Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

Aranyifsak Borzalmas robbanás egy belga bányában, 27 halottal ■ ■ ■■■ A mexikói felkelők nagy győzelmet arattak Calles csapatain ____________________________________________________i___________________ > __________ A meggyilkolt Forgács Anna bátyja és négy hivatalnoktársa százezer pen-a/ gos sikkasztást és csalást követett el /^ a tfenetiegyirodában i—«oew^mbb—■ A rendőrségen beismerő vallomást tettek, mire mind az ötöt letartóztatták — Simandl Oszkár, Kovács Béla, Erdélyi István és Braun László Forgács bűntársai — For­gács saját édesapjának, a vállalat igazgatójának val­lotta be manipulációit Az egyik sikkasztőről, Kovács Béláról kiderült, hogy pénzhamisításért ffegyházban ült már — Az U) Nemzedék tudósítójától — Öt fiatalember került lakat mögé husvét vasárnapján. Mind az öt fia­talember jól öltözött, úgynevezett „nagy életet élő“ alakja volt Budapest egészen sajátságos, egészen léha, rom­lott „éjszakai“ világának. S a feltáma­dás ünnepének első napján azért vo­nultak szép libasorban a rendőrség fogdájába, mert több, mint százezer pengőt elsikkasztottak a Menetjegy­iroda pénzéből. Több, mint százezer perígőt, s ez a szegény embereknek káprázatos összeg mind a „nagy életre“ úszott el: pezsgőre, zenére, dámákra, dáridókra. Mert ők, az ötök, e csillogó rekvizitumok nélkül nem tudták el­képzelni az „úri“, a „társadalmi“, az élnivaló életet. Jellemző és egyre gyakoribb jelen­ség, hogy a váltóhamisítások, sikkasz­tások s efféle tolvajlások mögött mos­tanában már nem is jelenik meg ment­ségül vagy magyarázatul a nyomor, a szegénység. Mikor egy-egy ilyen mani­pulációról szétlibben a függöny, nem nyomortanya, éhező család, siró gyer­mek, orvosság hijján vergődő beteg hitves vagy egyéb ilyen megrázó kép tárul a rendőrség, az ügyészség és a közvélemény elé, hanem dzsezzbendes, pezsgős orgiák mozifilmje, közepén a tettessel vagy tettesekkel, akik elegáns ruhában, illatos szivarral ágálnak a „sohsem halunk meg!“ jegyében. Nem, a szegény ember nem űzi a sikkasztás mesterségét. Nyomorog szótlanul, vagy tegföllebb elpanaszolja sorstársainak a baját, s ha nagyon élelmes: megpró­bál jótékonysági intézményekhez for­dulni, vagy pedig elkallódik Buda­pest kőrengetegében valahol. A sik­kasztás kezd végképpen azok pasz- sziója és mestersége lenni, akik nem szorulnának rá arra, hogy sikkassza­nak. Nem szorulnának rá, mert meg van az a jókora falat kenyerük, ame­lyet sok dolgozó ember szívesen látna a maga szegényes asztalán. Tehát meg tudnának élni tisztességesen, ka ... ha volna szivük tisztességesen élni. Addig nyújtózva, ameddig a takaró ér. Megelégedve azzal, hogy az élet tartalma a becsületes munka és a be­csülettel megkeresett elégséges ke­nyér legyen. De hát ez az emberfajta túl van az ilyen ósdi, ásatag, nagyon is keresztényi világnézeten. Nekik nem elég a tisztességéé kenyér, nekik ka­lács kell, ha mégolyán tisztességtelen módon is. Nekik fényűzés kell, nekik dóridó kell, gépkocsi, pezsgős vödör, festett dáma, finom cigaretta és es­tétől reggelig vidám élet, hogy másnap este újból folytathassák. Ehhez pedig pénz kell, és ennyi pénzt munka nem jövedelmezvén, elő kell teremteni a máséból, a másokéból, mindaddig, áruig az embert „a törvény nevében“ el nem szólítják a bárasztal mellől a fogdába. Mindegy, de addig „jól él­tünk.“ Nemde tipikus nagyvárosi erkölcsi Nemde szép vívmánya az istentelen és krisztustalan modernségnek! S nemde az a legmulatságosabb, mikor az ilyen fogdába került arany if jakon azok mél­tatlankodnak, akik ezt a dicstelen élet- filozófiát éveken át beléjük prédikálták Újságban, irodalomban, szinpadon és életben! Csak nemrég állott az érdeklődés kö­zéppontjában egy bűncselekmény, amely­nek tragikus áldozata a szerencsétlen Forgács Anna színésznő volt, akinek életét kínosan teregették ki a heteken át tartó főtárgyaláson és máris újabb bűn- cselekmény felé fordul a közfigyelem, amelynek középvontjában szintén a For- gdcs-Feuer család egyik tagja, Forgács László, a meggyilkolt Forgács Anna fivére áll. Forgács Lászlót — négy társával együtt — egy százezer pengős sik­kasztás miatt husvét hétfőjén a rend­őrség előzetes letartóztatásba he­lyezte. Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság tisztvise­lője három év óta Forgács-Feuer László. Édesapja, aki az IBUSz egyik igazgatója és a könyvelési osztály vezetője, juttatta be fiát a vállalat irodájába. A fin először a Mária Valéria-utcai központban dolgozott, majd két évvel ez­előtt áthelyezték az intézet Nádor-utcai fiókjába, amelyik az IBUSz egyik legfor­galmasabb és legnagyobb jövedelmű osz­tálya. Ennek a Nádor-utcai fióknak az elmúlt héten nagy izgalmat keltő levelet kézbesített a posta. Házi nyomozást indit az Ibusz A levelet egy külföldi utazási' vállalat küldötte és felhívta az IBUSz figyelmét arra, hogy a jegyeivel valami visszaélés tör­ténik. Közölte, hogy egy utasnál olyan vasút­jegyet találtak, amely — bár az IBUSz pecsétjével és szignójával szabályszerűen el van látva — nem szerepel az IBlJSz elszámolásában és olyan magas sorszáma van, amilyen eddig még nincs forgalom­ban. A Nádor-utcai fiók vezetője azonnal je­lentést tett a központi igazgatóságnak amely házinyomozást rendelt el és bizott­ságot küldött ki', hogy a házi vizsgálatot elvégezze. Esténkint, amikor a fiókban a hivata­los idő véget ért és a tisztviselők eltávoz­tak, a bizottság munkához kezdett. Éjsza­kákon át vizsgálták a könyvelést, a pénztámaplót és a kibocsátott jegyeik listáját, több mint egy heti munkával megállapították, hogy csakugyan forga­lomban vannak olyan, az IBUSz által ki­bocsátott jegyek, amelyek a hivatalos el­számolásban sehol sem szerepelnek. Azt azonban, hogy ki követte el a manipulá­ciót, az ellenőrző bizottság nem tudta tisztázni. Pezsgős dáridő a RáHóczi-uton Ekkor személyileg senkit sem mertek gyanúsítani,. A bizottság a legnagyobb titokban végezte munkáját. Anélkül, hogy a házi nyomozásról az intézetnél rajtuk és a vezetőségen kívül bárki is tudott volna. így állt a helyzet, amikor egy éjszaka a Rákóczi-ut egyik mulatóhelyén nagy pezsgős dáridó volt és ez a pezsgős mulatság — különös vélet­len folytán — megoldotta az IBUSz visszaéléseinek rejtélyét és megindította a lavinát, amelynek eredményekében ma már Forgács László­val együtt öt ember ül a főkapitányság celláiban. Ezen az éjszakán az IBUSz egyik fő­tisztviselője betért a Rákóczi-uti mula­tóba. Egy félreeső asztal mellett fogyasz­totta feketéjét és nézte a körülötte zajló mulatozást. Figyelés közben észrevette, hogy az egyik társaságban, ahol a legna­gyobb a jókedv és a legtöbb pezsgős­üveg durran, egyik kollégája, a fiatal Forgács László viszi a főszerepet. Ö ren­del, intézkedik, hüzút magának és a mu­latság végén ő egyenlíti ki a számlát, szemrebbenés nélkül számolva le a fő­pincér élé közel háromszáz pengőt. A főtisztviselő — aki tudott a házi nyo­mozásról — gyanút fogott és másnap je­lentette Forgács László pezsgős dáridó- ját az IBUSz igazgatóságának. Az igaz­gatóság, amelynek már keze között volt a házi vizsgálatot végző bizottság jelen­tése a nagyszabásúnak Ígérkező vissza­élésekről, elhatározta, hogy kérdőre vonja Forgács Lászlót. Forgács László bevallja édes­apjának a sikkasztást Elsőnek Forgács László édesapjával közölték a történteket. Az apának meg­mondták őszintén: azt hiszik, hogy a visszaélésekben a fiának szerepe van. — Én nem hiszem, hogy a fiam bűnös volna — mondotta az öreg Forgács — de \ha kiderül, hogy tényleg ő követte el av visszaélést, az igazgatóság járjon el vele szemben a legszigorúbban! Az igazgatóság ezután áttelefonált a Nádor-utcai fiókba, hogy Forgács László szolgálati ügyben azonnal jelentkezzen a központban. Alig egy félóra múlva meg is érkezett a fiatal, huszonnyolc éves, elegánsan öltözött tisztviselő jókedvűen, derűsen és jelentkezett a főnökeinél. Az édesapja vonta elsőnek kérdőre. Elmondotta, hogy milyen visszaélés nyomára jöttek a Nádor-utcai fiókban és hogy milyen hírek keringenek tékozló, dorbézoló életéről. — Mondd meg, honnan veszed a pénzt ezekhez .a mulatozásokhoz? — kérdezte fiát — amikor tudomásom szerint havi százkilencven pengő fizetésed van? Forgács László apja kérdéseire meg­riadt, Hebegni kezdett. Majd halálsápad- tan, alig hallható hangon igy szólt: — Én követtem el a visszaéléseket! — Eladtam a jegyeket anélkül, hogy elkönyveltem volna. Kellett a pénz, mert. szeretek mulatni és olyan kevés a fize­tésem . . . Az öreg Eorgács fia beismerő vallo­mása után megtörve távozott el az IBUSz központi irodájából, ahol meg­\ • ' - ’ P ’ 7 . ' ; , ^ j ^ KWIttHll ári Egy ÜBB MH KB MMI rí re \ Szarkeeztöaég éi kiadöhl­3 p“*« 20 íuiat, psy ajaj SSM ma I /} 7 j V JmW aSaw v*t.i i v., Honv«d-u. n>. “•*T* pengd iO BŰM DBB (HA „ ——— ■■ ; §§ä oSKr H T.I., Ant 127-47,Ant 130-0«. pályán d v iron *o" Ili. W «Kl FI 6 k ki a d 6 h 1 v a t al o k, ur.-Hirdetlek mii- BMBKaL-dMHBf fjmß Hai faSBHEBS^fagBalfilga» ragja ftSEg gMv g8BBL i„ omégiiár-utc. n. 1 iméterei dijai.bá. ffiPff ESEBB ^gPjj|g SUpf g&lj WM Tel.. Aut 608-65, II.. Miria­Ay j ^gjg^ b j lag Jit pF XI, évfolyam 74, (2809,) szám ♦ SZßPdO. ♦ Budapest, 1929 április 3, JIljc*» S.O fiml<©je*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék