Uj Nemzedék, 1929. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Az ipar kontárjai Hét teljes nappal leverték az időtartam* repülés világrekordját A pálinKaíogyasztás negyedére csökkent, a bor­fogyasztás négyszeresére emelkedett hazánkban Mzegész világon elf oltják a kommunisták megmozdulását ^^11 I .1 ____!_■ Beszélgetés Hlinkával a Tuka-per reftei^eirél A tőtok vezére leleplezi a koronatanúkat „Gazdasági szempontból a magyar időkben ment Jobban a sorunk“- Az Uj Hemzedék tudósi tójától ­Ahová tapint az aggódó kéz: sebeket talál. Ahová csak fordul a kutató szem: bomlást, pusztulást, ijesztő je­leket lát. Ahová figyel a rémült fül: panaszt, jajt, Ínséget, vádat hall. Nin­csen az ország testén tenyérnyi hely, ahol egészség virulna .nincsen sehol biztató jel, mely gyógyulást Ígérne. Ha körülfürkészünk a foglalkozási ágak, a hivatások, a mesterségek, a társa­dalmi kategóriák nagy véredény-háló- zatában, minden ütőér duzzadt, meszes, bénult, minden parányi hajszálerecsbe senyved, sorvad. Tegnap a kisiparos­ság és a kisipari munkásság helyzeté­ről irt az Uj Nemzedék. Nem puffogta- tott frázisokat, nem zokogott elégiát, nem verte félre a harangot. Egyszerű adatokat irt le, szürke számokat. Hét­köznapi ruhába öltözött, hideg, egy­szerű számok sorát. És ezekből a szá­mokból lesújtva látjuk, mennyi volt a munka tavaly és mennyi az idén, mennyi volt a munkanélküli tavaly, mennyire szaporodott fekete seregük az idén- A kisiparosság és a kisipari munkásság tömegei kenyér, munka, élet, reménység nélkül tengődnek és napról-napra szaporítják azt a föld­alatti légiót, amely ott lappang a könnyelmű élet frivol kis játékainak lármás fölülete alatt. A feleletet már ismerjük: általános gazdasági válság van, nálunk és világ­szerte. A fogyasztóközönség nem tud .fogyasztani, & vásárló nem vásárol; nem lehet tehát termelni! Ez általá­ban igaz. De olyan gyakran emlege­tik, olyan lélektelenül, olyan változat­lanul, hogy még az igazságból is hit­vány frázis lett. Sablon, kényelmes. tö- megelintézése olyan problémáknak, melyeknek ezer részlete, ezer rétege van. Afféle blanketta lett ebből, átlag- bürokraták használatára. Az asztalos­iparban tavaly óta kilencven százalék­kal emelkedett a munkanélküliség! Elővesszük a polcról a „Gazdasági vál­ság“ cimü blankettát (Nyomtatvány- minta No. 5972.), kitöltjük gondosan, aláírjuk és az ügy ezzel már el is van intézve. Gazdasági válság van! Punk­tum! Éppen az Uj Nemzedék tegnapi tu­dósításának megdöbbentő adataiból lát­juk, milyen kevéssé lehet a gazdasági válság mindent betakaró, kopott sab­lon-lepedőjével eltakarni a kisipari ka­tasztrófa sebeit. Az érdekeltségek azon panaszkodnak, hogy a tisztes ipar azért nem kap munkát, mert szabadon burjánzik a kontárság. Mert a köz- igazgatás nem üldözi a kontárt, mert tűri a jogosulatlan iparűzést, mely nap­ról-napra pusztítja el, teszi tönkre, fosztja meg sovány kenyerétől az or­szág egyik értékes rétegét, a kisipari munkásságot. A közigazgatás közegei egyszerűen konstatálják, hogy kontár­kodás folyik, de valami lélektelen egy­kedvűséggel térnek napirendre a kér­dés fölött. Eszükbe sem jut, hogy a közigazgatásnak a mi korunkban mi­lyen honfoglaló munkát kellene vé­gezni. Arra meg egyáltalán nem gon­dolnak, hogy ha tűrik értékes polgári rétegek pusztítását, saját rendjük alatt égetik meg a hidat, mert ki fog majd adót fizetni, ha engedik elpusztítani az adófizető egzisztenciáját! Ha nem lesz adófizető, ki fogja ezt a hivatalnok- sereget eltartani! Az ember fölhábo­rodva és kétségbeesve kiált föl: Miért vannak hát törvények, ha nem hajtják végre azokat! Az asztalosok falura akarnak menni, munkát keresni. De maga a községi jegyző, az elsőfokú iparhatóság riasztja el őket: Ne jöjje (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Pozsony, juilus 30. Hlinka András, a tót néppárt, vezére, néhány órát töltött Pozsonyban. Mostani látogatása nem volt közvetlen kapcsolat­ban a Tm/ot-perrel, mert Hlinkát a bíró­ság csak augusztus nyolcadikén fogja kihallgatni. Nagy örömömre szolgált, hogy alkalmam nyílt Hlinkával mostani látogatása alkalmából hosszabb beszélge­tést folytatni. Egészen természetes, hogy beszélgetésünk a Titka-per körül forgott, amelynek hátteréről Hlinka kevéssé, vagy egyáltalán nem ismeretes részlete­ket mondott el. Hlinka a helyzet megvilágítása végett meglehetősen messze terjeszkedett