Uj Nemzedék, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-28 / 49. szám
Hogy volt tegnap, mi lesz ma? Két kvartettet is hallottunk tegnap este, a Chat Noir-t és a Waldbauer—Kerpely-t. Különben ez utóbbinak műsorszámai voltak igen szépek. Az előadók közül Szekeres Kálmán és Perlaky Lajost kell megdicsérni. Ma délután négy órakor a rádió szabadegyetem műsorán Körmendi János énekel magyar dalokat. 7.25 perckor Márkus László, az Operaház főrendezője tart előadást A próba címmel. Nyolc órakor a Stúdió a vakok hangversenyét közvetíti a Zeneakadémiáról. 10.15 perckor az első honvéd gyalogos ezred zenekara ad hangversenyt, majd ifjabb Radics Béla játszik egészen egy óráig a Duna-palotából. Bécsben (7.30) Verdi: Simone Boccanegra című operáját közvetítik az állami operaházból, Barcelonában (11.30) zenekari hangverseny lesz, Berlinben (9 óra) operabemutatót adnak, Milanóban (9.45) hangverseny lesz, Münchenben (9.30) kamarazenét adnak, Nápolyban (9.02) népies hangverseny lesz, Róma (9.02) karneváli zenét közvetít, Stuttgartban (8 óra) Johann Straussest lesz. Toulouse (9.10) operarészleteket közvetít. A részletes műsor alább következik. A rádió pénteki műsora BUDAPEST (540). Csütörtök. D. u. 4. Rádió Szabad Egyetem. (Az iskolán kívüli népművelés rádióelőadása.) 1. Magyar nóták. Éneklik Körmendy János, a Magyar Sznház tagja Bura Sándor és cigányzenekarának kíséretével 2. Fülei Szántó Endre dr. miniszteri titkár: A váltó. 3. Magyar nóták. 5.10: A földművelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata. Rajczy Géza ny. gazdasági tanár: A tengeri termelése. 5 40: A Mándits szalonzenekar hangversenye. 6.45: Angol nyelvoktatás. 7.25: Márkus László, az Operaház főrendezőjének előadása: A próba. 8. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesület hangversenye a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. I. Wagner: Bevonulási induló a Tannhaeuser című operából. Előadja a Homeros vegyeskar, zongorán kiséri Jármer Lajos tanár, vezényel Schnitzl Gusztáv tanár. 2. Bevezető beszédet mond: Papp Viktor. 3. a) Palmgreen: Nád, nád isogj; b) Farkas Ödön: Naplemente; c) Siklós Albert: Elemele és csendes dal. Négykezes zongorakisérettel ölli a nőikar. 4. Verseket mond: Várady Aranka, amzeti Színház tagja. 5. a) Harmat Artúr: Magyar népiek. b) Haydn: Részlet a Teremtés cimü oratóriumból. Tadja a vegyeskar. 6. a) Schumann: A tenger mélyén az szólamú nőikar); b) Szabados Béla: Három dal. Kézirat. először). Énekli a nőikar. 7. Verdi—Liszt: Konzert-Paraphrase a Rigoletto cimü operából. 8. a) Gamauf Harangoznak; b) Verdi* Részlet az Aida címü operából. Előadja a vegyeskar. 10.15: A m. kir. I. honvédgyalogezred zenekarának hangversenye. Vezényel: Fricsay Richárd. — E hangverseny szünetében: körülbelül 10.45: időjelzés, időjárásjelentés, hírek. — Utána éjjel 1 óráig: Ifj. Radics Béla és cigányzenekarának zenéje a Dunapalota-szállóból. Péntek. D. e. 9.15: A Bachmann-kvartett hangversenye. 9.30: Hírek. 9.45: A hangverseny folytatásait.10: Nemzetközi vízjelzőszolgálat. 12: Déli harangszó. 12.05: A m hír. Országos Tiszti Kaszinó szalonzenekarának hangversenye Vezényel: Bertha István karnagy 12.25: Hírek. 12.35: A hangverseny folytatása. 1: Időjelzés, időjárás. 2.30: Hírek, élelmiszerárak. 3: Piaci árak és árfolyamhírek. 4: Az Országos Állatvédő Egyesület mesedélutánja. Koncs Margit mesél. 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés, hírek, bójelentés. 