Uj Nemzedék, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

Szombat, 1928 december­­ 111 Nemzedék Százhusz-száznegyvenezer ember jelentette be igényét a mai határnapig az életbiztosítási­ kötvények valorizálására Több jelentkezést vártak . Az intézeteknek az eddigi bejelentések alapján húszmillió pengőt sem kell fizetniök - Az Új nemzedék tudósítójától -Ma jár le ez a határidő, ameddig az 1922 január elseje előtt kötött életbiztosítások valo­rizálására jelentkezni lehet. A jelentkezések lényegesen alatta maradtak annak a számnak, amelyről eleinte szó volt. Még­pedig azért, mert az öt százalékos valorizálás következté­ben azok, akiknek kis biztosításuk volt, nem tartották érdemesnek a jelent­kezést. A biztosítások legnagyobb része, több mint a fele ugyanis úgynevezett népbiztosítás volt. Sokan mindössze ötven-száz koronás népbizto­­sítást kötöttek a háború előtt és ezek valori­zálása után mindössze 2.50­5 aranykorona járna. Olyan kis összeg ez, amelyért sokan nem tartották érdemesnek jelentkezni. Hogy mennyi valorizációs bejelentés érkezett a biztosító társasághoz, azt ma még nem tud­ják pontosan megállapítani, annál kevésbb, mert valószínűen igen sokan lesznek olyanok, akik ma, a jelentkezés utolsó napján teszik meg bejelentésüket. A valorizációs bejelentések eddigi számát százhúsz-száznegy­venezerre becsülik. Az az­ összeg, amelyet a biztosító társaságok­nak fizetniök kell, a valorizációs bejelentések alapján, a húszmillió pengőt sem éri el. A biztosítótársaságok egy része, mint isme­retes, felvetette azt a gondolatot, hogy leg­jobb volna, ha valamennyi biztosítóintézet már most kifizetné a valorizált összeget, így elmaradna a törvény ama rendelkezésének végrehajtása, hogy minden biztosítótársaság, tekintet nélkül arra, foglalkozott-e életbiztosí­tással, vagy sem, köteles 1935. végéig közvet­len díjbevétel­nek két százalékát, közvetett díjbevételének pedig egy százalékát az úgyne­vezett felértékelési alapba fizetni. Azok a biz­tosító társaságok, amelyeknek csak kis élet­biztosítási állományuk van, vagy egyáltalában nem foglalkoznak életbiztosítással, tiltakoztak az ellen, hogy ők is köte­lesek legyenek viselni a nagy életbiz­tosítási üzletekkel foglalkozó társasá­gok valorizációs terhét. Ilyenformán a biztosí­tó társaságoknak két csoportja harcol egymás ellen. Amikor az új pénzügyminiszter elfoglalta helyét, értekezle­tet hívott össze, amelyen mindkét csoport el­mondta a maga érveit. A pénzügyminiszter ek­kor három hónapi határidőt adott a biztosító intézeteknek, hogy ez alatt egyezzenek meg és tegyenek formális javaslatot a megoldásra. A három hónapi terminus jelentékeny része már letelt, a biztosító társaságok két csoportja között azonban, értesülésünk szerint, mindeddig semmiféle közeledés nem történt. A nagy biz­tosítótársaságok ragaszkodnak ahhoz, hogy minden biztosítóintézet fizesse a megfelelő szá­zalékot a felértékelési alapba. Ezt a biztosító intézetekre kötelező adónak tekintik. Azok a biztosítótársaságok viszont, akiknek kevés életbiztosításuk van és így már most könnyen fizethetik a valorizált összeget, tiltakoznak a befizetés ellen- A egyezség tehát igen nagy ne­hézségekbe ütközik. A biztosítótársaságok leg­nagyobb része addig beszélni sem akar a valorizált biztosítások azonnali kifizetéséről, amíg a bejelentések alapján pontosan meg nem tudják állapítani, milyen terhet jelent számukra a valorizáció. Értesülésünk szerint a pénzügyminisztérium két részben fogja kiadni a biztosítások valori­zációjára vonatkozó végrehajtási utasítást. Az egyik részt, amely a bejelentésekkel kap­csolatos számítások technikai részleteire vo­natkozik, most tárgyalja a biztosítási szakta­nács. Ennek a rendeletnek a megjelenését de­cember első felében várják. A végrehajtási utasítás második részének kiadását mindaddig függőben tartják, amíg a számításokat telje­sen el nem végzik. Ennek a rendeletnek a ki­­dását egyébként sem tartják sürgősnek a biz­tosító társaságok, mert hiszen a törvény ér­telmében a valorizált összegek kifizetése csak 1935 után történik. A törvény megváltoztatására volna szükség, hogy ettől eltérően intézkedjenek. Aki