Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
Kedd, 1929 január 1. Uj Nemzedék Két év alatt hét gyermekkel lepte meg a férjét — Az Új Nemzedék tudósítójától *Madrid, december 30. Cadiz mellett egy kis községben egy bányamunkás ,felesége négyes ikreket hozott a világra. Az asszony alig egy éve ikreknek adott életet és két évvel ezelőtt szülte első gyermekét, úgyhogy két éven belül nem kevesebb, mint hét gyermekkel ajándékozta meg férjét, akinek napibére mindössze natpozót tesz ki. Egy madridi lap gyűjtést indított a gyermekekkel túlságosan megáldott szegény család javára. Amanullah afgán király karikatúrája, aki legújabb hírek szerint leverte az országában támadt felkelést. Nem lehet lefoglalni a magánalkalmazott végkielégítését — Az Új Nemzedék tudósítójától — Megemlékeztünk annak idején Basch József magántisztviselő ügyéről, akit a törvényszék zsebtolvajlásért másfél évi, a tábla pedig nyolc hónapi börtönre ítélt. Baschot azért ítélték el, mert 1925-ben Tanay Frigyes temetésén ellopta egy úriasszony retiküljét. Basch elitéltetésének híre megjelent a napilapokban és erre a Török József-féle gyógyszertár tulajdonosa, ahol Basch mint könyvelő volt alkalmazva, azonnali hatállyal elbocsátotta állásából. Basch erre beperelte a felmondási időre járó összegért a céget s a bíróság meg is ítélte neki járandóságait azzal, hogy a cég mulasztotta el a köteles gondosságot akkor, amikor Basch alkalmaztatása idején nem érdeklődött előélete iránt. Ennek az ügynek most újabb érdekes fejleményei támadtak, amelyek során újabb elvi jelentőségű döntést hozott a bíróság. Mikor ugyanis a napilapok foglalkoztak Basch ügyével, egy Both József nevű kereskedő pert indított Basch ellen és háromszáz pengő tartozás megfizetését követelte tőle. Az érdemleges tárgyaláson Basch jogi képviselője kérte ügyfele megesketését arra, hogy ő nem tartozik Bothnak. Az ellenfél ügyvédje azonban felmutatta a Basch elítéltetéséről szóló újságcikket és ezen az alapon ellenezte Basch megesketését. A bíróság erre való tekintettel mellőzte is a megesketést és kötelezte Bascht a háromszáz pengő megfizetésére. Mivel Both ügyvédje ugyancsak a lapokból értesült arról, hogy Both elsőfokon megnyerte perét a Török József-céggel szemben, végrehajtó útján letiltotta a Török-cégnél Basch mintegy négyszáz pengős követelését. Basch ügyvédje, Lénárt Béla dr. a letiltással szemben előterjesztéssel élt azon a címen, hogy a felmondási időre járó összeg olyan létminimum, amelyet nem lehet lefoglalni. A járásbíróság nem adott helyt az előterjesztésnek azzal, hogy a bíróság nem bocsátkozhatik annak elbírálásába, vájjon az egyes követelések milyen természetűek. Az ügy a törvényszék Mezivaczky-tanácsa elé került, amely helyt adott az előterjesztésnek és feloldotta a követelést a lefoglalás alól. A törvényszék kimondotta, hogy olyan természetű illetményeket, mint aminő ebben az esetben a felmondási időre járó összeg, más követelés fejében lefoglalni nem lehet, mert hisz annak éppen az a rendeltetése, hogy a magánalkalmazott létfentartását legalább egy időre fldóStt ki „Itt állunk ezer év óta a Duna és a Tisza medencéjében és itt maradunk“ — mondotta Vass József az újságírók újévi üdvözlése alkalmával — új. Új Nemzedék tudósítójától. — Vasárnap délben az újságírótestületek tisztelegtek a népjóléti minisztériumban Vass József népjóléti miniszternél, hogy az újév alkalmával jókívánságaikat kifejezzék. A miniszter Dréhl Imre államtitkár társaságában először az Országos Pázmány Egyesület küldöttségét fogadta, amely Vass Józsefben a katolikus írók és hírlapírók tömörülésének elnökét köszöntötte. Az Országos Pázmány Egyesület nevében az üdvözlő beszédet Hindy Zoltán alelnök mondotta. Hindy Zoltán szavaira Vass József a következőkben válaszolt: — Szívem mélyén örülök, hogy az Országos Pázmány Egyesület — melynek szerény elnöke vagyok — elhozta munkásságának egyévi mérlegét és újjáéledt tevékenységének beszédes dokumentumait. Abból, amit az ügyvezető alelnök úr, az én kedves barátom mondott, úgy látom, hogy az egyesület kibontott szárnyaira már nem nehezednek rá az ólomsúlyok, mert leváltak a lelkesedés és a tenniakarás tüzénél. Elindult a munka és a Pázmány Egyesület belelendült az alkotó tevékenység kerékvágásába. A mérleget nagyon is megnyugtatónak találom, mert hiszen épen a legutóbbi napok tevékeny lendülete azt mutatja, hogy az egyesület olyan célok megvalósításán dolgozik, amelyek meg is fogják hozni a legszebb sikert. — Végtelenül sajnálom, hogy nagy elfoglaltságom közepette nem tudtam időt szakítani, hogy személyesen is részt vehessek azon az ülésen, amelyen a magyar katolikus irodalom reprezentánsai jelentek meg. — A katolikus irodalomra és a katolikus gondolat érvényesülésére nagyon is nagy szükség van, mert a katolikum a nemzet regenerációját és újjászületését vonja maga után . Én a magyar katolikus gondolat feltámadását várom. — A Pázmány Egyesület törekvéseiből azt látom, hogy ez a feltámadás már kibontott szárnyakkal repül a végtelen felé, és amely megfogván a lelkeket és a szíveket, regenerálja az egész katolikus magyar társadalmat. Az elkövetkező évek munkájától sokat várok, a magyar katolikum nézőpontjából. Azt kérem tehát a katolikus íróktól, hogy minden erejükkel és tudásukkal és rendíthetetlen hitükkel azon dolgozzanak, hogy a magyar katoliku gondolat feltámadjon és új erőre kapjon. Bizton remélem, hogy az a tűz, amely bennetek él, és amely áthatja szivetek és agyatok működését, nagy eredményeket fog létrehozni. — Ezzel az érzéssel köszönöm nektek, hogy eljöttetek és a biztos győzelem tudatában adom vissza azokat a jókívánságokat, amelyeket ti itt előttem kifejeztetek. Fél egy órakor a Magyar Újságírók Országos Nyugdíjegyesülete és a többi újságíró testület üdvözölte a népjóléti minisztert, aki válaszában többek között a következőket mondotta: — Legelsősorban is a társadalomról, vonatkozásban a sajtó munkásainak lelkével és a sajtó munkájáról akarok szólni. A társadalom élete nálunk Magyarországon, valahogyan még nem tudott kifejlődni, a társadalom specifikus öntudata nem virágozott még ki olyan mértékben, mint nyugaton más régebbi kultúrával rendelkezik államokban. Pedig a társadalomnak sokkal nagyobb a fontossága, mint az az első pillanatra látható volna. A társadalomnak vissza kell foglalnia olyan tevékenységi tereket, amelyek eddig vagy gondozatlanok voltak, vagy amelyeket törvényhozók, vagy kormánytényezők vettek saját munkaterületük közé. Amikor nálunk arról van szó, — természetesen nem akarok politizálni — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy mindenhatósága annyira megy, hogy a függő egyéniségek száma szinte ijesztően szaporodik, akkor magyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt, hogy a magyar társadalom nem ébredvén fel saját rendkívüli nagy feladatának öntudatára, s nem végezvén el ezeket a feladatokat, természetesen, hogy a gondoskodó kormánynak nem szabad ölhetett kézzel néznie azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatlanig maradjanak. Ha a magyar társadalomnak volna annyi öntudata, mint például a „vereinsmeierei“ okán sokszor gúnyolt német társadalomnak van, akkor a kormányhatalomnak túltengéséről ilyen értelemben nem kellene panaszkodni. Ha a társadalomnak volna anynyi öntudata, mint például amennyi az angol társadalomban van. I CORVIN ÁRUHÁZ .......................I -I, -I, - ■■ ■■■■■ m i , IAz új esztendőben is legfőbb célunk megelégedését kiérdemelni . Kegyes pártfogóinak és vevőinek boldog újévet kiván OBERBAUER A. UTÓDA templomberendező vállalata Budapest, IV., Vica utca 41. sz. Alapítva 1863. TeL: Aut 833-4*. ahol a társadalmi élet és öntudat nem merül ki