Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-30 / 25. szám

3 Szerda, 1529 Január SZ Uj Nemzedék Miss Hungáriától, a hithű zsidó kisasszonytól a Dohány-úttal autóparkig — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Kedvenc heti olvasmányunk, az Egyen­­lősé­g — hajút texagexz.hu szerint ,A ma­gyar zsinosag i kiil­­kai fceálapja — ie­igen ellenes turnivalokk­al szolgai „enoguit szót Svijon Doidali­­nivol­u,ott­­nak. Silmoncalatjait, hogy ezen a neten nagyon rossz hete van Mézely Bajis processzor úrnak, aki csak legutóbb hir­­dete ki azt a tévtanát, hogy vannak még tipikusan magyar antropológiai jegyek­kel ékes nők e csonka országban, és nem titkolta ama hiedelmét, hogy ezek repre­zentálják az ezeréves magyar női szép­séget Mert — mint köztudomású — a magyar női szépséget Miss Hungária régi­szentúl­ja, Miss Hungária­,Bös­­kéről pedig az Egyenlőség megállapítja, hogy a kész,helyi szr. jótékony nőegylet jan­uár 19-iki kulturestélyének ő volt a szenzációja és „Simon B'Jssce ezzel is megcáfolta azt a Budapesten is elterjedt köztudatot, mintha elhagyta volna ősei vallásét.“ Mi ugyan, akiknek horizontja túlterjed a Rombach-utcán, sőt a Körúton is, nem tudunk ilyen köztudatról. Annak idején — megvalljuk — vaktában megír­tuk, hogy Simon Böske kisasszonyt nem annyira a Miss Hungária, mint inkább a Miss Pales­­tina elnevezés illetné. Most a leghitelesebb Egyenlőség is igazolja azt, amit csak némely keresztény kegyelmes m­ak nem vettek észre tur­ano-esztetikai lázukban, írván a következőket: "Simon Stöske, aki Magyarországot agja képviselni a világszénség vez­­enyeh, igazi zsidó érzésű urileány.“ Már most vitázzanak az elfogultság sö­tét lovagjai, hogy lehet-e valaki u­imzású zsidóleány, vagy zsidóérzésű urileány, a történelem kénytelen tudomásul venni azt is, hogy Simon Böske kisasszony egyenesen büszke a­­ felekezetire. ,J nem­­rég kosarazott ki egy mésvallosi fiatal­­erubert egyik estélyen, mert az így nyilat­kozott róla: — Nagyon szép lány, kár, hogy zsidó.“ Nem trnnik, ki lehetett ez a boldogta­lan fiatalember, — áld nyilván azóta is veri a falba a fejét — de mindenesetre illegrájjuk azért a balhiedalmeért, mint­ha Csonkamagyarországon bármily nemű­ egyénre nézve kárt jelentene a zsiló fe­­kkezeth­ez való tartozandó l­iga. Hiszen Lefkovits Daisy kisasszonyról — aki Szüryi Máriával, az év magyar divat­­királynőjével együtt hitbuzgó izraelita —dé olva­suk ugyanazon Egyenlőségben, hogy szülei annak idején „francia nevelőnő helyett héber kis­asszonyt fogadtak melléje." És lám, Lefkovits Daisy kisasszonyt mégis „hajszál választotta el attól, hogy első győztese legyen a magyar ezenség­­versenyneje-“ Hát mióta kár hazánkban zsidólánynak lennie akár Böskének, akár Daisynek, akár Máriának! Avagy talán kárt jelentene zsidó fele­­kezete valamely szabolcsi gazdálkodóra! Dehogy. Lebovits Sándorról — aki Len­gését Menyhértnek, Shakespeare Vilmos drámaíró tökéletesítőjének unokaöccse — ezzel a címmel ír az Egyenlőség­ . Lebo­­vics Sándor, 30 éves szabolcsi gazdálkodó,­ a magyar operaszínpad jövendőbeli­­Jarusoja, elmondja legendás élettörténetét.