egyébként eddig még nem jelentette be igényét, a mai napon ajánlott levélben még bejelentheti a biztosító társaságnak valorizá­ciós igényjogosultságát. Pénz nélkül vásárolhatja meg a „Solyi MSiKHonl­ (IV., Kossuth Lajos-utca 13.) a legszebb, legpoetikusabb, legmaradandóbb becsű karácsonyi ajándékot Hatvanöt ismert neve­ kiállítóművésznek, több mint 1200 művészi festményében és hírne­ves grafikusoknak több mint 2000 réz­karcéból választhatja ki az ajándékul alkalmas képet és ha a rendelkezésére álló tőkéjét a költ­séges ünnepek felemésztik, Solymosinél ráér e részletfizetést 1929. február 1-vel megkezdeni. Művészi rézkarcok Ízléses­etben már 6.a pengőtől. December tizenötödikéig­­ meghosszabbították a hadikölcsön­­jegyzők jelentkezésének határidejét Ma járt le a határidő, amelyet a népjóléti minisztérium segítségre igényt tartó hadiköl­­csönjegyzők jelentkezésére kitűzött. A hadi­­kölcsönjegyzők jelentkezése körül az utóbbi napokban bonyodalmak keletkeztek s nemcsak az árvaszékek vezetői, hanem a bankok ér­dekképviselete is kérte illetékes helyen a határidő meg­hosszabbítását, mert e segélyezésre vonatkozó rendelkezések esetleges módosítása szükségesnek mutatkozik. Budapesten, a kerületi elöljáróságokon tör­tént a hadik­ölcsenn jegyzők jelentkezése s mi­után az elöljáróságok tisztviselői szigorúan ragaszkodtak az előírt rendelkezésekhez, a je­lentkezések nagy részét vissza kellett utasíta­­niuk. A népjóléti minisztérium még novem­ber­ huszonnegyedikén tájékoztató rendeletet adott ki, amelyben utasította az illetékes kö­zegeket, hogy a hadikölcsönsegélyezésekkel kapcsolatban kötelesek minden jelentkezést elfogadni és a minisztériumhoz felterjeszteni. Mivel azonban huszonnegyedikéig a buda­pesti elöljáróságokon és vidéken igen sok je­lentkezőt már visszautasítottak, a november harnmincadikáig rendel­kezésre álló hat nap nem volt elegendő arra, hogy az előző intézkedéseket korrigálják. A népjóléti minisztérium utasította a jelentke­zések elfogadásával foglalkozó alsóbb hatósá­gokat, hogy november harmincadikán ne zár­ják le a jelentkezés határidejét, mert ezt a ha­táridőt két héttel meghosszabbítja. A decem­ber tizenötödikéig való meghosszabbításról szóló rendeletet holnap, vagy holnapután ad­ják ki. Seregestől jelentkeztek ma is a főkapitányságon a Rőser bizonyítványok tulajdonosai . Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Röser-ügyben — mint az Új Nemze­dék megírta — a rendőrség már napok­kal ezelőtt befejezte a nyomozást és az érettségi bizonyítvány-csalás valamennyi letartóztatott gyanúsítottját átkísérték az ügyészség fogházába. Ugyancsak át­vitték az ügyészségre az ügy összes bűn­jeleit és a rendőrségen felvett jegyző­könyveit, amelyek két hatalmas ládát töltöttek meg. Azóta a vizsgálóbíró foglalkozik Röser A. Edvin igazgatóval és társaival. En­nek ellenére tegnap egész nap és az éjjel egymás után jelentkeztek a főkapitány­ságon megriadt emberek, kezükben egy­­egy Röser-féle érettségi bizonyítványt szorongatva. Ezek az emberek azért je­lentkeztek a főkapitányságon, hogy meg­tudják, hamis-e az az érettségi bizonyít­vány, amelyet ők a Röser-intézetben sze­reztek. Eddig húsz ilyen ember tett bejelentést a főkapitányságon. A rendőrség természetesen valameny­­nyivel közli, hogy az ügy már az ügyész­ségen van és utasítja őket, hogy ott te­gyék meg bejelentésüket. «gwaamBamanf»ii^i»mjB«paBBgHB8 25—30 százalékkal a bus és zsír október óta a spekuláció elszámította magát, erre estek az árak, februárra azonban megint drágulást jósolnak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az ősz kezdetén — mint meg is írtuk annak idején — az a rémhír terjedt el a fővárosban, hogy télen nagy mértékben drágulni fog a hús és a zsir. Eleinte úgy látszott, hogy a Hír valónak is bizonyul, mert napról-napra emelkedett a hús ára, bár a drágulásnak semmi komolyabb alapja nem volt. Október elején a zsir ára már meghaladta a három pengőt s a legjobban keresett sertéskarajt négy pengő nyolcvan fillérért árusították ki­lónként. A közönség megdöbbenéssel fo­gadta a nagymértékű drágulást, amely­hez hasonló az előző esztendőkben csak a legna­gyobb