Uj Nemzedék, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

4 » A NAC evezősök közgyűlésén is szóvá tették a klub vál­ságos helyzetét . Az Új Nemzedék tudósítójától­­Csütörtökön este tartotta ez évi köz­gyűlését a MAC evezős szakosztálya, Dormándy Géza ny. tábornok elnöklésé­vel. Az elnök beszámolt az evezős osz­tály múlt évi működéséről, amely ezút­tal is bővelkedett a figyelemre méltó tel­jesítményekben. Ismertette a klub új h­ajóépítési programmját, majd Németh József gazdasági igazgató számolt be az evezős o­sztály pénzügyi helyzetéről. Az egyensúly megőrzése súlyos terhet ró az evezős osztály tagjaira. Az elnökség jelentését egyhangúan tu­domásul vette a közgyűlés. Ezután meg­választották a tisztikart. Elnök: Dor­mándy Géza, igazgató: Phillipovich Ká­roly, gazdasági igazgató és szertáros: Németh József, művezető: Kövecses György, Szebeny Antal dr., Tóth Viktor, furakapitányok: Pürner József, Felde Tibor dr., Subáky Béla, orvos: Szent­pétery Gyula dr., jegyző: Adler-Rácz József, ügyész: Péterffy Elemér dr., el­lenőrök: Voigt Rudolf, Solymossy Géza. A sportbizottság választott tagjai: Be­rén Nándor, Berényi Sándor dr., Durand Félix, Oroffits Antal dr., Hampel Lipót, Lichtenackert András, Lukácsy József, Nagy Jenő, Ratkóczy Nándor dr., Soly­­mossy Géza, Voigt Rudolf, Wohlschütz Károly, Görgey István, Koncz István, Siklóssy György dr. A klub furadiját Lukácsy József dr nyerte el. Kelemen Aurél, a Magyar At­létikai Club ügyvezető alelnöke beszé­lt ele ,hi az Új Nemzedék MAC-cikksorozatá­­val foglalkozott. — A cikkeit — mondta — őszintén fel­tárják a MAC súlyos helyzetét. Bármily csúnya, dolog 16, egy sportegyesületben pénzről kell beszélni, mégis kétségtelen, hogy a sportolás alapfeltétele a pénz. A klubot csak a legmesszebbmenő takaré­kossággal lehet átvezetni a mostani vál­ságos időszakon és a vezetőség mindent elkövet, hogy biztosítsa a MAC számára azokat a pénzforrásokat, amelyek to­vábbi működéséhez szükségesek. De ha ez az igyekezete nem járna sikerrel, megtörténhetik, hogy meglepetések érik a magyar sportoló társadalmat. Őszinte és hatásos szavai után Dor­­mándy Géza biztosította Kelemen alelnö­­köt arról, hogy az evezős osztály egy em­berként áll ébter­ a küzdelemben a MAC vezetősége mögött. Amerikába hívják a magyar asztali tenniszezőket — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az egyik berlini újság arról számol be, hogy az asztali tennisz világbajnoki verseny után a Berlinben tartózkodó Schmidt newyorki­­ intere­szárió a világ legjobb asztali teniszezőivel amerikai túrát szeretne lebonyolítani. Az amerikai menedzsernek igen tetszett a világbajnoki küzdelem, amelyen Magyar­­ország reprezentánsai szerepeltek a legjobban. Nagy hatással volt rá a magyar asztali tenni­­szezők tudása, zsonglőri ügyessége és techni­kai felkészültsége. Az a körülmény pedig, hogy a mieink valamennyi világbajnoki szá­mot megnyerték, arra készteti a menedzsert, hogy az amerikai túrára való meghívását első­sorban a magyarokhoz intézze. A menedzser ősszel szeretné nyélbeütni az amerikai túrát. Erről a kérdésről már Mehlovits Zoltánnal, a magyar asztali tenniszezők vezetőjével is tárgyalt és kiemelte, hogy különösen Barna és Klucsikné Mednyánszky Mária szereplésére