5.10: Takács Erzsébet novellái: 1. Egy régi filenzei délután. 2. Trézsi néni kendője. Felolvassa: Mura László 5.30: Hangverseny. Közreműködik: Földessyné Hermann Lula (zongora) és Farkas Mária (hegedű). 6.30: Gyorsírási tanfolyam. (Szlntey Géza). 7: Bodán Margit magyar nótadélutánja, Magyari Imre és cigányzenekarának kíséretével. 7.30: A m. kir. Operaház ,,Karenin Anna“ előadásának közvetítése. 10.50: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hirek, bójelentés. 11: Gramofonhangverseny. Külföld. BÉCS (517). D. e. II: Hangverseny. D. u. 3.30: Gramofonzene. 5.05: Csellóhangverseny. 8: Egyfelvonásos opera. 9: Manen Juan hegedűhangversenye. 9.45: Népszerű hangverseny. BERLIN (418). D. u. 4: Zongoratrió. 5.20: Gramofonzene. 6.15: Szórakoztató zene. 9: Kvartett. 10.30: Előadás a kártyajátékról. Utána gramofonzene. BOROSZLÓ (325). D. u. 4.30: Szórakoztató zene. 8.30: Hangverseny. MAJNA-FRANKFURT (390). D. n. 4: Hangverseny. 7.30: Szórakoztató zene Heidelberghfíl. 8.30: Humoreszkek Stuttgartból. 11.10: Kávéházi zene. PRÁGA (487). D. u. 1: Gramofonzene. 4.30: Szórakoztató zene. 7: Irodalmi kabaré. 10.20: Modern zene. RÓMA (441). D. u. 5.30: Hangverseny. 902: Carabella: Bamba. Operettelőadás. LONDON (356.3). D. u. 5 30: Könnyű zene. 7.40: Haydn IV. négyese. 8.45: Tánczene. 9.15: Rádiórevü. 11.05: Rádiójáték. 12.05: Tánczene. AZ UTOLSÓ EMBERIG! REGÉNY Írta: Zane Grey Fordította: Kosáryné Réz Lola Egyedül jogosított magyar fordítás (61) Érezte, hogyan folyik végig karján a vér, de a seb még nem fájt. Nemsokára nyíltabb helyre jutott, ahol nem fedezhette magát eléggé. Fölfelé nem mert menni, mert könnyen megláthatták volna. Egyetlen választása volt, hogy a völgy hosszában menjen. De a völgy áttörhetetlennek látszó sűrűségben végződött Amint itt lihegve megállt, hallotta háta mögött a lódobogást ... A rablók megtalálták a nyomát Jean nem fecsérelt el egy pillanatot sem. Igaza is volt, mert amint átvetette magát a sűrűségen s megkerült egy sziklát, hirtelen golyó sivitott el a feje fölött Szinte szárnya nőtt, úgy rohant. Mint az üldözött őz, suhant tova az erdőben, átugrott bokron, szakadékon, füle mellett zúgott a szél. Aztán gyors szeme sűrű lombot pillantott meg . . . Magas bokrokat ... A következő pillanatban már ott termett. Beleugrott a zöld lombok közé, lesülyedt és eltűnt . . . Szakadék mélye ásított itt, amelyről nem tudott. Sta a cserjék nem nőttek volna olyan sűrűen a mélység peremén, agyonütötte volna magát odalenn. De így a gályák lassították zuhanását és egy erősebb ág végre megállította. Most aztán galyról-galyra, ágról-ágra haladva kapaszkodott lefelé a mélységbe. Ha föltekintett, nem látott mást, mint sötét, sűrű lombozatot. Iveim pedig barna mélységet . . . Tudta már, hogy odaföntről nem láthatják. Most folyondárral benőtt, kiugró sziklához ért. Itt kissé megpihent és hallgatózott. Halk, elmosódó patkódobogás hallatszott jobb felől . . . Mindig távolabbról . . . Valószínűnek gondolta, hogy üldözői tudni fogják, hogy a cannonba ereszkedett le, de egyelőre biztonságban érezte magát. Csak most kezdett, törődni a sebével. Csontja nem tört, a golyó csak a húst ütötte át, veszedelmes tehát nem volt a seb, de nagyon vérzett. Jean felgyűrte a kabátja ujját s az ingéből letépve egy darabot, bekötözte a sebet. A vér azonban áttört a vékony kötésen. Amellett egyre erősebb, egyre lüktetőbb lett a fájdalom. Jean gondolkozni kezdett, mit