“ Legen­dás vonást ugyan az egész élettörténet­ben csak egyet talál­ok, azt, hogy a két­száz év óta egyedül a magyar földért rajongó Lebovicsok méltó utódja, Sándor derék atyja „a bábom idején hadiköl­csönre váltotta minden telkét“, hasonl­ó­­képp tönkrement apósa is, aki „bele is halt szegény", mégis maradt Sándor szá­mára kettőszáz holdacska. Némely nincs­telen magyarok képesek lennének eliri­gyelni a teljes tönkremenésnek ezt a vég­eredményét . . . Vagy szóljunk-e a pesti szr. hitköz­ség szertartási osztályának arról a költ­ségvetési üléséről, amelyen Hajdú Mar­cell dr. elnök egy interpellációra kijelen­tette, hogy ő is a legélesebben elítéli az autón való templomjárást. Meixnár Dezső ugyan­is előzően szó­vál­tet­te azt az anomáliát, hogy „az ünnepek alatt valóságos autópark látható a do­­hény-utcai templom körül“. Hajdú Mar­cell a következő szavakkal tört ki ez ano­mália ellen: — Aki nem tud gyalog a templomba járni, az maradjon otthon. De ne jöjjön autón és ne szentségtelenítse meg az ün­nepet. Aki azonban mégis autón jön — szólt gúnycval — abban is lehet annyi tapintat, hogy ne közvetlenül a templom köze'é’'/'n álljon meg szombaton a kocsi­jával. (Gúnyos derültség.) Íme, lényegesebb jelentenivalóink az Egyenlőség e heti tájékoztatójából. 1IVAD ősziékre * 1 a nMV la 12—20 hónapra kém-véexarbh«­I« 3 H fí »meichi*h«?a nvn/Weben Hója! ____I ^ FI **“ TM " AQtorcxartiok l-aross-utca 34 6* 4 2 Kl*nikáVM> 4X6111060 ^ KőextbAlm&zottak tiiando száll­ó 101» '%21 Az automaták százezrével teszik fölöslegessé a kereskedelmi alkalmazottakat Amerikában­­­­ ■* — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, január 16. A reklám mai fejlettsége hozta magá­val, hogy egyre több az olyan tömegcikk, amely kereskedői nyelven „önmagától adódik el’. Az ilyen cikkek értékesítésé­nél már teljesen fölöslegessé vált az el­árusító, mert hiszen munkája csak abban áll, hogy kiszolgálja azt a vevőt, aki m­ár pontosan tudja, hogy mit akar. Ennek a ténynek tulajdonítható, hogy egyre széle­sebb körben használják Am­­erikában az automatákat, amelyek az utcákon, pálya­udvarokon és üzletek előtt fölállítva, éjjel-nappal a közönség rendelkezésére vannak. Szakértők szerint néhány év múlva alig lesz szükség­leti cikk Amer­kában, amelyet auto­maták révén meg ne tudna kapni a vásárló. Amerikában ma szédületes konjunktú­rájuk van az automata-gyár­aknait, mert automaták után egyre nagyobb a keres­let Az egyik legnagyobb automata-gyár főmérnöke, Harry Alexander — ő kül­dötte Európába legutóbb a fényképező­­automatát — egy minap tett érdekes nyi­latkozatában azt jósolja, hogy a közel­jövőben a mai kereskedelmi tevékenység­nek legalább felmer­és­ét automaták fogják végezni. — Ennek következtében százezrével válnak fölöslegesre a ke­reskedelmi alkalmazottak — mondja Harry Alexander — de minden nagy átalakulás ilyen válsággal szokott járni. A személyzet „leépítése" már javá­ban folyik. A fejlődés beláthatatlan me­nete azonban majdcsak módot nyújt ne­kik az elhelyezkedésre. Az automatákat az teszi nélkülözhetetlenné, hogy ma már egyre több az olyan árucikk, amely­­zek emberi kiszolgál­ással történő eladása többe kerül, mint az előállí­tása. Dohányneműek­et, piperecikkeket, a fog­kefék,­ egészen a szappanig, sőt italokat is úgy, hogy a készülékek visszaveszik az üres üvegeket, s már világszerte auto­maták révén árusítanak s naponta ve­tődnek fel az újabb ötletek százai és szá­zai. Az Egyesült Államok kormánya a legközelebbi jövőben posta- és okmánybélyegelárusitó automatákat szándékszik bevezetni, miáltal rengeteg tisztviselőt lehet fölös­legessé tenni s emellett ünnepnapokon is éjjel-nappal szakadatlanul folyhat az el­adás.