Uj Nemzedék, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-28 / 49. szám

Hogy volt tegnap, mi lesz ma? Két kvartettet is hallottunk tegnap este, a Chat Noir-t és a Waldbauer—Kerpely-t. Külön­ben ez utóbbinak műsorszámai voltak igen szépek. Az előadók közül Szekeres Kálmán és Perlaky Lajost kell megdicsérni. Ma délután négy órakor a rádió szabadegyetem műsorán Körmendi­ János énekel magyar dalokat. 7.25 perckor Márkus László, az Operaház főrende­zője tart előadást A próba címmel. Nyolc óra­kor a Stúdió a vakok hangversenyét közve­títi a Zeneakadémiáról. 10.15 perckor az első honvéd gyalogos ezred zenekara ad hangver­senyt, majd ifjabb Radics Béla játszik egé­szen egy óráig a Duna-palotából. Bécsben (7.30) Verdi: Simone Boccanegra című operá­ját közvetítik az állami operaházból, Barce­lonában (11.30) zenekari hangverseny lesz, Ber­linben (9 óra) operabemutatót adnak, Milanó­ban (9.45) hangverseny lesz, Münchenben (9.30) kamarazenét adnak, Nápolyban (9.02) népies hangverseny lesz, Róma (9.02) karneváli zenét közvetít, Stuttgartban (8 óra) Johann Strauss­­est lesz. Toulouse (9.10) operarészleteket köz­vetít. A részletes műsor alább következik. A rádió pénteki műsora BUDAPEST (540). Csütörtök. D. u. 4. Rádió Szabad Egyetem. (Az iskolán kívüli népművelés rádióelőadása.) 1. Magyar nóták. Éneklik Körmendy János, a Magyar Sz­n­ház tagja Bura Sándor és cigányzenekarának kíséretével 2. Fülei Szántó Endre dr. miniszteri titkár: A váltó. 3. Magyar nóták. 5.10: A földművelésügyi minisztérium rádióelőadás­sorozata. Rajczy Géza ny. gazdasági tanár: A tengeri termelése. 5 40: A Mándits szalonzenekar hangversenye. 6.45: Angol nyelvoktatás. 7.25: Márkus László, az Operaház főrendezőjének elő­adása: A próba. 8. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesület hang­versenye a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. I. Wagner: Bevonulási induló a Tannhaeuser című operából. Előadja a Homeros vegyeskar, zongorán kiséri Jármer Lajos tanár, vezényel Schnitzl Gusztáv tanár. 2. Bevezető beszédet mond: Papp Viktor. 3. a) Palmgreen: Nád, nád isogj; b) Farkas Ödön: Naplemente; c) Siklós Albert: Elemele és csendes dal. Négykezes zongorakisérettel ölli a nőikar. 4. Verseket mond: Várady Aranka, a­mzeti Színház tagja. 5. a) Harmat Artúr: Magyar nép­iek. b) Haydn: Részlet a Teremtés cimü oratóriumból. Tadja a vegyeskar. 6. a) Schumann: A tenger mélyén az szólamú nőikar); b) Szabados Béla: Három dal. Kézirat. először). Énekli a nőikar. 7. Verdi—Liszt: Kon­zert-Paraphrase a Rigoletto cimü operából. 8. a) Gamauf Harangoznak; b) Verdi* Részlet az Aida címü operából. Előadja a vegyeskar. 10.15: A m. kir. I. honvédgyalogezred zenekarának hangversenye. Vezényel: Fricsay Richárd. — E hangver­seny szünet­ében: körülbelül 10.45: időjelzés, időjárásjelentés, hírek. — Utána éjjel 1 óráig: Ifj. Radics Béla és cigányzenekarának zenéje a Dunapalota-szállóból. Péntek. D. e. 9.15: A Bachmann-kvartett hangver­senye. 9.30: Hírek. 9.45: A hangverseny folytatása­it.10: Nemzetközi vízjelzőszolgálat. 12: Déli harangszó. 12.05: A m hír. Országos Tiszti Kaszinó szalonzene­karának hangversenye Vezényel: Bertha István karnagy 12.25: Hírek. 12.35: A hangverseny folytatása. 1: Időjelzés, időjárás. 2.30: Hírek, élelmiszerárak. 3: Piaci árak és árfolyamhírek. 4: Az Országos Állatvédő Egyesület mesedélutánja. Koncs Margit mesél. 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés, hírek, bójelentés. 