tegyen. Azt tudta, hogy a közvetlen veszedelem elmúlt s hogy a rablók nem igen találják meg újra egyhamar. Baj volt azonban, hogy minden fegyvere csak a kése volt és minden elesége lest, darab hús a kabátzsebében. Gyufája és sója is akadt még egy kevés. Minden Jeepen meg akarta keresni a tanyát, ahol fegyvert és kenyeret találhat a halottak tarisznyájában és kipihenheti magát, mielőtt a rablók nyomain elindulna. Nagy gyanúja volt, hogy egészen közel lehet az a hely valahol. Újra nekiindult és egészen lebocsátkozott a cannon mélyére. Sik, füves rét várta. Lassan haladt előbbre, indián módra folytonosan körül nézegetve. És közben gondolkodott. Queen menekülése közben egyenesen ennek a cannonnak az irányában haladt, míg a köd meg nem zavarta. Mikor aztán tovább ment, ahelyett, hogy kényelmesebb utat választott volna, nagy fáradsággal átvonszolta magát a manzanitával benőtt magas hegyoldalon a Rím irányában, hogy társainak tanyáját megtalálja. Jean körülbelüli úgy gondolta a dolgot, hogy mikor Queen fölért a hegygerincre, nem bírt tovább menni és leült a fa mellé. Társai, akik arra játa stattak, bizonyosan már halva találták, kiszedték fegyveredből a töltényt és Queent odakötötték a fához, hogy így közelre csalogassák Jeant. Aztán elrejtőztek a közelben. Jean valószínűnek tartotta, hogy Colter főzte ki a tervet. Ezt az alattomos, hallgatag embert már az első összecsapás óta veszedelmesebbnek tartotta, mint akár Daggiet, akár Jorthot, vagy a többit. Most pedig Colter vezette a bandát és ő tette reá a kezét Ellen Jorthra is. Jobbra laza, sziklás, meredek volt a hegyoldal, balra pedig fás lejtők terültek el, és rajtuk túl széles, sík terület, melyet nyugaton füzes, keleten pedig a fenyőerdő fekete vonala határolt. Néhány pillanatnyi gondolkodás után Jean rájött, hogy a gerinc tetején azt a szakadozott vonalú, nagy szikladarabot látja, amelynek a közelében Queen halotti teste ült a fához kötözve. Néhány mértföldnyivel feljebb, ugyanebben a cannonban volt az a hely, ahol Jean az utolsó estén Gordonnal és Fredericks-szel tanyázott, mikor Queen hirtelen eléjük ugrott. Innen hát nem lehetett messze a rablók tanyája sem. Éppen ezért Jean végtelen elővigyázatossággal haladt előre, hogy el ne kerülje a figyelmét valami. Egyszerre megállt és szimatolni kezdett. Birka! Különösnek találta, hogy itt birkák járjanak. Valahol a közelben nyájnak kell lennie. Letekintett a magasból a füzes letarolt helyeire és tisztán kivehető birkacsapást látott a nedves talajon, a patak sáros partján. Majd halk, elmosódó csengetyüszó ütötte meg a fülét s végül meglepődötten hőkölt hátra. Lenn, a mezőn ezer és ezer birka legelt, ellepve jókora területet. Egyetlen óriási, gomolygó, szürke folt. Jean tudta, hogy Jorthnak van néhány nyája a hegyekben, de nem hitte volna, hogy ilyen messzire is eljussanak, vagy húsz mértföldnyire a Cheveloncannontól, ahol Jorth lakott. Sem pásztort, sem kutyát nem látott sehol, de tudta, hogy kútya nélkül nem maradhat magában az erdő közepén a hatalmas nyáj. Azt is tudta, hogy akármilyen óvatosan kerüli is meg a legelőt, a juhászkutyák szaglását nem lehet félrevezetni. Legjobbnak látszott, ha visszamegy, amerről jött, megvárja, míg besötétedik, aztán kikapaszkodik a Pannonból és úgy próbálja megkerülni a veszedelmes helyet. Azonnal meg is fordult, hogy felfelé induljon, de a következő pillanatban olyan mozdulatlan lett, mint a kőszobor, mert gyorsan közeledő