­­ A hamis pénzdarabok bedobása ál­tal eddig okozott károkat rövidesen sike­rülni fog teljesen kiküszöbölni. Ezek egyébként különben sem jelentősek , in­kább csak abból a szempontból fontos az egész kérdés, hogy a hamisítványok be­dobása által legtöbbször elromlik a szer­kezet. A newyorki Rapid Transit Com­­p­any jegyelárusító automatát, naponta két és fél millió embert szolgálnak ki s a csalások száma sohasem haladta meg a három ezret. Amióta tökéletesítették a készüléket úgy, ho­gy a bedobott pénzda­rab néhány másodpercig m­ág látható a visszaélések száma lecsökkent hapi hat­­százra. Ha­marosan el fog lehetni érni hogy az automata k­idob­ja a nem valódi pénzdarabot, b­ácsait nem olyan ügyes hamisítvány, melyet a szakértők is csak nehezen tud­nak felfedezni. Mi több, csak i'’c kérdése már az is, hogy vanirvinzt is be lehessen dobni az önműködő készülékbe, amelyek káderek lesznek visszadobni a hamisokat, vagy egyenesen megsemmisíteni azokat egy olyan kémiai vegyület segítségével amely rém hat a valódi bankjegyekre. E­zenkívül arról is gondoskodás történik, hogy az automaták víz- és tűzállók legye­nek és ellenjá­rj­anak minden rongá­lási kísérletnek, másrészt azonban vonzó és ízléses legyen a külsejük. Az ezutáni automaták nem­csek e célból, hanem porcellán’ ó’ és üveg­ből, ille’ö’és ezek kombinációiból fognak készülni. A készülékek lehetőleg máris olyanok hogy teljesen látha­tó legyen a működésük, ami még nagyobb érdeklő­dést kelt irántuk. Vannak és lesznek olyan automaták, amelyek a kiszolgálás után „Köcsö­­nöm“-öt mondanak a vevőnek. Az ipari termelés racionalizálása több milió munkást tett fölöslegessé a szük­ségleti cikek gyártása terén, Krott pedig ,nyítt­­an, érdekes ' nyilatkozatból kitűnik, az automaták a kereskedelemből­­szoríta­nak ki egyre több és tö­bb alkalmazottat, vetésért és lapátért már többször büntetve volt. Az utolsó bejegyzés szerint fál éve sza­badult a gyűjtőfogházbó. Faggatni kezdték Lakatos Máriát, hogyan jutott h­ozzá a zakó. — Vettem — válaszolta a cigányasszony —• egy úriembertől vásároltam, aki szegény sokat veszített kártyán és el kellett, hogy adja a ruháját. Én megsajnáltam szegénykét és meg­vettem tőle. De mert­ nekem is pénzre van szükségem, hát el akartam most adni a ruhát Persze, nem tudtam volna olyan drágán el­adni, mint ahogyan vettem, de nem bánom, sát kicsit ráfizetek is. Annak a szegény fiatalúr­nak nagy szüksége volt a pénzre. Hogy ki volt az a „szegény fiatalúr“, aki szorultságában eladja a ruháját, azt nem tudta megnevezni lakatos Mária. Vallomása mel­lett azonban makacsul kitartott, úgy hogy végre is a detektív kénytelen volt kivinni a cigányasszonyt Garamiék lakására „helyszíni szemlére“. A lakáson azután több meglepetés követke­zett. Először is Garami Zoltán a cigányasszony minden tiltakozása ellenére a ruhában felis­­merte a saját eltűnt feket s öltönyét. A szabó cégjelzése is megegyezett. A második és na­gyobb meglepetés az volt, hogy amikor Gara­miék szakácsnője a