Uj Nemzedék, 1929. december (11. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Vasárnap, 1939 december 1 ill miamxeeiék Heroinnal dopingolták egy feljelentés szerint , a Szent István-díj győztesét Eljárás indult egy ügynök ellen, aki a bódító­­szereket forgalomba hozta — Az 171 Nemzedék tudósítójától — A nyolcadik kerületi elöljáróság, mint rendőri büntetőbíróság ma egy nagy érdekességűl ügyet tárgyalt. Néhány hó­­nappal ezelőtt suttogni kezdték a ló­­varsenytér környékén, hogy egyes ver­senylovakat, a versenyszabályok tilalma ellenére, különböző hódító szerekkel dop­pingolnak, így a hírek szerint többek kö­zött Alinárit, a Szent István díj nyertesét is doppingolták ilyen szerekkel — még erősebb teljesítményre. Bizalmas fel­jelentés alapján nyomozás indult meg az ügyben. A detektívek hamarosan kiderítették a titokzatos doppingolási ügy hátterét. Ki­derült, hogy a doppingolásra felhasznált szerek egy P/o.zse­-körúti vegyészeti labo­ratórium egyik alkalmazottja útján ju­tottak ki a lóversenytérre, ahol azután a lovászok adták be a bódító szereket a lovaknak, még­pedig heroint és kovaká­vát. Ezekkel a szerekkel nagyobb teljesít­ményre ösztönözték a lovakat. A nyomo­zás megállapította, hogy Szandtner Jó­zsef ügynök hozta forgalomba ezeket a szereket. Ezért az ügynök és több társa ellen megindult az eljárás. A nyolcadik kerületi elöljáróságon ma délelőtt tíz óra után kezdték el tár­gyalni ezt a társ­ körökben nagy port felvert ügyet. Vi­gh kerületi elöljáró je­lenlétében Debreczeny Géza dr. fogal­mazó vezette a tárgyalást. Elsőnek Bi­hari János lovászt hallgatták ki, aki el­mondotta, hogy Szandtnertől kapta a szereket, de nem tudta, hogy mik azok és ezért eldobta. Tagadta, hogy beadta volna a lovaknak. — Aninárinak nem maga adta be? — Nem, hiszen akkor kint voltam Alagon. Hogy azután ki adta be, azt nem tudom. —■ De egy ló el is pusztult, amelynek maga adott be ilyen szert? — Kérem annak régi törése volt. — Az állatorvos is megállapította, hogy a miatt pusztult el a ló, mert doppingoló szert adtak be neki és csak azután dobták le egy szekérről, hogy úgy lássák, mintha gerinctörése lett volna. Bihari János ezután is tagad. Schnei­der József kereskedősegéd szerint a szere­ket az egyik Kerepesi­ úti vendéglőben adták át a lovászoknak. Baumgarten Má­tyás vendéglős lényegtelen vallomása után a vegyészeti laboratórium egyik cégtulajdonosát hallgatták ki, akinek a vallomásából kiderült, hogy Szandtner a cég tudta, nélkül szerezte meg az izgató szereket. Tizenegy órakor hirdette ki az ítéletet az elöljáróság. Szandtner Józsefet és Bihari Jánost és Wack Gézát tíz napi el­zárásra és kétszáz pengő pénzbüntetésre. Schneider Józsefet öt napi elzárásra és ötven pengő pénzbüntetésre ítélték, míg Baumgarten vendéglőst felmentették. A düsseldorfi nyomozás vezetője szenzációs nyilatkozatban ismeri be, hogy a rendőrségnek sejtelme sincs a tömeggyilkos kilétéről ——♦—! Még soha nem mozgattak meg akkora apparátust, de hasztalanul — Az Új Nemzedék tudósítójától -Berlin, november 30 A düsseldorfi nyomozás irányítója, Brom­berg rendőrtanácsos szenzációs nyilatkozatot tett a nyomozás jelenlegi állásáról. — Hetek óta folyik már a nyomozás, — mondotta — és a német rendőrség elitje vesz részt benne. A legintenzívebb munkát végez­tük és több mint ezer nyomon indultunk el, hogy világosságot derítsünk a szörnyű rém­­tettekre. Most a nyomozás harmadik hónap­jában be kell ismernünk, hogy a gyilkos­ról a leghalványabb sejtelmünk sincs. — Még csak hozzávetőleges képet, sem tu­dunk alkotni magunknak a gyilkos személyé­ről, ami természetsen borzasztóan megnehe­zíti a nyomozást. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyilkos Düsseldorfban tartózkodik, mielőtt azonban a nyomozást a külföldre is kiterjesz­tenénk, legalább is néhány adattal kellene rendelkeznünk, hogy közölhessük a külföldi rendőrhatóságokkal, milyen nyomon kutassa­nak. Nincsen ugyan Európában egyetlen rendőrség sem, amellyel ne léptünk volna érintkezésbe és naponta száz és száz értesítést kül­dünk a külföldi rendőrségeknek, adatok hijján azonban a kilátások remény­telenek. A jelen pillanatban a nyomozásban teljes stagnáció állott be. Időnket most leg­­nagybbrészt a névtelen levelek garmadájának átvizsgálása foglalja le. Mindegyik levél az állítólagos gyilkostól származik, utólag azon­ban mindegyikről kiderül, hogy hamisítvány. Eddig még csak két levélről tudtuk megállapí­tani, hogy valóban a tömeggyilkos írta. Düsseldorf lakossága az egyik lelki jár­ványból a másikba esik. Eleinte eltűnési ro­ham fogta el az embereket és naponta száz és száz titokzatos eltűnést jelentettek be és most levélírási­ roham szállta meg őket.. . A német kriminalisztika történetében még nem volt példa arra, hogy ilyen ha­talmas apparátussal nyomoztunk volna a bűnös után. — Minden elképzelhető eszközt igénybe vet­tünk és éjszakánként egész rendőrsereg razziá­zik a városban, eredményt aznban mégsem tud­tunk elérni. Ezer és ezer embert hallgattunk ki, a tanúk légiója azonban szintén nem tudott a helyes nyomra vezetni. Budafokon holnap lesz a képviselőtestületi választás — Az Új Nemzedék tudósítójától — A pestkörnyéki városok közül Budafokon tartják meg először a képviselőtestületi vá­lasztást. Budafok már holnap, vasárnap meg­választja a képviselőtestületi tagokat. Decem­ber másodikán, hétfőn Szentendrén lesz válasz­tás, míg a többi pestkörnyéki város a jövő vasárnap, december nyolcadikán választ. Fővárosi Operettszínház zenekara Erdélyi Patat Lee­zetésével 1­1 h­ónap, vas­ánaptól kezdve a Palermo Kávéházban (VI. Amb­ássy­ út 47.) Tel. Aug. 1­5—14 Msi ürendszer! hangversen vez­­ett— ifi 5 A lakásínség igazi oka: a háború után közel 120 ezer házasságot kötöttek Budapesten és csak húszezer lakás épült A háború előtt nyolcezer új házasságra több, mint nyolcezer új lakás jutott . Az Í7j Nemzedék tudósítójától­­1917-ben néhány ezerrel még több em­ber lakott Budapesten, mint ma. A pon­tos statisztikai adatok szerint 1917-ben 991.725 embert számoltak össze, 1929-ben pedig, a számítások szerint 98­1.000 körül van a lakosság. Tizenkét év nagy idő Alig tudunk rá visszaemlékezni. Hogyan élhetett tehát akkor volta­képen kevesebb lakásban több em­ber? Gondoljunk vissza. Háború volt. Vala­hogy természetesnek vette mindenki, hogy a menekült rokonok, a hirtelen na­gyon megnö­vek­edett katonaság miatt zsúfolttá válnak a lakások. A család maga meghúzódik valahogy és a többi szobát mind a menekültek, a katonák, a megszorult rokonok rendelkezésére bo­csátják. ■ De azóta már állítóan ránk köszöntött a „béke“. Egy-két évet zsúfolt lakásban csak kibír az ember. De aztán... Ember­hez méltó életre vá­gyik- Egy kis kénye­lem is elkelne már. A fiatal házasok is önálló háztartáshoz szeretnének jutni. 1920-ban több mint hatvanezer lélek­kel csökkent a lakosság száma 1917- hez képest. Attól kezdve lassú emelkedés állt be és most már ismét közel állunk a milliós számhoz. Az építkezés a háború előtti évig lé­pést tartott a lakosság növekedésével, számolt a lélekszám szaporodásával, az új háztartások keletkezésével és ha az 1910—13-as időszak négy esztendejét néz­zük, majdnem egyensúlyban van az új lakások és a kötött házasságok száma. De a háború kitörésétől kezdődően egész az 1925-ös évig, szóval tizenkét év tartama alatt alig tesz ki valamivel többet az új lakások száma a tízezernél, míg a tizenkét év alatt megkötött házas­ságok száma a fővárosban a százhar­mincezer felé közeledik. A legutolsó há­rom évben ismét fellendült a lakásépítés. Állami, városi akciók siettek segíteni a szűkös állapotokon és közel tizenhatezer