Uj Nemzedék, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
4 Uj Nemzedék Vasárnap, 1930 Juntasi. Málta belpolitikai válsága egyáltalán nem érinti az angololasz barátságot A máltai nacionalisták sem az angol uralom ellen harcolnak A nyelvkérdés és Strickland lord egyházpolitikája az ütközőpont — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, május Az olasz közvéleményt élénken foglalkoztatja a máltai probléma, amely a közelmúlt napokban, május tizennegyedikén az angol alsóházban is szóba került. A fasiszta rendszerrel nem rokonszenvező külföldi lapok úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a máltai kérdés súlyos konfliktussá éleződhetnék ki Olaszország és Anglia között s éppen ezért, úgy véljük, nem végzünk felesleges munkát, ha röviden rámutatunk a probléma lényegére. A Málta szigetén dúló belső harcban a nyelvkérdésnek és az egyházpolitikának van szerepe. A sziget népnyelve, amelyet angol források szerint 230 ezer, olasz adatok szerint 325 ezer ember beszél, az arab és az olasz nyelv keveréke, amelyben az olasz dominál. Az angol szakértők is elismerik, hogy a máltai nyelvnek csaknem mindent elvont fogalma az olaszból származik. Guido Puccio olasz nyelvész 1928-ban megjelent munkájában kimutatja, hogy a máltai népnyelv körülbelül tízezer szót tartalmaz s ebből nyolcezer az olasz eredetű. Már most, ha ez a lelkes fasiszta ebben a számításban esetleg befolyást is engedett hazafias érzésének, kétségtelen, hogy a máltai nyelvet az olasz nyelv valamelyes dialektusának lehet felfogni, hiszen a délolaszok, különösen a szicíliaiak minden nehézség nélkül társalognak a máltaiakkal. Igen fontos körülmény ezenkívül, hogy Málta hivatalos nyelve az angol uralom alatt is hosszú ideig olasz volt. Az angol nyelv csak 1838 után kezdett bevonulni az iskolákba és a közigazgatásba. Az az önkormányzati alkotmámy, amelyet Anglia 1921-ben adott Málta szigetének, három nyelvet ismer el olyannak, amelyet a máltai parlamentben használni lehet és pedig az angolt, az olaszt és a máltait. Az alkotmány általában egyenlő jogúnak jelenti ki az angol és az olasz nyelvet, csak a hatóságoknak az anyaországgal való érintkezéséből zárja ki az olaszt. Kötelezővé teszi azonban az alkotmány az iskolákban az angol nyelv tanítását. A nyelvkérdés nem is vált volna problémává, ha Strickland lord, Málta jelenlegi miniszterelnöke harcot nem indít az angol nyelv hegemóniájáért. Bár az alkotmány, mint említettük, a szigeten teljesen egyenlő jogúvá tette az angol és az olasz nyelvet, Strickland lord 1927-ben törvényjavaslattal lépett elő, amely a bíróságok előtt és a közjegyzői aktusokban megszüntette volna az olasz nyelv eddigi helyzetét. Ezzel a törvényjavaslattal kezdődött meg a belső harc Máltában és Strickland lord ellen ekkor lépett fel nyíltan a máltai nacionalisták vezére, Enrico Mizzi. Bár az olasz sajtó leplezetlen rokonszenvvel kiséri a málta nacionalisták küzdelmét és gyakran a legélesebb hangon fordul Strickland lord ellen, angol-olasz konfliktustól emiatt egyáltalán nem kell tartani. Az olasz kormány ugyanis sohasem tekintette sem hivatalos megnyilatkozásaiban, sem félhivatalos lapjában , a máltai problémát Olaszország külpolitikai ügyének, hanem mindössze kulturális kérdésnek minősítette, amely Olaszországot az irredentizmus legtávolibb gondolata nélkül érdekli. Az olasz külpolitikának mindenkor sarkalatos pontja volt a barátság Angliával és a római külügyminisztérium kínosan vigyáz arra, nehogy Málta állami hovatartozandóságának felvetésével a máltaiakkal való kulturális együttérzést Londonnal szemben ellenségeskedéssé változtassa. A máltai szigetek, Gozzo és La Valetta, nem érnek annyit, hogy emiatt Olaszország kockáztassa az angol barátságot. Ezenkívül Rómában igen jól tudják, hogy nemcsak a Strickland által vezetett autonómisták, hanem a Mizzi-féle nacionalisták többsége is teljesen meg van elégedve az angol szuverenitással. A nacionalisták harca nem Anglia ellen irányul, amely gazdaságilag javára válik a máltaiaknak, hanem Strickland lord személye és egyre érthetetlenebb rendelkezései ellen. A nyelvi harcot csak súlyosbítja Strickland lord egyházpolitikája, amely sérelmes a katolikusokra. Az olasz sajtó már gyakran szóvátette, hogy Strickland lord pénzzel és politikai támogatással előmozdítja Máltában a protestantizmus terjedését. Anglikán püspököket hív Haltába, akik azután vallási témákról előadásokat tartanak. A legutóbb arról kezdett tárgyalást, hogy egy angol protestáns lovagrend letelepedjék Máltában. A római Tribuna a legutóbb szóvátette, hogy Strickland lord kormányzása óta egyre nagyobb befolyásra tesz szert Máltában a protestantizmus. Hogy ez mennyiben igaz, azt csak a helyszínen lehetne megállapítani. Kétségtelennek látszik azonban, hogy Strickland lord és párthívei meglazították a máltaiak hagyományos vallásos érzületét és a kriticizmus és szabad felfogás olyan szellemétterjesztették el, amely a máltai érseket súlyos gondokkal tölti el. Tisztán a lelkek üdvéért való aggódás és semmiesetre sem politikai motívumok késztették a legutóbb Cairuana érseket és Gonzi gozzói püspököt arra, hogy megtiltsák a katolikusoknak a Strickland lord pártjára való szavazást. Az autonomista párt egyébként olyan súlyos sértéseket követett el Máltában a katolikus egyház ellen, hogy maga a Szent Szék is kénytelen volt interveniálni az angol kormánynál. Természetes, hogy a Szent Széket sem politikai okok vezették ebben. Szó sem lehet arról, mintha a római kúria bármilyen módon a máltai angol szuverenitás ellen foglalna állást, vagy a legkisebb mértékben is előmozdítaná azokat az aspirációkat, amelyeket szórványosan felelőtlen olasz publicisták a szigetcsoporttal szemben táplálnak. e. o. Ludwigshafent is kiürítették a franciák. Képünk a nagy Rajna-hidat ábrázolja Ludwigshafen és Mannheim között. Planétás gyerekek, „önkéntes“ cipőpucoló lurkók és másfajta koldulók csapatosan molesztálják az utcai járókelőket Bevonult a keleti baksis-rendszer a budapesti utcára—Szerződtetik a koldulásra a gyerekeket, kétes egzisztenciájú felnőttek — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Amióta a jobb idők beálltak és esténként a pesti embereik egy kis sétára indulnak, különös kellemetlenség zavarja meg ezt a kis szórakozást. Azokat az útvonalakat ugyanis, amelyeken ez az esti séta lebonyolódik, — főleg az Andrássy-utat és a Duna-korzót — esténként különös csapatok lepik el. Kopottruhás, rongyos asszonyok és férfiak helyezkednek el szinte tizenöt-húsz lépés távolságra az egész útvonalon, mindegyikük legalább kéthárom maszatos, piszkos, mezítlábas gyerekkel. A gyerekek fehéregeret, kis tengerimalacot, vagy planétákat szorongatnak a kezükben. A legtöbb azonban piszkos cipőpucolórongyot szorongat a markában. Amikor a sétaidő kezdődik, a szegénységnek és a nyomorúságnak ez a hada valósággal lecsap a sétálókra. A támadást a gyerekek intézik. Az asszony, vagy a férfi, akihez a gyerek tartozik, valamit a fülébe súg. Tök egyet rajta és a kis mezítlábas betanult, nyafogó, panaszos hangjával már ott is áll a kiszemelt sétáló mellett. — Pár fillért, kezét csókolom . . . A sétáló nem reagál a kérésre és tovább akar menni, még szomorúbb hangon folytatják a kétségkívül betanult, — hisz minden esetben ugyanazt a — mondokát. — Egy kis kenyérre valót kérek, két nap óta nem ettem. Az első, második, sőt harmadik támadásnál is még ad egy-egy kis alamizsnát a gyanútlan sétáló. Amikor azonban húsz lépésenként ismétlődik a koldulásnak ez az erőszakos, aláhúzott nyomorúsággal végrehajtott módja, megunja és nem ad alamizsnát, egész sereg kellemetlenségen kell végigmenni. Hihetetlen erőszakossággal csimpaszkodnak a ruhájába, futnak mellette, panaszkodnak, nyafognak. Ha valamelyik gyerek megunja a hiábavalónak látszó könyörgést és visszamegy — eredmény nélkül — a fal mellett leső férfihez, vagy nőhöz, az dühösen végigvág egyet rajta és visszakergeti. A gyerek most már az ütéstől sírva, fut újból a sétálók után, aki most már a könnyektől megindulva és hogy a további molesztálástól szabaduljon, végül odavet egy pár fillért. Az önkéntes cipőpucoló. De még ezzel sem nyeri vissza a nyugalmát. Újabb öt lépés múlva egyszer csak azt érzi, hogy valaki átkarolja a lábát és a cipőjén babrál. Egy kis maszatos gyerek törli buzgón a port a cipőjéről. És a következő