számít. Az osztrákok részéről Liebsterre volna szüksége, azonkívül pedig az egyik német asztali tenniszezőnő lenne K. Mednyánszky Mária ellen­fele. A berlini lap szerint tehát arról van szó, hogy a netwyorki menedzser Amerikában Barna­ Liebst­er-meccset szeretne lebonyolí­tani, mint osztrák-magyar mérkőzést, a hülgyversenyben pedig német-magyar küzdel­met. A kérdés csak az, hogy egyáltalán tár­gyalni lehet-e .Sihmidt menedzserrel erről a kérdésről. Schmidt ugyanis egyik sportegye­­sületet sem képviseli és ő maga óhajtaná az amerikai mérkőzéseket lebonyolít­ani.. A magyar asztali­tenniszezők azon­ban amatőrök. Professzionista menedzserrel neon tárgyal­hatnak, még kevésbé vehetnek részt az általa rendezendő túrán. ) Új Nemzedék Négyszáz éves a Faustból ismert lipcsei Auerbach-pince. A pápa enciklikája a keresztény nevelésről és a fasizmus --- ■■ I ■MIHI I Portugália is fiatal prímást kapott — Nincs elintézve a mexikói kérdés—Ijesztő paphiány Angliában—Közös évkönyvet adnak ki a világ katolikus egyetemei — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, január 23. Olaszországban és­­ külföldön egyaránt sok szó esett arról az enciklikáról, ame­lyet XI. Pius pápa január 11-én adott ki az ifjúság keresztény neveléséről. Úfjabb konfliktust jósoltak az enciklika nyomán a Szentszék és a fasizmus között. Ez ugyan mindeddig nem következett be, de minthogy ilyesféle hírek nap-nap után kerülnek forgalomba, nem árt­ néhány szóval megvilágítani a helyzetet. Kétség­telen, hogy az enciklika elsősorban az olasz helyzetet tartja szem előtt. Kitűnik ez abból is, hogy a­ pápa olasz nyelven adta ki körlevelét, holott az enciklikák általában latin nyelven készülnek. A ka­tolikus egyháznak a körlevélben hang­súlyozott nevelési alapelvei is mind olyanok, amelyek szemben állnak a fasiszta programmal. Kimondja nevezetesen az enciklika, hogy az ifjúság nevelésére a család és az egyház hivatott, míg az állam csak­ ki­segítésképpen jöhet szóba. Elítéli azt az irányt, amely a nevelésben nem a lélek, hanem a test kultuszára fekteti a fősúlyt. Követeli a nemek elválasztását az iskolá­ban és a testgyakorlatoknál és elutasítja a semleges, vagy másképpen laikus isko­lákat. Aki csak egy kissé is ismeri a fasiszta szónoklatokat, nyomban látja, hogy itt, a nevelés terén valóban mélyre­ható ellentétek vannak a katolikus és a fasiszta felfogás között. Az enciklika mérsékelt hangja azonban és az, hogy kerül minden célzást, azt mutatja, hogy a Szentszék sem tartja reménytelen­nek és kilátástalannak a helyzetet. Az egyház tanításának újabb, ünnepies leszögezése csak elő akarja segíteni azt a folyamatot, amelynek évről-évre tanúi lehetünk, hogy tudniillik a fasizmus mindjobban levetkőzi kezdetbeli nyerse­ségét, sok tekintetben pogány államéletét és közeledik a katolicizmushoz, amelyet különben az olasz nemzetiség integráns alkotó elemének nyilvánít. Az olasz hittanárok legutóbbi országos kongresszusa is megállapította, hogy a fasiszta kormányzat teljes jóakarattal igyekszik idomulni a katolicizmushoz. Az új törvényhozás ismét központi jelentő­ségű­ helyet biztosított a vallásoktatás­nak, amelyet a liberális Olaszország isko­láiban melléktantárgyként kezeltek. Maga az új törvény mondja ki, hogy a hittan nemcsak