áruhiány idején fordult elő. Október végén azután hirtelen megsza­kadt a már egy hónap óta fokozódó drá­gulási folyamat s azóta egyre jobban le­morzsolódik a húsfélék ára. Ma már az egy hónappal előbb még három pengős zsírt és hájat két pengő húsz—két pengő huszonnyolc fillérért ad­ják a hentesek s a sertéskarajt az októ­beri árnál egy pengő hatvan fillérrel ol­csóbban, három pengő husz fillérért. A borjúhús negyven fillérrel olcsóbbodott, úgyhogy a borjúcomb kilóját mérik négy pengő negyven fillérért, noha az elmúlt évben, ugyanebben az időben öt pengő ötven fillérbe került. Ugyancsak mintegy negyven fillérrel csökkent a marhahús 3 ára. A legjobb minőségű marhahús ma az októberi három pengős ár helyett két pengő ötven—két pengő hatvan fillérbe kerül. A hús olcsóbbodásának okát érde­kesen világította meg az egyik ismert fő­városi húsiparos. — Október elején — mondotta — a hús­­iparosság, de a húskereskedelem is úgy vélekedett, hogy az akkori felhozatal mellett a szalámigyárak szokásos őszi bevá­sárlásai nagymértékű áremelést fog­nak okozni a húspiacon. Ez a mamutt-bevásárlás eddig is minden esztendőben jelentős drágulást idézett elő és annál inkább­ várható volt ez idén, mivel az állatfel­hozatal az utóbbi időben sokszor még a napi keresletet sem elégítette ki. Azon­ban a vidék az őszi kampány megindu­lásakor várakozáson felül nagy mennyid­ségű árut hozott fel a piacra, úgyhogy árutorlódás következett be. A torlódást még csak fokozta az a körülmény, hogy a szalámigyárak későbben kezdték meg bevásárlásukat, mint szokták az előző esztendőkben, aminek viszont az volt az oka, hogy a nyári lecsökkent húsfogyasz­tás következtében olyan nagymennyiségű szalámi maradt rak­táron, hogy egyelőre nem kellett a pótlásáról gondoskodni.­­ A nagy kínálat természetesen le­verte az árakat s ma már egy pengő húsz fillértől kezdve lehet kapni élőser­­tést. A legelső minőségű állat azonban még ma is egy pengő hatvanöt filléres áron kerül vásárra. Az élősertés és álta­lában az élőállat olcsóbbodása azután magától értetődően a húsárak csökkené­sével járt. — Ez az olcsóbbodás azonban — foly­tatta informátorunk — most már, úgy látszik, elérte mélypontját s jövőre nézve nem a legjobbak a re­ménységek. — Az idei rossz kukoricatermés és a kukorica áremelkedése — sajnos — reális számítás szerint kora tavasszal, sőt lehet, hogy még a télen súlyosan fogja érez­tetni hatását a húsárak alakulásában. A hizlalás jelentékenyen megdrágult és vidékről érkező előjelentések máris a ta­vaszi sertésdrágulást harangozzák be, így azután a húsiparosság el van ké­szülve arra, hogy februárban ismét drágulás következik, ami pedig nemcsak a vásárlóközönséget, de mivel a drágaság miatt csökken a húsfogyasztás, magát a­ húsiparosságot is igen súlyosan megterhelné. Még mindig fenyeget az osztrák posta- és telefonsztrájk­ Bécs, november 30. Seipel kancellár és Kienböck pénzügy­­miniszter a késő éjszakai órákban ta­nácskozást folytattak a posta-, táviró- és telefonalkalmazottak központi bizottsá­gának kiküldöttjeivel, akik ismételten közölték a kancellárral, hogy a posta-, táviró- és telefonalkalmazottak ragasz­kodnak ahhoz, hogy évente tizenháromszor kapjanak tel­jes havi fizetést. A kancellár a posta-, táviró- és telefon­­alkalmazottak küldöttségének is csak azt mondotta, amit a közalkalmazottak hu­­szonötös bizottságának mondott, hogy tudniillik a kormány legfeljebb a havi fizetés harminc százalékát kitevő egy­szeri karácsonyi segélyhez járulhat hozzá. A postások központi bizottságának kül­döttsége a kormány ajánlatát elfogadha­tatlannak nyilvánította s közölte a kan­cellárral, hogy a további lépéseket a központi bizottság ma délelőtt 11 órára összehívott ülésén fogják eldönteni. Az általános posta-, távíró- és tele­fonsztrájk veszélye tehát még mindig nem múlott el. Óriási vagyon áll rendelkezésére, mert alkalma nyílik a legnagyobb kincs megszerzésére , egészségének megőrzésére, a betegségek elkerülhetése és gyógyítása révén, ha megszerzi magának a maga nemében páratlan. Bilz: „Az új természetes gyógymód“­ot Kiadó: Dr. Karl Meyer G. m. b. H. Budapest, V., Szabadság­ tér 18.

Next