Uj Nemzedék, 1930. július (12. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

K14fIV#|{«{ i|| |gy 3 P*ng6 30 fill­ér, •n«U*n 9 pea«6 CO OIUb. Egyes agám b­e helyben, vidéken és pályaudvaron 10 fll­lér. — Hirdetések mii. Haéteres díjszabás szerint, été ■ I Xi - ’ W i93ojun- 3°- *j ■ • J'^v/ ® n MM «■ /BM ■■ ..J__~ 'IHÉ JMTM SrnrlnustAadg «a kladihl» I SagEj * IPS ftl|/' M *«U1, V. H.nvéd-n. 10. era Kmm — — _______ Mp® Mtv BH . - t.l. a»* 117.47, a»i i 50-0*. sgggf igaF»§B& JMwlMWUL BBelawr'' nm..4íki».t.uk, wwJBy gflllPfíik .... « f M Ullwli <HftP HMM IMIM ilirtl i IMIIÉI ÉBP11 ^iPlill '^IIP MIÉI Sm * u,uvMmm, tu.n.* |||ypi jUS^k*. Wtf«JikáW^|B I^T * Qy.r.lrOk. ♦ xii. évfolyam 146• (3178.­ szám + Kedd Budapest, 1930 Julius 1. Három-négy fokkal enyhén csak a kánikula Magyarországon * ♦ Törvénysértés miatt megsemmisítették nyolc újpesti városatya mandátumát Ma délután már nincs francia katona a Rajnavidéken Kartel és munka­nélküliség Az építőipar tele vám panasszal. Most, amikor az építkezési időszak delelőpont­ján állunk, még félannyi építkezés sem folyik, mint amennyi a múlt évben foglalkoztatta az építkezé­seknél munkát találó iparágakat. Az építkezésnek ez a megcsappanása ter­mészetszerűen maga után vonta, hogy a téglafogyasztás is erősen visszaesett. Az építőanyagkereskedők megállapítot­ták, hogy az idén körülbelül negyven százalékkal kevesebb téglát használnak fel az építkezéseknél, mint a múlt esz­tendőben. Míg a múlt évben körülbelül százhúszmillió téglát adott el a tégla­­kartel, s az idén a fogyasztást még nyolcvanmillió darabra sem becsülik. A forgalomnak ebből a nagy vissza­eséséből joggal lehetne következtetni arra, hogy a téglagyárak mindent el­követnek az építkezés elősegítésére és a tégla árának leszállításával igye­keznek a fogyasztást emelni. Ehelyett azonban azt kell látni, hogy a kartelbe tömörült gyárak éppen az ellenkező üz­leti politikát folytatják. A múlt évben a két legnagyobb téglagyár versengése miatt a kartel inogni kezdett. A kar­­telszerződés lejáróban volt és az új megállapodás elé nagy akadályok tor­nyosultak. Megkezdődött a titkos ver­seny, amely abban nyilvánult meg, hogy a kartelhez tartozó gyárak is olyan áron szállították a téglát az épít­kezésekhez, amilyen áron a kartelszer­­ződés értelmében a gyárban kellett volna a téglát átadni, vagyis a fuvart már nem számították fel. A két legna­gyobb gyár versengése azonban nem tartott soká. Mindenféle közbelépés tör­tént, amelyek létrehozták a kibékülést és az eddiginél sokkal nagyobb kere­tekben kezdték meg az új kartel meg­alapítására vonatkozó tárgyalást. Be­vonták a budapestkörnyéki gyárakat és a budapesti nagy gyárak vidéki ér­dekeltségeit, s amikor az idén, az év elején az ideiglenes állapot többszörös meghosszabbítása után újra öt évre megkötötték a kertelt, ez már úgy­szólván az egész országra kiterjedt. A kartel megkötésének első következ­ménye az volt, hogy a gyárak megszün­tették a titokban adott fuvarkedvez­­m­ényt és a budapesti építkezésekhez szállított tégla ára ismét ötvenhat pengő lett ezer darabonként, a mint­egy három pengős fuvardíj hozzászá­­mításával. Akkor még az volt a re­ménység, hogy a pénzpiacon beállott nagy javulás új lendületet fog adni az építkezésnek. Abban bíztak a tégla­gyárak, hogy a múlt esztendőben kö­rülbelül százhúszmillió téglára emel­kedő fogyasztás ismét el fogja érni az előző két esztendő nívóját, amikor száznegyven millió darabnál is na­gyobb volt az évi fogyasztás. Abban bíztak, hogy a meginduló építkezési konjunktúrát újabb áremelésre hasz­nálhatják fel, úgy, amint 1927-ben egy­szerre húsz százalékos áremelést tud­tak végrehajtani. Ez a reménység nem vált be, mert a hosszú lejárta olcsó kölcsön még ma sem áll az építkezés rendelkezésére, de azért a kartel azon mesterkedik, hogy kisebb fogyasztás mellett is biztosítsa magának a nagy nyereséget. (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Semmiféle drágaság­­hullámtól nem kell tartani a boletta miatt — mondja a pénzügyminiszter Kinyomtatott bolettákkal, plakátokkal, tájékoztató renedelterekbel várja a pénzügyminisztérium a javaslat tárgyalását — Három nyolcórás illésre számítanak További jelentős mezőgazdasági