNFÉLE VÁLLALATOK. Juta (93.50) Részv. sör (138) 139. Izzó (100.50) 102.50.. Magyar Cukor (161.50) 16. 50 160. Geor­gia (13.40) 13.60 13.70. Nova (49.90) 50 50.20. Le­vante (17) 17.20. Tröszt (38.50) 39. Ofa (121.50) 121 122. Naeb­i (170.50). ÁLLAMADÓSSÁGI KÖTVÉNYEK. 6 száz.­hadik. I—V. kib. (0.21) 0.21. VT—VI. kib. (0.14) 0.14. 5 és fél száz­­adik. II—VII. kib. (0.14) 0.14. IV. kib. (0.14) 0.15. V. kib. (0.15) 0.16. VIII. kib. (0.12) 0.12. Állatvásár. A marhavásárra felhajtottak 549 darab vágómarhát, amely mind elkelt. Árak: Ökör la 100—132, Ila 76-96, Illa 54—70, tehén la 92-118, Illa 68-84, Illa 50- 64, bika la 100—104, Ila 88—96, kicsontoznivaló 32—48, bi­valy 50—64, borjú 144—160, növendékmarha 56 —100 fillér élősúly kg.-ként. — A sertésvásárra 4600 darab sertést hajtottak fel. Eladatlan ma­radt 1100 darab. Az irányzat tartott volt Arak: uradalmi la 168—172, szedett la 152— 164, közép 140—150, könnyű­ 120—126, öreg 141— 156, angol hússertés 140—164 fillér élősúly kilo­­gramonként. Mindenfelé óriási vihar tombol — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bukarest, november 30. Konstansából jelentik, hogy a Fekete-tenge­ren hétfő este óta szakadatlanul dühöng a vihar, oly erővel, amilyenre eddig alig volt példa. A konstanzai rádióállomások rendkívül sok segélykérő jelzést vettek fel. Számos gő­zös, amely a napokban volt esedékes, nem ér­kezett meg a kikötőbe. Az indulásra készenálló gőzösök nem tudnak útnak indulni. A vihar ereje az ország belsőbb részeit is érte és kü­lönösen Odobestiben, valamint Prahova­ me­­gyében pusztított. Besszarábiából is pusztító esőzéseket és árvizeket jelentenek. London, november 80. A Fülüp-szigeteken pusztító orkán, amely eddig csak a déli tartományokban dühöngött, manillai jelentések szerint tegnap Luzon szi­get északi részére is átterjedt. A­ tájfun útját borzalmas pusztulás jelzi. Részletes jelentések még nincsenek, minthogy az orkán sújtotta vidékkel minden összeköttetés megszakadt, számolnak azonban azzal, hogy a halottak száma ismét jóval száz fölött lesz. Mindamao sziget partvidékén, Misami ki­kötőváros közelében hajótörést szenvedett egy angol gőzös. A hajó rádióállomása szüntelenül adja az S. O. S. jeleket. Marillából több gő­zöst indítottak a veszélyben forgó hajó segít­ségére. Róma, november 30. Viterbo tartományban heves vihar pusztított, amelyet felhőszakadás követett. Gradoli város­kában az orkán több házról letépte a tetőzetet. Egy épület beomlott s maga alá temetett egy férfit. Az olaj- és gesztenyeerdők súlyos káro­kat szenvedtek és a vastag diófákat is gyöke­restől tépte ki a vihar. Az olajtermés nagy­­része elpusztult. Athén, november 30. A gö­rög partvidéken pusztító orkán Patras és ayra kikötőjében, valamint a pelloponéz- félszigeten mindenütt nagy károkat okozott. A vihar ereje helyenként oly heves volt, hogy több vonat kisiklott a nyílt pályán. Felülvizsgálják az autóbuszengedélyeket — Az Új Nemzedék tudósítójától — A kereskedelmi minisztériumban most fejezték be az autóbuszról szóló törvény­tervezet összeállítását. A minisztérium eredeti szándéka az volt, hogy törvény­­javaslatot készít az autóforgalomról ál­talában és ebben a javaslatban szabályozza az autóbusszal kapcsola­tos kérdéseket is. Ám időközben a belügyminisztérium elhatározta az új közlekedési kódex ki­adását, így módosult a terv. A közleke­dési kódex ugyanis előreláthatóan vagy százhúsz szakaszban rendezi az autófor­galom valamennyi problémáját és refor­málja az elavult intézkedéseket. Az új törvénytervezet megszünteti azt a rendszert, hogy egyszerű iparengedély alapján helyezhessenek üzembe személy­szállító autóbuszokat. A jövőben az autó­buszfuvarozás épp olyan koncesszió lesz, mint például vasúti üzem építése. A mi­nisztérium ezért felülvizsgálja az összes, eddig kiadott engedélyeket, még­pedig nemcsak az autóbusz, hanem a géperejű teherfuvarozás körében is. A törvény életbelépése után csak szigorú feltételek mellett adnak személy- vagy teherfuva­rozási koncessziót. Új telefonszámaink: Automata 127—47 is Automata 130—OS 288 autóhalál London utcáin — Az Új Nemzedék tudósítójától — London, november 30. Hivatalos megállapítás szerint ijesz­tően megnövekedett azoknak a szemé­lyeknek száma, akik London utcáin autóbalesetek következtében életüket vesz­tették. Július, augusztus és szeptember havában 309 ember halt meg, közöttük 288 autóbaleset következtében; nyolcvan embernek azért kellett az életével fizet­nie, mert vigyázatlanul haladt át a kocsiúton.

Next