Uj Nemzedék, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

Szombat, 1939 március 1. Uj Nemzedék A rádió szombati műsora BUDAPEST (540). Péntek. D. u. 2­ 30: Hírek, élelmi­­szerárak. 3: Piaci árak és árfolyamhírek. 4: Az Országos Állatvédő Egyesület mesedélutánja. Koncs Margit mesél. 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés, hírek, bójelentés. 5.10: Takács Erzsébet novellái. 1. Egy régi firenzei délután. 3. Trézsi néni kendője. Felolvassa: Mura László. 5.30: Hangverseny. Közreműködik: Földessyné Her­mann Lula (zongora) és Farkas Mária (hegedű). 6.30: Gyorsírás­ tanfolyam. (Szlafcey Géza). 7. Bodán Margit magyar nótadélutánja, Magyari Imre és cigányzenekarának kíséretével. 7.30: A m. kir. Operaház „Karenin Anna“ előadásának közvetítése. 10.50: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hírek, bó­jelentés. 11: Gramofonhangverseny. Szombat. D. e. 9: Ünnepi szent mise és Te Deum Horthy Miklós ősöméltósága 10 éves kormányzói jubi­leuma alkalmából, a Budavári Koronázó Mátyás-tem­plomból. A szentmisét Serédi Jusztinián dr. bíboros, Ma­gyarország hercegprimisa pontifikálja. Sugár Viktor: Harsonajelek a főpásztor érkezésekor. Liszt Ferenc: Ko­ronázó mise. Magánszólamokat éneklik Kostyál Sa­rolta, Kisfaludy Melanie, Lózsy Hugó és Göllner János. A hegedűszólót Páricsy Pál játssza. A szentmise vál-Amanullah, a trón­javesztett afgán ki­rály, a legutóbbi hírek szerint kísérletet tesz koronája visszaszerzésére. Kíván­csian várják, hogy mint afgán banda­főnök fog-e győzelmesen bevonulni fővá­rosába, vagy pedig visszatér San Remoba és Monte-Carloba, hogy továbbra is, mint elegáns világfi élvezze óriási vagyonát. Joto részeit a Graduate Rom­anum szerint a férfikar énekli. Mise végén Eisvogel Ferenc: De Deum. Ünnepi utójátékot orgonán előadja: Sugár Viktor. Orgonán ját­szik Sárkány Sándor. Vezényel: Sugár Viktor. 10.15: Református istentisztelet a Kálvin-téri tem­plomból. Prédikál: dr. Ravasz László püspök. 11.15: A magyarhoni ág. h. ev. ker. egyház és a pesti magyar egyházközség által a kormányzó úr 10 éves ál­lamfői működésének alkalmából rendezett hálaadó isten­­tisztelet. Prédikál: D. Geduly Henrik, tiszakerületi püs­pök, az egyetemi egyház lelkészelnöke. Egyházi zene a dunántúli énekeskönyv 502. számú éneke. Haendel, Georg Friedrich (1685—1759) Fuga c) Perényi Géza: 1. Sortie (C). Orgonái: Zalánfy Aladár, főorgonás, a Zeneművészeti Főiskola tanára. 12.10: Operettrészletek. (Zenekari hangverseny.) Ve­zényel Polgár Tibor karnagy. 1: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 2.30: Hirek, élelmiszerárak. 3: Piaci árak és árfolyamhírek. 4: Veress Árpád felolvasása: „A római rabszolgák dala“. 4.45: Pontos időjelzés, időjárás és vízállásjelentés, hirek. 5: A Szociális Missziótársulat előadássorozata. Farkas Edit alapító főnökasszony: ,,Missziós üzenetek“. 5.40: A m­. kir. I. honvédgyalogezred hangversenye. Vezényel: Fricsay Richárd zeneügyi igazgató. 6.30: Mit üzen a rádió? 7.30: Az állami színházak díszelőadása Főmélóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós úr Magyarország Kor­mányzójává történt megválasztásának 10-ik évfordulóján a. m­. kir. Operaházból. 1. Himnusz. Előadja a m­. kir. Operaház zene- és énekkara. Vezényel: Rékai Nándor. 2. Prológ. Irta: Volinovich Géza. Hungária: P. Márkus Emí­lia. 3. Köszöntő. Irta: Kozm­a Andor, zenéjét szerzettel Dohnányi Ernő dr. Énekli a m. kir. Operaház vala­mennyi magánénekese. Vezényel a szerző. 4. Ünnepi nyi­tány. Szerzette: Dohnányi Ernea dr. Vezényli a szerző. 