Uj Nemzedék, 1929. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

üzenet és üzenet Rothermere lord hosszabb nyilatko­zatban magyarázza azokat az inten­cióit, amelyek immáron agyonkom­mentált karácsonyi üzenetének elkül­désére indították. Mindenekelőtt kész­séggel regisztráljuk nyilatkozatának azt a határozott, nyomatékos megálla­pítását, hogy üzenetével egyetlen ma­gyar politikai pártnak sem akart szol­gálatot tenni, egyetlen pártnak vagy csoportnak sem akarta a szekerét tolni. Mi sem gyanúsítottuk meg efféle törekvéssel, mikor minden tisz­teletünk mellett is óvást emeltünk a magyar belügyekbe való olyatén be­avatkozás ellen, amely akarva-nem­­akarva csak árthatott a tisztelet­­ és hála egységének, amely ama nyilat­kozat elhangzásáig a békerevízióért küzdő lordot Csonkamagyarországon körülvette. Ám amiképpen akkor meg­mondottuk, megmondjuk most is: minden komoly magyar ember csak sajnálhatja, hogy Rothermere lord — akármilyen jóhiszeműen is — politikai kritikát gyakorolván karácsonyi üze­netében, módot adott egy mohó, esz­közeiben nem válogató és az ország­vesztő Károlyi-forradalom eltörölhe­­tetlen Káin-bélyegével megjelölt tár­saságnak arra, hogy demagóg politi­kai korteslobogójára Rothermere lord nevét mázolja. Ha a nemes lord en­nek a társaságnak a veséjébe látna, ha a maga jóhiszeműségében és angol levegőhöz szokott dzsentimenségében csak gyaníthatná is, hogy mit művel és mire tör az ő üzenete jegyében egy bizonyos csoport, akkor maga is csak sajnálni tudná, hogy alkalmat adott nevének olyan belpolitikai kamatozta­tásához, amelyet felidézni — mint nyi­latkozatában hangoztatja — egyáltalán help volt szándéka. Hangsúlyozza Rothermere lord azt is, hogy üzenetével nem akarta meg­támadni a magyar kormányt. A lord kétségtelenül leghitelesebb magyará­zója a maga intencióinak. Mi azonban a tényt nézzük s a tény az, hogy a lord Bratianu-rendszert, állami pazar­lást, antidemokráciát emlegetett üze­netében. Ebben pedig éppen nem lehet elismerést vagy dicséretet látni, leg­­kevésbbé az után az első, de nem ka­rácsonyi, hanem húsvéti üzenet után, amelyet Rothermere lord 1928 már­ciusában nem az Est-lapok, hanem az Új Nemzedék útján küldött a magyar nemzetnek. Ebben az ő üzenetében,­­ a­melyet hitelesített, szóról-szóra így nyilatkozott: — „A magyar népnek várnia és dolgoznia kell. Kormányával egyet­értően kell dolgoznia és bíznia kell ebben az erős kormányban, amely bizonyságot tett a világ előtt a maga képességeiről Nem tudjuk, nem is kutatjuk, milyen kezek munkája változtatta a lordnak a magyar kormányról való vélekedé­sét kilenc hónap alatt, húsvéttól kará­csonyig, ellenkezővé azzal a vélemény­nyel, amelyet ebben az üzenetben ki­fejezett és miért próbálta karácsony­kor megingatni a magyar népnek kor­mánya iránt való bizalmát, amelyet még márciusban helyeselt, sőt a m­a­­gyar népnek egyenesen kötelességévé tett. De mindezt elmondani kötelessé­günknek tartottuk, éppen annak a há­lának és, tiszteletnek alapján, amellyel az ő revíziós működése iránt mindig is viseltettünk és viseltetünk. Egye­bekben pedig nem foglalunk állást, mert minket mindenekfölött azok a nagy események érdekelnek, amelye­ket a lord 1929 húsvétjára megjósolt s amelyek szerinte nemzetünk sorsán jelentékenyen változtatni fognak. Sem­miféle sajnálatos és könnyen elkerül­hető politikai intermezzo el nem terel­heti feszült figyelmünket a magyar feltámadás ígért diadalmi indulójától. ** ,7 . ____ ijpT* " 1929 JAM3 1 *j w)' ( ^ ^ BH HB BHL ■ tv T^ #fl ^ BBf m SS Bäk.fii I ^pr k.lTb.^ *U*k.. «. HnUABIUMk«­gn H Hl vHh XI évfolyam. 27»­­2762») szám ♦ Péntek ♦ Budapest, 1929 február 1» Sanchez Guerra volt miniszterelnök szervezte a spanyol katonai forradalmat — álruhában elmenekült, de megfogták Fejszével agyonverte a Jászberényi adóvégrehajtót saját családja Ma Harminc millió fontba kerülne a La Manche*alagút A Soroksári­ uton egy lisz­tesvagon belefutott a 11-es villamosba saamaiiiiii^BBaaumHM­uaiannBMMMMai A fékezd halálosan megsérült, a kocsivezető megsebesült Háromnegyed óráig szünetelt a villamos­­forgalom a baleset miatt — Az Új nemzedik tudósítótá­l — Ma reggel negyed kilenc órakor a So­­roksári-úton teljes sebességgel haladt a Boráros­ tér felé az 1513. számú tizenegyes jelzésű villamos. Ebben az időben a kocsi természetesem zsúfolásig tele volt utasokkal, munkába siető tisztviselőkkel és munkásemberekkel. Amikor a villa­mos a Hungária-malom elé érkezett, gördült ki nagy sebességgel a malom iparvágányán az olasz államvasutak 153.517. számú te­hervagonja. Ezen a vagonon a közeli