ki az események ismertetésében. így is kellett történnie, mert hiszen az európai politi­kai viszonyok legjobb ismerői is alig megoldható rejtély előtt állnak, amikor meg akarják Ítélni a Tuka-pert. Miként lehetséges, hogy olyan politikai párt vezető személyig sége ellen indítsanak liazaárulási pert, amely párt támogatja a kor­mányt, sőt képviselői bent ülnek ma­gában a kormányban is? Hiszen a per megindítását a kormány rendelte el, vagy legalább is a kormány tette lehetővé. Tuka esetében pedig nem is elszigetelt személyről van szó, hanem egy egész politikai pártról, ajpelynek tagjai, mindenekelőtt maga az elnök, Hlinka, nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy Tukával állnak vagy buknak s hogy azonosítják vele magukat. Hlinkának, hogy ez a különös helyzetet valamelyest érthetővé tegye, elsősorban a cseh köztársaság politikai pártéletét kellett tárgyalnia. — Egész sereg politikai pártot találunk ugyan Szlovákiában -­mondotta Hlinka, — de országos tót párt csak egy van, a • • • • • tót néppárt, amelyet én vezetek. A többi párt, eltekintve egy kis csoporttól, mind­össze a cseh pártok felvidéki tagozatai, amelyeknek székhelye Prágában van és vezetésük is cseh kézben nyugszik. Már a régi időben volt a Felvidéken a mi pártszervezetünk mellett hasonló párt, amelynek programja ma csaknem ugyan­az, mint a miénk, de ez a párt jelenték­telenségre zsugorodott össze. — Mi magunk 1920—23-ban szoros kap­csolatot tartottunk fenn azzal a cseh néppárttal, amelynek élén Sramek áll. Ennek programjában is szerepelt a fel­vidéki autonómia követelése. A parla­menti választások azonban hamar meg­mutatták, hogy egy tót és cseh párt szö­vetkezésének végzetessé kell válnia az előbbire. Szavazatainknak nem keve­sebb, mint a felével kellett megfizetnünk ezt a szövetkezést. Ennek következménye lett, hogy 1925-ben ismét önállóan vet­tünk részt a választáson s nem is volt okunk, hogy megbánjuk ezt a lépést. A választás után pártunknak huszonhárom képviselője és tizenkét szenátora került be a parlamentbe. — Ebben az időben Tuka már évek óta pártunk vezető emberei közé tarto­zott. Mint emlékezetes, a csehszlovák kormány 1929-ban elbocsátotta Tukát az állami szolgálatból azzal az ürüggyel, hogy magyar ember. Tuka akkor egzisztencia nélkül ma­radt. Amikor csatlakozott pártunkhoz, a párttitkárság vezető igazgatójává tet­tük meg s ugyanakkor mint főszerkesz­tőt hivatalos pártlapunknak, a Slovak- nak élére állítottuk. Igen szorgalmas embernek és kitűnő munkaerőnek bizo­nyult, de inkább a szervezkedési kérdé­sekkel foglalkozott, mint az aktuális po­litikai problémákkal, úgy hogy csak ritkán szerepelt a különböző gyűléseken s éppolyan ritkán jelent még a lapban egy-egy cikke. Nem hiszem, hogy egy év alatt két-három cikknél többet irt volna. Igaz azonban, hogy annak a cikknek, amelyet ő irt. meg is lett a hatása. — Tuka 1922-ben irt egy cikket, amely­ben párbeszédet folytatott egy légioná­rius és egy tót halott között. Ebben az al­legóriában a tót felszólítja a légioná­riust, hogy nyújtson neki kezet, mert hi­szen ők mégis csak testvérek. A cikk­nek nem maradt el a hatása, mert 1922 május tizenötödikén lapunk szerkesztőségi helyiségeit és nyomdáját teljesen összerombolták. — Legszívesebben Tukát verték volna agyon. Ennek a cikknek megjelenése óta a cseh légionáriusok mindenkinél job­ban gyűlölik Titkát. A végleges leszámolásra Tuka ellen­ségei akkor gondolták elérkezettnek az időt, amikor 1928 januárjában Tuka hí­ressé vált cikke, a „Vacuum juris“, meg­jelent Általános hajsza kezdődött ellene. Az izgatási hadjáratot elsősorban Ivanka és Derer tót politikusok, azután Kramarz emberei intézték. A hajszába később be­állt a mi pártunknak is néhány tagja, így Juriga és Tontanék képviselőkés Be- lansky. Az utóbbi a most folyó per koro­J1L*®» HO fillér Ifipj 8 ^ / ' B flf flittiil Art Kgy mm bm ^ ^ ^ í luiluiittiii íi kUíiU* hó» 3 p«>« io iiufe, BBtai fflSM ggiff SsKSglSi WSm V* ,' r/j B55ÉP Äggp $||§g .t«i. v„ i*. ■ •cy.déTra * p«nC« <0 Bgjfcfo Wmti |ɧli V _ * .y «Up .afflr Seal ______ T.i.iAn»m m.abuso-«*. e,,.. ér. EsIP wumaumk ——r iiiwihäpff * h •! y b e a, vidék.n 4. KSHaf ÉbS| HP WREfeMfe:'- El 4 k k I . d 6 h I v «t • I . k . Uj wemieaeK * ~ ! Cr J i XL évfolyam 172. (2907.) szám # Csütörtök 9 Budapest, 1929 augusztus 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék