Uj Nemzedék, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Okosság a takarékosságban A hágai tárgyalásokon nem arattunk győzelmi babért, ahogyan a miniszterelnök mondja, de megegyezést kötöttünk. Most már tudjuk, mennyit és mikor kell fizetni. Az a bizonytalanság, mely megülte a magyar gazdasági életet, enged. A tizennégy esztendő múlva esedékes fizetési terminust tisztességes üzletember módjára elő kell jegyeznünk az állam nagy főkönyvében és úgy intéznünk egész gazdálkodásunkat, hogy a határidőre pontosan megfeleljünk a váltólejáratnak éppen úgy, mint a többinek. A korrekt gazdálkodás első előfeltétele a belső politikai életben érvényesülő általános takarékosság. Ez az unalomig emlegetett, sürgetett, áhított takarékosság, melyet az ország lakossága egyetemesen kivon. Garast garasra kell raknunk, évtizedről évtizedre, hogy a csou fenyegetését elkerüljük. Úgy kell berendezkednie itt az államnak, ahogyan a nagykereskedő vagy a nagyiparos berendezkedik, redukált üzemre, mikor vállalata megrendült, vagy kereseti lehetőségei megcsökkentek. A kormány fejének határozott kijelentései bizonyítják, hogy ezt az egyedül tisztességes elvet most már végre fogják hajtani a valóságban is. Ám nagyon vigyázzanak azok, akike a Trianon utáni Magyarország életéért a felelősség, hogy a takarékossági elvet okosan alkalmazzák és a maga helyén. Garast garasra kell rakni, minden fillért háromszor megforgatni, mielőtt kiadnák, de igazi helyén érvényesül jött ez a rendszer, hogy használjon ártalom helyett, mint a jól alkalmazott medicina. Megmondjuk nyíltan: a dologi kiadásokban kell érvényesülni inkább a takarékosságnak, mint a személyiekben. Azzal nem érünk célt — például —, ha a bírák létszámát csökkentjük és az amúgy is túlterhelt bíróságok még kevésbbé lesznek képesek az igazságszolgáltatás nagy eszmei érdekeit és a nagyközönség jogos magánérdekeit szolgálni. Azzal nem érünk célt, ha miniszteri tisztviselők ezután még ötven esztendős korukban is segédtitkárok lesznek ugyanabban a minisztériumban, ahol negyvenéves miniszteri tanácsosok dolgoznak. A takarékosságnak elsősorban és láthatóan a beruházásoknak, építkezéseknek, fényűző berendezéseknek megszüntetésében kell mutatkoznia, amelyeket az ország közvéleménye eddig is egyetemlegesen elitélt, mert fölöslegesek és szegénységünkhöz méltatlanok. És itt újra azzal az önként adódó hasonlattal kell élnünk, amely az ország gazdaságát, az ország üzemét nagy kereskedelmi és ipari vállalat gazdaságához és üzeméhez méri. Magyarország a világháborúból és a világháborút követő politikai katasztrófából teljesen tönkretéve, kirabolva, vagyonából kifosztva szabadult. Ebből a kegyetlen tényből mindmáig nem vontuk le egészen a konzekvenciákat. Lássuk be végre, hogy nem versenyezhetünk fényűzésben,építkezésekben, reprezentációban a brit világbirodalommal és nem lehetünk vetélytársai kulturális intézmények alapításában amerikai dollárfejedelmeknek. Nekünk tönkrement szegény gazda módjára kell hősies takarékossággal, okos beosztással, körültekintő ökonómiával megmérni, latra vetni azt: mi a sürgősebb, mi a halaszthatatlan és mire telik! Mindenesetre inkább a kórházi betegek ellátására és falusi iskolákra teljék, mint olyan természetű kiadásokra, melyek egy hazug látszat fentartását ideig-óráig szolgálhatják Ugyan, de végeredményben az állam csődjével járnak. Legyen tehát nemcsak jelszó, de mindennapi szürke valóság: takarékosság az állami és a magánéletben, takarékosság a legfelsőbb köröktől a legszerényebb zugokig. De okos, céltudatos, a maga helyén alkalmazott takarékosság! X ^ Í/Wjrlj t -j -■ é - ** nciittiii i„ wbsm mm mm m MM uaí«***« s p.nt« so tu«,, mm io igi ggk wm \ />- Ol mm 8*31 „.«1, v„ h.»^ m. »•IT.dé.r. SpTMf6(° iplf IjgS MM ^ _ __Ipg • T.L* Aut 127-47, A.t 120-04» 1H| -„zxzszzz i*r. — nird.té «ok m in aSSaB JB&Í jHK. i, omiIhá«-.ic. 1». «, limit.r.. dij.r.hí. mm Hi Ihm t^. a.«m.ts. ♦♦♦ »»érint. ^ägjUpPP j&pjpF pjj MBaql jplffijl ■ajpr *M»l,TU*f*«iBM*. * XII. évfolyam 26. (3058.) szám + SZOfttŐOti 6 Budape&h 1930 február 1. Az Omke mozgalmat kezd a boltbérlők intézményes vicéimére Koránul és Gaszd megy a szerdán kezdődő párisi tárgyalá s Az Új Nemzedék tudósítójától - Í/| A hágai egyezmény rendelkezéseinek szabatos megállapítása, mint ismeretes, Parisban történik meg. Ez a tárgyalás február ötödikén kezdődik a francia fővárosban. Értesülésünk szerint a tárgyalásra Korányi Frigyes báró és Gajzágó László utazik el ama referensek egy részének kíséretében, akik a hágai értekezleten résztvettek. Walkó külügyminiszter és Wekerle pénzügyminiszter a tárgyalás későbbi szakaszában megy Párisba. A tárgyalás idején a parlament, hír szerint, nem tart ülést. Schober kancellár nyilatkozik az „Ili Nemzedékinek a hágai tárgyalásról — Az Új Nemzedék tudósítójától -Bécs, január 30. A hágai tárgyalás befejezése óta idestova már két hét is eltelt, ennek dacára ha ma egy középeurópai államférfivel alkalmunk nyílik elbeszélgetni, egészen bizonyosan mindjárt Hága kerül szóba. Mint ahogy a magyar politikai élet uralkodó problémája ma is Hága, így itt Ausztriában is a hágai tárgyalás végső eredménye köti le a politikai körök érdeklődését. Pedig Ausztria az ert eredménnyel teljesen meg lehet elégedve és meg is van. Magyar ellenzéki részről szives örömest utalnak is erre s nagy élvezettel és kárörömmel állítják szembe Magyarország kudarcát Ausztria sikerével. Schober objektív ember s neki egészen más a véleménye úgy Magyarország állítólagos kudarcáról, mint a saját sikeréről. A sikere valóban jelentékeny volt, ezt az osztrák sajtó állásfoglalása is kellőképpen kifejezésre juttatta: még a baloldali sajtó is szuperlativuszokban állapította azt meg, beleértve a marxista sajtót is. Kint voltunk a pályaudvaron, amidőn Schober Hága után a bécsi Westbohnhofon megérkezett A kiváncsi és ünnepelni szerető bécsiek elözönlötték a pályaudvar környékét, magába az épületbe csak megfelelő igazolvánnyal lehetett bejutni. Azt mondják a bécsiek, hogy ilyen fogadtatásban csak a császár részesült, Ferenc József, amidőn többhetes ischli nyaralása után a császárvárosba visszatért. Azt hiszem, hogy ez a megállapítás nem egészen helyes: ennyi ceremóniával aligha fogadták a császárt, legalább is bajosan tudom elképzelni, hogy a perronra a hivatalos személyiségeken kívül felvonult volna egy férfidalárda és a katonabanda, hogy egymást felváltva a Gotterhaltét énekeljék, illetve játsszák, amint ezt a kancellár, „a haza megmentője“ megérkezésekor tették. A bécsi Westbahnhof pályaudvarán találkoztunk majd tizenkét év után először a Gotterhaltéval, amely valamennyiünkre a szenzáció erejével hatott. Néhány hónappal ezelőtt még elképzelni is lehetetlen lett volna, hogy az ausztromarxisták leggyűlöltebb zenei kompozícióját nyilvános helyen valaki elfütyörészelni merte volna, most kalapot levéve, kaptákban hallgatja mindenki, hogy egy-egy strófa lejátszása után dörgő éljenzésbe törjön ki a haza megmentőjére. A haza megmentője, Schober kancellár, amidőn abban a megtiszteltetésben részesülünk, hogy, mint vendége, egy csésze teánál elbeszélgethetünk vele, Hágában elért sikeréről egészen más hangon beszél, mint osztrák és magyar csodáló. Nem mintha az elért eredmények jelentőségét bármiképpen is lekicsinyelné, hanem azt hangsúlyozza, hogy az ő helyzetét rendkívül megkönnyítették az érvényben levő megállapodások. Amidőn az osztrák kormány 1923-ban a győző államokkal rendezte azokat az adósságait, amelyek az összeomlás után Ausztria rendelkezésére bocsájtott élelmiszerekből állottak elő, az antantállamokkal kötött szerződés a leghatározottabban megtiltotta Ausztriának, hogy reparációt fizessen, mindaddig, amíg ezt az adósságát ki nem egyenlítette. Vagyis ahhoz, hogy jóvátételt fizessen, előbb, akár egy összegben, rendeznie kellett volna élelmiszer adósságát, amit, 1969-ig kell letörlesztenie. Világos tehát, hogy Schober jogosan utasított vissza minden jóvátételi követelést, de épp úgy világos az is, hogy Ausztriára nem róhattak ki jóvátételt, amelyet legjobb esetben is egy félszázaddal a háború befejezése után kezdett volna törleszteni. Ennek dacára sem volt könnyű Ausztria helyzete. Ezt maga a kancellár így beszéli el nekem: — A folytonos tárgyalás fizikailag is nagy megerőltetést jelentett valamenynyiünk számára. Nem a bizottsággal folytatott tárgyalásokra kellett a fősúlyt helyeznünk, hanem azokra a megbeszélésekre,amelyek a hivatalos kereten kívül folytak le közöttünk. Én a magam részéről azt tartottam célravezetőnek, ha még az egyes csoportokat is egyedekre osztom fel, vagyis, ha nem a cseh vagy a román delegációval tárgyalok, hanem annak egyik tagjával, illetve vezetőjével, így könnyebben megérthettük egymást, több alkalmunk is nyílott a megbeszélésekre, hiszen minduntalan egymásba ütköztünk. — Ezek a beszélgetések a legbarátságosabb formák között folytak le, jegyzőkönyvek nélkül, baráti alapon. Ilyenformán. — Na, még ma sem hajlandó többet fizetni, mint tegnap. — Ezt a kérdést persze csak mosolyogva lehetett föltenni, hiszen én a tegnapi összegnek akkor a százszorosát is ígérhettem volna, imután az én álláspontom kezdettől fogyni változatlan volt: nem fizetek egy kajzárt sem. Nem is fizethettem, az érvényben levő szerződés — erről fentebb szóltünk — egyenesen lehetetlenné téttegett, másrészt pedig egy ország, amelynek háromszázezer munkanélkülije van, valóban nem vállalhat magára újabb tetkeket . ... " — Az egymás között folytatott megbeszélések kölcsönösen megkönnyítették a helyzetünket. Így Axia 10 fillér