Uj Nemzedék, 1929. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
Ifipj 8 ^ / ' B flf flittiil Art Kgy mm bm ^ ^ ^ i luiluiittiii fi kUfiU* ha» 3 p«r« io iiufe, BBtai fflSM ggiff SsKSglSi WSm V* ,' r/j B55EP Aggp $||§g .t«i. v„ i*. ■ •cy.deTra * p«nC« 1 0 Bgjfcfo Wmti |E§li V _ * .y «Up .afflr Seal ______ T.i.iAn»m m.abuso«*. e,... er. EsIP wumaumk ——r iiiwihapff * h •! y be a, vidék.n 4. KSHaf EbS| HP WREfeMfe:' El 4 k k I . d 6 h I v «t • I . k . Uj nemienek * ~ ! Cr J i XL évfolyam 172. (2907.) szám # Csütörtök 9 Budapest, 1929 augusztus 1. Ahová tapint az aggódó kéz: sebeket talál. Ahová csak fordul a kutató szem: bomlást, pusztulást, ijesztő jeleket lát. Ahová figyel a rémült fül: panaszt, jajt, ínséget, vádat hall. Nincsen az ország testén tenyérnyi hely, ahol egészség virulna ,nincsen sehol biztató jel, mely gyógyulást ígérne. Ha körülfürkészünk a foglalkozási ágak, a hivatások, a mesterségek, a társadalmi kategóriák nagy véredény-hálózatában, minden ütőér duzzadt, meszes, bénult, minden parányi hajszálerecske senyved, sorvad. Tegnap a kisiparosság és a kisipari munkásság helyzetéről írt az Új Nemzedék. Nem puffogtatott frázisokat, nem zokogott elégiát, nem verte félre a harangot. Egyszerű adatokat írt le, szürke számokat. Hétköznapi ruhába öltözött, hideg, egyszerű számok sorát. És ezekből a számokból lesújtva látjuk, mennyi volt a munka tavaly és mennyi az idén, mennyi volt a munkanélküli tavaly, mennyire szaporodott fekete seregük az idén A kisiparosság és a kisipari munkásság tömegei kenyér, munka, élet, reménység nélkül tengődnek és napról-napra szaporítják azt a földalatti régiót, amely ott lappang a könnyelmű élet frivol kis játékainak lármás felülete alatt. A feleletet már ismerjük: általános gazdasági válság van, nálunk és világszerte. A fogyasztóközönség nem tudfogyasztani, a vásárló nem vásárol, nem lehet tehát termelni! Ez általában igaz. De olyan gyakran emlegetik, olyan lélektelenül, olyan változatlanul, hogy még az igazságból is hitvány frázis lett. Sablon, kényelmes, tömegelintézése olyan problémáknak, melyeknek ezer részlete, ezer rétege van. Afféle blanketta lett ebből, átlagbürokraták használatára. Az asztalosiparban tavaly óta kilencven százalékkal emelkedett a munkanélküliség! Elővesszük a polcról a „Gazdasági válság“ című blankettát (Nyomtatványminta No. 5972.), kitöltjük gondosan, aláírjuk és az ügy ezzel már el is van intézve. Gazdasági válság van! Punktum! Éppen az Uj Nemzedék tegnapi tudósításának megdöbbentő adataiból látjuk, milyen kevéssé lehet a gazdasági válság mindent betakaró, kopott sablon-lepedőjével eltakarni a kisipari katasztrófa sebeit. Az érdekeltségek azon panaszkodnak, hogy a tisztes ipar azért nem kap munkát, mert szabadon burjánzik a kontárság. Mert a közigazgatás nem üldözi a kontárt, mert tűri a jogosulatlan iparűzést, mely napról-napra pusztítja el, teszi tönkre, fosztja meg sovány kenyerétől az ország egyik értékes rétegét, a kisipari munkásságot. A közigazgatás közegei egyszerűen konstatálják, hogy kontárkodás folyik, de valami lélektelen egykedvűséggel térnek napirendre a kérdés fölött. Eszükbe sem jut, hogy a közigazgatásnak a mi korunkban milyen honfoglaló munkát kellene végezni. Arra meg egyáltalán nem gondolnak, hogy ha tűrik értékes polgári rétegek pusztítását, saját rendjük alatt égetik meg a hidat, mert ki fog majd adót fizetni, ha engedik elpusztítani az adófizető egzisztenciáját! Ha nem lesz adófizető, ki fogja ezt a hivatalnoksereget eltartani! Az ember fölháborodva és kétségbeesve kiált föl: Miért vannak hát törvények, ha nem hajtják végre azokat! Az asztalosok falura akarnak menni, munkát keresni. De maga a községi jegyző, az elsőfokú iparhatóság riasztja el őket: Ne jöjj! (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Pozsony, június 30. Hlinka András, a tót néppárt, vezére, néhány órát töltött Pozsonyban. Mostani látogatása nem volt közvetlen kapcsolatban a Trot-perrel, mert Hlinkát a bíróság csak augusztus nyolcadikén fogja kihallgatni. Nagy örömömre szolgált, hogy alkalmam nyílt Hlinkával mostani látogatása alkalmából hosszabb beszélgetést folytatni. Egészen természetes, hogy beszélgetésünk a Titka-per körül forgott, amelynek hátteréről Hlinka kevéssé, vagy egyáltalán nem ismeretes részleteket