Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 Makulatúra lett a karácsonyi papírkalmokból — Az Új Nemzedék tudósítójától — Karácsony reggelén nyirkos és ködös idő borongott a főváros utcáin. Nem volt fehér karácsonyunk. Pedig ha nincs hó, akkor úgy hat a szent ünnep, mint a tavasz madárdal nélkül. Hiányzik belőle a szín- és derű, az ember úgy érzi, hogy szegényebb lett, valamit nem kapott meg, amire fájón vágyakozott. Amúgy is egyre csak szomorúság lopakodik a magunkfajta emberek szívébe, aminek ezer és egy oka van . . . A szürke pesti utcákon mégis fel-feltűntek fehér halmok, hol kisebbek, hol nagyobbak. Kiesen világítottak ki a gomolygó kádból, mintha csak hóbuckák lettek volna, pedig csak papiroskötegek voltak, egymásra rakva, szépen sorjában. A pesti sajtó ünnepi számai. Hogy mi mindent fognak adni, micsoda remeklés lesz bennük, azt már hetekkel előbb olvastuk és hallottuk. Szegény olvasók! A Teleki-tér eladó módszere lényegileg semmiben sem különbözik attól az eljárástól, amelyet egynémely kiadó urak alkalmaznak egymással szemben, hogy elkaparinthassák a másiknak az olvasóit. Emlékezzünk csak vissza, hogy mi mindennel nem próbáltak egyes kiadók olvasót fogni: •Sorsjeggyel, arany órával, borjúval, életbiztosítással, kiházasítással, repülő ezresekkel, fényképleközléssel, színházi potyajeggyel, utaztatással, stb. stb. Pedig csak bluff, szemfényvesztés a legtöbb fogás! Mégis volt idő, amikor az emberek bedőltek, hittek ezeknek a szép ígéreteknek, lépre mentek és vásárolgatták el a legtöbbet ígérő újságot. Nem azért, mert tetszett nekik az újság szelleme, felfogása. Nem! Csak, azért, mert felébrresztették a kapzsiságukat, mert beléjük beszélték, hogy az újságért kiadott néhány filléren esetleg egy borjút is nyerhetnek. [Mindenesetre stílusosabb lett volna szamarat kisorsolni!] Végül is a kormánynak kellett ebbe a játékba beszólni. Lassan-lassan megint elölről kezdik. Már lehet például tízezer pengőt szerezni, csak az a bökkenő, hogy előbb el kell vérezni a villamos kerekei alatt, vagy az autóbusz lapítsa össze az embert. Ám a jelek arra vallanak, hogy a kormánynak aligha lesz alkalma kiadó áramokat a maguk kaptafájához visszaterelni. Elvégzi ezt maga a közönség is és tetejébe sokkal alaposabban és hatásosabban, mint ahogy a kormány tenné. Bizonyság reá a karácsonyi lapvásárlás mérlege. Bizonyos kiadók jó eleve dörzsölgették a kezüket, hogy ők ilyen, megplyro, bombaüzletet fognak karácsonykor" csinálni! Arra számítottak, hogy a' 'tfesztivali karácsony napján öt-hat reggeli lapot fog vernni, persze azokat, amelyek a legnehezebbek, a legsúlyosabbak. Mertkilóra ment a dolog! Másfél kiló, két kiló, ennyi száz oldal, annyi száz oldal! Valósággal fejbevágták a szegény olvasót a lappal,, a legtöbb újság nem is volt más, mint papiros, papiros, papiros . . . .Fölöttébb silány tartalmú lapokon kellett magunkat átrágni 1928 karácsonyán ! A közönség sorából, — a keresztényből is, a zsidóból is — úgy látszik, lassan ivész a pesti pali típusa, legalább is az újságvásárlás kérdésében. Ezt bizonyítja a beszédes tény, hogy most karácsonykor elmaradtak a nagy bombaüzletek, balul ütött ki az üzlet. Az emberek hovatovább rájönnek arra, hogy az újság jóságát nem a papiros súlya szabja meg. 1928 karácsonyának napján közönyösen, érdektelenül mentek el az emberek a papírhalmok előtt, a legtöbb lapból alig valamivel többet adtak el, mint rendes vasárnapokon. Két lap fogyott csak észrevehetően, az egyik a Nemzeti Újság volt. Ebből az egyre jobban megismétlődő tényből le kell vonni a tanulságot! Mi a helyzet? Ennek az országnak jóval több újságja van, mint ahányat megbír. A kiadók ezért élet-halál harcot folytatnak egymással, melyik bírja tovább, ki marad felül, azaz ki marad meg? Az újságírás hivatás, nekünk még ma is az, a legtöbb lapnál azonban már foglalkozássá és üzletté süllyedt le. Vegyeskereskedés, ahol az ösztönök csiklandozására és kielégítésére alkalmas árcikkeket vesztegetnek. S mivel etekintetben az úgynevezett pesti lapok nem tudnak egymással versenyre kelni, atollasabb kiadó a papiros kilóival akarja vetélytársát legyilkolni. Meddig bírják? Mert bizonyos, hogy egyszer meg kell állniok. Úgy látszik, a tőlünk távol álló közönség is észre kezd térni. Az emberek elfáradtak a kilós lapoktól, elrontották a gyomrukat. A józan zsidóság is torkig van a jogrendi heccelődésekkel, a kurzusviccekkel, az örökös szószátyárkodással. Nem fog már rajta a kegyelmes cikkírók száraz és érdektelen elmefuttatása. A publikum érdekes eseményeket akar lapjában olvasni. Tudni akarja például, mi igaz azokból a panamavádakból, amelyek egy-egy szerkesztőség tájáról útrakelnek. Komolyságot és építő munkát akar látni, a közélet megtisztítását és szociális igazságok hirdetését. Bajos már telebeszélni a fejét azzal, hogy ez vagy az, milyen nagy ember. Elvesztette a hitét a lapjaiban. Az égető közérdekű kérdések egész sora van, amelyről soha szó sem esik a.. . újságjaiban. Tessék ezekkel foglalkozni és tessék azt is megmondani, hogy mi , történik a nagyvilágban. Ha valaki csak xsagyeg nyelvű, lapot olvas, nem tudja. ' ... ". ., mi történik hazánkon túl, legfeljebb a botrányperekrőlés gyilkosságokról kap terjengős leírásokat. Szellemi mozgalmakról, az emberiség egyetemes nagykérdéseiről, erkölcsi és vallási kérdésekről a magyar lapokban vajmi kevés szó esik. Ha igen, akkor sincs benne köszönet. A keresztény sajtó nyugodtan nézi ezt a válságot. A mi közönségünk nem a papiros mennyisége után igazodik, hanem az újságírói hivatás teljesítését kéri tőlünk számon. Tehát: férfias és becsületes hitvallást amaz eszmék mellett, melyek egyedül menthetik meg ezt az országot. (ej.) Uj Nemzedék Kedd, 1929 január 1. Mínusz egy fok a leghidegebb, plusz öt fok a legmelegebb idő Magyarországon -- Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ma reggel sűrű, valóságos londoni köd ült a főváros utcáira.. Nemcsak a jó hasonlat kedvéért használtuk itt a „londoni“ szót, hanem azért is, mert keletkezését tekintve is teljesen azonos körülmények között jött létre, mint ahogyan Londonban szokta járhatatlanná tenni az utcarengeteget. Úgynevezett keveredési ködről beszélhetünk, amikor különböző hőmérsékletű levegőtömegek keveredése idézi elő a sűrű ködöt, ellentétben azzal, egykor derült hideg éjszakák után a talaj mentén keletkezik az a köd. Ezt iglajkód névvel jelölik a szakemberek. A keveredési köd fent képződik a magasban és úgy száll a talaj felé, min a talajköd alulról fölfelé nő A maihoz hasonló ködök sokkal makacsabbak, néha napokig is