patkódobogást hallott. A lovak abból az irányból jöttek, amerre ő szeretett volna menni. Egészen közel voltak már hozzá. Az jutott eszébe, hogy üldözői, úgy látszik, leereszkedtek a pannonba s ott keresik. Körülpillantott. Sehol biztos búvóhely ... De ott sem maradhatott, mert megláttak volna. A bozót meglehetősen keskeny volt és ritka is, éles szem könnyen áthatolhatott rajta. Nem tehetett mást, tovább kellett sietnie a cannonban, abban a reményben, hogy távolabb talán talál valami búvóhelyet, vagy sziklahasadékot, ahol meglapulhat. Nemsokára olyan helyre jutott, ahol a füzes egészen a meredek sziklafal széiig terjedt. Jean meghajolva osont a füzek között tovább. Sürü bozótos helyre jutott, sárga vesszők emelkedtek körülötte s fönt, a magasban, ingott a füzek világos koronája. Egyszerre észrevette, hogy a sziklafal hirtelen megszakad. Megkerülte a szögletet. Föltekintett a füzek közül és meglátta, hogy a cannon főfalán szűk repedés van. A magas fűz és a felülről lehajló törpefenyő majdnem egészen elrejtette ... A repedés közelében apró állatok nyomai látszottak. A hely meglehetős bűzös volt, de nem száraz, valahol bizonyosan víz folyt a kövek közt. Jean kezdett könnyebben lélekzeni. Csönd lett. Csak a mezei egerek vagy madarak mozgása hallatszott. A szakadék teljesen elhagyatottnak és üresnek látszott. Jean elhatározta, hogy beljebb megy kissé és ott vár, míg nyugodtan visszafordulhat. Az aranyos-zöld homály egyszerre kivilágosodott . . . Oldalt rést vett észre. Szétválasztotta a fűzágakat és kitekintett. Keskeny, kanyargó cannon feküdt a szemei előtt, közepén keskeny, füves csík, kétoldalt fás lejtő. De nem sokáig nézhette ezt a rejtett paradicsomot. Hirtelen lovak patája alatt reccsent meg a füzes! Jean fölrettent, aztán kirohant a szakadékból és menekült a keskeny völgyben tovább. Úgy számított, hogy lehetőleg a lejtő fáinak árnyékában maradva megy addig, míg alkalmas helyet talál, ahol fölkapaszkodhatik. De minél tovább ment, annál meredekebbek lettek kétoldalt a sziklafalak. Aztán a völgy hirtelen kiszélesedett. Hatalmas fák álltak mélységes csendben egymás mellett, fölöttük vad, zegzugos sziklák . . . Jean érezte, hogy kelepcébe került. (Folytatjuk.) Központi Sajtóvállalat Rt. Biztosítási Osztálya mint a Gazdák Biztosító Szövetkezete Országos Főképviselete Budapest, V., Honvéd utca 10.1. em. nagyon előnyös alkalmat nyújt előfizetőinknek és olvasóinknak tőkebiztosítási kötvényeknek részletfizetés mellett való megvásárlására. Pengőre, dollárra és svájci frankra szóló kötések Gyermekbiztosítás, családvédelem A tőke kifizetésre kerül a tartam lejártakor, de a biztosított elhalálozása esetén a kötvényen megnevezett fél javára azonnal. Amennyiben érdekli a dolog, szíveskedjék alábbi szelvényt kivágni és pontosan kitöltve — minden kötelezettség nélkül — hozzánk beküldeni. Ebben az esetben a legkedvezőbb ajánlattal fogunk szolgálni. Alábbi adatok alapján tőkebiztosítási ajánlatot kérek Név_____________________________________ Foglalkozás_____________ A biztosítandó pontos életkora* (év, hó, nap) ______________________ Biztosítandó összeg (pengő, dollár, svájci frank)_____________.....__.... Lejárat (azon időpont, amikor a tőke kifizetendő lesz) ...______________ A díjat éves, fél- vagy negyedéves, vagy havi részletekben kívánja fizetni?__________ . _ (Gyermekbiztosításoknál nem a gyermek, hanem a szerződő szülővagy gondoskodói életkora közlendő *