új lakást bocsátottak a lakosság rendel­kezésére. Igaz, hogy kétszer annyi az utolsó három év alatt kötött házasságok száma. Nyilvánvaló a lakáshiány oka. A la­kosság száma a háború óta számszerűen alig változott. De a forradalmi időktől számítva összesen körülbelül húszezer lakás épült és száztizen­­nyolcezer házasságot kötöttek. A házasságkötések következtében — ha lakás lettek volna — természetszerűen igen-igen sok új önálló háztartás is ke­letkezett volna. Vagyis mindig nagyobb és nagyobb lett a hiányzó lakások száma. Ehhez járul még az évente tönkrement házakkal eltűnő lakások száma is, ami Budapesten évenként majdnem az ezres szám körül jár. A főváros tanácsának becslései szerint a háborús és a háborút követő évek alatt minimálisan tizennyolcezer lakás építése maradt el. Ezt pótolni kell. A háborút megelőző évekbeli a nyolc —kilencezer új házasságra nyolc kilenc—tízezer új lakás épült, így aztán­ maradt is egy bizonyos kis lakásfelesleg, amire szükség van, egy­részt a bérmérséklés, másrészt pedig a lakáscserék, kiköltözések, lakóhelyváltoz­­tatás, általában a népességhullámzás és mozgalom szempontjából. Erről a lakásfe­leslegről már rég nem beszélhetünk. Most, felesleg csak a három-négy és öt szobás lakásoknál mutatkozik. A legutolsó bér­­negyedben például a legtöbb költözés új házak nagylakásaiból kisebb lakásokba történt. Az ok világos: ki tudja megb­etni ma egy új ház modern négyszobás laká­sát! Egy és kétszobás lakásban szörnyű nagy hiány van még mindig. A keletkező kis önálló háztartások legtöbbnyire csak ilyen lakással számolhatnak. Még jó, ha ennek bérét meg tudják fizetni. Itt van a baj eredendő oka, a lakásprobléma megol­dásának kulcsa. Egy „szellemidéző susztersegéd becsapott egy részvénytársaságot, amely Rákóczi kin­cseinek felkutatására alakult - Az Új Nemzedék tudósítójától -Szatmár, november 30. A megszállott területi, Nagysomkut község­ben az­ a hir terjedt el, hogy Pap Sándorné kertjében drága kincsek vannak elásva. A község több polgára elhatározta, hogy rész­vénytársaságot alakít a kincsek felkuta­tására. Meg is alakult a „Nagysomkuti Kincs­keresők Részvénytársasága“, amely feladatául tűzte ki a kővárremetei ro­mok alatt állítólag elrejtett Rákóczi-kincsek felkutatását is. A részvénytársaság egyik tagjának, kiseb­béii Pál cápészsegédnek a javaslatára kimon­dotta, hogy szellemek segítségével igyekszik az elásott kincsekhez hozzájutni. A cigészse­­géd hivatkozott arra, hogy ő nagyszerű mé­dium, aki állandó összeköttetésben van a szel­lemekkel és így igen könyv lesz a társaság munkája. Megtartották az első „szeánsz“-ot, amelyen a transzban levő, Fischbein földöntúli hangon kijelentette, hogy a „szellem“ várja a kívánságokat. Előbb azonban adjanak a mé­diumnak száz lejt, amelyből két inget kell vá­sárolnia, hogy azt elássa a zsidótemető köze­pén. A részvénytársaság elnöke, Pap Sándor letette a száz leit, amelyet Fischbein zsebre­­vágott. Másnap újból kezdődött a komédia. Ez alkalommal a „szellemnek“ ha­jszás lejre volt szüksége, ast a Fischbeinnek kellett­­­juttatni hozzájuk. Később ötezer, majd há­romezer lejt követelt a szellem. Minthogy a részvénytársaság alaptőkéje már teljesen a „szellem“ zsebébe vándorolt, Pap Sándor az egyik szatmári banktól köl­csönt vett fel házára. A részvénytársaság tagjai csak akkor kezd­tek gyanakodni, hogy valami nincs rendjén, amikor a „szék­em“ a médium útján pénz hij­ján természetbeni adományokat, búzát, kuko­ricát, burgonyát, sőt még hagymát is elfoga­dott. Megtették a feljelentést a „médium“ el­len. A suszterlegény bevallotta, hogy egyetlen egyszer sem volt hipnotikus álomban, hanem a társaság csodavárását használta ki a maga céljaira. Megindították ellene a bűnvádi el­járást. JÓZSEF KÖRÚT50 KÜLÖNLEGES F. L. POPPER LICHTMAN CIPŐK RAKTÁRA

Next