Uj Nemzedék, 1929. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

­ Katasztrofális árviz Indiában — Az Újj Nemzedék tudósítójától · London, július 31. Az indiai Sind kerületből katasztrófái is ár­vizeket jelentenek. Az elm­últ héten több mint 30 óráig tartó heves esőzés folytán a folyók megdagadtak és sok helyütt elmosták a vas­­úti töltéseket, úgy hogy egyes vidékek telje­sen el vannak vágva a közlekedéstől. Sokezer ember hajléktalanná vált. Egyedül Haidera­­badban több mint száz ház omlott össze. Hogy emberéletben minő kár esett, arra nézve még nem állanak rendelkezésre megbízható adatok, miután az eső a táviróvezetékeket is elmosta, de attól tartanak, hogy a veszteséglajstrom igen nagy. A vetésekben és az állatállomány­ban is súlyos károkat okozott az eső. 2 (A vezércikk folytatása.) nem, itt a kontároké a világ! Az állam­hatalom kíméletlen eréllyel tud fel­lépni sokszor bizonyos jelenségekkel szemben; miért sürgetik hiába a jogo­sított iparosok ugyanezt a kíméletlen erélyt kenyerük védelmében? A kérdésre szomorú feleletet ad maga az államhatalom, mikor egymás­után engedi meg, hogy intézményeinél, intézeteinél háziüzemeket rendezzenek be és ezek a háziüzemek, ezek a köz­ségi és állami műhelyek most már ál­lami címer alatt folytassák ugyanazt a konkurrenciát a tisztes iparral szem­ben, melyet magának az államnak kel­lene saját jól felfogott érdekében ül­dözni. Ha az állam nem akarja elva­kultan összerombolni saját létének alap­ját, ha nem akarja rendszeresen el­pusztítani a kispolgári tömegeket, ak­kor kíméletlen kézzel véget kell vetnie annak a kontárságnak is, melyről a községi jegyzők írnak és az ipartestü­letek panaszkodnak, de annak is, amely állami intézmények tekintélyének vé­delme alatt, az úgynevezett „háziüzem“ cégérével folyik. Szinovjev nagy súlyt vet a nyugateurópai propagandára — Az Új Nemzedék tudósítójától London, július 31. Rigai jelentés szerint Szinovjev egy ifjú­sági sportünnepélyen tartott beszédében han­goztatta a nyugateurópai kommunista propa­ganda kiépítésének fontosságát. A nyugat — úgymond — sokkal nagyobb figyelmet érde­mel, mint az aluszékony és fásult keleti fajok. A szovjet kormány és a harmadik internacio­­nálé teljesen különálló testületek, épp úgy mint az angol kormány és az angol munkás­párt Szinovjev végül azt a reményét fejezte ki, hogy Európának a harmadik internacionálé által való elözönlése az európai kommunista egyesült államok kialakulásához fog vezetni. wmmmmmmmmmmmm Egy cseh képviselő válságosnak tartja Csehország gazdasági helyzetét — Az Új Nemzedék tudósítójától — Prága, július 31. A cseh nemzeti szocialista párt Leitmeritzben ülést tartott, amelyen Tucny képviselő, volt miniszter, a közeljövő gazdasági helyzetét sötét színekkel ecsetelte. Attól tart, hogy még ez év őszén a gazdasági élet minden kellemetlen oldala előtérbe nyomul, így a kamatláb fel­emelése, a fizetési mérlegek felborulása, a kon­junktúra rosszabbodása, az építkezési mozga­lom válsága, a kereskedelmi szerződéseknek az agrárok lehetetlen álláspont­ja miatt való tart­hatatlansága, a munkás- és mezőgazdasági krí­zis; mindez csak azért, mert nincs gazdasági program és mert nem tudják a munkanélkü­liség kérdését rendezni. Gödöllőn 450 ölön 7 szobás lm alkalmi vétel, mellékhelyiséges atírálóím 28.000 pengő. Leve­lot V. ker., Honvéd­ utca 10. szám Uj Nemzedék csü­törtök, 1929 augusztus 1. cn uatanyja. Közte és Tuka között szoroz ba­rátság volt. Belansky gyermekeinek Tuka a