Uj Nemzedék, 1929. november (11. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-03 / 250. szám
Vasárnap, 1929 nfvember 3. Uj Nemzedék Virágerdővé varázsolta tegnap az élők kegyelete a temetőket Gyászünnepségek a hősök temetőjében és nagy halottaink sírjainál — Az Új Nemzedék tudósítójától — A nagyváros nemzedekről-nemzedékrevégigmegy ezen a nagy hurcolkodáson: lakói egymásután költöznek ki a temetőbe. És azok, akik odabenn maradtak, akik a sarkukba léptek, elfoglalták helyüket a családi otthonban, a műhelyben és az íróasztal mellett, a színházi zsölylyekben és a kávéházi asztaloknál — azok kimennek november első napján a halottak után a temetőbe, hogy meglátogassák őket, akik előttük jártak az élet és halál útján. Ezen a borús első novemberi reggelen megindul a város aprajanagyja, még a házak kövei is mintha megmozdulnának és mennének, mennének végeláthatatlan hullámzó folyamként a temető felé. Az autók, a villamosok, az autóbuszok, a gyalogjárók százezerszám hordják az élőket a temető felé. A város belső utcái egészen elnéptelenednek, mindenki a holtak nagy birtokára siet A nagy temetőkért nedves ködfátyol alatt mereng, a síremlékek egymásután dobbannak elő a földből, amint beljebbbeljebb megyünk, mintha most ébrednének fel álmukból a vendéglátók, hogy körülvegyék és köszöntsék a sok-sok kedves vendéget. Virág, bús őszirózsa takarja a hantokat. Koszorúk, csokrok százezrei jutottak ma a hantok fölé. Mintha fehér és rózsaszínű hó födte volna be hirtelen e ködös és borzongó reggelen a sírokat. Halk keréknyikorgás, ruhasuhogás, suttogó beszéd keveredik össze a köd nagy serlegében. Fekete áradat örvénylik a sírkövek között, mint a megindult föld: az élők. A régi-régi sírok mind díszbe öltöznek mára. Akinek már nem jutott senkije, hogy gondoljon rá, — egy-egy nagy ember sírján a város, a nemzet kegyelete virágoztat ki egy-egy koszorút. Batthyány Lajos mauzóleuma ünneplő feketébe öltözik, Kossuth halottas csarnokának oszlopai gyászpompát, öltenek magukra és fekete függöny díszíti Deák Ferenc kupolás mauzóleumát is. Friss koszorús szalagok színe virul ki sok síron, a kegyelet szavai imádkoznak újra a holtak fölött. És akikről megfeledkeztek, nagy művészek, írók, államférfiak sírjára odavet egy szál virágot a járókelő, az idegen. Az este korán betakarja gyászfátyolával a temetőt. Millió mécses gyullad ki egyszerre, mintha egyetlen kéz gyújtotta volna meg őket. Mint a futó tűz, amely lángra lobbantja a száraz mezőt, végigfut a föllobbanó láng a Kerepesi-úti temető hatalmas ligetében. A sírkövek rőt fényben emelkednek ki a sötét éjszakából és lángjuk körül mozdulatlan imádkozó arcok lépnek ki az esthomályból. Együtt van a sírok körül megint a kis család. Az apa, az anya, a gyermek, az unoka, a testvér, a jóbarát. Ott állnak sötéten és némán, imára kulcsolt kézzel, a száz kicsi mécses lángja körül együtt a kedves szívvel, mely porlad odalent... Misztikus kék mécsesek koszorúja veszi körül a fiatalasszony sírját, aki nem ébredt fel többé az operációs asztalon, ahol mosolylyal aludt el. Sziláján lobogó fáklyák tüze virraszt a tűzoltó sírja körül, akit a lezuhanó gerendák ütöttek agyon, míg mások vagyonát védelmezte. A fáklyák lángja kísérteties táncban kering a sisakokon... Szavak foszlányai úsznak a levegőben, halk beszéd, az emberek a holtakról emlékeznek: „Éppen a születésnapján .. .Szegény, menyasszony volt..