Uj Nemzedék, 1929. június (11. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-14 / 132. szám

6 NAPI HÍREK címváltozás esetén arra kérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy új címükkel együtt a legutóbbi címüket is közöljék a kiadóhivatallal. Esetleges reklamációk elkerülése végett kérjük a címváltozást 2—3 nappal előbb bejelenteni. Miss Universe A szépségkirálynő választások kezde­nek nemcsak unalmasak, hanem nevetsé­gesek is lenni. Ismeretes az a sok herce­hurca és reklám, amely az európai szép­ségkirálynő választás körül kavargott, s amelyből győztesen, mint Miss Európa,­­Simon Böske került ki, a keszthelyi zsidó­leány. Alig zajlottak le a megválasztása körüli izgalmak, Amerika már világgá röpítette a hírt, hogy Galvestonban, Texasban dől el a világ szépségkirálynő választás ügye s az egyes országok Miss Vénuszait nagy reklámokkal Texasba csalogatta. Simon Böske erre a válasz­tásra nem ment el, fáradtságára hivatko­zott és azt mondta, majd nyáron Deau­­villeben veszi fel a versenyt a Miss Uni­verse koronájáért. Igen ám, de tegnap Galvestonban megvolt a verseny és ott Miss Ausztriát, Liesl Goldarbeitert vá­lasztották meg hét szavazat közül hattal, Miss Universenek. Goldarbeiter kisasz­­szony megkapta mindjárt a kétezer dol­láros díjat, azonkívül ezüst plakettet s amikor kihirdették az ítéletet, a díjak között könyvelhette el a következő szép mondatot is, hogy „az első díjat nemcsak szépségével érdemelte ki, hanem előkelő megjelenésével is.“ A magam részéről végre meg vagyok nyugodva. Nem fog izgatni az a nagy világraszóló probléma, hogy váljon ki a világon a legszebb lány. Most már tu­dom. Meg vagyok győződve ugyan, hogy Goldarbeiter kisasszonyon kívül még tíz­ezer és tízezer szebb leány szaladgál a világon és azt is furcsának találom, hogy az árja fajok nagyobb dicsőségére ismét egy izraelita leányzó képviseli a női szép­ségideáit s hozzá „előkelő megjelenéssel". De hát nem kell csodálkozni semmin a nap alatt. Ha Texas így döntött, Texas­­nak hinni kell. Csak most a Miss Uni­verse címmel nem vagyok tisztában. Mi lesz a nyáron Deauvilleben, ha Miss Európa mérkőzni akar Miss Universe­­vel? Most Simon Böske és Liesl Gold­arbeiter között kell dönteni. Goldarbeiten kisasszony már megkapta a királynői koronát és a Miss Universe címet. Mi jut Simon Bö­skértek? Milyen koronát fog kapni, ha véletlenül ő győz és milyen cí­met? Miss Superuniverse? És mi lesz a faji békével, amely kétségtelenül felborul majd az osztrák és a magyar zsidóság torzsalkodása révén­? Ugy­e milyen nagy zűrzavart okoz egy ilyen szépségkirálynőválasztás? Ugy­e milyen komikus mindez és milyen nevet­séges, hogy világtörténelmi krízisek ide­jén, amikor egyik ország jobban szenved mint a másik, amikor a társadalmi réte­gek úgy marakodnak egymással, amikor világszerte annyit cikkeznek és szónokol­nak: a modern emberiség erkölcsi válsá­gáról s a család kríziséről, k­omolynak mondott emberek ilyen dolgokkal foglal­koztatják a világot? Bizony, bizony, ha volnának a Marsban vagy más bolygó­kon emberek, gúnyos mosollyal nézhetné­nek le az öreg földre, amelynek lakói any­­nyira elveszítették már eszüket, hogy ilyen badarságokkal zavarják meg sze­gény, jobb sorsra érdemes családok és leányok lelki békéjét. Még meg találjuk érni, hogy világrészek vagy nemzetek há­borúságot kezdenek azért, hogy ki legyen a Miss Universe. Simon Böske vagy Liesl Goldarbeiter? Árja-e, vagy sémita? Szőke-e, vagy barna? Kékszemü-e, vagy fitos orrú? Magas-e vagy alacsony? És közben, amíg a világ ilyenekkel izgatja magát, néhány jószimatu üzletember dör­zsöli a kezét, mert a világ badarságán keresett. Ez az igazság Miss Universe körül. . . (...) — (A közgyűlés is elhatározta az autó­­taxik tarifarendezését.