Uj Nemzedék, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

Vasárnap, 1929 szeptember 1. Uj Nemzedék A francia Szíria határvidékének arab törzsei behatoltak Palesztinába és előnyomulnak a Jordán völgyében Az arabok tegnap hatórás harcban felkoncolták egy Palesztinai város zsidó lakosságát . Az Új Nemzedék tudósítójától -London, augusztus 31. • Palesztinában újabb válságos fordulat állott be. A gyarmatügyi minisztérium éjszakai hivatalos jelentése szerint Szíria felől újabb arab támadás indult meg. A szíriai határvidéken élő arab törzsek át­jöttek a határon és megkezdték az előnyomulást a Jordán völgyében. A arab csapatok létszáma többszáz ember. Az angol katonai pa­rancsnokság bombavető repülőgépeket küldött a Jordán völgyébe és remélik, hogy a légi támadással sikerül megakadályozni az arab harcosok előnyomulását. Szíriá­ban a hivatalos jelentés szerint egyre nagyobb arányokban folyik­ a zsidóellenes agitáció. Az arab törzsek falvait mohamedán papok jár­ják be és felszólítják a harcosokat, hogy siessenek palesztinai test­véreik segítségére. A gyarmatügyi minisztérium jelentése szerint egyébként a szafedi támadástól eltekintve a tegnapi nap Palesztinában aránylag nyugodtan telt el. A szafedi ütközet rendkívül véres lefolyású volt. Az arabok az egész várost fel­gyújtották, a zsidókat felkoncolták és nagy zsákmányt ejtettek. Szafedben közel hat óra hosszat folyt a harc. Az arabok a város felgyújtása után Tiberias felé folytatják előnyomulásukat.­tikai változások (keresztes hadjáratok, majd az arab uralomnak a törökkel való felváltása) a muzulmán paraszt lakossá­got nem háborgatta. Csak a török szul­­tánság politikai uralma tartott négy­száz évig, de minthogy az arabok a törö­köket sohasem szerették, a török uralom megszűnése magában véve egyáltalán nem keserítette volna el őket. Hogy azonban visszatérjünk a zsidó né­pesség kérdéseire: 1922 és 1927 között összesen bevándorolt Palesztinába 81.818 ember, ugyanekkor kivándo­rolt 31.995. A bevándorlóknak 95 százaléka volt zsidó, azaz 77.715. A kivándorlók közül 67.8 százalék volt zsidó, azaz 21.692 A leg­nagyobb kivándorlás abszolút számban 1926-ban volt, amikor 9429 ember hagyta el az országot, ebből 7464 zsidó. Relatíve a legnagyobb kivándorlás azonban 1927- ben volt, amikor 6978 ember vándorolt ki, ezek közül 5071 zsidó. Abban az évben azonban a bevándorlók egész száma csak 3595-öt tett ki, úgy hogy 109 bevándorlóra 187 kivándorló jutott Nem látjuk tehát indokolva, miért mondja a szóbanforgó cikk szerzője, hogy az utolsó évek mindegyikében 8—10 ezer zsidó vándorolt volna ki. Hogy a zsidó cionista bevándorlás csődöt mondott, azt eléggé megmutatják az 1927. évi kiván­­dorlási adatok részletei. Az összes kiván­dorlóknak ugyanis a kétharmad része 1920 után jött csak Palesztinába. És míg az 1920 előtt bevándorolt és 1927-ben ki­vándorolt emberek közt csak 640 zsidó volt, addig a 4700 1920 után bevándorolt 1927-es kivándorlóból 4431 zsidó volt. Az ország gazdasági jövőjét illetőleg is, túlságosan optimistának kell tekinte­nünk a cikk állításait. Nem veszi figye­lembe azt, hogy hiába áll a Holt-tenger vize részben értékes kemikáliákból, ha hőmérséklete — minthogy az ország 1300 lábnyira fekszik a tenger színe alatt, fizikai munkákra képtelenné teszi az em­bert, különösen az európai bevándorlót. Kétséges az is, hogy három­­millió­ láda­­narancsot lehetne exportálni Palesztiná­­ból, mikor az 1926—1927. év összes ter­mése narancsból és citromból 2.658.716 ládát tett ki. Hogy a gazdasági virág­zásról alkotott képet teljessé tegyük,, figyelembe kell még vennünk, hogy Pa­lesztina egész területének több mint 75 százaléka gazdaságilag igénybe nem ve­hető. Az adatok egybevetéséből megállapít­­hatjuk