Uj Nemzedék, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-14 / 61. szám
Szekularizáció Nem azért írtuk cikkünk homlokára ezt a valamikor gyakran hallott szót, mintha a katolikus egyházi javak fefosztása imminens volna. De nem feledhetjük el azt sem, hogy nemrégiben bizonyos kisgazdagyűlésen nyíltan emlegették a holtközi és alapítványi birtokok szekularizációját, és hogy néhány nappal ezelőtt a magát mérsékeltnek hirdető legújabb sütetű „nemzeti demokrata“ párt estilapja igen őszintén elszólta magát ebben a kérdésben, kifejtvén, hogy a holtközi és alapítványi birtokokat is szét lehetne osztogatni, a mostaniak helyett „jobb kezekbe“ lehetne juttatni. Ezen a csinos elszóláson aztán semmit sem változtat ama szabadelvű estilapnak az a másnapi mentegetőzése, hogy a pártnak a programjában nincs benne a szekularizáció. Nem is az a lényeges, ami egy-egy írott programban a nagy nyilvánosság számára benne foglaltatik, hanem az, ami az agyakban és a szívekben megíratlanul is lappang. Régi lélektani igazság pedig az, hogy az úgynevezett „elszólás“ a legdöntőbb vallomás szokott lenni, mert vannak dolgok, amelyeket bizonyos emberek véletlenül sem, elszólás formájában sem mondanak, s az elszólás mindig az öntudat mélyén lappangó motívumok akaratlan felszökkenése. Nagyon is érthető tehát, hogy a mi kötelességszerű figyelmeztetésünk után politikai körökben is szóba kerül és kellő megrovásban részesül jóelőre minden ilyen nyílt vagy leplezett szekularizációs igyekezet. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt tegnapi pártértekezletén Wolff Károly egyfelől újabb, meggondolatlan földosztótervek ellen általában, másfelől a szekularizáció gondolata ellen emelte fel szavát. Amennyire igaza volt abban, hogy a munkanélküliséget nem lehet megoldani, ha két-három holdat odadobnak annak a nincstelennek, aki tőke és felszerelés nélkül tengődik, éppolyan helyesen mondotta azt is, hogy a szekularizáció gondolatának felvetése nemzeti szempontból szerencsétlen. Mert ez a kérdés nem pusztán katolikus kérdés, a szekularizációs gondolat visszautasítása nemcsak katolikus egyházi érdek, mint talán avatatlanok, tájékozatlanok gondolnák. Az egyházi javak megbolygatása olyan súlyos injuria volna, amely a törvény tisztelet erős megrendülésével járna, s egyik részről lovat adna a legvészesebb forradalmi törekvések alá, másfelől méltán keserítené el a kilencszázéves magyar katolicizmus tömegeit. Amellett afféle korrupcióra adna alkalmat, amilyen Franciaországban tombolt a hírhedt Duez-féle likvidátorok jóvoltából, és az egyházat igen fontos szociális s ezzel nemzeti feladatok teljesítésében gátolná meg. S tekintettel arra, hogy a magyar katolicizmus a maga szinte végletes türelmessége és önfegyelme mellett sem hajlandó mindent eltűrni, olyan önvédelemre szorulna, amely igazán nem kívánatos módon osztaná meg és sodorná belviszályba a trianoni magyarságot. A jövedelmi krízis nem jogcím arra, hogy az egyháznál vagyonkrízissé alakuljon át, mondotta nagyon helyesen Wolff Károly, s mi csak azt tehetjük hozzá, hogy a jövedelmi krízisből nem engedhetünk nemzeti krízist felidézni. Ha a szociáldemokrata MacDonald kénytelen volt elismerni az egyházi javak nagy társadalmi jelentőségét — mint azt az Új Nemzedék legutóbb idézetekkel bizonyította —, akkor nem lehetnek Csonkamagyarországon polgári elemek szociáldemokratábbak MacDonaldnál. Némuljon el tehát minden szekularizációs próbálkozás, de legyen résen másfelől mindenki, aki nem akarja a felforgatás prédájává dobni még ezt a tizennégy vármegyét . ^ v^ ^ vA 1lg HUP sa. -mm-■a*, ff akt. pilyaadaaraa 10 Ili. J|1§1 Hfel izSWuHSSmi. a r»*kklad*hl*a»alak* i«.- uirdateaak ai esBff SSmWwmnmm JSSp öpEmlp®. -m mm. l, or.***b*«-«tca »«. ■*, llaadtaraa dljaaabla t&HkaEBS3r JEmhé JhB IBBSl MESS ' jlisSSffgMB! UKLáT • 1 Tal.: Amt tO»-M, II., Márta. ♦♦♦ HgMI^BB^HB fia HIAiHU^BB^ BB^paik.