Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Kedd, 1929 január 1. Uj Nemzedék Két év alatt hét gyermekkel lepte meg a férjét — Az Új Nemzedék tudósítójától *­Madrid, december 30. Cadiz mellett egy kis községben egy bánya­munkás ,felesége négyes ikreket hozott a vi­lágra. Az asszony alig egy éve ikreknek adott életet és két évvel ezelőtt szülte első gyerme­két, úgyhogy két éven belül nem kevesebb, mint hét gyermekkel ajándékozta meg férjét, akinek napibére mindössze nat­pozót tesz ki. Egy madridi lap gyűjtést indított a gyerme­kekkel túlságosan megáldott szegény család javára. Amanullah afgán király karikatúrája, aki legújabb hírek szerint leverte az országában támadt felkelést. Nem lehet lefoglalni a magán­­alkalmazott végkielégítését — Az Új Nemzedék tudósítójától — Megemlékeztünk annak idején Basch József magántisztviselő ügyéről, akit a törvényszék zsebtolvajlásért másfél évi, a tábla pedig nyolc hónapi börtönre ítélt. Baschot azért ítél­ték el, mert 1925-ben Tanay Frigyes temetésén ellopta egy úriasszony retikü­ljét. Basch elitél­tetésének híre megjelent a napilapokban és erre a Török József-féle gyógyszertár tulajdo­nosa, ahol Basch mint könyvelő volt alkal­mazva, azonnali hatállyal elbocsátotta állásá­ból. Basch erre beperelte a felmondási időre járó összegért a céget s a bíróság meg is ítélte neki járandóságait azzal, hogy a cég mu­lasztotta el a köteles gondosságot akkor, ami­kor Basch alkalmaztatása idején nem érdeklő­dött előélete iránt. Ennek az ügynek most újabb érdekes fejle­ményei támadtak, amelyek során újabb elvi jelentőségű döntést hozott a bíróság. Mikor ugyanis a napilapok foglalkoztak Basch ügyé­vel, egy Both József nevű kereskedő pert in­dított Basch el­len és háromszáz pengő tarto­zás megfizetését követelte tőle. Az érdemleges tárgyaláson Basch jogi képviselője kérte ügy­fele megesketését arra, hogy ő nem tartozik Bothnak. Az ellenfél ügyvédje azonban fel­mutatta a Basch elítéltetéséről szóló újság­cikket és ezen az alapon ellenezte Basch meg­esketését. A bíróság erre való tekintettel mel­lőzte is a megesketést és kötelezte Bascht a háromszáz pengő megfizetésére. Mivel Both ügyvédje ugyancsak a lapokból értesült arról, hogy Both elsőfokon megnyerte perét a Török József-céggel szemben, végrehajtó útján letil­totta a Török-cégnél Basch mintegy négyszáz pengős követelését. Basch ügyvédje, Lénárt Béla dr. a letiltással szemben előterjesztéssel élt azon a címen, hogy a felmondási időre járó összeg olyan létminimum, amelyet nem lehet lefoglalni. A járásbíróság nem adott helyt az előterjesztésnek azzal, hogy a bíróság nem bo­­csátkozhatik annak elbírálásába, vájjon az egyes követelések milyen természetűek. Az ügy a törvényszék Mezivaczky-tanácsa elé ke­rült, amely helyt adott az előterjesztésnek és feloldotta a követelést a lefoglalás alól. A törvényszék kimondotta, hogy olyan termé­szetű illetményeket, mint aminő ebben az eset­ben a felmondási időre járó összeg, más köve­telés fejében lefoglalni nem lehet, mert hisz annak éppen az a rendeltetése, hogy a magán­­alkalmazott létfentartását legalább egy időre fld­óStt ki „Itt állunk ezer év óta a Duna­­ és a Tisza medencéjében és itt maradunk“ — mondotta Vass József az újságírók újévi üdvözlése alkalmával — új. Új Nemzedék tudósítójától. — Vasárnap délben az újságírótestületek tisztelegtek a népjóléti minisztériumban Vass József népjóléti miniszternél, hogy az újév alkalmával jókívánságaikat ki­fejezzék. A miniszter Dréhl Imre állam­titkár társaságában először az Országos Pázmány Egyesület küldöttségét fogadta, amely Vass Jó­zsefben a katolikus írók és hírlapírók tömörülésének elnökét köszöntötte. Az Országos Pázmány Egyesület nevében az üdvözlő beszédet Hindy Zoltán alel­­nök mondotta. Hindy Zoltán szavaira Vass József a következőkben válaszolt: — Szívem mélyén örülök, hogy az Or­szágos Pázmány Egyesület — melynek szerény elnöke vagyok — elhozta mun­kásságának egyévi mérlegét és újjá­éledt tevékenységének beszédes dokumen­tumait. Abból, amit az ügyvezető alel­­nök úr, az én kedves barátom mondott, úgy látom, hogy az egyesület kibontott szárnyaira már nem nehezednek rá az ólomsúlyok, mert leváltak a lelkesedés és a tenniakarás tüzénél. Elindult a munka és a Pázmány Egyesület belelendült az alkotó tevékenység kerékvágásába. A mérleget nagyon is megnyugtatónak ta­lálom,­­ mert hiszen épen a legutóbbi napok tevékeny lendülete azt mutatja, hogy az egyesület olyan célok megvalósí­tásán dolgozik, amelyek meg is fog­ják hozni a legszebb sikert. — Végtelenül sajnálom, hogy nagy el­foglaltságom közepette nem tudtam időt szakítani, hogy személyesen is részt ve­hessek azon az ülésen, amelyen a ma­gyar katolikus irodalom reprezentánsai jelentek meg. — A katolikus irodalomra és a katoli­kus gondolat érvényesülésére na­gyon is nagy szükség van, mert a katolikum a nemzet regenerációját és újjászületését vonja maga után . Én a magyar katolikus gondolat fel­támadását várom. — A Pázmány Egyesület törekvéseiből azt látom, hogy ez a feltámadás már ki­bontott szárnyakkal repül a végtelen felé, és amely meg­fogván a lelkeket és a szíveket, regenerálja az egész katolikus magyar társadalmat. Az elkövetkező évek munkájától sokat várok, a magyar katolikum nézőpontjából. Azt kérem te­hát a­ katolikus íróktól, hogy minden erejükkel és tudásukkal és rendíthetetlen hitükkel azon dolgozzanak, hogy a ma­gyar katoliku­­ gondolat feltámadjon és új erőre kapjon. Bizton remélem, hogy az a tűz, amely bennetek él, és amely áthatja szivetek és agyatok működését, nagy eredmé­nyeket fog létrehozni. — Ezzel az érzéssel köszönöm nektek, hogy eljöttetek és a biztos győzelem tu­datában adom vissza azokat a jókívánsá­gokat, amelyeket ti itt előttem kifejez­tetek. Fél egy órakor a Magyar Újságírók Országos Nyugdíj­­egyesülete és a többi újságíró testület üdvözölte a népjóléti minisztert, aki válaszában töb­bek között a következőket mondotta: — Legelső­sorban is a társadalomról, vo­natkozásban a sajtó munkásainak lelké­vel és a sajtó munkájáról akarok szólni. A társadalom élete nálunk Magyarorszá­gon, valahogyan még nem tudott kifej­lődni, a társadalom specifikus öntudata nem virágozott még ki olyan mértékben, mint nyugaton más régebbi kultúrá­val rendelkezik államokban.­­ Pedig a társadalomnak sokkal na­gyobb a fontossága, mint az az első pil­lanatra látható volna. A társadalomnak vissza kell foglalnia olyan tevékenységi tereket, amelyek eddig vagy gondozatla­nok voltak, vagy amelyeket törvényho­zók, vagy kormánytényezők vettek saját munkaterületük közé. Amikor nálunk ar­ról van szó, — természetesen nem akarok politizálni — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy mindenhatósága annyira megy, hogy a függő egyéniségek száma szinte ijesztően szaporodik, akkor ma­gyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt, hogy a magyar társadalom nem ébredvén fel saját rendkívüli nagy feladatának öntudatára, s nem végezvén el ezeket a feladatokat, természetesen, hogy a gondoskodó kormánynak nem szabad ölhetett kézzel néznie azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatla­nig maradjanak. Ha a magyar társada­lomnak volna annyi öntudata, mint pél­dául a „vereinsmeierei“ okán sokszor gúnyolt német társadalomnak van, ak­kor a kormányhatalomnak túltengéséről ilyen értelemben nem kellene panasz­kodni. Ha a társadalomnak volna any­­nyi öntudata, mint például amennyi az angol társadalomban van. I­ CORVIN ÁRUHÁZ .......................I -I, -I, - ■■ ■■■■■ m i ,­ IAz új esztendőben is legfőbb célunk­ megelégedését kiérdemelni . Kegyes pártfogóinak és vevőinek boldog újévet kiván OBERBAUER A. UTÓDA templomberendező vállalata Budapest, IV., Vica utca 41. sz. Alapítva 1863. TeL: Aut 833-4*. ahol a társadalmi élet és öntudat nem merül ki egyszerűen