keresztapjuk. Belansky egykor tiszt volt a magyar hadseregben s igen sovi­niszta magyar hírében állt. Az összeom­lás után azonban felfedezte magában a tótot és ő lett a legsovénebb tót. Politi­kai ambíciói azonban olyan méreteket öltöttek, hogy azokat nem lehetett az ő kívánságai szerint kielégíteni. Innen ered Zelansky elkeseredése és bosszúvá­gya, amelyeket lassanként Tuka szemé­lyére koncentrált, aki a kassai választó­­kerületben megelőzte őt a jelöltek lajstro­mán. Ha Tukát ki tudja lőni, gondolta Belansky, akkor megkaparinthatja a mandátumot. — Belansky azt állítja, hogy Tuka Bécsben egy titkos irodát rendezett be. Erről mi egyáltalán semmit sem tudunk. Annyi mindenesetre igaz, hogy 1923-ban terveztük egy iroda felállítását, amely­nek az lett volna a feladata, hogy állandó összeköttetést tartson fenn amerikai testvéreinkkel, másrészt ennek az irodának lett volna a hivatása, hogy megfelelően megszervezze a tót ifjúságot. Az ifjúság megszervező­vel akartunk magunknak személyes vé­delmet biztosítani ellenfeleink támadá­saival szemben. Az erre vonatkozó ta­nácskozásokon résztvett Kozik is, az amerikai tótok egyik vezetőembere, aki Tuka-perben is kihallgatnak. Kozik volt egyike azoknak, akik aláírták a pitts­­burgi szerződést.­­ Az állítólagos bécsi irodával össze­függésbe hozzák a Bécsben élő Jehlics­­kát is. Erre vonatkozóan azonban min­den felhívásom ellenére sem kaptam sen­kitől konkrét adatokat. Azt, hogy Tuka gyakrabban összejött Bécsben Jehlicská­­val, annál kevésbbé tekinthetem haza­árulásnak, minthogy 1926-ban, amikor Amerikában tartózkodtam, jómagam is mindent elkövettem, hogy találkozzam az ugyanakkor Amerikában időző Jehlics­­kával s megtudjam tőle, mit akar volta­képpen. Tuka ellen bőségesen emeltek vádakat, de ezeket sohasem bizonyították be. Már a Tuka-­ügy előtt erős áramlat volt a pártban Juriga és Tomanek ellen, amiért állandóan belső harcokat robban­tottak ki. A Tuka-ügy nélkül is bekövet­kezett volna az, hogy mind a kettőt ki kell zárnunk a pártból. Ezzel ők maguk is tisztában voltak. — Ha ebben az úgynevezett hazaáru­­lási perben olyanfajta koronatanúk, mint Belansky, Juriga és Tomanek stb. igye­keznek is alátámasztani Tuka ellen a vá­dakat, mégis már most ki kell jelente­nem, hogy Tuka ártatlansága az én szememben akkor is abszolút kétségtelen, ha ezek az urak ezerszer is leteszik az­­ esküt a maguk vallomására. Mert hogy milyen fából termettek ezek az urak, azt egyetlenegy példával is kellőképpen megvilágíthatom. — Néhány évvel a világháború előtt, 1910-ben, mi, egyes tót politikusok, „Lu­­dove Novine“ címmel hetilapot alapítot­tunk. Ugyanaz a lap ez, amelyben ma engem Tomanek a legnagyobb hevesség­gel szokott támadni. A hetilap megindí­tásakor átvettünk bizonyos részvény­­mennyiséget. Tomanek is vállalt részvé­nyeket. Röviddel rá megtudtuk, hogy To­manek kétszáz darab részvényt Árva­­megye akkori főispánjának, Szinyei­ Mersének közvetítésével eladott Tisza István gróf magyar miniszterelnöknek. Ugyanakkor tehát, amikor a lapban har­colni akartunk Tisza kormányzati rend­szere ellen, a lap tulajdonosa már a ma­gyar kormány lett. S ez Tomanek műve volt. — Már most a cseh sajtó és Juriga meg Tomanek lapjai azt állítják, hogy valójában nem Tukát, hanem engem kel­lett volna a vádlottak padjára ültetni. Erre csak egyet válaszolok. Engem narc idején már a magyarok bebörtönöz­tek, később a tót nép felszabadítása után a mi felszabadítóink, a csehek csuktak le és hat hónapig ültem vizsgálati