Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

4 A nyúl Hiába, mindnyájan boltig tanulunk, nem csak a jó pap. Az én gyermekkorom­ban például komolyabb ajándék-holmit csak karácsonykor kaptunk, mert Miku­láskor egy stani­li cukornak is nagyon megörültünk, ha történetesen elkerültük a virgácsot, születésnapra torta járt a megfelelő számú gyertyákkal, névnapkor petsig meghívhattuk a pajtásainkat ha­bos kávéra. Más ajándékozási alkalom azután nem is volt az egész esztendőben s tiszta jeles diáknak kellett lennie annak, aki évvégi bizonyitványkiosztás­­kor még egy ezüst forintost is kapott az édesapjától.­Ma ezzel szemben karácsony­kor hiába rukkolt ki az ember, am­eny­­nyire a sovány erszényétől tellett, meg újévre is kell apróbb-cseprőbb meglepe­tésekkel szolgálnia a családtagoknak, akik ugyanezt elvárják névnapkor, szüle­tésnapkor, sőt az asszony házassági év­fordulón is, amely fölemelő ünnepség nem­ múlhat el anélkül, hogy az ember a véletlenül mindig jelenlévő anyósának is ne kedveskedjék valamivel, ha másért nem, azért, mert az utolsó pillanatig el­keseredetten ellenezte ezt a házasságot. Mindezeken kívül azonban az utóbbi idő­ben újabb költekezési alkalmat dobtak bele a köztudatba az élelmes kereskedők, mert hogy az ötlet az övék, arra fejemet teszem. Ez az­ alkalom a húsvét, amikor a jobb sorsra érdemes családapák képvi­­seletében a nyúl hozza a piros­­ tojást, benne mindenféle jóval, a karkötő órától a játékvasútig, amit csak pénzért kapni lehet. , Az én időmben a húsvéti örömök leg­főbb attrakciója a locsolás volt, amit egy szóda vizes üveggel, vagy legjobb esetben némi kis otkolonnal meg lehetett úszni, ma erre a­ szép­­szokásra itt Pesten las­­san kint a feledés fátyola borul s elő­térbe lép az ajándékozás, amelynek két­ségtelenül igen kedvező befolyása van a kereskedelmi mérlegre, ezzel szemben­­azonban egy-egy népesebb családnál, kü­lönösen ha az ünnepeket elsejéhez közel helyezi a naptár szeszélye, csőddel fenye­geti a háztartási kassza havi előirány­ztát. Éppen ezért keltett bennem aggodal­mas érzéseket, hogy a kisfiam néhány nappal húsvét előtt nagyon élénken ér­deklődött eziránt, hogy pontosan hány­szor alszunk még vasárnapig. Hamarjá­ban nem jutott eszembe az egész nyúl­­komplekszum és megkérdeztem tőle: — Miért akarod tudni? — Mert kiváncsi vagyok, hogy mikor jön már a nyúl. Megdöbbenten ütöttem a homlokomra, er­re igazán nem számítottam, szeren­csére azonban a feleségemnél már készen volt­ a költségvetés. — Te csak a pénzt add ide — mondotta — a többit elintézem én. Hálásan mosolyogtam s nem árultam el, hogy a legtöbb fejtörést éppen ez az egyszerű gesztus okozza nekem, az tudni­illik, hogy honnan vegyem a pénzt, amellyel az adakozó kedvű nyulat finan­szírozni kell. Szolgálatra készen mégis kezembe vettem a listát, amelyen a meg­­lependők névsora több-kevesebb pengők­kel szerepelt s természetesen jóváhagy­tam. -- Szóval 21 pengő? — fejeztem be a rögtönzött családi értekezletet. — Igen, azon a meglepetésen kívül, amelyet a nyúl nekem tartogat — mon­dotta a feleségem s szilárd bizakodással tekintett rám. — Hogyne, hogyne! — vágtam ki ga­­vallérosan — magam is úgy gondoltam. — Nézd kérlek, — kezdte most diplo­matikus mosollyal az asszony, — tulaj­donképen nincs is értelme annak, hogy engem meglepj, a férfiak az ilyesmiben olyan ügyetlenek s rendszerint olyas­mire költik a pénzt, aminek semmi hasz­nát sem­­ vesszük. Inkább lemondok a meglepetésről s gyere velem, vegyünk egy tavaszi kalapot. Megtapogattam a belső zsebemet, benne volt a részlet, amelyet egy holnapután lejáró váltóra tettem félre s önérzetesen jelentettem ki: — Gyerünk! Két órán keresztül jártuk a belvárosi utcákat s három perctől tíz percig áll­tunk a legkülönbözőbb