­ Tegnap került a főváros közgyűlése elé az autótaxik vitel­díjának végleges rendezésére vonatkozó javaslat. A közlekedésügyi ügyosztály a tanáccsal egyetértően terjedelmes előter­jesztésben kimutatta, hogy az új viteldí­jak és a taxivámhatárok kitolása követ­keztében milyen arányú lesz a tarifamér­séklés. Az alapdíj 65 fillér a kis és nagy taxiknál egyaránt, a taximérő pedig a kiskocsiknál minden 500, illetően 425 mé­ter után húsz fillért, a nagykocsiknál huszonöt fillért ugrik. A taxi vámhatáro­kat mindenütt kihelyezték , több pest­­környéki város belterületére is az első díjszabással lehet utazni. A közgyűlés határozatával most hosszabb időre nyug­vópontra jutott a taxikérdés. Egyelőre minden taxiban új viteldí­j­magyarázó táblázatot függesztenek ki , ezzel egy­idejűen megkezdik a taxamérők átszere­lését. A nők választójogáért küzdő világszövetség Berlinben tartja idei kongresszusát. A szövetség vezetői (balról jobbra): Plamnikova Franciska (cseh), Corbett­ Ashby asszony, elnök (angol), Charaon­ Hoda (egyiptomi), Malaterre-Sellier Ger­maine (francia). Álló alakok: Schreiber Adél (német), Wallin Ingeborg (svéd), Manns Róza (holland). BÚTOR 20 HAVI &ly, RÉSZLETRE “sír, CORVIN BÚTORCSARNOK I Dohány­ utca 39. KCnttohmaotta* uiBMjt. Új Nemzedék Fentek, 029 Jonhe­st ­ (Rágalmazásért elítélték Stella Gyulát, a Országos Színészegyesü­let elnökét.) özvegy Schweiger Károlyné, Kovács Laura nyugdíjas színésznő rágalmazás miatt évekkel ezelőtt följelentette Stella Gyulát, az Országos Szí­n­­észegyesület és Nyugdíjintézet elnökét. A fel­jelentés szerint Stella Gyula többek előtt azt a kijelentést tette Schweiger Károlynéra, hogy a színészek nyugdíjából bizonyos összeget le­von saját céljaira. A járásbíróság annak ide­jén Stella Gyulát százhatvan pengő fő és nyolcvan pengő mellékbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását három évre felfüggesz­tette. A büntetőtörvényszék mint felebbviteli bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta és így került ma az ügy a tábla Lehoczky-ta­nácsa elé, amely mint végső fórum, elutasította a semmiségi panaszokat és jogerőre emelte Stella Gyula büntetését. ÉLŐ VIRÁGOSKERT EGY BUDAI HÁZBAN A Pala­ utca hegyes kövein kapaszkodik föl­felé az ember, ódon házak között, muskátlis ablakok alatt, enyhe napsütésben, mintha egy régi-régi kép része lenne maga a vándor is. Egy kicsi házból csicsergés hallatszik. Az em­ber nem is tudja, madarak-e, vagy sok-sok kis­gyerek! Azután bent vagyunk egy napsugár­ban fürdő ódon kis udvaron; az egész olyan kicsi, olyan meghitt, olyan kedves és poétikus, mintha gyerekkorunk egyik félbehagyott me­séje elevenedne meg ma és mi letelepdnénk a földre és folytatnánk a mesét ott, ahol öreg dajkánk valaha elhagyta. Az udvar most tele van kipirult arcú mamákkal, büszka papákkal, zsibongó gyermekekkel. Egy nagy szemű, bájos fiatal hölgy rendezkedik az udvaron, fogadja vendégeit, a kicsiket és a nagyokat. Az angol elemi iskola ünnepségére sodort bennünket e szeszélyes délelőtt, Kis Judit kisasszony biro­dalmába. A mohos kövek évszázados ölében gyönyörű virágoskert nyílik ki. Gyermek-gyer­mek mellett, ünneplőbe öltözött picinyek, sző­kék és barnák, komolyak és huncutok, pajkosak és merengők. És közöttük szebbnél-szebb ma­mák, a nyár minden színébe öltözötten. Pompázó virágoskert, mohos kövek ölében... Széjjel nyílik a zöld függöny, sok-sok virágot látunk, sok-sok gyermeket, rózsák és zöld lom­bok között, tarka ruhácskáikban, izgalomtól kipirult forró kis arcocskájukkal. Kezdődik az angol előadás. A kis művészek édes bájjal ejtik a szót, a hatévesek, meg a nyolcévesek. Mintha született angolok volnának, olyan szé­pen mondják a szöveget, majd éneklik csicser­gő kis hangocskájukon az angol dalokat. Bá­mulatos, hogyan lehet megtanítani hatéves gyermeket pár hónap alatt ennyire angolul! Eljátsszák Tiny Tot