megmaradnak, ezért ismernek Londonban például hetekig tartó ködöt. A hőmérsékletet illetően Csonkamagyarország területén nem szállt a hőmérős— Kecskemét kivételével — a fagypont alá. Szombaton délután például az ország nyugati részein egész plusz nyolc fokig emelkedett a hőmérséklet. Vasárnap mindenütt fagymentes volt az időjárás. Külföldön hasonló a helyzet, mindenütt fagypont fölött áll a hőmérő, kivéve a skandináv félszigetet, ahol némelyik helyen húsz-huszonkét fokkal szállt a fagypont alá a hőmérséklet. A ma reggeli jelentések szerint a hőmérséklet maximuma tegnap öt fok volt, Szegeden, Sopronban, Pécsett és Kaposvárott. Budapesten csak két fok meleg volt. A minimumot Kecskemét képviseli, ahol egy fokkal a fagypont alá szállott a hőmérő. Az ország területéi mindenütt esett az eső. Budapesten volt a legtöbb csapadék, 17 milliméter, Magyaróváron tizenkettő, Tarcalon tizenegy, de a legkisebb eső is három milliméteres volt, Külföldön is mindenütt esik, vagy havazik. Egész Németország és Franciaország területén szakad az eső, Németországban a hőmérséklet a fagypont körül mozog, míg Oroszországból nagy hidegeket jelentenek, így például Nisnij-Novgorodból huszonnyolc fok mínuszt. A prágai rendőrigazgatóság körözőlevelet adott ki 1902-ben Vilmos császár ellen, aki Marienburgban „beszéddührohamot“ kapott illtim ii illiMiB . Az osztrák belügyminisztérium napokig dolgozott a kínos ügy eltussolásán . Cseh nacionalisták csempészték be a szenzációs szöveget a rendőrség hivatalos lapjába — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, december 28. Egy bécsi ószeres kirakatában napok óta egy berámázott nyomtatvány hívja magára a járókelők figyelmét, de csak kevesen veszik maguknak azt a fáradságot, hogy annak száraz, unalmas szövegét valóban el is olvassák. De ha ezt meg is tennék, a legtöbben, érthetetlenül, ráznák a fejüket: mi lehet ebben a rendőri jelentéseket, körözéseket tartalmazó hivatalos lapban, ami érdemessé teszi azt a derámázásra, hát még a megvételre. Erre a kérdésre aligha tudnának önmagukat kielégítő választ adni. Az ószeres kirakatnak ez a misztikus nyomtatványa a prágai „Polizei-Anzeiger“ 1902 julius 3-iki száma. Vastag betűk hirdetik a lap teljes címét: „Polizei-Anzeiger der k. k. Polizeidirektion Prag.“ Az első közlemény egy zengzetes cseh nevű úrról szól, aki nem tudott különbséget tetei a saját és más tulajdona között, de megugrott, mielőtt a k. k. rendőrség személyes érintkezésbe lépett volna vele, a mástodik eset hőse feltűnően hasonlít az elsőhöz, ez azonban a csalást előnyben részesítette a lopással szemben, a harmadik körözött egyén pedig gyújtogató volt. Polzentúl unalmasabbnál unalmasabb nevek következnek, valamennyien az „eltűntek“ című újságrovat megszokott szereplői, szemmélyleírásaikkal, ismertető jeleikkel. Majd pedig a következő ugyancsak unalmas hír következik: „Kaiser Wilhelm (a Berlin melletti Charlottenburgban internált Kaiser Friedrich fia), aki annak idején Buelow professzor elmegyógyintézetében volt internálva, néhány héttel ezelőtt megszökött onnan, Lag,utóbb Marienburgban látták s beszéd dühre, fiamokat figyeltek meg nála. Az illető felku. MA NEM HÚZUNK Zemkel | kávéház | | Hagy 5 | Szilveszter-est | Mi A k á v é h á z b a n || fi RIGÓ JANCSI ll H teljes zenekarával