pillanatban már feléje nyúl a maszatos kéz: — Egy kis kenyérre valót kezét csókolom... Az utóbbi időben a koldulásnak ez az erőszakos rendszeresített és szinte utonállásszerű módja annyira elfajult, hogy az említett két útvonalon esténként legalább tíz-tizenkét sétáló rendőri védelméhez fordul a felnőttek által uszított gyerekhad ellen. A rendőr közbelépésére hirtelen eltűnnek a gyerekek is s a hozzájuk tartozó felnőttek is, de alig áll odébb a rendőr, ismét előbújnak a mellékutcákból és újra kezdődik az egész. Néhány ilyen erőszakos kolduló csoportot előállították a rendőrök a főkapitányságra. Itt az igazoltatás és a kihallgatás során kiderült, hogy a felnőtt — férfi vagy nő — és a vele levő gyerekek nem szülő és gyermekei, hanem egyenesen a koldulásra szerve dssiecskós ággal. Áras, résStufor, ácssfeelélest síőrítiSoloM naafracascai gróf Zichy olcsón szállít rCuHurtnUafftu Jenő utca 16 Hók-üzlet, Ollől-út 9. szám. zettt ad hoc társaság. Az asszony vagy férfi, — a koldulósétára“ legrongyosabb ruháját veszi fel, hogy minél nagyobb szánalmat keltsen, — a gyerekeket vagy kölcsön kéri, vagy „szerződteti“. Harminc-ötven fillért kapnak egy estére a gyerekek megbízóiktól Ha kölcsönkéri, akkor a gyerek szüleinek fizet esetenként harminc-ötven fillért, ha pedig „szerződteti“, akkor közvetlenül a gyerekkel alkuszik meg a „honorárium“ dolgában. A kölcsönkért, vagy szerződtetett gyereket a „főnök“ kitanítja. A legrongyosabb ruháját kell neki is felvenni, a cipőt és harisnyát otthon hagynia, ruhát, kezét alaposan bepiszkítania és a nyafogó, panaszos mondókét betanulnia, így mennek azután ki a kiszemelt útvonalra. „Munka“ közben — bár ez nincs bent a „szerződésben“, s ha nehezen megy a dolog, még egy pár pofont, csípést és ütleget is kap a szerencsétlen gyerek, hogy jobban sírjon és így „meghatóbb“ legyen. A rendőrség lecsap a Koldus-invázióra A rendőrség a tetten ért és előállított kolduló csoportok ellen megindították az eljárást. Elhatározta azt is a rendőrség, hogy több este végig fogják razziázni azoket a séta utakat, amelyeket ezek a szervezett, erőszakos kolduló társaságok leginkább lepnek, így elsősorban az Andrássy-utat s a Dunakoraőt. A tettenért csoportok ell a — főleg a felnőttek ellen — a legszigorúb eljárást fogja megindítani a rendőrség, hogy véget vessen ennek a szervezett koldus-ivíziónak. Mi lehet a vasárnapi Káposztásmegyeri lóverseny eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától — Az első futamban bár Potya és Bicske az esélyesebbek, nem tartjuk lehetetlennek, hogy Niki fog győzni. A második futamba a múltkor figyelemre méltóan futott lucky strike a tipünk Missy és Tarantel élőt . A harmadik futamot Prawovnak kellene megnyernie Patrona ellen. A Hadseregi síversenyben nagy súlya ellenére is Baksisnak van esélye. Ellenfelei Pourrire és Sóska. Az ötödik futamban ismét találkozunk a meglepetések istállójának lovával. Emeletes tót-1 . A múltkor rosszul jött el a géptől, remjük, hogy most jól jön el és nyer. Reális esélye van Tápiónak, amelyiknek talán inkább megfelel a könnyű megyeri pályán az 1600, mint a múltkori 1000 méter. A meglepetés okának tartjuk Délibábot. A kétévesek versenyében illuzórius a tipelés, e fogadások fogják megmutatni az esélyeket. Lehet, hogy a győztes, vagy a Przybyla istállóból, vag a Kaposi istállóból fog kikerülni. Ha Vatest Cseszkovics lovagolja, azzal számolni kell. Az utolsó futamban Porto a tipünk a múltkor erősen fogadott Madár, Tciász Kins és Basaharcz előtt Tipjeink a következők: I. Niké—Potya—Bicskás I. Luczky strike—Missy—Tarantel III. Pravda— Patrona IV. Baksis—Pour rire—Sóska V. Emeletes tót—Tapio—Délibáb VI. Przybyla id. —Kaposi id.—Cseszkovalov. VIL Porto—Madár—Talált Kincs lkai is Titánn) gyfógyit, erősít, hizlal. A legjobb tápszer gyermekeknek és felnőtteknél fa Szétküld) W® ( Budapest, 1., AtUla-u. 2.S09JÍi£aH Tlefon: 42-79. uosziB&Erw&u tegzek atác- és viriszmézegjfjj Mi lehet a mai ügetőverseny eredménye - Az Uj Nemzedék tudósítójától -I. Orgia—Drákó IL Ebadia—Kacsintó IIL Marké—Matyóka IV. Conrad—Ingeborg V. (Conrad)—Kovacsevics-ist.—Jutarm VI. Cserkész—Kacsintás VII. Dunás—Comtesse Pro Patria—Mega