Uj Nemzedék, 1930. július (12. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
K14fIV#|{«{ i|| |gy 3 P*ng6 30 fillér, •n«U*n 9 pea«6 CO OIUb. Egyes agám be helyben, vidéken és pályaudvaron 10 flllér. — Hirdetések mii. Haéteres díjszabás szerint, été ■ I Xi - ’ W i93ojun- 3°- *j ■ • J'^v/ ® n MM «■ /BM ■■ ..J__~ 'IHÉ JMTM SrnrlnustAadg «a kladihl» I SagEj * IPS ftl|/' M *«U1, V. H.nvéd-n. 10. era Kmm — — _______ Mp® Mtv BH . - t.l. a»* 117.47, a»i i 50-0*. sgggf igaF»§B& JMwlMWUL BBelawr'' nm..4íki».t.uk, wwJBy gflllPfíik .... « f M Ullwli <HftP HMM IMIM ilirtl i IMIIÉI ÉBP11 ^iPlill '^IIP MIÉI Sm * u,uvMmm, tu.n.* |||ypi jUS^k*. Wtf«JikáW^|B I^T * Qy.r.lrOk. ♦ xii. évfolyam 146• (3178. szám + Kedd Budapest, 1930 Julius 1. Három-négy fokkal enyhén csak a kánikula Magyarországon * ♦ Törvénysértés miatt megsemmisítették nyolc újpesti városatya mandátumát Ma délután már nincs francia katona a Rajnavidéken Kartel és munkanélküliség Az építőipar tele vám panasszal. Most, amikor az építkezési időszak delelőpontján állunk, még félannyi építkezés sem folyik, mint amennyi a múlt évben foglalkoztatta az építkezéseknél munkát találó iparágakat. Az építkezésnek ez a megcsappanása természetszerűen maga után vonta, hogy a téglafogyasztás is erősen visszaesett. Az építőanyagkereskedők megállapították, hogy az idén körülbelül negyven százalékkal kevesebb téglát használnak fel az építkezéseknél, mint a múlt esztendőben. Míg a múlt évben körülbelül százhúszmillió téglát adott el a téglakartel, s az idén a fogyasztást még nyolcvanmillió darabra sem becsülik. A forgalomnak ebből a nagy visszaeséséből joggal lehetne következtetni arra, hogy a téglagyárak mindent elkövetnek az építkezés elősegítésére és a tégla árának leszállításával igyekeznek a fogyasztást emelni. Ehelyett azonban azt kell látni, hogy a kartelbe tömörült gyárak éppen az ellenkező üzleti politikát folytatják. A múlt évben a két legnagyobb téglagyár versengése miatt a kartel inogni kezdett. A kartelszerződés lejáróban volt és az új megállapodás elé nagy akadályok tornyosultak. Megkezdődött a titkos verseny, amely abban nyilvánult meg, hogy a kartelhez tartozó gyárak is olyan áron szállították a téglát az építkezésekhez, amilyen áron a kartelszerződés értelmében a gyárban kellett volna a téglát átadni, vagyis a fuvart már nem számították fel. A két legnagyobb gyár versengése azonban nem tartott soká. Mindenféle közbelépés történt, amelyek létrehozták a kibékülést és az eddiginél sokkal nagyobb keretekben kezdték meg az új kartel megalapítására vonatkozó tárgyalást. Bevonták a budapestkörnyéki gyárakat és a budapesti nagy gyárak vidéki érdekeltségeit, s amikor az idén, az év elején az ideiglenes állapot többszörös meghosszabbítása után újra öt évre megkötötték a kertelt, ez már úgyszólván az egész országra kiterjedt. A kartel megkötésének első következménye az volt, hogy a gyárak megszüntették a titokban adott fuvarkedvezményt és a budapesti építkezésekhez szállított tégla ára ismét ötvenhat pengő lett ezer darabonként, a mintegy három pengős fuvardíj hozzászámításával. Akkor még az volt a reménység, hogy a pénzpiacon beállott nagy javulás új lendületet fog adni az építkezésnek. Abban bíztak a téglagyárak, hogy a múlt esztendőben körülbelül százhúszmillió téglára emelkedő fogyasztás ismét el fogja érni az előző két esztendő nívóját, amikor száznegyven millió darabnál is nagyobb volt az évi fogyasztás. Abban bíztak, hogy a meginduló építkezési konjunktúrát újabb áremelésre használhatják fel, úgy, amint 1927-ben egyszerre húsz százalékos áremelést tudtak végrehajtani. Ez a reménység nem vált be, mert a hosszú lejárta olcsó kölcsön még ma sem áll az építkezés rendelkezésére, de azért a kartel azon mesterkedik, hogy kisebb fogyasztás mellett is biztosítsa magának a nagy nyereséget. (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Semmiféle drágasághullámtól nem kell tartani a boletta miatt — mondja a pénzügyminiszter Kinyomtatott bolettákkal, plakátokkal, tájékoztató renedelterekbel várja a pénzügyminisztérium a javaslat tárgyalását — Három nyolcórás illésre számítanak További jelentős