mondott el. Hlinka a helyzet megvilágítása végett meglehetősen messze terjeszkedett ki az események ismertetésében, így is kellett történnie, mert hiszen az európai politikai viszonyok legjobb ismerői is alig megoldható rejtély előtt állnak, amikor meg akarják ítélni a Tuka-pert. Miként lehetséges, hogy olyan politikai párt vezető személyisége ellen indítsanak hazaárulási pert, amely párt támogatja a kormányt, sőt képviselői bent ülnek magában a kormányban is? Hiszen a per megindítását a kormány rendelte el, vagy legalább is a kormány tette lehetővé. Tuka esetében pedig nem is elszigetelt személyről van szó, hanem egy egész politikai pártról, amelynek tagjai, mindenekelőtt maga az elnök, Hlinka, nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy Tukával állnak vagy buknak s hogy azonosítják vele magukat. Hlinkának, hogy ez a különös helyzetet valamelyest érthetővé tegye, elsősorban a cseh köztársaság politikai pártéletét kellett tárgyalnia. — Egész sereg politikai pártot találunk ugyan Szlovákiában -mondotta Hlinka, — de országos tót párt csak egy van, a tót néppárt, amelyet én vezetek. A többi párt, eltekintve egy kis csoporttól, mindössze a cseh pártok felvidéki tagozatai, amelyeknek székhelye Prágában van és vezetésük is cseh kézben nyugszik. Már a régi időben volt a Felvidéken a mi pártszervezetünk mellett hasonló párt, amelynek programja ma csaknem ugyanaz, mint a miénk, de ez a párt jelentéktelenségre zsugorodott össze. — Mi magunk 1920—23-ban szoros kapcsolatot tartottunk fenn azzal a cseh néppárttal, amelynek élén Sramek áll. Ennek programjában is szerepelt a felvidéki autonómia követelése. A parlamenti választások azonban hamar megmutatták, hogy egy tót és cseh párt szövetkezésének végzetessé kell válnia az előbbire. Szavazatainknak nem kevesebb, mint a felével kellett megfizetnünk ezt a szövetkezést. Ennek következménye lett, hogy 1925-ben ismét önállóan vettünk részt a választáson s nem is volt okunk, hogy megbánjuk ezt a lépést. A választás után pártunknak huszonhárom képviselője és tizenkét szenátora került be a parlamentbe. — Ebben az időben Tuka már évek óta pártunk vezető emberei közé tartozott. Mint emlékezetes, a csehszlovák kormány 1929-ban elbocsátotta Tukát az állami szolgálatból azzal az ürüggyel, hogy magyar ember. Tuka akkor egzisztencia nélkül maradt. Amikor csatlakozott pártunkhoz, a párttitkárság vezető igazgatójává tettük meg s ugyanakkor mint főszerkesztőt hivatalos pártlapunknak, a Slovaknak élére állítottuk. Igen szorgalmas embernek és kitűnő munkaerőnek bizonyult, de inkább a szervezkedési kérdésekkel foglalkozott, mint az aktuális politikai problémákkal, úgy hogy csak ritkán szerepelt a különböző gyűléseken s éppolyan ritkán jelent meg a lapban egy-egy cikke. Nem hiszem, hogy egy év alatt két-három cikknél többet irt volna. Igaz azonban, hogy annak a cikknek, amelyet ő irt, meg is lett a hatása. — Tuka 1922-ben irt egy cikket, amelyben párbeszédet folytatott egy légionárius és egy tót halott között. Ebben az allegóriában a tót felszólítja a légionáriust, hogy nyújtson neki kezet, mert hiszen ők mégis csak testvérek. A cikknek nem maradt el a hatása, mert 1922 május tizenötödikén lapunk szerkesztőségi helyiségeit és nyomdáját teljesen összerombolták. Legszívesebben Tukát verték volna agyon. Ennek a cikknek megjelenése óta a cseh légionáriusok mindenkinél jobban gyűlölik Tukát. A végleges leszámolásra Tuka ellenségei akkor gondolták elérkezettnek az időt, amikor 1928 januárjában Tuka híressé vált cikke, a „Vacuum juris“, megjelent Általános hajsza kezdődött ellene. Az izgatási hadjáratot elsősorban Ivanka és Derer tót politikusok, azután Kramarz emberei intézték. A hajszába később beállt a mi pártunknak is néhány tagja, így Juriga és Tontanék képviselők és Belansky. Az utóbbi a most folyó per koro- Az ipar kontárjaiHét teljes nappal leverték az időtartam* repülés világrekordját A pálinkafogyasztás negyedére csökkent, a borfogyasztás négyszeresére emelkedett hazánkban az egész világon elfojtják a kommunisták megmozdulását ^ ^11 I .1____|_■ Beszélgetés Hlinkával a Tuka-per rejtelmeiről A tótok vezére leleplezi a koronatanúkat „Gazdasági szempontból a magyar időkben ment jobban a sorunk“ - Az Új Nemzedék tudósítójától• • • • • J1L*®» HD fillér