kalapos boltok ki­rakatai előtt, végre az egyikbe benyitot­tunk. — Kérek egy­ olcsó, szalmával kombi­nált drap­pokot, trotter forma legyen, egy drapp kabáthoz és egy zöld kosztüm­höz kell illenie! — rendelkezett a felesé­gem az előzékenyen mosolygó személy­zet felé. Megráztam a karját s halkan megkér­deztem: — Micsoda drapp kabátról beszélsz? — Arról az átmeneti kabátról, amit­ húsvét után fogsz venni nekem, — súgta vissza. Jobbnak láttam elhallgatni. A szolgálatkész hölgyek egyszerre öt d­ab virágos és nem virágos, szallagos, szálas, nikkel-centtos és ki tudja még, miféle egészen indokolatlan holmikkal fölszerelt modellt hoztak elénk. Elkezdődött a próba, átlag két percen­­kint újabb és újabb formákat nyomtak az asszony fejébe s mindegyiknél tőlem kérdezték meg, hogy milyennek találom. Óvakodtam határozott választ adni, mert elégszer megjártam már, ha egy kalapra azt mondtam, hogy tetszik. Ilyen esetek­ben ugyanis egy hét múlva rendszerint kijelentette a feleségem, hogy csak azért ment bele a vásárba, mert én rábeszél­tem, a kalap azonban nem jó, divatja­múlt, neki rosszul áll és sürgősen mási­kat kell venni. Mint tapasztalt férj hallgattam tehát, legföljebb néha-néha hümmögtem egyet s hagytam érvényesülni a kalaposkis­asszonyok rábeszélő művészetét. Nagy csodálója vagyok mindenfajta retorikai műfajnak a pohárköszöntőtől a gyász­beszédig, mert,­ elárulhatom,­­ magam is műkedvelő szónok vagyok. Éppen ezért nagy élvezet számomra végighallgatni, hogy milyen fordulatosan, mennyi fölény­­nyel, ötlettel, rábeszéléssel,, sőt ha kell, terrorral tudják egy-egy élelmesebb pesti boltban azt is eladni a vevőnek, amire annak éppen semmi szüksége sincs. • Most is pontosan ez történt. Mint ta­lán emlékezni méltóztatnak, azzal jöt­tünk be a boltba, hogy egy olcsó drapp tokot veszünk, amely a már meglévő zöld kosztümhöz s a majdan megveendő drapp kabáthoz egy képen illik. Ezzel szemben háromnegyedóra múltán a fe­leségem, miután fél és kipróbálta úgy az üzlet, mint a raktár egész kalapkészle­tét, megvett egy kobald-kék színű nagy­­karimáju szalmakalapot harminckét pen­gőért s mikor kifordultunk az ajtón, szinte ugrált örömében, hogy milyen jó vásárt csinált. — De hiszen egy olcsó drapp tokot akartál venni! — próbáltam tisztázni a helyzetet. — Igen, de magad is láthattad, hogy egyetlen ilyen forma sem állt jól az ar­comhoz. Míg ez nagyszerű fejet csinál nekem. - ^ — Azt elismerem, de még mindig nem tudom, hogy mihez fogod hordani? Az asszony egy pillanatra meglepet­ten állt meg: — Hogy mihez? — Igen, mihez? Egy percnyi zavart csönd támadt, az­tán diadalmasan vágta ki: — Ahhoz a sötétkék krepciösin­ kosz­tümhöz, amit az átmeneti kabáton kívül úgy is meg kell kapnom, hiszen csak nem járhatok tavasz végéig teveszőr­ben. Az anyagra valót, remélem, el­hozza már a nyúl. Hát ilyen a nyúl, kérem. Azt hiszem, senki sem fog csodálkozni, ha holnap ki­lépek az­ Állatvédő Egyesületből és a húsvéti ajándékozás után megmaradt pénzemmel — vadászjegyet váltok. s. d. Új nemzedék Szerda, 1929 április 3- A Kerepesi­ uton összsif­cisitt egy sutatsysi egy suitsiysautóval Mind a hét utas az úttestre zuhant és megsebesült Szabálytalan előzés a suites balesetet — Az Új Nemzedék tudósítójától — Húsvét vasárnapján délután négy órakor sú­lyos autószerencsétlenség történt a Kerepesi­­ut 15. számú ház közelében. A Lóversenytér fe­lől emeletes autóbusz robogott a Kerepesi­ úton a keleti pályaudvar felé. A Magyar Bug­­yyautógyár B.-T. előtt egy fuvaroskocsi ha­ladt az autóbusszal szembe. Az autóbusz sef­­tőrje balra kanyarodott s így akarta kikerülni a fuvaroskocsit, l sem vette azokban észre, hogy a fuvaroskocsi mögül egy lukszus­­autó kanyarodik előre. A luxusautó, amelyben hét utas ült, meg akarta előzni a fuvaroskocsit, de erre már nem volt ideje, mert az autóbusz teljes erővel bele­szaladt a luxusautóba. Az összeütközés ereje kiröpítette az autó uta­sait az úttestre, a gépkocsit pedig izzó porrá törte. Az utcán fetrengő sebesülteket a men­tők részesítették első segítségben. A legsúlyo­sabb sérüléseket Prvis Sándor tizennyolc éves magántisztviselő szenvedte, aki a fején, lábán és kezén sérült meg. A többi utas, Magyar Sándor magántisztvi­selő, Kozma Sándor kereskedő, Ungár­ Jenő magántisztviselő, Lakos Imre mérnök, Mauser Erzsébet és Pi­ris Anna magántisztviselőnő könyebben sérült meg. Valamennyiüket a II. számú sebészeti klinikára vitték, de Preis kivételével elbocsátották őket. A rendőri vizs­gálat megállapította, hogy az autóbusz sza­bályszerűen haladt az úttest baloldalán s a szerencsétlenséget a magánautó vezetője idézte elő szabálytalan előzésével. A vizsgálatot to­vább fol­yt­at­ja a rendőrség. sát­ tartja szükségesn­ek. A gyárak töme­gé­t szüntették be, hogy a kartelek az ár­politikát egyedül diktálhassák. A kon­gresszus elfogadta, a­ határozati javasla­tot és a hozzászólók indítványát. Foglalkozott még a kongresszus­ a Tár­sadalombiztosító Intézeti választásokkal. Lillin József javaslatára kimondották, hogy a keresztény szocialista szervezetek teljes erővel vesznek részt, mint a Dolgo­zók Nemzeti Blokkjának tagjai, a Tár­sadalombiztosító választásokban. Kovács Gyula a magántisztviselők jog­viszonyát ismertette. Sajnálattal állapí­totta meg, hogy a munkaadók elzárkóz­nak a magánalkalmazottak jogos és mél­tányos kívánságai elől. A vezető állások­ban állandóan növekszik a tisztviselők száma, ugyanakkor racionalizálás címén tömegével bocsátják el a kistisztviselő­ket. A kongresszus kívánja a magánalkalmazottak jog­viszonyainak törvényes és a medert?­bor követelményeinek megfelelő sza­bályozását. Sürgeti a létminimum bevezetését, a béregyeztetést, a munkaidő szabályozá­sát és a magánalkalmazotti kamara fel­állítását. A kongresszus Tóbler János, záróbeszé­dével ért véget. Indítványára kimondot­ták, hogy a határozati javaslatokat me­morandumba foglalva juttatják el a kor­mányhoz és sürgős intézkedéseket kér­nek. Pestisjárvány Egyiptom­ban és Ázsiában — Az Új Nemzedék tudósítójától — Pakis, április 1. Levante országaiban súlyos pestisjár­vány pusztít. Egyiptomban 29 ember halt meg pestisben, Transjordániában 12 pestishaláleset fordult elő. Irakban az ázsiai himlő tizedeli a lakosságot. Ed­dig 30—35 halottja van a járványnak. AmsnuBSaSi harmincezer fegyveressel versus Kabul ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától ■­London, április 2. A Daily Express jelenti Kalkuttából, hogy AmmmUah harmincezer emberével, akik orosz fegyverekkel és lőszerrel van­nak felszerelve, Kabul felé vonul. Habi­­bullah, bár hadereje állandóan csökken, előkészületet tesz a főváros védelmére. Ugyancsak a Daily Express jelenti Karachiból, hogy Indiában katonai természetű óvóintéz­kedéseket tettek. A szabadságolásokat, teljesen beszün­tették és a határ közelében levő csapato­kat készenlétbe helyezték. A Daily Telegraph allababadi jelen­tése szerint Amamillah kilátásai javul­tak, amióta a kabu­li és a kheli törzsek is kijelentették, hogy a trón csak őt illeti meg. A Times peshavari jelentése szerint a sunniorakzai és a sinharakzai afgán tör­zsek között újból fellángolt az­ ellensé­geskedés. A két törzs véres harcban , áll egymással s úgy látszik, hogy az újabb polgárháború az afridi­ törzsre is ki fog terjedni Az újabb harcok India észak­nyugati határvidékén nagy nyugtalansá­got keltettek. Teherán, április 2. Az Iran című­ lap jelenti, hogy afgán rablók több helyen perzsa területre tör­tek be és nyugtalanítják a lakosságot. A lap rámutat arra, hogy Perzsiára