cigányasszonyt, a ni­hát és a detektívet meglátta, egy vészes sikollyal ájultan rogyott össz. Teleki-térre került a meg­­bű­völt ruha, amelyet a bűvölő cigány asszony akart eladni Katasztrófára vezet, ha a szenvedélyes szerelem bűbájoláshoz folyamodik Az­u­f Nemzedül un­iosítójától -Szabályszerű vígjáték vagy bohózat anya­gául szolgáló kis történet húzódik meg azok­ban a komornak látszó aláírt, iktatott, lepe­csételt rendőrségi aktacsomókban, amelyeket a napokban küldött át a főkapitányság az ügyészségre. Itt fogják befejezni a történetet, illetve — továbbvezetve a vígjátékhasonlatot megszerkeszteni a harmadik felvonást a már rendőrségen lejátszódott első és második fel­vonásokhoz. A vígjátékhasonlat — mint min­den hasonlat — csak azért sántít, mert ez a felvonás valószínűen nem fog hapy-enddd végződni. Lemondott vacsora és fel­jelentett ismeretlen tettes Garami Zoltán, biztosítási Intézeti titkár né­hány héttel ezelőtt egy ismerős családhoz volt hivatalos vacsorára. Este, amikor át akart öl­tözködni, megdöbbenve tapasztalta, hogy szek­rényéből a vadonatúj fekete öltönye hiányzik. Épp a legelegánsabb ruhája, amelyet csak nemrég szállított haza a szabó. Érthető tehát, hogy átkutatta az egész szekrényt, a szobát, tüve tette az egész lakást, de a fekete zakó a csíkos nadrággal csak nem került elő. Másik fekete öltönye nem volt Garami Zol­tánnak, világos ruhában nem akart menni és így kénytelen volt a vacsorát lemondani. Másnap természetesen első dolga volt a fő­kapitányságra sietni és feljelentést tenni. A rendőrségről azonnal detektívet küldöttek ki Garami lakására, hogy indítsa meg a nyomo­zást. A detektív is átkutatta a házat, kifag­gatta Garamiék szakácsnéját, a szomszédok cselédeit, a házmestereket, vicinét, de sehol semmi nyomra nem bukkant. Garami Zoltán öltönyéről senki sem tudott felvilágosítást adni. Az eredménytelenül végződő „helyszíni“ nyomozás után a detektív az ilyenkor szoká­sos „külső“ nyomozásra tért át. Pontos ,sze­­mélyleírást­ készített az eltűnt zakóról és nadrágról és ezt a sok­szorosított személy­­leírást“ átadta a zálogházakban és a Teleki­téren dolgozó detektív kollégáinak. Ezeket bízta meg azzal, hogyha valaki ilyen leírású öltönyt eladni, vagy elzálogosítani próbálna, az illetőt azonnal fogják le. A titokzatos ruha a Teleki­ téren Ez a nyomozás hamarosan eredményre veze­tett. Két napi figyelés után a Teleki-téren az egyik detektív észrevette, hogy egy idősebb asszony férfiruholt kiaálg az eladásra. Szóba elegyedett az asszonnyal s mintha meg akarná vásárolni, alaposan megnézte és kiforgatta a ruhát Ez egy vadonatúj fekete zakó volt szürke csikós­ nadrággal. Pontosan rái­ett Ga­rami Zoltán eltűnt zakójának s nadrágjának , ez­ mély leírása.“ A detektív a békés vásárlóból hirtelen visszaváltozott erélyes detektivé, karonfogta az asszonyt, hóna alá vette a ruhát és elin­dultak a főkapitányság felé. A rendőrségen kihallgatták az asszonyt. Először is leigazoltatták. Rögtön kiderült, hogy nem most vendégszerepel első ízben a főkapitányságon. Sőt a fényképét is megtalál­ták a bűnügyi nyilvántartóban. A fénykép mellett feljegy­zett adatok szerint az asszony Lakatos Mária negyvenötéves cigányasszony, aki szemfényvesztésért, kint?,.'sért, kártya­ Hogy is volt