Uj Nemzedék, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

4 Uj Nemzedék Vasárnap, 1930 Juntas­i. Málta belpolitikai válsága egyáltalán nem érinti az angol­olasz barátságot A máltai nacionalisták sem az angol uralom ellen harcolnak A nyelvkérdés és Strickland lord egyházpolitikája az ütközőpont — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, május Az olasz közvéleményt élénken foglal­koztatja a máltai probléma, amely a közelmúlt napokban, május tizennegyedi­kén az angol alsóházban is szóba került. A fasiszta rendszerrel nem­ rokonszen­vező külföldi lapok úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a máltai kérdés súlyos konfliktussá éleződhetnék ki Olaszország és Anglia között s éppen ezért, úgy vél­jük, nem végzünk felesleges munkát, ha röviden rámutatunk a probléma lénye­gére. A Málta szigetén dúló belső harcban a nyelvkérdésnek és az egyházpolitikának van szerepe. A sziget népnyelve, amelyet angol források szerint 230 ezer, olasz ada­tok szerint 325 ezer ember beszél, az arab és az olasz nyelv keveréke, amelyben az olasz dominál. Az angol szakértők is elismerik, hogy a máltai nyelvnek csaknem mindent elvont fogalma az olaszból származik. Guido Puccio olasz nyelvész 1928-ban megjelent munkájában kimutatja, hogy a máltai népnyelv körülbelül tízezer szót tartal­maz s ebből nyolcezer az olasz eredetű. Már most, ha ez a lelkes fasiszta ebben a számításban esetleg befolyást is engedett hazafias érzésének, kétségtelen, hogy a máltai nyelvet az olasz nyelv valamelyes dialektusának lehet felfogni, hiszen a délolaszok, különösen a szicíliaiak min­den nehézség nélkül társalognak a mál­taiakkal. Igen fontos körülmény ezen­kívül, hogy Málta hivatalos nyelve az angol ura­lom alatt is hosszú ideig olasz volt. Az angol nyelv csak 1838 után kezdett bevonulni az iskolákba és a közigazga­tásba. Az az önkormányzati alkotmámy, amelyet Anglia 1921-ben adott Málta szi­getének, három nyelvet ismer el olyan­nak, amelyet a máltai parlamentben használni lehet és pedig az angolt, az olaszt és a máltait. Az alkotmány általá­ban egyenlő jogúnak jelenti ki az angol és az olasz nyelvet, csak a hatóságoknak az anyaországgal való érintkezéséből zárja ki az olaszt. Kötelezővé teszi azon­ban az alkotmány az iskolákban az angol nyelv tanítását. A nyelvkérdés nem is vált volna problémává, ha Strickland lord, Málta jelenlegi miniszterelnöke harcot nem indít az angol nyelv hegemóniájáért. Bár az alkotmány, mint említettük, a szigeten teljesen egyenlő jogúvá tette az angol és az olasz nyelvet, Strickland lord 1927-ben törvényjavaslattal lépett elő, amely a bíróságok előtt és a köz­jegyzői aktusokban megszüntette volna az olasz nyelv eddigi helyzetét. Ezzel a törvényjavaslattal kezdődött meg a belső harc Máltában és Strickland lord ellen ekkor lépett fel nyíltan a máltai nacio­nalisták vezére, Enrico Mizzi. Bár az olasz sajtó leplezetlen rokon­­szenvvel kiséri a málta nacionalisták küzdelmét és gyakran a legélesebb han­gon fordul Strickland lord ellen, angol-olasz konfliktustól emiatt egy­általán nem kell tartani. Az olasz kormány ugyanis sohasem tekintette sem hivatalos megnyilatkozá­saiban, sem