5.10: Takács Erzsébet novellái: 1. Egy­ régi filen­zei délután. 2. Trézsi néni kendője. Felolvassa: Mura László 5.30: Hangverseny. Közreműködik: Földessyné Her­mann Lula (zongora) és Farkas Mária (hegedű). 6.30: Gyorsírási tanfolyam. (Szlntey Géza). 7: Bodán Margit magyar nótadélutánja, Magyari Imre és cigányzenekarának kíséretével. 7.30: A m. kir. Operaház ,,Karenin Anna“ előadásának közvetítése. 10.50: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hirek, bó­jelentés.­­ 11: Gramofonhangverseny. Külföld. BÉCS (517). D. e. II: Hangverseny. D. u. 3.30: Gramofonzene. 5.05: Csellóhangverseny. 8: Egyfel­­vonásos opera. 9: Manen Juan hegedűhangversenye. 9.45: Népszerű hangverseny. BERLIN (418). D. u. 4: Zongoratrió. 5.20: Gramofon­zene. 6.15: Szórakoztató zene. 9: Kvartett. 10.30: Előadás a kártyajátékról. Utána gramofonzene. BOROSZLÓ (325). D. u. 4.30: Szórakoztató zene. 8.30: Hangverseny. MAJNA-FRANKFURT (390). D. n. 4: Hangverseny. 7.30: Szórakoztató zene Heidelberghfíl. 8.30: Humoresz­kek Stuttgartból. 11.10: Kávéházi zene. PRÁGA (487). D. u. 1: Gramofonzene. 4.30: Szóra­koztató zene. 7: Irodalmi kabaré. 10.20: Modern zene. RÓMA (441). D. u. 5.30: Hangverseny. 902: Carabella: Bamba. Operettelőadás. LONDON (356.3). D. u. 5 30: Könnyű zene. 7.40: Haydn IV. négyese. 8.45: Tánczene. 9.15: Rádiórevü. 11.05: Rádiójáték. 12.05: Tánczene. AZ UTOLSÓ EMBERIG! REGÉNY Írta: Zane Grey Fordította: Kosáryné Réz Lola Egyedül jogosított magyar fordítás (61) Érezte, hogyan folyik végig karján a vér, de a seb még nem fájt. Nemsokára nyíltabb helyre jutott, ahol nem fedezhette magát eléggé. Fölfelé nem mert menni, mert könnyen megláthatták volna. Egyetlen válasz­tása volt, hogy a völgy hosszában menjen. De a völgy áttörhetetlennek látszó sűrűségben végződött Amint itt lihegve megállt, hallotta háta mögött a lódobo­gást ... A rablók megtalálták a nyomát Jean nem fecsérelt el egy pillanatot sem. Igaza is volt, mert amint átvetette magát a sűrűségen s megkerült egy sziklát, hirtelen golyó sivitott el a feje fölött Szinte szárnya nőtt, úgy rohant. Mint az üldözött őz, suhant tova az erdőben, átugrott bokron, szakadékon, füle mellett zúgott a szél. Aztán gyors szeme sűrű lombot pillantott meg . . . Magas bokrokat ... A következő pillanatban már ott termett. Beleugrott a zöld lombok közé, lesülyedt és eltűnt . . . Szakadék mélye ásított itt, amelyről nem tudott. Sta a cserjék nem nőttek volna olyan sűrűen a mélység peremén, agyonütötte volna magát odalenn. De így a gályák lassították zuhanását és egy erősebb ág végre megállította. Most aztán galyról-galyra, ágról-ágra haladva kapaszkodott lefelé a mélységbe. Ha föl­tekintett, nem látott mást, mint sötét, sűrű lombozatot. Iveim pedig barna mély­séget . . . Tudta már, hogy odaföntről nem láthatják. Most folyondárral benőtt, kiugró sziklához ért. Itt kissé megpihent és hallgató­zott. Halk, elmosódó patkódobogás hallatszott jobb felől . . . Mindig távo­labbról . . . Valószínűnek gondolta, hogy üldözői tudni fogják, hogy a cannonba ereszkedett le, de egyelőre biztonságban érezte magát. Csak most kezdett, törődni a sebével. Csontja nem tört, a golyó csak a húst ütötte át, veszedelmes tehát nem volt a seb, de nagyon vérzett. Jean felgyűrte a kabátja ujját s az ingéből letépve egy darabot, bekötözte a sebet. A vér azonban áttört a vékony kötésen. Amellett egyre erősebb, egyre lüktetőbb lett a fájdalom. Jean gondolkozni kezdett, mit tegyen. Azt