dunaparti teherpályaudvarról lisztet szál­lítottak a Hungária-malomba és a vagont lerakás után üresen lökték ki a pálya­udvarra vezető iparvágányra. Az iparvágány és a villamosévi a ma­lom kapuja előtt keresztezi egymást. Az éppen arra haladó tizenegyes villamos vezetője megrettenve vette észre a teljes sebességgel kifelé rohanó vagont, teljes erejéből fékezett, szintúgy a lisztesvago­non levő Britzel Béla malommunkás is. A fékezés azonban már nem háríthatta el az elkerülhetetlen szerencsétlenséget. A lisztesvagyon és a villamos teljes erővel egymásba futottak. A villamos ablakai csörömpölve zúzód­tak össze, az utasok egymásra zuhantak, a villamoskocsi eleje teljesen behorpadt és feljárója letörött. A vagon pedig olda­lára fordult a villamoskocsi előtt. A zsúfolt kocsiban az összeütközéskor leírhatatlan pánik tört ki. A széthulló üvegszilánkok több embert megsebesítet­tek és az egymásra zuhant utasok is ki­­sebb-nagyobb üz­édeseket szenvedtek. Az utasok egymást taposva igyekez­tek kifelé a villamoskocsiból és csak amikor Szél Balázs kocsi­vezető, aki maga is megse­besült, megnyugtatta őket, hogy nincs nagyobb baj, állt helyre lassan a nyuga­­lom. Az összeütközés színhelyén percek alatt nagy csődület támadt. Hamarosan értesí­­tették a mentőket és a tűzoltókat. A men­tők egy autót küldtek ki, míg a tűzoltó­ság két men­tőszerkocsival sietett segítsé­get nyújtani A mentők és a tűzoltók emelték ki a felborult tisztesvagon alól az összeütközés legsúlyosabban sérült áldo­zatát, Britzei Béla malommunkást. A sze­rencsétlen ember az összeütközéskor a vagon alá zuhant és a súlyos teherkocsi alól alig lehetett kimenteni. Vérezve, eszméletlenül hevert a földön. A mentőorvos megállapította, hogy koponyaalapi törést, bordatörést, lábtö­rést és súlyos belső sérüléseket szenvedett. Félig haldokolva vitték be a mentők a Szent István-kórházba. Élethonm­­arad­ásá­hoz kevés a remény. Kívüle még első segítségben részes­ít­et- S====~^~------­ ték a mentők a tizenegyes villamos veze­tőjét, Szél Balázst is, aki arcán és kezén sérült meg. Azonkívül több utas ütődött és sérült sebét is bekötözték a mentők. A központi és IX. kerületi tűzoltók a villamostársaság embereivel együtt félórás munkával eltávolították a villamossíneken fekvő és az egész forgalmat elzáró felborult teher­­vagyont. A Soroksári­ úton az összeütközés kö­vetkeztében teljesen megállt a forgalom és jó háromnegyed órába tellett, amíg az egymás hegyén-hátán zsúfolódó villamo­sok, autók és egyéb járművek folytathat­ták útjuk­it. A rendőrség szigorú nyomo­zást indított annak a megállapítására, hogy az összeütközésért kit terhel a felelősség.­­ Százával hamisították Ciprusban az angol útleveleket Akik nem akartak katonáskodni Egyiptomban, ilyen útlevéllel „igazolták“ angol állampolgárságukat­ ­ — Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, január 31. A ciprusi angol hatóságok óriási ará­nyú útlevélpanamát lepleztek le. Ciprus szigetén tegnap letartóztattak három em­bert és a legrövidebb időn belül a bíró­ság elé állítják őket Mind a hárman an­gol útleveleket hamisítottak, amelyeket azután Egyiptomban élő törököknek és görögöknek adtak el harminc­ötszáz font­­sterlinges áron.­­ Az útlevélhamisítási panamának ér­dekes háttere van. Egyiptomban Igén sok török és görög él, akik ugyan nem egyiptomi állampol­gárok, de már évtizedek óta laknak Egyiptomban. Az egyiptomi kormány egyik legutóbb kiadott rendeletében ki­mondotta, hogy a tíz évnél hosszabb idő óta Egyiptomban élő törökök és görögök szintén kötelesek katonai szolgálatot tel­jesíteni az egyiptomi hadseregben. A törökök és görögök csak úgy tud­ták megkerülni ezt a rendelkezést, hogy angol állampolgároknak vallot­ták magukat. Minthogy azonban a legtöbbjük nem tudott angolul, tehát Ciprust nevezték meg szülőhazájuknak. Ciprus már évtize­dek óta angol terület, ennek következté­ben jutottak arra a gondolatra a katonai szolgálat alól mentesülni akaró törökök és görögök, hogy angol útlevelet szerez­nek Cyprusban. Legitim után természe­tesen ez ment, hanem Ciprus fővárosáé­ban, Licosiában többtagú okmányhamisító banda vál­lalta ezeknek az angol útleveleknek a megszerzését. Az egyiptomi hatóságok el is fogadták a hamisított útleveleket igazolásként és talán soha sem derült volna ki az egész útlevél hamisítás, ha az okmányhamisító társaság tagjai össze nem vesznek a törö­kökkel és görögökkel. Az elégedetlenek feljelentést tettek, mire megtörténtek a ciprusi letartóztatások. Az üggyel kap­csolatban Egyiptomban is számos letar­tóztatást várnak. Á­ra 10 fillér

Next