Uj Nemzedék, 1929. december (11. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Sl«fis*t~*t in I at h*tm » pe>I* M fUM>, • •lyaiifn 9 prai< (0 (UUr. I|ih alia ára krlykri, rldikn it yilyardTiit. 10 fll. láb— Blrdotáaak mil­­llailaraa dljaukia ♦ ♦♦ aiailll. ♦♦♦ Í J'fc* '' / V •' • £rw*i>" 1 { ' - ’v£gjBl ji ^ U J Nemzedék B In­kMitőség és kiadófal» ▼atal I­V., HonTod­a. II Tel.* Aut 127- 47, A at IS0­ 06. », Gyorsíró ki 7-20. ♦ Fiók kiadó hl­vatai ok« A Oazágház­ utca 18. sm. Tel.: Aut 608-65, II., Mária. «,• tér 1, Telefon : 525-12. ♦■4. XI. évfolyam 274. (3009.) szám 9 VCLSVPflCtp 6 Budapest, 1929 december 1* Az orvos As Új Nemzedék tegnapi számában cikket közöltünk, amelynek adatai igen érdekesen és tanulságosan világít­ják meg a magyar társadalom egyik legfontosabb rétegének helyzetét. Ezek­ből az adatokból kiderül, hogy a mai Csonkamagyarországnak kétezer­rel több orvosa van, mint volt Nagy- Magyarországnak az összeomlás ide­jén. Az olvasó megtudta azt is, hogy Budapesten kétszázhetven lakosra jut egy orvos, a budapesti orvosok hat­vanhárom százaléka alig keresi meg az évi kétezer pengőt s kilenc száza­léknak úgyszólván semmi jövedelme sincsen. Ilyen körülmények között érthető, hogy az orvostársadalom se­gítséget kér s érthető, hogy nagyon sok orvos családjának alig van be­tevő falatja. Az orvosok helyzetét ne­hezíti az­ért, hogy a különböző bizto­sító intézetek és betegsegélyzők útján Budapest lakosságának igen nagy ré­sze ingyenes orvosi kezelést kap s hogy csak a legutóbbi statisztikai adatot idézzük, egy év alatt egymillió­­hétszázezer volt az ingyen rendelések száma. Igaz, hogy az ilyen kollektív rendeléseknél az orvos kap valami dí­jazást, de ez egy tag, illetően egy csa­lád után alig haladja meg az évi hét pengő keresetet. Nehezíti a helyzetet s az is, hogy az ingyen rendelések kö­rül sok a visszaélés s az ingyen ren­delő orvosokat olyanok is igénybe ve­szik, akik anyagilag nem szorulnak rá­ A statisztikai adatokból kiderül az is, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt négyezernyolcszáz orvossal szaporo­dott az orvostársadalom. Vannak olya­nok, akik ezt az orvosi túltermelést nem tartják egészséges tünetnek, de viszont azoknak is igazuk van, akik azzal érvelnek, hogy az ország köz­egészségének feljavítására minél több orvosra van szükség. E két irányzat között valahogy meg kell találni a helyes utat. Addig is, amíg a régi ha­tárok visszanyerésével megjavul a helyzet, valamiképen segítségére kell sietni az orvostársadalomnak, illetve az orvoskar nagyobb részének. A ma­gyar orvosi karra a magyar nemzet mindig büszke volt s ezt a büszkesé­get illetékes helyek is gyakran han­goztatják. Ebben a pillanatban nem kell fejtegetni azt, hogy az ország közegészsége szempontjából mennyire szükséges, hogy ez a kitűnően képzett, nagyszerű orvosi kar ne veszítse el munkakedvét, hanem ellenkezőleg, még jobban és még eredményesebben dolgozzék. Orvosszereket kell tehát ki­eszelni, amelyeknek segítségével az anyagi romlás küszöbén álló orvosi társadalmat orvosolni lehet. Mert senkit se tévesszen meg az a körül­mény, hogy hála Istennek, vannak or­vosok és professzorok, akik jól keres­nek, sőt igen jól keresnek. Az volna az egészséges helyzet, ha a sokat ke­reső kevesekkel szemben az alig meg­élni tudó nagy tömegek is munkájuk után emberi díjazást kapnának. Ha igaz volt, mint ahogy igaz volt mindig és igaz ma is a régi közmon­dás, ép testben ép lélek, ez áll nem­zedékekre, népekre és országokra is. A magyar nemzet a világháború alatt olyan vérveszteséget szenvedett, any­­nyi testvérünket szakította el az igaz­ságtalan békeszerződés, hogy a hiányzó (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Több, mint ezer könyvet ajándékoz a magyar állam a jubiláló pápának Húszezer új lakás épült csak a háború óta, pedig százhúszezer házasságot kötöttek 4 _____ _____ ............I MnwmBbBBBUtBBStPe^U^^d­eBBKBasauasuumummummmmmmmmmammum m i Bromberg német rendőrfőnök szenzációs nyil­­latkozata a düsseldorfi tömeggyilkosságról Minimumra lehetne csökkenteni a munkanélküliséget, ha a közön­ség hazai iparcikkeket vásárolna A múlt év végén 34.460 ember állt kereset nélkül Ötezernél több külföldi kért munkavállalási engedélyt -Az Új nemzedék tudósítójától -Az állami munkaközvetítő hivatal most adta ki nyomtatásban jelentését a maga és a felügyeletére bízott hatósági munka­közvetítők 1928. évi működéséről. A sta­tisztikai kimutatásokkal és grafikonokkal illusztrált füzet hit tükre a hazai munka­viszonyoknak és általában az ország gaz­dasági helyzetének, minthogy a