“ Az egyik síremlék bánatos madonnája most nyirtuskoszorút és fátyolt tart a kezében. Mirtussal és fátyollal van díszítve a sir, mely alatt az elhervadt tavasz porladott... Sötét karaván folydogál föl-föl a lépcsőn, a mauzóleum kapuján eltűnnek és ennek a karavánnak nem lesz soha vége. Görnyedt fekete alakok, végeláthatatlan folyamban és elnyelivalamennyit a kripta kapuja . . Mennek az emberek, hogy meglátogassák nagyjainak koporsóját . . . Az egyik temető parcellában, ahol mostohon domborulnak sírok, százezer gyertya áll a földön, mintha kicsapott volna a sík mezőkről a tűz. A gyertya körül tolongó sokaság. Ahol husz-huszonöt gyertyácska ég egy csoportban, körülötte sötét emberfal áll. Lehajtott fejek, imára kulcsolt dolgos kezek. Mint a lidércfény, úgy lobbannak fel ezek az imádkozó kezek és ezek a bús arcok a földről tüzelő gyertyák libegő lángjában . .. Azok gyújtanak itt gyertyát kedveseik emlékezetére, akik nem mehetnek el a férj, a feleség, a gyermek, az apa, az anya sírjához, mert messze-messze rabföldben pihennek és idegen bocskor, idegen csizma tapos fölöttük. Blaha Lujza, Jókai sírja . . . Óriási tömeg áll Blaha Lujza uj síremléke előtt. Emberfölötti nagyságú fekvő márványalak. Tegnap állították fel az emléket. Mellékalakjai még nincsenek a helyükön. Az emberek egymásután ejtik le a kezükben hozott bus őszirózsát a nemzet, csalogányának fehér márvány alakja előtt . . . Jókai sirjára egymásután helyezik el a gyertyákat. Idegenek jönnek, egymásután. Száz meg száz gyertyával és meggyújtják azt a költő sírján, aki nem halt meg, mert örökké él a szívekben. Vértanuk, Woronietzky Miriszláv herceg, Noszlopy Gáspár, Szacsvay Imre, Abancourt Károly, Giron Péter és a többiek sírján is idegenek virágai, idegenek égő gyertyaszálai, emlékező mécsesek. A temetőnek egy elhagyott régi parcelláján megyünk át, ahol régi-régi halottak pihentek. Itt már nagyon sok kőemlék maradt sötétben, árván. Fiatal lány megy el mellettünk. Kezében virágot visz és egy szál gyertyát. Az égjük sötét kőemlék előtt megáll, sokáig nézi azt, vájjon kié lehet, vájjon ki porlik alatta, elhagyatva, elfelejtve ... És leejti kezéből a bús őszirózsát, ráhull az a hant süppedt homlokára, mint a friss hó . . . Azután meggyújtja a gyertyát és ismét suttogó ajakkal a kő fölé hajol, odateszi az égő lángot és az elfelejtett közönyben, elmerült elejtés fátyola alatt busongó sírkő arcán kigyullad a tűz, a pirosság, az öröm . . . Egy idegen leány ,mécsest gyújtott a síron és virágot tett rá . . . Egymás után megyünk el Jászai Mari, Zichy Mihály, Teleki Géza gróf, Gerlóczy Károly, Hath Károly, Ujházy Ede, Várady Antal, Szigeti József, Feleky Miklós virágos síremléke mellett .. . Kautz Gyula, a nagy tudós és államférfi sírja következik, majd Munkácsy Mihály, Endrődy Sándor, Csukássy József, Fraknói Vilmos Stoczek József, a nagy matematikus, Bartai Ede a zeneszerző, Erkel Sándor, Pethes Imre, Gyenes László és egymásután az ellenforradalom vértanúi: Stenczel János, Nikolényi Dezső, Herczegh Géza, Várkonyi Bálint és a Temes monitor hős tengerésze. Mennyi nagy szív, mennyi nagy elme, hősiesség, önfeláldozás, rajongás, tisztaság, szenvedés és boldogság, dicsőség és bánat kövek alatt. Késő estig lobog a tűz, mintha a holtak lánglelke világítana a mi éjszakánkban... ■NOVEMBER MA KÖZTISZTVISELŐK! Azt a célt szolgálja a „Köztisztviselők Szövetkezeti Hete“, hogy egy esztendőben legalább néhány napon át a szövetkezeti gondolat szépségére, a fogyasztószövetkezeti mozgalom nagy gazdasági és szociális jelentőségére, a fogyasztók szövetkezeti szervezkedésének szükségességére és a 37 év óta fennálló Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete közérdekű munkájára és üzleti teljesítőképességére hívja fel a magyar köztisztviselőtársadalom figyelmét. Mit nyújt a „Köztisztviselők Szövetkezeti Hete ?“ Olcsó élelmiszerakciót fővárosi fűszerárruháinkban, nagy vászon-, konfekcióáru- és gyapjúszövetakciót valamennyi ruházati áruházunkban, 100 értékes ajándék szétosztását a szövetkezeti hét alatt árudáinkban vásárló tagok között, művészi műsorú tagösszejöveteleket, matinét tagjaink és gyermekelőadást a tagokgyermekei részére. A szövetkezeti héten igénybe vehető kedvezményekről hivatalos értesítőnk, árudáink és áruházaink nyújtanak bővebb felvilágosítást. Mit kérünk a „Köztisztviselők Szövetkezeti Hete“ alkalmából? Azt, hogy minden magyar köztisztviselő legyen tagja a szövetkezetnek és vásároljon mindent a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetében ! 