tantárgy, hanem „az egész nevelés koronája“. S ez nemcsak a népiskolákra, hanem a középiskolákra is vonatkozik. Ma a vallásoktatás helyzetét Olaszországban három főtételben foglalhatjuk össze: 1. a vallásoktatás tananyagának beosztását a kultuszminisztérium és az egyház közö­sen állapítja meg, 2. csak olyan papok végezhetik a tanítást, akiket az egyház erre felhatalmaz, 3. csak olyan tanköny­vek használhatók, amelyeket az egyház jóváhagy. Akik Olaszországban megfordulnak, mind­amellett tanúskodhatnak, hogy a fasiszta állam nagy előzékenységgel vi­seltetik az egyház iránt. Lehet termé­szetesen, hogy ebben igen reális okok is közbejátszanak, mert hiszen Mussolini tisztában van azzal, hogy a Szentszék nemcsak világhatalom, hanem az olasz gazdasági életnek is jelentős tényezője. Az olasz katolikus akció jubileumi bi­zottsága most tette közzé a­z 1929. jubi­láns esztendő zarándoklataira vonatkozó statisztikát, amelyből kiderül, hogy de­cember hónapot nem számítva, 1929-ben Európából 36.000, Ázsiából 152, Afriká­ból 550, Észak-Amer­ikából 2500 és Dél- Amerikából 600 zarándok látogatott el Rómába. Könnyű kiszámítani, hogy mi­lyen óriási bevételt jelentett ez az olasz k­özgazdasá­gnak. Vatikáni körökben annak ellenére, hogy hivatalosan még semmiféle közlés sem történt, kétségtelennek mondják, hogy Gasparri bíboros-államttkár rövidesen nyugalomba vonul. A főpap szerencsésen túlesett legutóbbi influenzáján, de torok­­bajban szenved, úgyhogy az orvosok el­tiltották a hangos beszédtől. A pápa egy villát­ ajándékozott neki. Gasparri to­vábbra is meg fog maradni több fontos kongregáció élén s életének hátralevő részét monumen­tális művének, az egyházjog forrásai kiadásának befejezésére szenteli. Hogy ki lesz az utóda, erre vonatko­zóan csak kombinációk vannak. Paceli bíboros, a volt berlini nuncius kinevezte­­tésének lehetősége ellen többen azzal ér­velnek, hogy Paceli még nagyon fiatal. Ez az érv azonban aligha helytálló, mert a pápa egyáltalán nem idegenkedik attól, hogy fiataloknak juttasson megfelelő po­zíciót az egyházkormányzatban. Magyar­­ország után a pápa a legutóbb Portugá­liának is aránylag fiatal egyházfejedel­met adott, amikor a 42 éves Cereteira professzort nevezte ki lisszaboni bíboros­­patriarchává. Cereteira tíz éven keresz­tül volt tanára a coimbrai egyetemnek s a nehéz viszonyok közt élő portugál ka­tolikusok már akkor hivatott vezérüknek tekintették. A lapok nemrégiben közölték Mexikó új köztársasági elnökének azt a nyilat­kozatát, hogy a kormány és az egyház konflisd­usát sikerült teljesen megoldani. Ezzel kapcsolatban most Ruiz érsek, Mexikó apostoli delegátusa kijelenti, hogy a mexikói kérdést még semmiképpen , sem lehet elintézettnek tekinteni. Igaz, hogy az egyház szintén hozzájá­rult annak idején a megállapodáshoz, de ennek elfogadása még nem jelenti a fenn­álló törvények helyeslését. Az egyház magasabb érdekekből csak tűri a mai helyzetet, de azt még mindig sérelmesnek tekinti. Nyugtalanító hírek érkeznek Angliából, ahol a paphiány olyan súlyos lett, hogy visszavetéssel fenyegeti a szépen fejlődő angol katolicizmust. A püspökök egymás­után foglalkoznak körleveleikben ezzel a veszedelemmel. Bourne bíboros megálla­pítja, hogy ha jelenleg valamelyik papja