azt, hogy Palesztina gazdasági lehetőségei egyelőre nem képesek több embert eltartani, mint amennyi máris ott van, de láttuk azt is, hogy ennek kö­vetkezményeit elsősorban a cionista be­vándorlók vonják le a maguk számára, amikor újból kivándorolnak. Ha az arab lakosság elégületlen, azt nem szabad és nem is lehet csak gazdasági okokból ki­indulva megmagyarázni, mert abban legnagyobb része a vallási fanatiz­musnak van. Palesztinában és Jeruzsálemben a szent­­ helyek olyan szűk helyen és egymáshoz annyira közel vannak, hogy az egyes vallásnak hívei nagy tömegekben, szűk sikátorokban szorulnak össze. Ha ehhez hozzávesszük különösen az ortodox zsi­dók abszolút idegengyűlöletét, amellyel más hitűnek még a ruhája érintését is beszennyezőinek ,tartják könnyen elkép­zelhető, hogy sűrűen összeütközésre ke­rül a sor. A liberális szerző abban is té­ved különben, hogy az angolok tekin­télye az a­rabok előtt évekkel ezelőtt na­gyobb lett volna és hogy akkor a maihoz hasonló megmozdulások nem lettek volna. Kisebb zendülések úgyszólván minden évben előfordulnak, az 1920— 1921-es pogromok azonban olyan mére­tűek voltak, hogy az angoloknak hindu és sikh katonákat kellett odaszállítanak rendcsinálás végett. A Szentszék álláspontja a cionista kérdésben Az antiszemitizmust a cionizmus okozza­ ­ Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, augusztus 31. A Corriere della Sera a Szentszéknek a palesztinai cionista kérdésben vallott felfogását a következő rendkívül érdekes közleményben ismertette:­­ A Szentszék a versaillesi békekon­gresszus óta a rendelkezésére álló eszkö­zökkel megkísérelte meggyőzni a ha­talmakat annak a szükségességéről, hogy szabályozzák a palesztinai­ kérdést, és eliminálják azokat a nehézségeket, ame­lyeket a nagyfokú zsidó bevándorlás okoz. A Szentszék 1922 július 4-én emlék­iratot nyújtott be a Népszövetségnél Balfournak azzal a tervével kapcsolat­ban, amely a zsidó túlsúlynak kedvezett, és amely a Szentszék szerint „súlyosan sérti a többi palesztinai vallás szerzett jogait, és nincs összhangban a versaillesi béke­szerződés 22. cikkelyével, amely a palesztinai angol mandátumra vonatkozik." A valóságban a zsidó bevándorlás las­san csökkenik, de még nem szűnt meg. A cionista mozgalom előtt Palesztinában nem volt antiszemitizmus, már csak a bennszülött zsidóság békés magatartása miatt sem, amely nem volt b­aját­ja a cionizmusnak. Az­ arabok nyomban nyíl­tan kimutatták ellenséges érzületüket, és a Szentszék nagyon helyesen látta ennek várható következményeit. Természetes, hogy a Szentszék semmi­lyen formában sem helyeselheti az el­múlt napok véres eseményeit, hiszen az erőszak kérdésében ismeretes a gondolko­zása. A zsidóságot megvédeni a véres erő­szakosságok ellen emberi kötelesség, de ez nem jelentheti azt, hogy kötelesség volna elfogadni a népek jogainak legele­mibb szabályainak mellőzését, és helye­selni azt, hogy egy kisebbség fölébe ke­rekedjék csaknem az egész bennszülött lakosságnak olyan nagyarányú bevándor­lással, amely megváltoztatja a fajok számarányát. Hogyan fest a palesztinai zsidó település tagsze a smsm©M tükrében szerű adatok felsorolásával igyekszik be­bizonyítani egyrészt azt, hogy Palesztina a zsidó települések következtében virágzó gazdasági jövő előtt áll, másrészt azt, hogy az angol birodalom a mandátum ál­tal reászabott kötelességeket nem teljesíti. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy a Népszövetség 1922 július 24-én ismerte el a britt mandátum jogosultságát. 