^ Xli. évfolyam 61. (3093.) szám # Péntek + Budapest, 1930 március 14. . . . s . * . .. . Az Uj Nemzedék kiküldött tudósítója Doumergue köztársasági elnökkel bejárta a francia árvízkatasztrófa szinhelyt (Részletes tudósítás az 5. és 6. oldalon). Ma éjjel torokoperáció után hirtelen meghalt Fráter Lóránt, a híres dalköltő . Bethlen István gróf: „A kormány megfontolja a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatását“ A miniszterelnök nagy beszéddel nyitotta meg a munkaadók és munkások közös ankétjét .A boltbér-kérdésbe nem kívánok hatalmi szóval beavatkozni“ — mondja Vass József népjóléti miniszter Az Új Nemzedék tudósítójától . Ma délelőtt tíz órakor egymás után érkeztek a miniszterelnökség elé a miniszteri és magánautók, amelyek ezúttal demokratikusan keveredtek a Szent György-térre befutó autótaxikkal. A kormány tagjai, a nagyipar reprezentánsai, a munkavállalók érdekképviseleteinek meghívott vezetői jelentek meg a miniszterelnökségen, hogy résztvegyenek a nyolc órai munkaidő bevezetése tárgyában összehívott értekezleten- amelyen Bethlen István gróf személyesen elnököl. Az Uj Nemzedék munkatársa az értekezlet előtt kérdést intézett Tass József népjóléti miniszterhez a tanácskozás programjára vonatkozóan. — Ma itt tulajdonképpen nem érdemi tanácskozás lesz, — válaszolta a népjóléti miniszter — hanem a népjóléti minisztériumban a törvényjavaslat elkészítése során összegyűjtött anyag alapján kérdéseket intézünk a munkaadó és munkavállaló érdekeltséghez. A kérdést nem azzal a céllal tesszük fel, hogy rögtön választ kapjunk. Az érdekeltek az írásban megkapott kérdéseket hazaviszik, azokkal a saját körükben foglalkoznak, tisztázzák a helyzetet a saját viszonylataikban, így mindenekelőtt látni fogjuk, hogy a nagy-, középss kisiparban milyen állapot uralkodik a munkaerő kihasználása szempontjjá■ból, milyen időviszonyok között dolgoznak a munkások. Ez az első és legfontosabb kérdéskomplexum. A második kérdéscsoport fő problémája az, hogy a munkabér-politika milyen viszonyban van a munkaidő-politikával. Mint minden egyéb kérdésben, itt is a kisiparra kiterjedően is pontosan kívánunk tájékozódni.-- Ennek a két főkérdésnek függvényeként számos más kérdés merül fel. Erre nézve kell az érdekelteknek saját szempontjukból megadniuk a szükséges válaszokat. Az értekezlet tehát ennek a felderítő tevékenységnek egyik állomása. Meg kell jegyeznem, hogy a statisztikai anyag rendelkezésünkre áll, de csak 1028 augusztusáig. Ettől az időponttól kezdve nem rendelkezünk feldolgozott statisztikai anyaggal, márpedig az 1929-es gazdasági évben igen nagy eltolódás történhetett éppen a két főkérdés tekintetében. Az Új Nemzedék munkatársa ezután megkérdezte a népjóléti minisztert, mi a célja a jövő hétre tervezett boltbér-ankétnek. — Azt akarom, — mondta Vass József — hogy a két érdekelt fél, a háztulajdonosok és a boltbérlők összeüljenek és egymás között beszéljék meg a helyzetet, az én elnöklésemmel. Én ebbe a kérdésbe nem kívánok hatalmi szóval beleavatkozni, annál kevésbé, mert ehhez nincs is jogom. Ezen a tárgyaláson azután kölcsönösen hű képet kaphatnak arról, hogy egyáltalán szóba lehet-e hozni ma a boltbérek terén új problémákat és ha igen, van-e módja a megoldásnak. Bethlen beszéde a nyolcórai munkaidőról Az értekezleten a munkaadók és a munkavállalók képviselőin kívül részt vett Vass József népjóléti miniszter és Bod János kereskedelmi miniszter is. Azon kívül ott voltak Dréhl Imre, Kállay Miklós, Tőry Gergely, Papp Dezső és Jezsovits János államtitkárok. Az értekezletet egynegyed tizenegy órakor nyitotta meg Bethlen István gróf miniszterelnök, aki üdvözölte a munkaadói és munkás szervezetek képviselőit, majd bejelentette, hogy röviden vázolni kívánja a mai értekezlet előzményeit. Utalt arra, hogy az elmúlt hetekben a munkások képviselői a kormányhoz fordultak, hogy a munkanélküliség tárgyában és annak megszüntetése érdekében különféle intézkedések tétessenek a kormány részéről. Ezeket a kéréseket a munkások képviselői írásban nyújtották át és ezekben különböző orvosszereket ajánlanak a munkanélküliség megszüntetésére. Ezen orvosszerek között szinte refrénszerűen tér vissza az a kívánság, hogy a nyolcórai munkaidő törvényes uton szabályoztassék. A kormány megfontolás tárgyává tette és teszi azokat a javaslatokat, — mondja Bethlen — amelyeket a munkások képviselői beterjesztettek és ezek között a nyolcórai munkaidő bevezetésének kérdését is. Amikor a kormány megfontolás tárgyává tette ezeket a javaslatokat, természetesen érintkezést keresett a munkaadókkal is és arra a meggyőződésre jutott, hogy a nyolcórai munkaidő kérdése olyan probléma, amellyel behatóan és részletesen kell foglalkozni, mert amennyire igaz az, hogy a nyolcórai munkaidő bevezetése és törvényes szabályozása bizonyos könnyelebölést idézhet elő a munkanélküliség problémájánál, ugyanúgy megfontolást igényel, már Ára 10 fillér