csak asztaltársa­ságok alakításában, hanem a kezdeményezés munkáját tartja kezében és olyan dús és gazdag életet él, hogy a kormány tevékenysége emellett visszaszorul parlamentáris és adminisz­tratív keretek közé, mondom, ha a társa­dalom ezt a magaslatot el tudná valami­kor nálunk érni, akkor a magyar kor­mányzatnak és adminisztrációnak egé­szen más volna természetesen az elhelyez­kedése és a magyar társadalom által oldatnának meg olyan feladatok, ame­lyek eddig vagy nem helyesen, vagy nem a maguk helyén, vagy egyáltalában nem oldattak meg. — A társadalom öntudatát azonban, amely latens módon megvan, csak az a baj, hogy rejtett, fel kell ébreszteni. Már most ki legyen ennek felharsonázója? Itt kapcsolódom a sajtó munkájához, mert sem a templomi szószék, sem az egyetemi katedra, sem a parlament magas mivolta nem alkalmas arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja éb­reszteni.­­ Egyetlenegy eszköz van erre s em a sajtó, amely a maga ezernyi harsoná­jával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak eme apró gyalogosaival el­­masíroz minden magyar léleknek kapu­jához, be is megy rajta, mert hiszen ólemökle van, tud tehát kopogtatni még a zárt kapu­kon is. A sajtó könnyű dan­dárjai hamarabb eljutnak ez elzárt te­rületekre is. A sajtónak tehát ez az ijesztően nagy fontossága van a nemzeti öntudat, ki­töltésében. Mindenekelőtt egy dolog kell, hogy kiépüljön a társadalom lelkében, mint az öntudat első fundamen­tuma, a nemzeti egyetértés és együtt­érzés, hogy ebből azután a nemzeti egy­ség gondolata fel tudjon épülni és meg tudjon erősödni. — Egyetérezni! Valamelyik karácsonyi­­ cikkemben írtam, hogy a revízió gondo­latán kívül talán egyetlen téren sincs meg a nemzetben az egyetértés és az egyetakarás. Nem lehet egyetértés, a nemzeti célkitűzések sem lehetnek egysé­gesek, ha nincs meg a nagy felfelé hajtó erő a társadalomban, amelynek nemcsak a kormányzatnak malmát kell hajtania és eleven vizekkel ellátnia, hanem a tár­sadalom különböző kimagasló kívánal­mainak és gondolatainak is meg kell adnia a felhajtó erőt, hogy ennek révén tényleg sudárba hídjának szökkenni. Itt látom a magyar sajtónak rendkívül nagy szerepét és aki a sajtót bántja és nem érti, vele szemben rideg és elzárkózott vagy esetleg szöges korbácsot vesz kezébe, az nem tud felemelkedni a kellő ma­gaslatra, amelyen meglátná, hogy a sajtó temér­dek széttagoltságában, tarkaságában tu­lajdonképen e nagy és elengedhetetlen ér­téknek megteremtésére hivatott, meg kell tehát becsülni. — Ne engedje a magyar társadalom — és ti legyetek ennek munkásai — hogy amikor körülöttünk uj tavaszok ébred­nek, meglátásai a múltak bűnének s azoknak a bűnöknek, amelyeket velünk szemben­­ követtek el, csak nálunk ne le­gyen szél­vészes tavasz. Legelőször ná­lunk kell lennie olyan tavasznak, hogy ráébredjen a magyar a maga erejének, igazának, jövőjének, büszkeségének és el­szántságának tudatára, hogy a társada­lom a maga egységével odaálljon min­den kezdés mögé, mely összefogja ezt az országot és nem engedi kibillenteni a tör­ténelem serpenyőjéből. Azt kiáltom min­denkinek, aki meg akarja és nem akarja meghallani. Itt állunk ezer év óta a Duna és a Tisza vízmedencéjének rendszerében és itt maradunk, akárhogyan akarnak kibillenteni minket a történelem ser­penyőjéből. — A Dun­át nem lehet felül elrekeszteni és nem lehet alul gátat emelni vizének, ezek a vizek magyarok voltak s a Tiszát nem lehet átvinni idegen országba, úgy, hogy az magyar ne­ maradjon. Ilyen le­gyen a­ magyar szellemnek az a szélvé­sze, amelynek ki kell dagasztania lelkünk vitorláit, hogy a magyar sajtó repülhes­sen előre a boldogabb vizek, a boldogabb magyar jövendő vizei felé. A jó Isten úgy áldjon meg benneteket, aminthogy erős, egyet akaró magyarok is tudunk lenni! B­oldog m éventifán "ekés ismerőseinek ír"vör­öy Imre kárpitos ás dzsUfsi Irányl­ntea 26. nán 5

Next