félhivatalos lapjában , a máltai problémát Olaszország külpoliti­kai ügyének, hanem mindössze kulturá­lis kérdésnek minősítette, amely Olasz­országot az irredentizmus legtávolibb gondolata nélkül érdekli. Az olasz kül­politikának mindenkor sarkalatos pontja volt a barátság Angliával és a római külügyminisztérium kínosan vigyáz arra, nehogy Málta állami hovatartozandósá­­gának felvetésével a máltaiakkal való kulturális együttérzést Londonnal szem­ben ellenségeskedéssé változtassa. A mál­tai szigetek, Gozzo és La Valetta, nem érnek annyit, hogy emiatt Olaszország kockáztassa az angol barátságot. Ezen­kívül Rómában igen jól tudják, hogy nemcsak a Strickland által vezetett autonómisták, hanem a Mizzi-féle nacionalisták többsége is teljesen meg van elégedve az an­gol szuverenitással. A nacionalisták harca nem Anglia el­len irányul, amely gazdaságilag javára válik a máltaiaknak, hanem Strickland lord személye és egyre érthetetlenebb rendelkezései ellen. A nyelvi harcot csak súlyosbítja Strickland lord egyházpolitikája, amely sérelmes a katolikusokra. Az olasz sajtó már gyakran szóvátette,­­ hogy Strick­land lord pénzzel és politikai támogatás­sal előmozdítja Máltában a protestantiz­mus terjedését. Anglikán püspököket hív Haltába, akik­­ azután vallási témákról előadásokat tartanak. A legutóbb arról kezdett tárgyalást, hogy egy angol pro­testáns lovagrend letelepedjék Máltában. A római Tribuna a legutóbb szóvátette, hogy Strickland lord kormányzása óta egyre nagyobb befolyásra tesz szert Máltában a protestantizmus. Hogy ez mennyiben igaz, azt csak a helyszínen lehetne meg­ál­lapí­tani. Két­ségtelennek látszik azonban, hogy Strick­land lord és párthívei meglazították a máltaiak hagyományos vallásos érzületét és a kriticizmus és szabad felfogás olyan szellemét­­terjesztették el, amely a mál­tai érseket súlyos gondokkal tölti el. Tisztán a lelkek üdvéért való aggódás és semmiesetre sem politikai motívumok késztették a legutóbb Cairuana érseket és Gonzi gozzói püspököt arra, hogy megtiltsák a katolikusoknak a Strick­land lord pártjára való szavazást. Az autonomista párt egyébként olyan súlyos sértéseket követett el Máltában a katolikus egyház ellen, hogy maga a Szent Szék is kénytelen volt interve­niálni az angol kormánynál. Természe­tes, hogy a Szent Széket sem politikai okok vezették ebben. Szó sem lehet arról, mintha a római kúria bármilyen módon a máltai angol szuverenitás ellen fog­lalna állást, vagy a legkisebb mértékben is előmozdítaná azokat az aspirációkat, amelyeket szórványosan felelőtlen olasz publicisták a szigetcsoporttal szemben táplálnak. e. o. Ludwigshafent is kiürítették a franciák. Képünk a nagy Rajna-hidat ábrázolja Ludwigshafen és Mannheim között. Planétás gyerekek, „önkéntes“ cipőpucoló lurkók és másfajta koldulók csapatosan molesztálják az utcai járókelőket Bevonult a keleti baksis-rendszer a budapesti utcára—Szerződ­tetik a koldulásra a gyerekeket, kétes egzisztenciájú felnőttek — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A­mióta a jobb idők beállta­k és esténként a pesti embereik egy kis sétára indulnak, külö­nös kellemetlenség zavarja meg ezt a kis szó­rakozást. Azokat