Uj Nemzedék, 1929. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
Katasztrofális árviz Indiában — Az Újj Nemzedék tudósítójától · London, július 31. Az indiai Sind kerületből katasztrófái is árvizeket jelentenek. Az elmúlt héten több mint 30 óráig tartó heves esőzés folytán a folyók megdagadtak és sok helyütt elmosták a vasúti töltéseket, úgy hogy egyes vidékek teljesen el vannak vágva a közlekedéstől. Sokezer ember hajléktalanná vált. Egyedül Haiderabadban több mint száz ház omlott össze. Hogy emberéletben minő kár esett, arra nézve még nem állanak rendelkezésre megbízható adatok, miután az eső a táviróvezetékeket is elmosta, de attól tartanak, hogy a veszteséglajstrom igen nagy. A vetésekben és az állatállományban is súlyos károkat okozott az eső. 2 (A vezércikk folytatása.) nem, itt a kontároké a világ! Az államhatalom kíméletlen eréllyel tud fellépni sokszor bizonyos jelenségekkel szemben; miért sürgetik hiába a jogosított iparosok ugyanezt a kíméletlen erélyt kenyerük védelmében? A kérdésre szomorú feleletet ad maga az államhatalom, mikor egymásután engedi meg, hogy intézményeinél, intézeteinél háziüzemeket rendezzenek be és ezek a háziüzemek, ezek a községi és állami műhelyek most már állami címer alatt folytassák ugyanazt a konkurrenciát a tisztes iparral szemben, melyet magának az államnak kellene saját jól felfogott érdekében üldözni. Ha az állam nem akarja elvakultan összerombolni saját létének alapját, ha nem akarja rendszeresen elpusztítani a kispolgári tömegeket, akkor kíméletlen kézzel véget kell vetnie annak a kontárságnak is, melyről a községi jegyzők írnak és az ipartestületek panaszkodnak, de annak is, amely állami intézmények tekintélyének védelme alatt, az úgynevezett „háziüzem“ cégérével folyik. Szinovjev nagy súlyt vet a nyugateurópai propagandára — Az Új Nemzedék tudósítójától London, július 31. Rigai jelentés szerint Szinovjev egy ifjúsági sportünnepélyen tartott beszédében hangoztatta a nyugateurópai kommunista propaganda kiépítésének fontosságát. A nyugat — úgymond — sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint az aluszékony és fásult keleti fajok. A szovjet kormány és a harmadik internacionálé teljesen különálló testületek, épp úgy mint az angol kormány és az angol munkáspárt Szinovjev végül azt a reményét fejezte ki, hogy Európának a harmadik internacionálé által való elözönlése az európai kommunista egyesült államok kialakulásához fog vezetni. wmmmmmmmmmmmm Egy cseh képviselő válságosnak tartja Csehország gazdasági helyzetét — Az Új Nemzedék tudósítójától — Prága, július 31. A cseh nemzeti szocialista párt Leitmeritzben ülést tartott, amelyen Tucny képviselő, volt miniszter, a közeljövő gazdasági helyzetét sötét színekkel ecsetelte. Attól tart, hogy még ez év őszén a gazdasági élet minden kellemetlen oldala előtérbe nyomul, így a kamatláb felemelése, a fizetési mérlegek felborulása, a konjunktúra rosszabbodása, az építkezési mozgalom válsága, a kereskedelmi szerződéseknek az agrárok lehetetlen álláspontja miatt való tarthatatlansága, a munkás- és mezőgazdasági krízis; mindez csak azért, mert nincs gazdasági program és mert nem tudják a munkanélküliség kérdését rendezni. Gödöllőn 450 ölön 7 szobás lm alkalmi vétel, mellékhelyiséges atírálóím 28.000 pengő. Levelot V. ker., Honvéd utca 10. szám Uj Nemzedék csütörtök, 1929 augusztus 1. cn uatanyja. Közte és Tuka között szoroz barátság volt. Belansky gyermekeinek