fog­ságban anélkül, hogy a vádiratot máig megkaptam volna. — Ha azt hiszik, hogy hazaáruló va­gyok, akkor állítsanak bíróság elé és zárjanak le még egyszer. — Ugyanaz a Juriga, aki most korona­tanúnak lépett fel Tuka ellen, Tukának szemtől-szembe a következőket mon­dotta: — A hajsza nem ellened irányul, ha­nem Ondris ellen . . . — Ez az Ondris én vagyok és állok rendelkezésükre. Egyfolytában, félbeszakitás nélkül mon­dotta el Hlinka ezt a szenzációs nyilat­kozatot. Most kérdést intéztem Hlinká­­hoz, hogy milyennek látja a magyarok és a tótok viszonyát. Ezt felelte: — A magyar néppel való viszonyunk megítélésénél egyről nem szabad és nem lehet megfeledkeznünk. Ez a magyarok­kal való ezeréves kapcsolatunk. Ezer éven keresztül együtt éltünk, egymás testvérei voltunk. Ebben az ezeréves kap­csolatban azonban a magyaroké volt a hegemónia. Ma a miénk. A mi törekvé­sünk az, hogy a magyarok a Felvidéken teljes mér­tékben megkapják azokat a jogokat, amelyek őket megilletik. Megfelelő iskolákkal máris rendel­keznek, még középiskolákkal is, míg ne­künk, tótoknak, a magyar uralom alatt nem volt középiskolánk. Az a meggyő­ződésem, hogy mi tótok és magyarok békésen meg fogunk férni egymás mel­lett. — Maga a magyar és a tót nép a múltban is jól megfért egymással — ve­tettem közbe. — Ez igaz, — válaszolta Hlinka — az ellentétek nem is a két nép között me­rültek fel, hanem a nép és az uralkodó osztályok között. Annyiban közös volt mind a két nép sorsa, hogy joga... egyiknek sem volt. A tit­kos választást például sem a magyarok sem a tótok nem ismerték. — A tótok már ismerik, — szóltam — de éppen a Tuka-perrel kapcsolatosan bajos volna róluk azt állítani, hogy sor­sukkal túlságosan meg vannak elé­gedve . .. — Ha párhuzamot vonunk a tótok je­lenlegi helyzete és ama idők között —­ mondotta Hlinka — amidőn még Ma­­gyarországhoz tartoztunk, ki kell jelente­nem, hogy kulturális szempontból most van jobb dolgunk, de gazdasági szem­pontból a magyar időkben ment job­ban a sorunk. Ma vannak iskoláink, amelyek a régi időkben nem voltak, de a népnek alig van betevő falatja, míg a múltban meg­volt a maga kenyere. Talán ezzel az egy­szerű megállapítással lehetne legjobban jellemezni a helyzetet. Irinyi Jenő. A mai tárgyalás A Tuka-per mai tárgyalása iránt sem csökkent az érdeklődés, noha Tuka Béla kihallgatása véget ért és ma már csak a két másodrendű vádlott kihallgatása fo­lyik. Pontban fél kilenckor nyitotta meg a tárgyalást Terebessy János elnök, csúfolt padsorok előtt. Az elnök folytatta Snacky Antal kihallgatását. A kihallgatás mind­végig izgalmas lefolyású. Az elnök min­denekelőtt arról faggatja a vádlottat, honnan vette a pénzt az­­Autonómia című lap szerkesztésére és kiadására. Snacky először kitérő választ ad. — Ezt a lapot — mondja — azért ala­pítottam, mert a tót néppárt belépett a kormányba és emiatt nagy volt az elégedetlen­ség a felvidéken.­­ A tót néppárt egyes tagjai nem he­lyeselték a pártvezetőségnek azt a hatá­rozatát, hogy csatlakozott a kormányhoz. Bizonyos körök viszont a felvidéki ma­gyar keresztény szocialista pártba akar­tak belépni. — Ezt akartam ellensúlyozni a lap kiadásával. A lap körül az elégedetlene­ket és a szélső autonomistákat akartam megszervezni azzal a céllal, hogy később külön pártba tömörítem őket. Terebessy elnök közben állandóan az iránt érdeklődik, honnan vette Snacky az erre a célra szükséges pénzt? Snacky vé­gül általános izgalom közepette az elnök többszörös felszólítására