tudta, hogy a közvetlen veszedelem elmúlt s hogy a rablók nem igen találják meg újra egyhamar. Baj volt azon­ban, hogy minden fegyvere csak a kése volt és minden elesége lest, darab hús a kabátzsebében. Gyufája és sója is akadt még egy kevés. Min­den Jeepen meg akarta keresni a tanyát, ahol fegyvert és kenyeret találhat a halottak tarisznyájában és kipihenheti magát, mi­előtt a rablók nyomain elindulna. Nagy gyanúja volt, hogy egészen közel lehet az a hely valahol. Újra nekiindult és egészen lebocsátkozott a cannon mélyére. Sik, füves rét várta. Lassan haladt előbbre, indián módra folytonosan körül nézegetve. És közben gondolkodott. Queen menekülése közben egyenesen ennek a can­­nonnak az irányában haladt, míg a köd meg nem za­varta. Mikor aztán tovább ment, ahelyett, hogy ké­nyelmesebb utat választott volna, nagy fáradsággal átvonszolta magát a manzanitával benőtt magas hegy­oldalon a Rím irányában, hogy társainak tanyáját megtalálja. Jean körülbelüli úgy gondolta a dolgot, hogy mikor Queen fölért a hegygerincre, nem bírt to­vább menni és leült a fa mellé. Társai, akik arra játa stattak, bizonyosan már halva találták, kiszedték fegy­veredből a töltényt és Queent odakötötték a fához, hogy így közelre csalogassák Jeant. Aztán elrejtőztek a közelben. Jean valószínűnek tartotta, hogy Colter főzte ki a tervet. Ezt az alattomos, hallgatag embert már az első összecsapás óta veszedelmesebbnek tar­totta, mint akár Daggiet, akár Jorthot, vagy a többit. Most pedig Colter vezette a bandát és ő tette reá a kezét Ellen Jorthra is. Jobbra laza, sziklás, meredek volt a hegyoldal, balra pedig fás lejtők terültek el, és rajtuk túl széles, sík terület, melyet nyugaton füzes, keleten pedig a fenyőerdő fekete vonala határolt. Néhány pillanatnyi gondolkodás után Jean rájött, hogy a gerinc tetején azt a szakadozott vonalú, nagy szikladarabot látja, amelynek a közelében Queen halotti teste ült a fához kötözve. Néhány mértföldnyivel feljebb, ugyanebben a cannonban volt az a hely, ahol Jean az utolsó estén Gordonnal és Fredericks-szel tanyázott, mikor Queen hirtelen eléjük ugrott. Innen hát nem lehetett messze a rablók tanyája sem. Éppen ezért Jean végtelen elővigyázatossággal ha­ladt előre, hogy el ne kerülje a figyelmét valami. Egyszerre megállt és szimatolni kezdett. Birka! Külö­nösnek találta, hogy itt birkák járjanak. Valahol a közelben nyájnak kell lennie. Letekintett a magasból a füzes letarolt helyeire és tisztán kivehető birka­­csapást látott a nedves talajon, a patak sá­ros partján. Majd halk, elmosódó csengetyüszó ütötte meg a fülét s végül meglepődötten hőkölt hátra. Lenn, a mezőn ezer és ezer birka legelt, ellepve jókora területet. Egyetlen óriási, gomolygó, szürke folt. Jean tudta, hogy Jorthnak van néhány nyája a hegyekben, de nem hitte volna, hogy ilyen messzire is eljussanak, vagy húsz mértföldnyire a Chevelon­­cannontól, ahol Jorth lakott. Sem pásztort, sem ku­tyát nem látott sehol, de tudta, hogy kúty­a nélkül nem maradhat magában az erdő közepén a hatalmas nyáj. Azt is tudta, hogy akármilyen óvatosan kerüli is meg a legelőt, a juhászkutyák szaglását nem lehet félrevezetni. Legjobbnak látszott, ha visszamegy, amerről jött, megvárja, míg besötétedik, aztán kika­­paszkodik a Pannonból és úgy próbálja megkerülni a veszedelmes helyet. Azonnal meg is fordult, hogy fel­felé induljon, de a következő pillanatban olyan moz­dulatlan lett, mint a kőszobor, mert gyorsan közeledő patkódobogást