Tuka a keresztapjuk. Belansky egykor tiszt volt a magyar hadseregben s igen soviniszta magyar hírében állt. Az összeomlás után azonban felfedezte magában a tótot és ő lett a legsovénebb tót. Politikai ambíciói azonban olyan méreteket öltöttek, hogy azokat nem lehetett az ő kívánságai szerint kielégíteni. Innen ered Zelansky elkeseredése és bosszúvágya, amelyeket lassanként Tuka személyére koncentrált, aki a kassai választókerületben megelőzte őt a jelöltek lajstromán. Ha Tukát ki tudja lőni, gondolta Belansky, akkor megkaparinthatja a mandátumot. — Belansky azt állítja, hogy Tuka Bécsben egy titkos irodát rendezett be. Erről mi egyáltalán semmit sem tudunk. Annyi mindenesetre igaz, hogy 1923-ban terveztük egy iroda felállítását, amelynek az lett volna a feladata, hogy állandó összeköttetést tartson fenn amerikai testvéreinkkel, másrészt ennek az irodának lett volna a hivatása, hogy megfelelően megszervezze a tót ifjúságot. Az ifjúság megszervezővel akartunk magunknak személyes védelmet biztosítani ellenfeleink támadásaival szemben. Az erre vonatkozó tanácskozásokon résztvett Kozik is, az amerikai tótok egyik vezetőembere, aki Tuka-perben is kihallgatnak. Kozik volt egyike azoknak, akik aláírták a pittsburgi szerződést. Az állítólagos bécsi irodával összefüggésbe hozzák a Bécsben élő Jehlicskát is. Erre vonatkozóan azonban minden felhívásom ellenére sem kaptam senkitől konkrét adatokat. Azt, hogy Tuka gyakrabban összejött Bécsben Jehlicskával, annál kevésbbé tekinthetem hazaárulásnak, minthogy 1926-ban, amikor Amerikában tartózkodtam, jómagam is mindent elkövettem, hogy találkozzam az ugyanakkor Amerikában időző Jehlicskával s megtudjam tőle, mit akar voltaképpen. Tuka ellen bőségesen emeltek vádakat, de ezeket sohasem bizonyították be. Már a Tuka-ügy előtt erős áramlat volt a pártban Juriga és Tomanek ellen, amiért állandóan belső harcokat robbantottak ki. A Tuka-ügy nélkül is bekövetkezett volna az, hogy mind a kettőt ki kell zárnunk a pártból. Ezzel ők maguk is tisztában voltak. — Ha ebben az úgynevezett hazaárulási perben olyanfajta koronatanúk, mint Belansky, Juriga és Tomanek stb. igyekeznek is alátámasztani Tuka ellen a vádakat, mégis már most ki kell jelentenem, hogy Tuka ártatlansága az én szememben akkor is abszolút kétségtelen, ha ezek az urak ezerszer is leteszik az esküt a maguk vallomására. Mert hogy milyen fából termettek ezek az urak, azt egyetlenegy példával is kellőképpen megvilágíthatom. — Néhány évvel a világháború előtt, 1910-ben, mi, egyes tót politikusok, „Ludove Novine“ címmel hetilapot alapítottunk. Ugyanaz a lap ez, amelyben ma engem Tomanek a legnagyobb hevességgel szokott támadni. A hetilap megindításakor átvettünk bizonyos részvénymennyiséget. Tomanek is vállalt részvényeket. Röviddel rá megtudtuk, hogy Tomanek kétszáz darab részvényt Árvamegye akkori főispánjának, Szinyei Mersének közvetítésével eladott Tisza István gróf magyar miniszterelnöknek. Ugyanakkor tehát, amikor a lapban harcolni akartunk Tisza kormányzati rendszere ellen, a lap tulajdonosa már a magyar kormány lett. S ez Tomanek műve volt. — Már most a cseh sajtó és Juriga meg Tomanek lapjai azt állítják, hogy valójában nem Tukát, hanem engem kellett volna a vádlottak padjára ültetni. Erre csak egyet válaszolok. Engem narc idején már a magyarok bebörtönöztek, később a tót nép felszabadítása után a mi felszabadítóink, a csehek csuktak le és hat hónapig ültem