munka­piac alakulása természetszerű függvénye a gazdasági állapotoknak. A jelentés megállapítja, hogy a gazdasági helyzet 1928-ban, bár lassú, de fokozatos haladást mutatott. Az előző évhez képest majdnem az egész vonalon emelkedést figyelhettünk meg, így például a gazdasági élet egyik leg­jobb fokmérője, a szénfogyasztás 1928-ban ismét emelkedett. Az ipari termelés is nagyobb volt, mint az előző évben. Len­dület mutatkozott az építkezésekben, aminek a munkapiac alakulására igen észrevehető hatása volt. A munkanélküliség azonban még mindig igen jelentékeny volt, így a budapesti és a hét vidéki ható­sági munkaközvetítőnél havonként átlag tizennégy­ezerhét­száz munkakeresőt tar­tottak nyilván. A magánközvetítőknél nyilvántartott munkakeresők száma átla­gosan tizenhatezer körül mozgott. Ezzel kapcsolatban megállapítja a jelentés, hogy a munkaalkalmak bejelentése 1928-ban sem emelkedett a megkívánható mértékben. A munkaadók, sajnos, nem látják be azt a nagy előnyt, amelyet számukra a hatósági munkaközvetítő jelent. Pedig a hatósági közvetítés teljes pár­tatlansága biztosítja a munkaadót arról, hogy a közvet­ít­és érdektelenül történik és a hatósági munkaközvetítő sem törek­szik arra, hogy az illető jól bevált mun­kást helyéről kiemelje és más helyre köz­vetítse, aminek az üzletszerű­leg folyta­tott közvetítésnél mindig ki van téve. A hatósági munkaközvetítők igénybevétele azért örvendetesen fejlődött. Több munka­helyet jelentettek be és több munka­kereső jelentkezett, mint 1927-ben. Sajnos, az utóbbiak száma gyorsabban és na­gyobb mértékben emelkedett. Ennek kö­vetkeztében a rendesen alkalmazott fok­mérő, a száz munkahelyre eső munkakere­sők száma az előző évhez képest is­mét emelkedett. Amíg 1927-ben 153 volt ez a mérőszám, addig 1928-ban 161 lett. Ez mindenesetre némi rosszabbodást jelent, de azért az 1926. évi 171-es mérőszámhoz viszonyítva még eléggé kedvező volt. Az utolsó öt év mérőszámainak átlagá­ból a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy közgazdasági életünk konszolidálása csak lassan halad előre és a munkapiac is ennek megfelelően még erős ingadozásokat mutat. Rámutat a jelentés arra is, hogy a gaz­dasági helyzet és a munkapiac kedvezőt­­lenségének egyik legnagyobb oka a fo­gyasztóközönség nemzetietlen eljárása. A nagyközönség előszeretettel vásárol kül­földi iparcikkeket. Megfeledkezik ugyanis arról, hogy minden magyar iparcikk árában munkabér is rejlik , hogy ez a munkabér a magyar munkás­nak nyújt munkaalkalmat, tehát kenyeret ad a társadalom igen jelentős rétegének. Ha minden magyar vásárló — hangsú­lyozza a jelentés — elsősorban magyar árut követelne a kereskedőtől és tényleg magyar árut vásárolna akkor a munka­­alkalmak száma szaporodnék és a munka­nélküliség is csökkenne. A jelentés egyik érdekes fejezete a kül­földiek munkavállalásáról szól. Azt ol­vassuk ebben, hogy a külföldi ipar- és kereskedelmi alkalmazottak beözönlése már némileg alábbhagyott. Sajnos, erre vonatkozóan nem találunk, meggyőző ki­mutatást. A kimutatás ugyanis csak azt közli, hogy hány külföldi munkavállaló letelepedési kérvényének ügyében kért a belügyminisztérium szakvéleményt. Az engedélyt kérő külföldiek száma 1926-ban összesen 2680, 1927-­ben 4867, 1928-ban 5316 volt. A" A kérvények számában tehát igen je­lentős emelkedés mutatkozik. A jelentés megjegyzi, hogy a bebocsátott külföldiek számáról csak a belügyminisztérium ad­hatna­ pontos tájékoztatást. Minthogy 1928 végén a munkanélküliek száma az egész országban 34.480 volt, nyilvánvaló, hogy a külföldi munkavállalók kiszorí­tásával a munkanélküliek tekintélyes, hányada jutna keresethez. Á­ra JLO »Vejr» Ma reggel félóráig szünetelt a villamosfor­galom a Deák-téren • Az Új Nemzedék tudósítójától • A Deák-tér és Erzsébet-tér sarkán ma reggel hét órakor egymás hegyén-hátán álltak a villamosok. Egy 6­ 1-es villamos előtt ugyanis át akart hajtani a Kardos és Szántó fuvarozó vállalat egylovas ko­csija, a ló azonban az esőtől csúszóssá vált kövezeten olyan szerencsétlenül esett el, hogy a patkója a villamossín közé szo­rult. A kalauzok és a fuvarozási vállalat emberei hiába akarták a­ ló lábát kisza­badítani, nem sikerült, mert a patkószeg mélyen belefúródott a vágány közé. Vé­gül is segítségül kellett hívni a Beszkár műszaki autóját, amelynek az emberei vasfű­részek­kel és hidegvágókkal fogtak a ló patkójának a kiszabadításához. Jó ideig tartott, amíg sikerült lefű­részelni a patkó­szög­eket. Term­észetesen óriási cső­dület nézte végig a nem mindennapi ese­ményt, amely fél órás szünetet okozottt a villamosforgalomban.

Next