az útvonalakat ugyanis, amelyeken ez az esti séta lebonyolódik, — fő­leg az Andrássy-utat és a Duna-korzót — es­ténként különös csapatok lepik el. Kopottru­­hás, rongyos asszonyok és férfiak helyezked­nek el szinte tizenöt-húsz lépés távolságra az egész útvonalon, mindegyikük legalább két­­három maszatos, piszkos, mezítlábas gyerek­kel. A gyerekek fehéregeret, kis tengerimala­cot, vagy planétákat szorongatnak a kezük­ben. A legtöbb azonban piszkos cipőpucoló­­rongyot szorongat a markában. Amikor a sétaidő kezdődik, a szegénység­nek és a nyomorúságnak ez a hada valósággal lecsap a sétálókra. A támadást a gyerekek intézik. Az asszony, vagy a férfi, akihez a gyerek tartozik, valamit a fülébe súg. Tök egyet rajta és a kis mezítlábas betanult, nyafogó, panaszos hangjával már ott is áll a kiszemelt sétáló mellett. — Pár fillért, kezét csókolom . . . A sétáló nem reagál a kérésre és tovább akar menni, még szomorúbb hangon folytat­ják a kétségkívül betanult, — hisz minden esetben ugyanazt a — mondokát. — Egy kis kenyérre valót kérek, két nap óta nem ettem. Az első, második, sőt harmadik támadásnál is még ad egy-egy kis alamizsnát a gyanút­lan sétáló. Amikor azonban húsz lépésenként ismétlődik a koldulásnak ez az erőszakos, alá­húzott nyomorúsággal végrehajtott módja, megunja és nem ad alamizsnát, egész sereg kellemetlenségen kell végigmenni. Hihetetlen erőszakossággal csimpaszkodnak a ruhájába, futnak mellette, panaszkodnak, nyafognak. Ha valamelyik gyerek megunja a hiábavaló­nak látszó könyörgést és visszamegy — ered­mény nélkül — a fal mellett leső férfihez, vagy nőhöz, az dühösen végigvág egyet rajta és visszakergeti. A gyerek most már az ütés­től sírva, fut újból a sétálók után, aki most már a könnyektől megindulva és hogy a to­vábbi molesztálástól szabaduljon, végül oda­vet egy pár fillért. Az önkéntes cipőpucoló. De még ezzel sem nyeri vissza a nyugal­mát. Újabb öt lépés múlva egyszer csak azt érzi, hogy valaki átkarolja a lábát és a ci­pőjén babrál. Egy kis maszatos gyerek törli buzgón a port a cipőjéről. És a következő pil­lanatban már feléje nyúl a maszatos kéz: — Egy kis kenyérre valót kezét csókolom... Az utóbbi időben a koldulásnak ez az erő­szakos rendszeresített és szinte utonállásszerű­ módja annyira elfajult, hogy az említett két útvonalon esténként legalább tíz-tizenkét sé­táló rendőri védelméhez fordul a felnőttek ál­tal uszított gyerekhad ellen. A rendőr közbe­lépésére hirtelen eltűnnek a gyerekek is s a hozzájuk tartozó felnőttek is, de alig áll odébb a rendőr, ismét előbújnak a mellékut­cákból és újra kezdődik az egész. Néhány ilyen erőszakos kolduló csoportot előállították a rendőrök a főkapitányságra. Itt az igazo­ltatás és a kihallgatás során ki­derült, hogy a felnőtt — férfi vagy nő — és a vele levő gyerekek nem szülő és gyerme­kei, hanem egyenesen a koldulásra szerve­ dssiecs­kós ággal. Áras­, résStufor, ácssfeelélest síőrítiSoloM naafracascai gróf Zichy olcsón szállít rCuHurtnU­afftu Jenő­ utca 16 Hók-üzlet, Ollől-út 9. szám. zettt ad hoc társaság. Az asszony vagy férfi, — a kolduló­­sétára“ legrongyosabb ruháját veszi fel, hogy minél nagyobb szána­lmat kelt­sen, — a