5 Füstje fertőtleníti Meghűléstől, náthától megóvó Jófíü török dohányból készül. — Aki megkóstolta,, állandóan szívja megszokott cigarettája mellett. — Különlegességi árudákban, vendéglőkben, kávéházakban, mulatókban, pályaudvarokon is kapható. Gyászünnep Giesswein Sándor sírjánál A Keresztényszocialista Egyesületek Országos Szövetsége és a Giesswein, Sándor Emlékbizottság tegnap Mindenszentek ünnepén délelőtt gyászünnepet rendezett Giesswein Sándornak, a keresztényszocialista mozgalom egykori nagy vezérének sírjánál. A keresztény szocialista munkásság nagy küldöttségét Székely János volt államtitkár és Szabó József volt országgyűlési képviselő vezette. A Máv dunakeszi főműhelyének dalárdája elénekelte a Magyar Hiszekegyet, majd Szabó Gyula mondott el egy alkalmi költeményt. Az ünnepi beszédet Cavallier József, az Új Nemzedék főszerkesztője mondotta. A szónok beszédében kiemelte hogy Giesswein Sándor XIII. Leó fáklyájával világított bele a magyar életbe s ha ma szociális kérdésekről lehet beszélni, az nagyrészt annak köszönhető, hogy Giesswein Sándor annak idején annyit dolgozott a társadalmi problémák megértése és megoldása, érdekében. Életében sokan félreértették, de ma mindenki tudja, hogy Giesswein Sándor a katolikus hitnek szociális tartalmát akarta bevinni az emberek, a társadalom és az ország életébe. Giesswein Sándor emlékét hívei és követői akkor őrzik meg leghívebben, ha hűek maradnak az ő szellemi hagyatékához. Az utána következő generáció ennek a hűségnek külső jelét akkor adja, ha gondosságából erre a sírra rákerül Giesswein Sándor munkásságának szimbóluma, amelyet ő annyira szeretett, az Andesek Krisztusának mása. Cavallier József nagyhatású beszéde után a dalárda elénekelte a Himnuszt, majd Patai Samu a magyar eszperantisták nevében emlékezett meg Giesswein Sándorról. Diákküldöttségek a temetőben Az Egyetemi Kör és az egyes segítő egyesületek tagjaiból alakult küldöttségek a Mindenszentek napján féltíz órakor a Kerepesi-temető bejáratánál gyülekeztek, hogy azután sorra járják a nemzet nagyjainak sírját és letegyék a megemlékezés kegyeletes koszorúját. Kossuth Lajos és Batthyány Lajos síremlékénél az Egyetemi Énekkarok hazafias énekeket adtak elő. Majd pedig Szende András és Gremsperger Mihály megkoszorúznák az emlékműveket. Deák Ferenc emlékművére ifj. Móra Mihály, Perényi Zsigmond báró sírjára Simon Pál, Bakó László sírjára Vajna Ede, Jókai Mór sírjára Beniczky János, a Pe£ő/?-család sírboltjára Biró Endre, Woronieczky Miecislav sírjára Kósa István helyezte el a koszorút rövid beszéd kíséretében, Forinyák Géza sírjánál pedig Grusz László mondott beszédet. Az egységes párt küldöttsége Kossuth Lajos és Rubinek Gyula sírjánál Az egységes párt küldöttsége, mint minden esztendőben, ezúttal is kegyelettel áldozott Kossuth Lajos és Rubinek Gyula, a párt alapítója,, emlékének. A kerepesi temetőben rendezett ünnepségen résztvettek Rubinek István ügyvezető alelnök, Meskó Zoltán- F. Szabó Géza, Moser Ernő, Dukay Takács Géza és Konkoly-Thege Kálmán. Kossuth Lajos mauzóleuma előtt Meskó Zoltán mondott emlékbeszédet. Többek között a következőket fejtette ki: — Az el nem múló kegyelet hozott ki bennünket. A magyar nép természete, hogy könnyen lelkesedik, de még könynyebben feled. Kossuth hatalmas eszméjének gigantikus voltát bizonyítja az, hogy az iránta való kegyelet ma is épp oly mély, mint évtizedekkel, ezelőtt. Hangoztatta a szónok, hogy Kossuth emlékét, géniuszának eleven hatóerejét elhomályosítani nem lehet Rubinek Gyula sírjánál Moser Ernő beszélt, aki többek között a következőket mondotta: — Alapítójához jött ki a párt immár kilencedszer. Hálánkat leróni jöttünk a párt nevében, de azoknak a százezreknek a nevében is, akik a Te önzetlen munkásságod és eszméid révén földbirtokhoz és meleg családi fészekhez jutottak.