vizsgálati fogságban anélkül, hogy a vádiratot máig megkaptam volna. — Ha azt hiszik, hogy hazaáruló vagyok, akkor állítsanak bíróság elé és zárjanak le még egyszer. — Ugyanaz a Juriga, aki most koronatanúnak lépett fel Tuka ellen, Tukának szemtől-szembe a következőket mondotta: — A hajsza nem ellened irányul, hanem Ondris ellen . . . — Ez az Ondris én vagyok és állok rendelkezésükre. Egyfolytában, félbeszakitás nélkül mondotta el Hlinka ezt a szenzációs nyilatkozatot. Most kérdést intéztem Hlinkához, hogy milyennek látja a magyarok és a tótok viszonyát. Ezt felelte: — A magyar néppel való viszonyunk megítélésénél egyről nem szabad és nem lehet megfeledkeznünk. Ez a magyarokkal való ezeréves kapcsolatunk. Ezer éven keresztül együtt éltünk, egymás testvérei voltunk. Ebben az ezeréves kapcsolatban azonban a magyaroké volt a hegemónia. Ma a miénk. A mi törekvésünk az, hogy a magyarok a Felvidéken teljes mértékben megkapják azokat a jogokat, amelyek őket megilletik. Megfelelő iskolákkal máris rendelkeznek, még középiskolákkal is, míg nekünk, tótoknak, a magyar uralom alatt nem volt középiskolánk. Az a meggyőződésem, hogy mi tótok és magyarok békésen meg fogunk férni egymás mellett. — Maga a magyar és a tót nép a múltban is jól megfért egymással — vetettem közbe. — Ez igaz, — válaszolta Hlinka — az ellentétek nem is a két nép között merültek fel, hanem a nép és az uralkodó osztályok között. Annyiban közös volt mind a két nép sorsa, hogy joga... egyiknek sem volt. A titkos választást például sem a magyarok sem a tótok nem ismerték. — A tótok már ismerik, — szóltam — de éppen a Tuka-perrel kapcsolatosan bajos volna róluk azt állítani, hogy sorsukkal túlságosan meg vannak elégedve . .. — Ha párhuzamot vonunk a tótok jelenlegi helyzete és ama idők között — mondotta Hlinka — amidőn még Magyarországhoz tartoztunk, ki kell jelentenem, hogy kulturális szempontból most van jobb dolgunk, de gazdasági szempontból a magyar időkben ment jobban a sorunk. Ma vannak iskoláink, amelyek a régi időkben nem voltak, de a népnek alig van betevő falatja, míg a múltban megvolt a maga kenyere. Talán ezzel az egyszerű megállapítással lehetne legjobban jellemezni a helyzetet. Irinyi Jenő. A mai tárgyalás A Tuka-per mai tárgyalása iránt sem csökkent az érdeklődés, noha Tuka Béla kihallgatása véget ért és ma már csak a két másodrendű vádlott kihallgatása folyik. Pontban fél kilenckor nyitotta meg a tárgyalást Terebessy János elnök, csúfolt padsorok előtt. Az elnök folytatta Snacky Antal kihallgatását. A kihallgatás mindvégig izgalmas lefolyású. Az elnök mindenekelőtt arról faggatja a vádlottat, honnan vette a pénzt azAutonómia című lap szerkesztésére és kiadására. Snacky először kitérő választ ad. — Ezt a lapot — mondja — azért alapítottam, mert a tót néppárt belépett a kormányba és emiatt nagy volt az elégedetlenség a felvidéken. A tót néppárt egyes tagjai nem helyeselték a pártvezetőségnek azt a határozatát, hogy csatlakozott a kormányhoz. Bizonyos körök viszont a felvidéki magyar keresztény szocialista pártba akartak belépni. — Ezt akartam ellensúlyozni a lap kiadásával. A lap körül az elégedetleneket és a szélső autonomistákat akartam megszervezni azzal a céllal, hogy később külön pártba tömörítem őket. Terebessy elnök közben állandóan az iránt érdeklődik, honnan vette Snacky az erre a célra szükséges pénzt? Snacky végül általános izgalom közepette az elnök többszörös felszólítására