nehéz feladatot jelent, ha óriási nagy határát az Afganisztánban uralkodó anarchiára való tekintettel meg akarja védeni. Ötvennégy textilüzem csökkentette termelését a magyar­ vámszerv­ződés első évében Több, mint hatmillió pengő munkabérveszteség érte a magyar textil­munk­ások­at Kongresszust tartottak a keresztényszocialista szakegyesületek — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Keresztény­szocialista Országos Szak­­egyesületek Szövetsége húsvét hétfőjén kongresszust tartott József­ utcai köz­pontjában, hogy foglalkozzék a legaktuá­lisabb gazdasági problémákkal, elsősor­ban a vámszerződések ügyével és a kar­­telkérdéssel. A kongresszuson huszon­egy szövetség 130 küldöttel képviseltette magát. Tobler János országgyűlési kép­viselő elnöki m­egnyitója után Madarász József titkár ismertette „a kereskedelmi szerződések és a munkanélküliségi" című programpontot. Elsősorban a textilipar helyzetével foglalkozott. Kifejtette, hogy a magyar-cseh vámszerződés első évében ötvennégy textilüzem redu­kálta termelését és ezek az üzemek 1744 munkást bocsátot­tak el, munkáslétszámuk harminchat százalékát. Hat kisebb szövőüzem meg­szűnése és a többiek üzemredukciója miatt 6.439.388 pengő bér-veszteség érte a textimunkásságot. Ez év első negyedé­ben három nagyobb evár zárta be a ka­puit. A munkások és tisztviselők bérvesz­tesége az idén 313.872 pengő. A jelek sze­rint további üzemmegszüntetések várha­tók. Válságos helyzetben van a cipész­­ipar is a külföldi cipő inváziója miatt. Huszonnyolcezer cipőiparos megy tönkre, ha a külföldi cipő behozatalát meg nem akadályozzák. Az előadó által beterjesz­tett határozati javaslatban a magyar munkásság kenyerének biztosítása érde­kében szükségesnek látja a kongresszus, hogy a kormány olyan lépéseket tegyen, amelyek segítségével a kereskedelmi szer­ződések nyomán jelentkező hajók mielőbb orvosolhatók. Javasolja a kongresszus, hogy csak olyan iparcikk importálását engedélyezzék, amelyet az országban nem gyártanak és amely közszükségleti cikk. Ne támogasson a kormányzat olyan intézményt, amely nélkülözhető cikkek behozatalával foglalkozik. Rendeljék el, hogy minden áron feltűnő helyen rajta legyen a származási hely és a minőség. Az export előmozdítása érdekében a hi­telbiztosítás megvalósítását kérik. Végül azt kívánják, hogy a kereskedelmi szer­ződésekkel kapcsolatos tárgyalásokba vonják be a munkásság megbízottait is. Többek hozzászólása­ után a kongresz­­szus elfogadta a határozati javaslatot, majd Homor Gyula dr. a kartelkérdést ismertette. Javasolta, hogy a szakegye­sületek bizottságot küldjenek ki ennek a kérdésnek tanulmányozására. Csik József országgyűlési képviselő felszólalásában éles szavakkal mutatott rá a kartelek árdiktatúrájára. A kartelek — mondotta — a közönséget a legtelje­sebb mértékben kiuzsorázzák .— A szén ára több, mint száz száza­lékkal nagyobb ma, mint békében, míg a búza ára csak a kilencven százalé­kot érte el. A mezőgazdaságot tönkre­teszik a kartelek. Követeli, hogy a kor­mány létesítsen karteltörvényt, amely módot ad a kartelek ellenőrzésére. Java­solja, mondja ki a kongresszus, hogy a­­kartelekben és trösztökben résztvevő gyárak igazgatóságában képviselők és közéleti emberek helyet ne foglalhassa­nak. Lillin József főtitkár a köptelek be­jelentési kényszerét, az árpolitika ellen­őrzését és az üzembeszüntetés korlátozá­ lámfínikos BETEGSÉGEK idején legnagyobb gond fordítandó a gyomor és belek rendes működésére. Emésztési zavaroktól éhgyomorra fél pohár langyos Schmid­tnauer keserűviz isForsanisk­inosan eltávolítja a szervezetben felhalmozó­dott kóros baktériumokat, fertőtleníti . , , A gyomrot és fed­eket, miáltal jelenté­kenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét

Next