hercegnő meséjét és el­mókázzák Robin Hood regényes történetét Az egyik piciny barátkámzsában, a másik kukta­süvegben, a harmadik főúri hermelinben, a ne­gyedik a tündér lebbenő ruhájában, rózsako­­szorúval, az ötödik királynak van öltözve és így tovább. Eleven valóság lesz itt a mese. Édes kis hangocskájuk csilingel: csin-csin. . . giling-galang. . . mint az ezüst harang. Szőke és barna fejecskéik fölött rigók és fülemülék ugrándoznak a fákon és megszólalnak ők is, beleénekelnek az angol dalba. Most már nem is lehet megkülönböztetni a rigók füttyét, a fülemülék énekét az Anniak, a Heddyk, a Pis­ták és Peggyk csicsergő dalától. Valahányszor széjjel megy a függöny és valamelyik kis művészre rákerül a sor, első dolga, hogy a nézőtérré kinevezett romantikus udvarocskán körülnézzen, remegő izgalommal tm­aratort megkeresse a Bamnacekójá*. Mind­járt észre lehet venni, hogy megtalálta, mert boldogan int neki, szeme fölragyog és bele­kezd a mondókájába. De maguk a mamák is szereplői ennek az előadásnak. Nem tudnak uralkodni magukon, mikor drága kicsinyüket meglátják kiöltözve, diadémmal és csillaggal homlokán, királynőnek vagy tündérnek, erdei manónak, vagy mondás hősnek öltöztetve. Ki­tör belőlük a rajongás: „beh, édes . . . ugye nagyszerül . . . milyen drága . . . gyö­nyörű . . Hangosan beszélnek, önfeledten megszólítják a szomszédjukat, mintha a csa­ládba tartozna, a szemük könnyes és úgy tapsolnak örömükben, mintha ők volnának a gyerekek és túl boldoggá tenné őket az, hogy ilyen szépet látnak . . . . . . Az első kerti széken így tapsol, igy sir, igy kacag örömében egy aranyhajú nagy­mama. A délelőtti nap egy háromszázéves kő­­repedésen át besurrant az udvarra, ráesik a hajára és az ragyogni kezd, mint az olvasztott arany. . . . Márkus Emilia ez és az unokájának örül, Nijinsky Tamarának, aki egy hercegnőt játszik. A kerti lugasban, a bárányfelhős ég alatt, a gyönyörű kertben, amely most szín­pad, a délelőtti napsütésben, sok-sok rózsa között, ahol nem lehet megkülönböztetni egy­mástól a La France és a pünkösdi rózsa ra­gyogását, meg a színes ruhákba öltöztetett gyermekek virágzó báját, összekeverednek ők e kerti színpadon, gyermekek és rózsák. Aho­gyan összekeveredik egymással csicsergő an­gol beszédük és a fejük fölött a fákon éneklő madarak füttye. Fejük fölött a nyári ég, a madarak éneke, körülöttük a mosolygó vén falak és egy ódon toronyból, a Vár felöl áhitatosan zeng az örökké újuló élet himnuszát énekelve a déli harangszó. —■ (A főváros közgyűlése Szemethy Károlyt választotta tisztifőügyésszé.) A főváros törvényhatósága tegnap megvá­lasztotta az új tisztifőügyészt. Várady Jenő tisztifőügyészhelyettes visszalépése következtében a közgyűlés csaknem egy­hangúan Szemethy Károly tisztiügyészt választotta Szabó Imre főügyész utód­jául. Szemethy Károly 1884-ben született, a főváros szolgálatába 1911-ben lépett. 1912 óta dolgozott Szabó Imre mellett, közben a frontra ment, később pedig a Központi Lakáshivatal elnökhelyettese lett. Megválasztásával nagytudású és kitűnő szorgalmú jogász került a fővá­rosi ügyészség élére. — (Jövő héti), 18-án folytatják a XXII. osztálysorsjáték húzását A megnyitási összeg: 1/1 — 24 pengő, V, =12 Pengő, % =­6 pengő, % =­8 pengő és az­ előírt 30 fillér költség leg­később egy nappal a húzás előtt megfizetendő, különben a nyereményigény ée minden jog elvész.­­ (Három géppuskát is lefoglaltak egy csikágói prohibiciós razzián.) Newyork­­ból jelentik: A chicagói rendőrség tegnap házkutatást tartott több gyanús éjszakai klubban, amelyekről feltételezhető volt, hogy alkoholcsempészek gyülekezőhelyei. A razzia te­ljes eredménnyel járt s a de­tektívek több, mint száz alkoholcsempészt vettek őrizetbe. Lefoglaltak többek között három géppuskát is.