reformtervek­ről van szó a minisztertanácsokon . Az Új Nemzedék tudósítójától­­ , A gabona értékesítésének előmozdítá­sáról szóló javaslat módosított formá­jában kedden kerül a képviselőház elé. Előreláthatóan nyolcórás ülésen tár­gyalja a Ház a javaslatot, úgy tehát va­lószínű, hogy három nap alatt vége lesz a kaletta­­vitának, annál inkább, mert a több mint száz tagú egyesített bizottság már minden szempontból megtárgyalta a kérdést, jobb és célravezetőbb megoldást pedig a mai helyzetben senki sem tudott fel­vetni. Nincs sok értelme a parlamenti tárgyalás elhúzásának, mert a jobboldal is tisztában van a baletta-rendszer eset­leges hátrányaival, a baloldal pedig a kritikán túlmenően nem tud semmi olyan megoldást hozni, amely kive­­zetné a mezőgazdaságot mai válságos­­ helyzetéből Elhangzottak az eddigi tárgyaláson olyan aggodalmak is, amelyekre csak az idő és a tapasztalat adhat hiteles vá­laszt, de amelyekkel a felelős tényezők­nek már most foglalkozniuk kell. Az Új Nemzedék munkatársának alkalma volt beszélni ezekről Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel, aki már hetek óta az önfeláldozásig menő türelemmel ma­gyaráz, tájékoztat, érvel és cáfol a baletta dolgában. Pedig az egész kérdés csupán azért került hozzá, mert a közgazdasági miniszter, Bod János, betegszabadságon volt akkor, amikor a probléma aktuálissá vált Itt tehát a pénzügyminiszternek a közgazdasági miniszter helyettesítésében kellett a cseppet sem könnyű feladatot vállalnia. Első kérdésünk arra irányult, lehetsé­gesnek tartja-e a pénzügyminiszter, hogy a taletta nyomában drágasági folyamat induljon meg. — Ez teljesen felesleges aggodalom válaszolta Wekerle Sándor. " Mi kö­rülbelül tisztában vagyunk a gabona áralakulásának a kérdésével a közel­jövőt illetően és ennek alapján kije­lenthetem, hogy a boletta-rendsz­er, a mezőgazdaság megsegítésének a javaslatban fog­lalt egyéb intézkedéseivel kapcso­latban nem lehet forrása ilyen több­ször emlegetett drágulási folyamat­nak.­­ Mi a javaslattal csak azt célozzuk, hogy a budapesti piacon az export pa­ritásnak megfelelő árat érjen el a ga­bona. Ha ezen a nívón felülemelked­nék a búza ára, csak akkor lennék haj­landó elismerni, hogy valamelyik tár­sadalmi osztály rovására megy a bo­­letta-rendszer. Mivel azonban mindenki teljesen nyugodt lehet afelől, hogy a búza ára nem emelkedik a normális nívó fölé, — efelől biztosítottuk ma­gunkat, — nem kell tartanunk drágulástól sem az élelmiszerek, sem egyéb cikkek piacán. — A gabonatőzsdén — mondottuk a miniszternek — olyan tendencia mutatko­zik, mintha meg akarnák játszani a három pengős balettát és ugyanannyival leszorítanák a gabonárakat. — A budapesti tőzsde jelentőségéről téves hit terjedt el a közönségben — válaszolta a pénzügyminiszter. — Európa gabonaszü­kséglete 120 millió métermázsa évenként, ebből Magyaror­szág körülbelül hétmillió métermázsár­ról gondoskodik. Bocsánatot kérek: hét­millió métermázsával sem a százhúsz­­milliós Európa árait, de még kevésbbé a világparitási árakat kialakítani, sőt befolyásolni sem lehet. — A gabonatőzsde semmiféle speku­lációval nem térhet ki a világparitás elől, legyen az magasabb, vagy alacsonyabb. Már most, ha Amerika és Kanada az ő hatalmas feleslegeit rázúdítja az európai piacra, akkor sem a budapesti gabona­tőzsde diktálja a búza árát. — Valóban, az amerikai termelés hi­hetetlen méretűvé vált. De ugyanak­kor, amikor már több búzát termelnek világszerte, mint amennyire szükség van, a háborús, kenyérjegyes idők ha­tásaképpen nagyon sokan leszoktak a kenyérfogyasztásról. Megemlítettük a pénzügyminiszter előtt, hogy Franciaországban négyszáz­­millió frank alaptőkével kereskedelmi társaságot alapított az állam, amely ti­zenöt főből álló vezetőség irányításával kizárólagos joggal intézi a gabona belső és külső forgalmát. Ez a bizottság min­den évben megállapítja a búza árát. — Ez gabonamonopólium — magya­rázta Wekerle pénzügyminiszter. — Ha valamely állam ilyen lépésre szán­ja el magát, annak feltétlenül radiká­lis lépésnek kell lenni, mert a félmeg­oldás kiszámíthatatlan terhet ró az ál­lamra és így fogyasztóra és termelőre egyformán. Magyarországon nem le- JRLi*» JLO miei*

Next