1923 szeptember 29 csak az életbelépés dátuma. Nagy eltéréseket találunk az említett cikkben a népességi és gazdasági adato­kat illetőleg. A cikk szerint Palesztina la­­kósága 900 ezer lélek, ezzel szemben az 1922 október 23-án megtartott egyetlen népszámlálás 757.182 lakást állapított meg 1927 július közepén pedig 882.000-re be­csülték a népességet. Ezekből nem 120 ezer a zsidók száma, hanem a népszámlá­lás időpontjában 83.794 volt, azaz az­ össz­­lakóságnak 11 százaléka. 1925 végén pe­dig az új bevándoroltakkal együtt — akiknek azonban nagy része, azóta újból kivándorolt — 114 ezerre becsülték, 1927- ben pedig 147.687-re. Valószínűtlen az az állítás is, hogy a zsidó lakosságból csak húszezer embernek az apja született volna Palesztinában, mikor csak spanyol ere­detű szefardim zsidó 21 ezer él Paleszti­nában a 16. század óta. A liberális cikk­író ezeken kívül nem veszi figyelembe az antieionista, talmudista, ortodo­sz cso­portot, a 25 ezer lelket kitevő ősi orto­­doksz telepest, továbbá azt sem, hogy a 61 cionista kolónia közül negyven­egy 1879 és 1914 között alakult. Téved a cikkíró abban is, hogy a mo­hamedánok 400 év óta élnek Palesztiná­ban. A palesztinai őslakosság izlamizá­­ciója a IX. és X. században Krisztus illán befejeződött, az azóta beállott poli­Az utóbbi hetekben a kiújult paleszti­nai zavargásokat a budapesti sajtó —­ érthető okokból — élénken kommentálta. Az egyik forradalmi multi liberális reg­geli lap tegnapi számában úgynevezett csillagos cikk jelent meg, amely szám­ “ „PLERIAE Régi gapsia-utca 5. Galamb-utca sarok. Telefon: Aut. 897-66 Minden este 9-től vasárnap délután is. FERRY 4 nm STIFSCHiTZ * TERHOWA Becs kedvenceinek vendégjátéka. « O VO AMN1£. V__________________________________/ 3 Este nyolc órától reggel hét óráig szünetelt az áramszolgáltatás a főváros nagyrészében --­ K­ábelátütés okozta a központi kapcsoló megrongását Vasárnap délben tizenkettőtől három óráig nem lesz - Az Új Nemzedék tudósítójától -Tegnap este nyolc órakor sötétségbe borult a fővárosnak nagy része. A pesti utcák egész sorában kialudt a villany, néhány budai ut­cában ugyancsak világítás nélkül maradtak a lakások. A nagyfokú üzemzavar előidézője az volt, hogy egy főkábel mentén átütés tör­tént s ennek következtében a központi tele­pen a kapcsolónak egyik fontos része, a sín­rendszer megsérült. A közönség természetesen megrohamozta a telefonokat és hívta az Elektromos Műveket, azonban éppen a tömeges jelentkezés miatt az Elektromos Művek házi központja nem tu­dott kapcsolást adni az üzemzavart bejelentő feleknek. A pesti oldalon egész sereg kávéházban gyertyával és petróleum lámpákkal pótolták a villanyvilágítást, s teljesen sötét volt a városligetben is. A mozik és néhány kávéház kettős áramot hasz­nál. Itt csak átmenti zavart okozott az áram hiánya. I­lósz Pál, az elektromos művek helyet­tes vezérigazgatója a műszaki osztály vezető­vel kiment az Elektromos Művek Váci­ úti tel­kére és egész éjjel személyesen ügyest­t üzemzavart elhárító javító munkákra. A kap­csalók sínrendszerének épen maradt részé rövid időn belül üzembehelyezték, azonban a főváros igen nagy része a reggeli órákig sötétségben maradt. Érdeklődtünk az Elektromos Műveknél­­ éjszakai üzemzavar okai iránt s kérdésünkr Prósz Pál helyettes vezérigazgató a következő­ket mondotta: — A kábelátütés következtében Váci­ úti te­lepünkön a központi kapcsolóházban súlyosan megsérült a kapcsolónak egyik igen fontos al­katrésze, az úgynevezett sínrendszer. Ennek következtében a pesti oldalon, de néhány utcában Budán is megszakadt az áramszolgál­tatás. — Nyomban intézkedtünk a sérült alkatré­szek kicserélése iránt és sikerült is rövid időn belül a vezeték egy részét íjra áram alá venni. Egész éjjel dolgoztunk a csak reggel hét mára b­­­ozni az üzemzavart két, igy reggel hét­­­nek egyötöd rész-' utcában nem v baj nem tösrté megkezdjük üzemét. Megkérd­­est, hot szerű Ü lésére, len föl ellát­­a ke­tét 07 t

Next