kijelenti, hogy ezt a pénzt nem politikusoktól, nem is Budapestről kapta, hanem tót magánemberektől. — Kik ezek? — vág közbe az elnök. — Becsületszavamat adtam, hogy nem árulom el őket, becsületszavamat meg kell tartanom! — mondja emelt hangon a vádlott. Elnök: Lett volna elég ideje önnek, hogy feloldást kérjen a becsületszó alól. Snacky azonban továbbra is megtagadja a vallomást. Az elnök ezután elébe tárja Belánszky tanúvallomását, amely szerint Snacky Belánszkyval együtt járt Bécsben és gyakori vendége volt egy bécsi katonai kémirodának. — És valótlanság — kiáltotta izgatottan Snacky. — Belánszky nem mond igazat. Elejétől végig hazugság a tanúvallomása. A többi tanú is, akik ellenem vallottak, hamis tanúvallomást tettek. Snacky ezután izgatott hangon sorra cáfolja a tanuknak azt a vallomását, amely szerint Magyarországon kapott volna pénzt. Az elnök ezután elébe tár egy levelet, amelyet állítólag Snacky írt Belánszkyhoz. Ebben az áll, hogy Snacky magyar lapot akar alapítani és ehhez anyagi támogatást kér. A levélben kijelenti Snacky, hogy le akarják a laphoz szerződtetni és ezért igen nagy pénzt kínáltak neki. Ha azonban pénzt kap, akkor nem adja el magát, hanem magyarellenes lapot indít. Snacky erre a levélre is azt mondja, hogy elejétől végig közönséges hamisítvány. Ilyen levelet soha nem írt. Ezután hivatkozik egy Igaz nevű tanúra, aki be fogja igazolni, hogy menynyire valótlan mindaz, amit az eddigi tanúk róla állítottak. Féltizenkét órakor a tárgyalás tart. Terebessy János táblabíró, aki a Tukaper főtárgyalását vezeti, levelet kapott Bécsből. Ebben az áll, hogy remélik, mint magyar ember fel fogja menteni a magyar Tuka Bélát, mert ha ellenkezően történik, meg fogja járni. A pozsonyi lapok és a rendőrség bizonyosra veszi, hogy ez a fenyegető levél apokrif. G . A Gellérthegy déli lejtőjénél, októberben meginduló villamosmegállónál, keleti és déli fekvésű gyönyörű villatelkek most még évenként 110 P-ért fizetési kedvezménnyel eladók. V. ker , Honvéd utca 10. szám Tuka a kémkedés vádját is megcáfolja Tegnap a déli szünet után tovább folytatták Tuka kihallgatását.tuka híres cikke, a „Vacuum juris“ került szóba. Tuka előadta, hogy a cikk tisztára jogi természetű állambölcseleti fejtegetés volt, ellenfelei azonban szándékosan félremagyarázták. Annak idején ő nyilatkozott erről a parlamentben és a parlament tudomásul is vette nyilatkozatát. Vallomása további során Tuka határozottan cáfolta a katonai kémkedés vádját is. Bécsbe ő sem pénzt, sem iratokat nem küldött. A Rodobranának sem volt kémosztálya s maga a szervezet sem kémkedett. Bécsben mindössze újságírókkal léptek érintkezésbe, hogy ezzel is szolgálják a Felvidék autonómiájának ügyét. A vádirat egyik pontja, hogy Tuka „bűntársa“, Mach, nyilvántartotta azokat a tisztviselőket, akiket a felvidéki forradalom alkalmából a különböző hivatalokba kellett volna ültetni, illetve, akiket el kellett volna távolítani. Erre a jegyzékre vonatkozóan Tuka azt mondotta, hogy ők tisztán a tisztviselőknek a tót néppel szemben tanúsított viselkedését ellenőrizték. Lehetővé akarták tenni, hogy a párt adandó alkalommal a kormányhatóságoknál felléphessen ellenük. A bíróság ezzel befejezte Tuka kihallgatását. Utána Snaczky másodrendű vádlott kihallgatása következett, aki szintén cáfolta az ellene emelt vádat. A vádiratban említett személyekkel sohasem volt összeköttetésben, sőt nagy részüket egyáltalán nem ismerte.