egyszerűen csak asztaltársaságok alakításában, hanem a kezdeményezés munkáját tartja kezében és olyan dús és gazdag életet él, hogy a kormány tevékenysége emellett visszaszorul parlamentáris és adminisztratív keretek közé, mondom, ha a társadalom ezt a magaslatot el tudná valamikor nálunk érni, akkor a magyar kormányzatnak és adminisztrációnak egészen más volna természetesen az elhelyezkedése és a magyar társadalom által oldatnának meg olyan feladatok, amelyek eddig vagy nem helyesen, vagy nem a maguk helyén, vagy egyáltalában nem oldattak meg. — A társadalom öntudatát azonban, amely latens módon megvan, csak az a baj, hogy rejtett, fel kell ébreszteni. Már most ki legyen ennek felharsonázója? Itt kapcsolódom a sajtó munkájához, mert sem a templomi szószék, sem az egyetemi katedra, sem a parlament magas mivolta nem alkalmas arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja ébreszteni. Egyetlenegy eszköz van erre s em a sajtó, amely a maga ezernyi harsonájával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak eme apró gyalogosaival elmasíroz minden magyar léleknek kapujához, be is megy rajta, mert hiszen ólemökle van, tud tehát kopogtatni még a zárt kapukon is. A sajtó könnyű dandárjai hamarabb eljutnak ez elzárt területekre is. A sajtónak tehát ez az ijesztően nagy fontossága van a nemzeti öntudat, kitöltésében. Mindenekelőtt egy dolog kell, hogy kiépüljön a társadalom lelkében, mint az öntudat első fundamentuma, a nemzeti egyetértés és együttérzés, hogy ebből azután a nemzeti egység gondolata fel tudjon épülni és meg tudjon erősödni. — Egyetérezni! Valamelyik karácsonyi cikkemben írtam, hogy a revízió gondolatán kívül talán egyetlen téren sincs meg a nemzetben az egyetértés és az egyetakarás. Nem lehet egyetértés, a nemzeti célkitűzések sem lehetnek egységesek, ha nincs meg a nagy felfelé hajtó erő a társadalomban, amelynek nemcsak a kormányzatnak malmát kell hajtania és eleven vizekkel ellátnia, hanem a társadalom különböző kimagasló kívánalmainak és gondolatainak is meg kell adnia a felhajtó erőt, hogy ennek révén tényleg sudárba hídjának szökkenni. Itt látom a magyar sajtónak rendkívül nagy szerepét és aki a sajtót bántja és nem érti, vele szemben rideg és elzárkózott vagy esetleg szöges korbácsot vesz kezébe, az nem tud felemelkedni a kellő magaslatra, amelyen meglátná, hogy a sajtó temérdek széttagoltságában, tarkaságában tulajdonképen e nagy és elengedhetetlen értéknek megteremtésére hivatott, meg kell tehát becsülni. — Ne engedje a magyar társadalom — és ti legyetek ennek munkásai — hogy amikor körülöttünk uj tavaszok ébrednek, meglátásai a múltak bűnének s azoknak a bűnöknek, amelyeket velünk szemben követtek el, csak nálunk ne legyen szélvészes tavasz. Legelőször nálunk kell lennie olyan tavasznak, hogy ráébredjen a magyar a maga erejének, igazának, jövőjének, büszkeségének és elszántságának tudatára, hogy a társadalom a maga egységével odaálljon minden kezdés mögé, mely összefogja ezt az országot és nem engedi kibillenteni a történelem serpenyőjéből. Azt kiáltom mindenkinek, aki meg akarja és nem akarja meghallani. Itt állunk ezer év óta a Duna és a Tisza vízmedencéjének rendszerében és itt maradunk, akárhogyan akarnak kibillenteni minket a történelem serpenyőjéből. — A Dunát nem lehet felül elrekeszteni és nem lehet alul gátat emelni vizének, ezek a vizek magyarok voltak s a Tiszát nem lehet átvinni idegen országba, úgy, hogy az magyar ne maradjon. Ilyen legyen a magyar szellemnek az a szélvésze, amelynek ki kell dagasztania lelkünk vitorláit, hogy a magyar sajtó repülhessen előre a boldogabb vizek, a boldogabb magyar jövendő vizei felé. A jó Isten úgy áldjon meg benneteket, aminthogy erős, egyet akaró magyarok is tudunk lenni! Boldog m éventifán "ekés ismerőseinek ír"vöröy Imre kárpitos ás dzsUfsi Iránylntea 26. nán 5