csak? Nagynehezen sikerült felmosni aléltságából a szakácsnőt és akkor hosszas sírások, rivá­­sok, jajveszékelések és fogadkozások után a detektív jelentés szerint következőkép bonta­kozott ki az eltűnt zakó különös története. Sz. Mária negyvenkétesztendős szakácsnő — mint megtört szível bevallotta — titokban szerelmes volt a „nagyságos urba“. A nagy­ságos úr Garami Zoltán volt, akinek azonban fogalma sem volt a háztartási alkalmazottja érzelmeiről és nem látszott észrevenni Sz. Má­ria epekedő pillantásait. A szerelmes szakácsnő lelkibánatában min­dennel megpróbálkozott, hogy a nagyságos úr szívét maga felé fordítsa,­­ de semmi nem használt. Amikor egy reggel ilyen bénás én lelkiállapotban végezte a bevásárlást a csar­nokban, megismerkedett egy cigányasszony­­nyal, Lakatos Máriával. A cigány asszony gyakorlott szemével rögtön észrevette, hogy a szakácsnő szive tája nincsen rendben és mele­gen érdeklődni kezdett A­ szakácsnő megörült a részt venni léleknek és türü könny hullajt­ások közepette elpanaszolta sző­­nyű baját. — Ó, ha csak ez a baj, — ölelte át vígaszta­­lóan a c­igányasszony Sz. Máriát — ezen köny­­nyen ki lehet segíteni. Pont az én szakmám ez. A cigányasszony ezután becsalta Sz. Má­riát egy közeli kiskocsmába, ahol néhány fröccs mellett haditanácsot tartottak. A ci­­gányasszony elmagyarázta a szájtútva hall­gató szakácsnőnek, hogy biztos módszere van a szerelmi hajlandóság megnyerésére. A mód­szer látszólag igen egyszerű, de a titkát csak ő tudja. Hajlandó segíteni Sz. Márián, még­pedig, mert nagyon megsajnálta, ingyen. Legfeljebb a teljes siker után fogad el valami ajándékot. — Mag­ának semmi más dolga nem lesz, — hadart­, a ne&bzédú]' szakácsnő fülét« — mint n­hány napra ideadja nekem a szeretett férfiú legkedvesebb ruháját. Éd ed­ a ruhát magammal viszem, elvégzem vele a szükséges bűvölésel­et és amikor majd legközelebb me­gint magára veszi, meglátja első dolga less magának szerelmet vallani. A szakácsnő a cigánynő beszédéből és a spriccerektől szédülten sietett haza. Garami Zoltán éppen a hivatalában volt, tehát min­den könnyen ment. Kivette a szekrényből a fe­kete ruhát. Ez a legújabb és legszebb — gon­dolta magában — tehát bizonyára ez a legked­vesebb is. Szépen begöngyölte a vadonatúj öl­tönyt és levitte a szomszéd utcában várakozó cigányasszonynak. — A jövő héten itt vagyok a ruhával, lel­kem — búcsúzott a cigányasszony, hóna alá csapva a csomagot — és meglátja minden jóra fordul és fizetnie sem kell semmit... A varázslat vége A történet többi fejezete már szabályos kö­vetkezetességgel pergett le. A cigányasszony természetesen nem vitte vissza a megbűvölt ruhát. Garami Zoltán észrevette a ruha eltű­nését, a szakácsnő nem merte bevallani sem bűnét, sem szerelmét és csak, amikor a cigány­asszony a Teleki-téren kézrekerült, derült ki az egész történet. A rendőrségen természetesen nagy derültsé­get keltett a komikus eset. Maga a károsult is jót mulatott fekete öltönye különös kaland­jain. Ezért meg is bocsátott a szerel­messz­efi szakácsnéjának és visszavonta ellene a felje­lentést, azonban — Sz. Mária legnagyobb bá­natára — felmondott neki. Sz. Mária viszont feljelentést tett a cigányasszony ellen, aki el­­­­len lopás, csalás és egy­éb cmnen Indul meg­­ az eljáró- 9

Next