5. Csárdajelenet. Szerzette: Hubay Jenő dr., vezényli a szerző. Előadja: Szentgyörgyi László hegedűművész, a m- kir. Operaház zenekarának kíséretével. 6. Első szvit 3-ik tétele. Szerzette Bartók Béla. Vezényli: Fleischer Antal. 7. A hosies! -Cupido. Vígjáték egy felvonásban. Irta: Herczeg Ferenc. Személyek: Cupido, pogány ,isten — Somopri Erzsi; Zsófi, tehetős özvegy — Cs. Aczél Ilona; Miklós, Külhonban tanult porcellánmives — Odry Árpád. Történik a múlt század elején. 8. Ária a „Bánk bán“ c. operából. Szerzette: Erkel Ferenc. Énekli: Szé­kelyhidy Ferenc dr. 9. Palotás a ..Háry János“ c. dal­játékból. Zenéjét szerzette: Kodály Zoltán. Előadja a m­. kir. Operaház zenekara, valamennyi magántáncos­­nője, magántáncosa és tárckara. Vezényli: Rékai Nándor 10. Rákóczi-induló. Szerzett*k: Borícz Hektor. Vezényli: Rékai Nándor.­­—­atára, körülbelül 10.10. Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hírek- Majd: Sovánka Nándor és cigányzenekarának hangver­senye a Baross kávéházból. Külföld. BÉCS (517). D. e. H: Gramofonzene. D. u. 3.10: Hangverseny. 5.45:­ Az Utica Jubilee Singers ének­előadása. 8: Wagner: A Rajna kincse. Utána: Zenekari hangverseny. BERLIN (418). D. u. 4.05: Hangverseny Königsberg­­ből. D. u. 6.10: Jongen: Hegedű- és zongoraszonáta. 7.10: Derűs dalok. 8.30: Nagy táncest. BOROSZLÓ (325). D. u. 4.05: Hangverseny Königs­­bergből. 7.05: Szórakoztató hangverseny. 8.30: Táncest közvetítése Berlinből. MAJNA-FRANKFURT (390). D. u. 4: Szórakoztató hangverseny. 7.30: Dadeni népdalok. 8.15: Schnitzler egy­­felvonásos. 8.50: Szórakoztató zene. Közben Karinthy jelenet. 10.30: Farsang a kiskorcsmákban. 11: Tánczene. PRÁGA (487). D. u. 12.35: Hangverseny Pozsonyból. 4.30: Jazz. 7.05: Szórakoztató zene. 8: Fúvószene. 9: Gramofon-tánczene. 10.20 és 11: Kávéházi zene. RÓMA (441). D- u. 5.30: Hangverseny. 9.02: Zenekari hangverseny vagy operaelőadás közvetítése. LONDON (356.3). D. u. 5.45: Mozi­zene. 7.45: Haydn I. vonósnégyese. 8.30: Diákdalok. 9: Fúvószenekar. 10.40: Vaudeville. 11.50: Tánczene. Hogyan fog visszatérni: így, vagy úgy? AZ UTOLSÓ EMBERIG! REGÉNY Írta: Zane Grey Fordította: Hosáryné Réz Lola Egyedül jogosított magyar fordítás (62) De visszafordulni nem lehetett. Tovább kellett sietnie, mert hallotta maga mögött a lódobogást . . . Amint a si­r­i fenyvesben rohant előre, majdnem nekiütközött egy kunyhónak. Fekete, roskadozó, elha­gyatott deszkaodó volt. Jean dobogó szívvel torpant meg. Mit tegyen? Engedelmeskedjék ösztönének, amely futásra, menekülésre készteti, vagy forduljon vissza? Ez lehetetlen volt. Fegyver nélkül, étlen-szomjan, sebe­süléstől, három napi erőltetett járástól elgyengülten hogyan szállhatott volna szembe ellenségeivel? . . . Más útja nem volt: el kellett rejtőznie valahol. A kunyhó tulaj­donk­épen két részből állt. Ellopó­­zott az ajtó előtt. Futtában úgy látta, hogy lakatlan, mert gyom nőtt a szemközti falnál . . . Aztán egy­szerre egészen közel hallatszo­tt a patkó dobogás . . . A másik ajtó mellett futott el . . . Erősen dohos levegő áradt ki onnan. Lakatlan tehát . . . Betekintett . . . Létrát látott meg az ajtó közelében, amely, úgy lát­szik, valahai padlásfélére vezethetett. Neon volt ideje töprengeni. A következő pillanatban már megindult a létrán felfelé s a vaksötét padlásra érve, lefeküdt úgy, hogy feje a feljárat közelébe essen. Elhelyezkedett és dobogó szívvel várt. Alig né­hány másodperc múlva újra felhangzott a közeledő patkódobogás és megszűnt a viskó