mezőgazdasági reformtervekről van szó a minisztertanácsokon . Az Új Nemzedék tudósítójától , A gabona értékesítésének előmozdításáról szóló javaslat módosított formájában kedden kerül a képviselőház elé. Előreláthatóan nyolcórás ülésen tárgyalja a Ház a javaslatot, úgy tehát valószínű, hogy három nap alatt vége lesz a kalettavitának, annál inkább, mert a több mint száz tagú egyesített bizottság már minden szempontból megtárgyalta a kérdést, jobb és célravezetőbb megoldást pedig a mai helyzetben senki sem tudott felvetni. Nincs sok értelme a parlamenti tárgyalás elhúzásának, mert a jobboldal is tisztában van a baletta-rendszer esetleges hátrányaival, a baloldal pedig a kritikán túlmenően nem tud semmi olyan megoldást hozni, amely kivezetné a mezőgazdaságot mai válságos helyzetéből Elhangzottak az eddigi tárgyaláson olyan aggodalmak is, amelyekre csak az idő és a tapasztalat adhat hiteles választ, de amelyekkel a felelős tényezőknek már most foglalkozniuk kell. Az Új Nemzedék munkatársának alkalma volt beszélni ezekről Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel, aki már hetek óta az önfeláldozásig menő türelemmel magyaráz, tájékoztat, érvel és cáfol a baletta dolgában. Pedig az egész kérdés csupán azért került hozzá, mert a közgazdasági miniszter, Bod János, betegszabadságon volt akkor, amikor a probléma aktuálissá vált Itt tehát a pénzügyminiszternek a közgazdasági miniszter helyettesítésében kellett a cseppet sem könnyű feladatot vállalnia. Első kérdésünk arra irányult, lehetségesnek tartja-e a pénzügyminiszter, hogy a taletta nyomában drágasági folyamat induljon meg. — Ez teljesen felesleges aggodalom válaszolta Wekerle Sándor. " Mi körülbelül tisztában vagyunk a gabona áralakulásának a kérdésével a közeljövőt illetően és ennek alapján kijelenthetem, hogy a boletta-rendszer, a mezőgazdaság megsegítésének a javaslatban foglalt egyéb intézkedéseivel kapcsolatban nem lehet forrása ilyen többször emlegetett drágulási folyamatnak. Mi a javaslattal csak azt célozzuk, hogy a budapesti piacon az export paritásnak megfelelő árat érjen el a gabona. Ha ezen a nívón felülemelkednék a búza ára, csak akkor lennék hajlandó elismerni, hogy valamelyik társadalmi osztály rovására megy a boletta-rendszer. Mivel azonban mindenki teljesen nyugodt lehet afelől, hogy a búza ára nem emelkedik a normális nívó fölé, — efelől biztosítottuk magunkat, — nem kell tartanunk drágulástól sem az élelmiszerek, sem egyéb cikkek piacán. — A gabonatőzsdén — mondottuk a miniszternek — olyan tendencia mutatkozik, mintha meg akarnák játszani a három pengős balettát és ugyanannyival leszorítanák a gabonárakat. — A budapesti tőzsde jelentőségéről téves hit terjedt el a közönségben — válaszolta a pénzügyminiszter. — Európa gabonaszükséglete 120 millió métermázsa évenként, ebből Magyarország körülbelül hétmillió métermázsárról gondoskodik. Bocsánatot kérek: hétmillió métermázsával sem a százhúszmilliós Európa árait, de még kevésbbé a világparitási árakat kialakítani, sőt befolyásolni sem lehet. — A gabonatőzsde semmiféle spekulációval nem térhet ki a világparitás elől, legyen az magasabb, vagy alacsonyabb. Már most, ha Amerika és Kanada az ő hatalmas feleslegeit rázúdítja az európai piacra, akkor sem a budapesti gabonatőzsde diktálja a búza árát. — Valóban, az amerikai termelés hihetetlen méretűvé vált. De ugyanakkor, amikor már több búzát termelnek világszerte, mint amennyire szükség van, a háborús, kenyérjegyes idők hatásaképpen nagyon sokan leszoktak a kenyérfogyasztásról. Megemlítettük a pénzügyminiszter előtt, hogy Franciaországban négyszázmillió frank alaptőkével kereskedelmi társaságot alapított az állam, amely tizenöt főből álló vezetőség irányításával kizárólagos joggal intézi a gabona belső és külső forgalmát. Ez a bizottság minden évben megállapítja a búza árát. — Ez gabonamonopólium — magyarázta Wekerle pénzügyminiszter. — Ha valamely állam ilyen lépésre szánja el magát, annak feltétlenül radikális lépésnek kell lenni, mert a félmegoldás kiszámíthatatlan terhet ró az államra és így fogyasztóra és termelőre egyformán. Magyarországon nem le- JRLi*» JLO miei*