gyerekeket vagy kölcsön kéri, vagy „szerződteti“. Harminc-ötven fillért kapnak egy estére a gyerekek meg­­bízóiktól Ha kölcsönkéri, akkor a gyerek szüleinek­ fizet esetenként harminc-ötven fillért, ha pedig „szerződteti“, akkor közvetlenül a gyerekkel alkuszik meg a „honorárium“ dol­gában. A kölcsönkért, vagy szerződtetett gyereket a „főnök“ kitanítja. A legrongyo­sabb ruháját kell neki is felvenni, a cipőt és harisnyát otthon hagynia, ruhát, kezét alaposan bepiszkítania és a nyafogó, panaszos mondókét betanulnia, így mennek azután ki a kiszemelt útvonalra. „Munka“ közben —­ bár ez nincs bent a „szerződésben“, s ha ne­hezen megy a dolog, még egy pár pofont, csípést és ütleget is kap a szerencsétlen gyerek, hogy jobban sírjon és így „megha­­tóbb“ legyen. A rendőrség lecsap a Koldus-invázióra A rendőrség a tetten ért és előállított kol­­duló csoportok ellen megindították az eljá­rást. Elhatározta azt is a rendőrség, hogy több este végig fogják razziázni azok­et a séta­ utakat, amelyeket ezek a szervezett, erő­szakos kolduló társaságok leginkább l­ep­nek, így elsősorban az Andrássy-utat s a Dunakoraőt. A tettenért csoportok ell a — főleg a felnőttek ellen — a legszigorúb­­ el­járást fogja megindítani a rendőrség, hogy véget vesse­n ennek a szervezett koldus-­iví­ziónak. Mi lehet a vasárnap­i Káposztásmegyeri lóv­er­­seny eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától — Az első futamban bár Potya és Bicsk­e az esélyesebbek, nem tartjuk lehetetlennek, hogy Niki fog győzni. A második futamba a múltkor figyelemre méltóan futott l­ucky strike a tipünk Missy és Tarantel élőt . A harmadik futamot Prawovnak kellene meg­­nyernie Patrona ellen. A Hadseregi sí­­ver­senyben nagy súlya ellenére is Baksisna­k van esélye. Ellenfelei Pour­rire és Sóska. Az ötö­dik futamban ismét találkozunk a megle­peté­­sek istállójának lovával. Emeletes tót-1 . A múltkor rosszul jött el a géptől, rem­­jük, hogy most jól jön el és nyer. Reális e­sélye van Tápiónak, amelyiknek talán inkább meg­felel a könnyű megyeri pályán az 1600, mint a múltkori 1000 méter. A meglepetés oká­­nak tartjuk Délibábot. A kétévesek v­erse­­nyében illuzórius a tipelés, e fogadások fog­ják megmutatni az esélyeket. Lehet, ho­gy a győztes, vagy a Przybyla istállóból, va­g a Kaposi istállóból fog kikerülni. Ha V­atest Cseszkovics lovagolja, azzal számolni kell. Az utolsó futamban Porto a tipünk a múlt­kor erősen fogadott Madár, Tciász Kin­s és Basaharcz előtt Tipjeink a következők: I. Niké—Potya—Bicskás I. Luczky strike—Missy—Tarantel III. Pravda— Patrona IV. Baksis—Pour rire—Sóska V. Emeletes tót—Tapio—Délibáb VI. Przybyla id. —Kaposi id.—Cseszkova­­­lov. VIL Porto—Madár—Talált Kincs lkai­ is Titán­n­) gyfógyit, erősít, hizlal. A legjobb tápszer gyermekeknek és felnőtteknél fa Szétküld) W® ( Budapest, 1., AtUla-u. 2.­­S09JÍi£aH T­lefon: 42-79. uos­ziB&Erw&u tegzek atác- és viriszméze­­gjfjj Mi lehet a mai ügetőverseny eredmén­ye - Az Uj Nemzedék tudósítójától -I. Orgia—Drákó IL Ebadia—Kacsintó IIL Marké—Matyóka IV. Conrad—Ingeborg V. (Conrad)—Kovacsevics-ist.—Juta­rm VI. Cserkész—Kacsintás VII. Dunás—Comtesse Pro Patria—Me­ga

Next