kijelenti, hogy ezt a pénzt nem politikusoktól, nem is Buda­pestről kapta, hanem tót magánem­berektől. — Kik ezek? — vág közbe az elnök. — Becsületszavamat adtam, hogy nem árulom el őket, becsületszavamat meg kell tartanom! — mondja emelt hangon a vádlott. Elnök: Lett volna elég ideje önnek, hogy feloldást kérjen a becsületszó alól. Snacky azonban továbbra is megta­gadja a vallomást. Az elnök ezután elébe tárja Belánszky tanúvallomását, amely szerint Snacky Belánszkyval együtt járt Bécsben és gyakori vendége volt egy bécsi katonai kémirodának. —­ És valótlanság — kiáltotta izgatot­tan Snacky. — Belánszky nem mond iga­zat. Elejétől végig hazugság a tanúvallo­mása. A többi tanú is, akik ellenem val­lottak, hamis tanúvallomást tettek. Snacky ezután izgatott hangon sorra cáfolja a tanuknak azt a vallomását, amely szerint Magyarországon kapott volna pénzt. Az elnök ezután elébe tár egy levelet, amelyet állítólag Snacky írt Belánszky­­hoz. Ebben az áll, hogy Snacky magyar lapot akar alapítani és ehhez anyagi tá­mogatást kér. A levélben kijelenti Snacky, hogy le akarják a laphoz szer­ződtetni és ezért igen nagy pénzt kínál­tak neki. Ha azonban pénzt kap, akkor nem adja el magát, hanem magyarelle­nes lapot indít. Snacky erre a levélre is azt mondja, hogy elejétől végig közön­séges hamisítvány. Ilyen levelet soha nem írt. Ezután hivatkozik egy Igaz nevű ta­núra, aki be fogja igazolni, hogy meny­nyire valótlan mindaz, amit az eddigi tanúk róla állítottak. Féltizenkét órakor a tárgyalás tart. Terebessy János táblabíró, aki a Tuka­­per főtárgyalását vezeti, levelet kapott Bécsből. Ebben az áll, hogy remélik, mint magyar ember fel fogja menteni a magyar Tuka Bélát, mert ha ellenkezően történik, meg fogja járni. A pozsonyi lapok és a rendőrség bizonyosra veszi, hogy ez a fenyegető le­vél apokrif. ­­G . A Gellérthegy déli lejtőjénél, októberben meginduló villamos­­megállónál, keleti és déli fekvésű gyönyörű villatelkek most még évenként 110 P-ért fizetési kedvezménnyel eladók. V. ker , Honvéd­ utca 10. szám Tuka a kémkedés vádját is megcáfolja Tegnap a déli szünet után tovább folytatták Tuka kihallgatását.­­tuka híres cikke, a „Va­cuum juris“ került szóba. Tuka előadta, hogy a cikk tisztára jogi természetű állambölcseleti fejtegetés volt, ellenfelei azonban szándékosan félremagyarázták. Annak idején ő nyilatkozott erről a parlamentben és a parlament tudomásul is vette nyilatkozatát. Vallomása további során Tuka határozottan cáfolta a katonai kémkedés vádját is. Bécsbe ő sem pénzt, sem iratokat nem küldött. A Ro­­dobranának sem volt kémosztálya s maga a szervezet sem kémkedett. Bécsben mindössze újságírókkal lép­tek érintkezésbe, hogy ezzel is szolgálják a Felvidék autonómiá­jának ügyét. A vádirat egyik pontja, hogy Tuka „bűntársa“, Mach, nyilvántartotta azokat a tisztviselőket, akiket a felvidéki for­radalom alkalmából a különböző hivatalokba kellett volna ültetni, illetve, akiket el kellett volna távolítani. Erre a jegyzékre vonatko­zóan Tuka azt mondotta, hogy ők tisztán a tisztviselőknek a tót néppel szemben tanúsított viselkedését ellen­őrizték. Lehetővé akarták tenni, hogy a párt adandó alkalommal a kormányhatóságoknál felléphes­sen ellenük. A bíróság ezzel befejezte Tuka­ ki­hallgatását. Utána Snaczky másodrendű vád­lott kihallgatása következett, aki szintén cá­folta az ellene emelt vádat. A vádiratban em­lített személyekkel sohasem volt összeköttetés­ben, sőt nagy részüket egyáltalán nem ismerte.

Next