hallott. A lovak abból az irányból jöttek, amerre ő szere­tett volna menni. Egészen közel voltak már hozzá. Az jutott eszébe, hogy üldözői, úgy látszik, leeresz­kedtek a pannonba s ott keresik. Körülpillantott. Sehol biztos búvóhely ... De ott sem maradhatott, mert megláttak volna. A bozót meglehetősen keskeny volt és ritka is, éles szem könnyen áthatolhatott rajta. Nem tehetett mást, tovább kellett sietnie a cannonban, abban a reményben, hogy távolabb talán talál valami búvóhelyet, vagy sziklahasadékot, ahol meglapulhat. Nemsokára olyan helyre jutott, ahol a füzes egé­szen a meredek sziklafal széiig terjedt. Jean meg­hajolva osont a füzek között tovább. Sürü bozótos helyre jutott, sárga vesszők emelkedtek körülötte s fönt, a magasban, ingott a füzek világos koronája. Egyszerre észrevette, hogy a sziklafal hirtelen megszakad. Megkerülte a szögletet. Föl­tekintett a fü­zek közül és meglátta, hogy a cannon főfalán szűk re­pedés van. A magas fűz és a felülről lehajló törpe­­fenyő majdnem egészen elrejtette ... A repedés kö­zelében apró állatok nyomai látszottak. A hely meg­lehetős bűzös volt, de nem száraz, valahol bizonyosan víz folyt a kövek közt. Jean kezdett könnyebben lélekzeni. Csönd lett. Csak a mezei egerek vagy madarak mozgása hallat­szott. A szakadék teljesen elhagyatottnak és üresnek látszott. Jean elhatározta, hogy beljebb megy kissé és ott vár, míg nyugodtan visszafordulhat. Az aranyos-zöld homály egyszerre kivilágoso­­dott . . . Oldalt rést vett észre. Szétválasztotta a fűz­­ágakat és kitekintett. Keskeny, kanyargó cannon feküdt a szemei előtt, közepén keskeny, füves csík, kétoldalt fás lejtő. De nem sokáig nézhette ezt a rejtett paradicsomot. Hir­telen lovak patája alatt reccsent meg a füzes! Jean fölrettent, aztán kirohant a szakadékból és menekült a keskeny völgyben tovább. Úgy számított, hogy lehetőleg a lejtő fáinak árnyé­kában maradva megy addig, míg alkalmas helyet talál, ahol fölkapaszkodhatik. De minél tovább ment, annál meredekebbek lettek kétoldalt a sziklafalak. Aztán a völgy hirtelen kiszélesedett. Hatalmas fák álltak mélységes csendben egymás mellett, fölöttük vad, zegzugos sziklák . . . Jean érezte, hogy kelepcébe került. (Folytatjuk.) Központi Sajtóvállalat Rt. Biztosítási Osztálya mint a Gazdák Biztosító Szövetkezete Országos Főképviselete Budapest, V., Honvéd­ utca 10.1. em. nagyon előnyös alkalmat nyújt előfizetőinknek és olvasóinknak tőkebiztosítási kötvényeknek részletfizetés mellett való megvásárlására. Pengőre, dollárra és svájci frankra szóló kötések Gyermekbiztosítás, családvédelem A tőke kifizetésre kerül a tartam lejártakor, de a biztosított elhalálozása esetén a köt­vényen megnevezett fél javára azonnal. Amennyiben érdekli a dolog, szíveskedjék alábbi szelvényt kivágni és pontosan kitöltve — minden kötelezettség nél­kül — hozzánk beküldeni. Ebben az esetben a legkedvezőbb ajánlattal fogunk szolgálni. Alábbi adatok alapján tőke­biztosítási ajánlatot kérek Név_____________________________________ Foglalkozás_____________ A biztosítandó pontos életkora* (év, hó, nap) ______________________ Biztosítandó összeg (pengő, dollár, svájci frank)_____________.....__.... Lejárat (azon időpont, amikor a tőke kifizetendő lesz) ...______________ A díjat éves, fél- vagy negyedéves, vagy havi részletekben kívánja fizetni?_______­___ . _ (Gyermekbiztosításoknál nem a gyermek, hanem a szerződő szülő­­vagy gondoskodói életkora közlendő *

Next