muzsikál H Reggelig nyitva! f, i tatandó s pozitív eredmény ide közlendő. K. k. Polizeidirektion Prag“. A hivatalos rendőrközlöny megjelenése előtt természetesen számos ellenőrző közeg kezén ment keresztül s miután azt mindenki rendben találta, igy kinyomatták s azt szokás és előírás szerint megküldötték az osztrák-magyar monarchia rendőrhatóságainak, de, miután a körözött egyének egyike, Kaiser Wilhelm német állampolgár volt, így eljuttatták a hivatalos közlöny egyes példányait a német rendőrhatóságoknak. A hivatalnokok kötelességszerűen átnézték a Polizei-Anzeiger-t, anélkül azonban, hogy abban valamit is észrevettek volna. Senkinek sem tűnt fel, hogy az a bizonyos „Kaiser Wilhelm“ (hivatalos közleményeknél a családnév a németben is megszokta előzni a keresztnevet) senki más, mint a németek akkor oly hatalmas császárja, a monarchia, nagy szövetségese. Még az sem tűnt fel a k. k. rendőrkoponyáknak, hogy ugyanabban az időben „Kaiser Wilhelm“a Marienburgbanegy beszédet rögtönzött, amely kínos feltűnést keltett az egész európai sajtóban.^?. a marienburgi beszéd napokon át foglalkoztatta az európai közvéleményt A sok száz és ezer rendőr között mégis akadt egy, —■ egy bécsi rendőrtisztviselő ~-,aki felfedezte a prágai rendőrigazgatóság kínos baklövését. Könnyen elképzelhetjük, hogy mi volt ennek a felfedezésnek a hatása, hiszen abban az időben huszonhat esztendeje annak — büntetlenül nem lehetett ilyen tréfát űzni a világ egyik leghatalmasabb uralkodójával. A bécsi rendőrség azonnal felterjesztette a prágai közlönyt a belügyminisztériumnak, amely napokon keresztül úgymindezi idejét és energiáját, órák hoszszán át telefonált az összes rendőr-igazgatóságoknak, rendőr- és csendőrparancsnokságoknak, a külföldi képviseleteknek, meghagyván, hogy az illető lappéldányt azonnal, ajánlott levélben terjesszék fel a belügyminisztériumnak. Egyidejűen egy nagyrangú miniszteri tisztviselőkből álló bizottságot küldtek Prágába, hogy ott a helyszínen folytassa le a legszigorúbb vizsgálatot — a tettes kézrekerítése érdekében. A vizsgálat azonban pozitív eredménnyel nem járt. Annyi bizonyos, hogy a körözvényt cseh nacionalisták csempészték be valamilyen módon a hivatalos lapba. Bűnbakként a rendőri közlöny szerkesztőjét, —, egy rendőr tisztviselőt — szemelték ki, aki nem tért többé vissza az ilyen esetekben kijáró hosszabb szabadságról. Az összegyűjtött példányokat az osztrák belügyminisztériumban egy bizottság megsemmisítette. Egy példány azonban kikerülte ezt a szomorú sorsot, mert most berámázva, üveg alatt tanúskodik amellett, hogy a császári Ausztria k. k. rendőrsége egy ízben még a hatalmas Vilmos császár ellen is körözőlevelet bocsátott ki. Ha a belföldi forgalomban a napnak vagy az éjnek bizonyos meghatározott órájában akar mindennap beszélni, kössön havi bérletet. és vegye igénybe a távbeszélő központ üzenetközvetítő szolgálatát. Bővebb felvilágosítást kérjen a központtól. — A budapesti és vidéki távbeszélő előfizetők közt a postahivatalok üzeneteket közvetítenek. Részletes felvilágosítást a távbeszélő központok adnak. — Ha Budapesten egyszerre több távbeszélő előfizetőnek akar egyforma közlést leadni, ne töltse evvel az idejét. Elvégzi a távbeszélő központ. — Ha telefonálás közben ínni akar, kérjen fejhallgatót.