­­ (Huss kirándulóval fának rohant egy autóbusz.) Lipcséből jelentik: Meissen közelé­ben tegnap délután egy társas autóbusz, ame­lyen húsz kiránduló ült, teljes sebességgel egy fának rohant. Az autóbusz felborult a utasai az országút árkába zuhantak. Tizenegyen sú­lyos, a többiek pedig könnyebb sebesüléseket szenvedtek. Három sebesültnek az állapota életveszélyes. Sértetlen egyedül a soffer ma­­•TWIt — (A mezőkövesdi katolikus nap.) A vasárnapi mezőkövesdi katolikus nap méreteiben nagyszabásúnak ígérkezik. A tábori misét követő nagygyűlést Szmre­­csányi Lajos egri érsek nyitja meg. A nagygyűlés és a délutáni szakosztályi gyűlések szónokai: Haller István, Ernszt Sándor, Czettler Jenő, Hunyadi Ferenc gróf, Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselők, P. Bangha Béla, Gosztonyi Andor, a Heves megyei katolikus nép­szövetség elnöke, Szémann István prelá­­tus, Vitéz Subik Károly apát, Berath Cecilia, Andrássy Kálmán, Somogyi Ist­ván, Péczeli Imre, Molnár András, P. Bóta Ernő, Tóth István, Urbán Gusz­táv, P. Krizant, Erdőssy Gyula, Vucs­­kits Jenő, Schönwitzky Bertalan.­­ (A kibic, meg a becsületsértés.) A kár­tyásoknak legjobb akaró barátja a kibic. Né­hol ugyan nem dédelgetik túlságosan. Akad olyan alacsonyabbrendű kaszinó, ahol két tömör szóval, akár csak a szabadon garáz­dálkodó ebeket, utasítják rendre a kártyázó­helyiség falára felakasztott táblán a reni­­tenskedő és okoskodó kibiceket. Ilyen helyről azután nem is kerül bíróság elé a kaliber­­párti játékosainak és kibiceinek a leecületsér­­tési pere, mint ahogy a járásbíróság előtt játszódott le egy jól sikerült „abszolút“ és egy rosszul végződött kártya szóharc-u­tó já­téka, amint nekünk Debrecenből írják. Az alsós csatát egy kereskedő és egy ügyvéd vívta meg a kávéház erre a célra berendezett helyiségében. Természetesen a kibicek por­­tyázó hada körülvette a játékosokat s ami­kor a kereskedő rossz lapja ellenére is, be­mondta az abszolútot és a felvett lapok vé­letlen segítségével ragyogó játék alakult ki a nehezen indult bemondásból, a kibic, a jó kibicek szokása szerint együttérzett az ügy­véddel, akinek éppen „jó szolgálatot" teljesí­tett és a menthetetlenül elvesztett abszolútot látván, méltatlankodó felháborodásba tört ki: — No, hallja, én velem nem történhetne meg ilyesmi, mert én bizony megnézném, ki­vel ülök le játszani. Erre következett csak nagy ribilló. A ke­reskedő lármázott, dühöngött, fenyegetőzött és végül porolt. A járásbíróságon a parti valamennyi résztvevője, játékosok, al- és fö­lt­­bb­ek felvonultak. Elmondták az alsósparti lefolyását. A bíró, aki maga is szenvedélyes kaláberjátékos, végül is megunta az egyetlen alsóspárti kimerítő ismertetését. Már-már szakértői vélemény meghallgatására került a sor, mivel a felek a békülésről hallani sem akarta. A vádlott kibic, rettentően méltatlan­kodott. — Kérem bíró úr, kávéházban nem is lehet becsületsértést elkövetni. Erre „kitért“ a derültség, ami még csak egy újabb „bemondásra“ ösztökélte a vádlott kibicek . Mit, engem ezért bepöröltek. Mondtam már a kávéházban nagyobb gorombaságokat és, mégsem lett semmi bajom. A becsületében magát sértve érző kereskedő és kibicei sem hagyták magukat A kedélye­sebbnél­­kedélyesebb megjegyzések, „kontrák", „rekontrák“ és „abszolútok“ egymást érték, amelynek vége az lett, hogy a felek derűsen, jókedvűen kibékültek. A nagy kibékülés örö­mére átvonultak szépen a kávéházba és foly­tatták a kalábert. Szigorúan kibiccel.­­ Van egy kis vendéglő Budán: ez a címe Kalmár Tibor legújabb dalának. A kedves melódikus kis dal máris meghódította Buda­pest nótakedvelő publikumát. Nem túlzás, hogy az előkelő közönség a „Gyöngyvirág“ népszerű szerzője, Kalmár Tibor dalai kedv­ért keresi fel a szerző legújabb működési he­lyét az „Alhambrát“ volt nyári „Admirász", Stefánia­ út 25. A jóvátétel: szakértők aláírásai a sáro.

Next