meghalna, nem tudna a helyére másikat küldeni. Érseksége minden részében egyelőre be kellett szüntetnie a missziós tevékenységet. A brentwoodi püspök ki­jelenti, hogy kénytelen lesz bezárni az újabban épült templomokat, ha az ír püspöki kar nem küld neki kisegítésre fiatal papokat. Az utolsó tíz esztendőben, mondja a püspök, a hívek páratlan áldozatkész­ségről tettek tanúságot, és az egyház­megye pénztárában hatalmas összeg fekszik templomépítések céljára, de nem mer új templomokat építeni, mert semmi reménye arra, hogy az új templomokat el is tudja látni papokkal. A katolikus egyetemi oktatásnak nagy eseménye lesz májusban a római Szent Gergely-egyetem új épületének felava­tása, amikor is az összes katolikus egye­temek rektorai gyűlésre jönnek össze Rómában. Az előkészítő értekezlet a mi­nap folyt le Párisban Baudrillart érsek­nek, az Institut Catholique rektorának elnöklésével. A francia katolikus egyete­meken kívül képviseltette magát a milá­nói, nymwegeni, lőweni, továbbá Ameri­kából az indianai, québeci és montreali katolikus egyetem. Az értekezlet elhatá­rozta, hogy ezentúl a katolikus egyetemek közösen év­könyvet fognak kiadni s egymásközt tanárcserét létesítenek. Katolikus szempontból egyébként má­sik nagy eseményt is kell feljegyeznünk Párisból. Most ünnepelték a világ egyik leghíresebb folyóiratának, a Revue des Deux Mérides-nak százéves alapítási év­fordulóját. Ez a folyóirat ugyanis, ame­lyet nem szükséges bemutatnunk az olva­sóknak, nemcsak tökéletes repertóriuma mindazoknak a nagy francia szellemek­nek, akik az elmúlt száz év alatt éltek, hanem a legjobb kifejezője azoknak a nagy eszmeáramlatoknak, amelyek Fran­ciaországot keresztülszántották. A jú­liusi forradalom, a második császárság és a harmadik köztársaság első ideje alatt a folyóirat voltairiánus, agnosz­tikus volt, rajongója a tudomány kultu­szának és a „haladás“ misztikumának. Határozottan ,,laikus“ volt, szembeszállt a vallással és a katolikus intézmények­kel. Ahogy azokban a bálványok sor­ban megdőltek, a Revue des Deux Mon­des is egyre több figyelmet fordított a vallásos kérdésekre s ma már a katolikus egyházban a legnagyobb szociális erőt látja, amelynek működését az állam nem paralizálhatja büntetlenül. Mi sem mutatja jobban a vallási meg­újhodást a francia szellemi arisztok­ráciában, mint ez a folyóirat, amelynek két utolsó szerkesztője, Bra­nettere és Doumbc, aki jelenleg is szer­keszti, hívő katolikusok. A Revue des Deux Mondes-ba, amely valamikor az antiklerikalizmus kohója volt, most olyan katolikusok dolgoznak, mint Goyau, Bazin, Bordeaux, Bourget, Gi­­raud, Baudrillart és Brémond. Hogy pe­dig ez mit jelent, annak illusztrálására csak feljegyezzük, hogy a centennáris ünnepség a Sorbonne dísztermében folyt le, részt vett rajta az egész diplomáciai testület, az összes miniszterek és a fran­cia nemzet nevében az üdvözlő beszédet maga a köztársasági elnök mondotta. c. o. Szombat, 1938 február 1. VÍVTOK 20 HAVI K­­lpa?i fiST'EHS fcésspéBX' készítmény­­ is árban CORVIN BÚTORCSARNOK Oohfiny-utca 3®, Közalkalmazottak alállítója. kétemeletes massziv építkezésű bérház 9000 P nettó jövedelemmel, 100.000 P-ért eladó. Megbízva: Központi Ingatlan­­forgalmi Iro­da, V., Honvéd­ utca 10. TbL: 127—47.

Next