előtt. Jean sar­­kantyúpengést hallott és tompa huppanást, amint az emberek leugrottak a lóról. — Látod, galambom — hallatszott a gúnyolódó, hideg férfihang, igazi texasi módra elnyújtva — itt­hon vagyunk megint! — Itthon! — hangzott a válasz keserűen. — Szeret­ném tudni, Colter, tudja-e, mi az az otthon? Volt-e valaha igaza otthona? Mert a­kkor nem mondaná Jean remegő, forró teste egyszerre mozdulatlan lett és jegesen hideg. Ez a hang . . . Ellen Jorth hangja! Úgy érezte, megáll a szíve. A torka összeszo­rult. Éppen a Jorth-banda tanyáján van tehát! És vajon volt-e akármelyik Jorthnak, vagy Isbelnek a sorsa, akik elpusztultak a harcban,­­ volt-e ezeknek a sorsa olyan kegyetlen, mint az övé? Szenvedett-e így Queen, mikor napokig vonszolta összelőtt testét üldözője elől? ... Itt kell feküdnie, fegyvertelenül, tehetetlenül... Látnia kell majd talán Ellen Jorth életét, olyannak, amilyennek ő maga mondta gonosz gúnyolódással ... Az ellenség csapdájában van, mint sebesült patkány és várnia kell, míg ráakadnak . . . De vajon tud-e majd várni? Vajon meg tudja-e tartani a szavát, hogy ő lesz az utolsó életben maradó ember a Jorthok és Isbelek közül? Tud-e odafenn feküdni mozdulatlanul, némán, végignézi-e Ellen gya­lázatát, amig kése van és a karja, mozog?! . .. XIV. FEJEZET. A nyergek egymásután koppantak halkan a Lágy talajra s a szabadon engedett lovak elfutottak a fák közé. Jean hallotta, hogy a kunyhó ajtajához koppan valami halk zörgéssel. Kitekintett egy repedésen s meglátta a puska fénylő csövét. Kissé tovább húzó­dott, hogy jobban leláthasson. A küszöb elsötétült. Ellen Jorth ült le reá mély sóhajtással, levette sombreróját és letette maga mellé A nap rátűzött aranybarna hajára s fehér nyakán is aranyos folt látszott. Szürke zubbonya csupa sár és szakadás volt. — Mi most a terve, Colter? — kérdezte hirtelen. Volt a hangjában valami, amit Jean sohasem hallott. A rabló sarkantyúja megcsendült. — Itt maradunk — mondta nyugodtan. — Én nem akarok itt maradni — jelentette ki Ellen. — Rosszul érzem magam, ha arra gondolok, ho­gyan halt meg itt szegény Tad bácsi egyedül . . . Olyan, mintha kísértetek járnának itt. — Hiszen nem mondom, hogy nincs így ... de mi az ördögöt csinálhatunk? Hosszú csend lett. — Valami történt itt reggel óta — szólalt meg újra Colter. — Sem Springer, sem Somers, sem Anto­nio nem jöttek vissza . . . Igaz lelkedre, Ellen, nem hallottál útközben puskaropogást? —­ De igen, hallottam — mondta a leány sötéten. " — Melyik oldalról? — Azt hiszem, onnan, ahol az a nagy szürke szikla van a hegy tetején. — Én is úgy gondolom. És erről eszembe jutott valami. Somers tegnap megtalálta az erdőben Jean Isbel tanyáját és felásott egy friss sírt Jim Gordon feküdt benne, meg még egy ember, akit nem ismert. Somers is, meg én is úgy gondoljuk, hogy ez Queen keze munkája volt Megölte őket Vagy ő, vagy Jean Isbel sebesült meg aztán, mert Somers vérnyomokat látott. Ha Queen járt rosszul, akkor bizonyos, hogy­­Jean Isbel a sarkába szegődött, ha pedig Jean Isbelnek a vérét látta Somers, akkor Queen üldözi az ő nyomát. Azt hiszem, eddigre már vagy az egyik, vagy a másik beadta a kulcsot. Remélem, Isbel volt. Somers meg Springer nem tudták követni a nyomot, nem értenek úgy hozzá, mint a másik kettő. De mindennap itt lovagolnak köröskörül, hogy hátha találkoznának Queennel Mondjuk, hogy véletlenül lehellel akadtak össze! És ha véletlenül Isbel velük is elvégezte a számadást, akkor ő az utolsó Isbel és én vagyok az utolsó Jorth . . . Nem mintha nagyon szeretnék azzal az átkozott félvérrel találkozni. De éppen ezért mara­dok itt Ez Olyan jó búvóhely, amilyen nincs is az egész erdőben több. Van vizünk, el­őségünk . . . — Csak­ nem gondolja, hogy én . . . itt maradok... mi ketten . . . egyedül? Jean visszafojtotta lélekzetét erre a hangra. Úgy érezte, nem bírja ki, ha Ellen elfogadja Colter aján­latát. De érezte azt is, hogy nyomorult szive mélyén még volt valami ösztön, ami nem engedte volna meg­halni akkor sem. Szavakkal nem lehet megölni az embert ... És most ebben a rettenetes, várakozó csöndben tisztán érezte, hogy ha az agya, a szenve­délye hitt is Ellen Jorth önmagát meggyalázó beszéd­jének, a lelke nem hitt neki és nem hisz azóta sem! Ellen nem mondott többet. Napfényes feje mélyen le volt hajtva. A vállai m­egremegte­k kissé . . . — Mi baj, Ellen? — kérdezte Colter. — Mi baj? Az, hogy minden nyomorúság elért amit asszony csak elszenvedhet. — Ugyan, ugyan! — vigasztalta Colter. •— Így már csak nem kell ítészem­!. Nem mondom, éppen elég baj akadt mostanáig . . . Az apád sem volt valami jó ember . . . De úgy érzem, hogy nem tudom, mi történ­hetett mostanában, amiért úgy megváltoztál. Csak azt szeretném tudni, meddig lesz még ilyen rossz kedved. — Milyen rossz kedvem? — kérdezte a leány, fel­emelve a fejét. — Hogy olyan csökönyös vagy ... És nem en­gedsz a­ közeledbe . . . — Colter! — mondta haragosan a leány. — Mond­tam már, hogy hagyjon békén! — Mondtad, persze, hogy mondtad. De az csak afféle kényeskedés volt. Most pedig úgy nézel reám, mintha én öltem volna meg az apádat. Kezdem unni, hajtod-e? Ellen megvonta kissé a vállát, aztán felállt, fel­vette a puskáját s be akart menni a kunyhóba. — Behozzam a takaróidat? — Köszönöm. Jean látta, amint Ellen odatámasztja puskáját a sarokba és lassan megfordul. Különös változás volt az arcán. Szemében az üldözött asszonyok elkeseredett el­szántsága égett, a szája kissé kinyílt, az ujjai gör­csösen összeszorultak. De, amint Colter újra megje­lent, látszott rajta, hogy eltitkolja az érzéseit. Az arca újra nyugodt lett, a szeme kifürkészhetetlen. — Dobja be a csomagomat — szólt oda neki. — Nem kell, hogy bejöjjön. (Folytatjuk.) 9 ­jtthdjünk minden eshetőségre Központi Sajtóvt­selet Rt. Biztosítási Osztályé mint a Gazdák Biztosító Szövetkezete Országos Főképviselete Budapest, V., Honvéd­ utca 10.1. évn. n­agyon előnyös alkalmat nyújt előfizetőinknek és olvasóinknak tőkebiztosítási kötvényeknek részletfizetés mellett való megvásárlására. Pengőre, dollárra és svájci frankra szóló kötések Gyermekbiztosítás, családvédelem A tőke kifizetésre kerül a tartam lejártakor, de a biztosított elhalálozása esetén a köt­vényen megnevezett fél javára azonnal. Amennyiben érdekli a dolog, szíveskedjék alábbi szelvényt kivágni és pontosan kitöltve — minden kötelezettség nél­kül — hozzánk beküldeni. Ebben az esetben a legkedvezőbb ajánlattal fogunk szolgálni. Alábbi adatok alapján tőkebiztosítási ajánlatot kérek Név___________________________ ______ Foglalkozás____........___ Pontos cím_________________________________________ A biztosítandó pontos életkora* (év, hó, nap)________T­Biztosítandó összeg (pengő, dollár, svájci frank)........................­ ________ Lejárat (azon időpont, amikor a tőke kifizetendő lesz) _____. ______ A díjat éves, fél- vagy negyedéves, vagy havi részletekben kívánja fizetni?­­ — .... _ Gyermekbiztosításoknál nem a gyermek, hanem a szerződő szülő­­vagy gondoskodói életkora közlendő.”

Next