Uj Nemzedék, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

A spanyol király nem üdvözölte Albrecht királyi herceget A spanyol királyi követség felkért minket a következő sorok közlésére: A spanyol királyi követség a legkategori­­kusabban megcáfolja azokat a lapokban megjelent alaptalan közleményeket, ame­lyek szerint Alfonz spanyol király üd­vözlő táviratot intézett volna Albrecht királyi herceghez házasságkötése alkal­­mából s felajánlotta volna támogatását annak megkönnyitésére. Mind a svét állí­tás teljesen hamis. . . . Boris bolgár király szombaton átutazott Budapesten — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Jelentettük már, hogy Boris bolgár király Bukarestben tett látogatása után autón Né­metországba utazik s útjában Budapesten ha­lad át. A táviratok jelezték, hogy a bolgár király utazásának családi látogatások a célja , hogy uralkodó a legszigorúbb inkognitóban hagyta el az országot. Ingognitóját annyira sikerült megőriznie,­ hogy már szombaton ke­resztülhaladt autójával Budapesten, anélkül, hogy érkezéséről és tovább indulásáról a bol­gár követség vezető tisztviselőin és a magyar hatóságokon kívül bárkinek is tudomása lett volna. A király, mint a bolgár követségen ér­tesültünk, már alkalmasint Karlsruheban van, ahol atyjával, Ferdinand volt bolgár cárral és családja többi tagjaival találkozik. •• Ügetőverseny Bécsiben, esti világítás mellett — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, szeptember 1. Tegnap tartották Bécsben első ízben esti világítás mellett az ügetőversenyeket. A ver­senyt 12.000 ember nézte végig. Az elsötétített tribünökről a verseny minden részletét igen jól lehetett látni 2 (A vezércikk folytatása.) ezt az igazságot az államhatalom, ha szép szóval nem akarják megérteni. De igazságtalanok lennénk az igazsággal szemben, ha nem mutatnánk rá arra is, hogy valóban olyan nagy a szociális nyomorúság, a kenyörtelenség s a mun­kanélküliek száma annyira nő napról­­napra, hogy minden illetékesnek észre kell ezt vennie. És ha egyik szempont­ból erélyt és szigorúságot követelünk a kormányhatalomtól, a másik oldalon kérjük azt is, hogy minden rendelke­zésére álló erejével adjon munkaalkal­mat a munka nélkül sínylődő ezreknek és ezreknek. Nem volna helyes politika, ha folyto­nosan azt hangoztatnák az illetékesek, hogy külföldön is van munkanéküli­­ség. Ez a külföld baja. A magyar mun­kanélküliség a magyar állam betegsége s ezt kell minden áron orvosolni. A Conti-utca egyre vakmerőbb és egyre átlátszóbb taktikájára azzal kell felelni, hogy kenyeret adunk az éhezőknek, munkát a munkára váróknak. Annyi közmunka vár megoldásra, hogy egy­szerre le lehetne velük szerelni a munka után kiabálók ezreit. Tessék gyorsan, nem gyorsan: azonnal meg­kezdeni ezeket a közmunkákat. (Való­sággal már operettkomédia folyik hó­napok óta a fővárosi közmunkákkal, illetve beharangozásukkal!) A fölvetett meddig és hová kérdésünkre ez az egyetlen helyes felelet, a magyar tár­sadalom minden rétegének és a ma­gyar államnak érdekében. Ha a kor­mányzat a kenyér politikájával felel szeptember elsejére, nem lesz szükség rendőri készültségre, mert a dolgozni tudó és kenyérrel rendelkező munkás a munkahelyén fog állni és nevetni fog a Conti­ utcai akarnatok lázítására. III Nemzedék Kedd, 1936 szeptember 1 cia ugyanis éjjel két órakor kezdődött Egy és két óra között siettek a karha­talom tagjai kijelölt helyeikre. Ekkor □yüzsgött az utca a rendőröktől. Két óra után a karhatalmi osztagok elfoglalták kijelölt szállásukat, ahonnan csak szük­ség esetén felsőbb utasításra vonulnak ki az utcára. A készültség tagjai egy napi élelmet vittek magukkal, mert a permanen­­cia legalább huszonnégy óráig fog tartani. Ma reggel hét órára a rendőrség vala­mennyi tisztviselőjének is a hivatalá­ban kellett lennie. Ma ebben a kora reg­geli órában már olyan élet nyüzsgött a főkapitányságon és a kerületi kapitány­ságokon, mint máskor a legforgalma­sabb déli órákban. Maga Bezegh-Huszágh Miklós főkapi­tány is már hét óra előtt az irodájában volt. Ugyanekkor érkezett oda Török Já­nós rendőrfőparancsnok, továbbá An­­dréka Károly és Hetényi Imre főkapi­tányhelyettes. A karhatalom vezérkara a főkapi­tány hivatali helyiségében helyezke-A már előzőleg kiadott utasítások értel­­mében minden rendőrtiszt, rendőr és de­tektív az utcán tapasztalt bármilyen ese­ményről azonnal telefonjelentést ad­ ide a vezérkarhoz. Sőt bizonyos időközönként a negatívumot — „nincs semmi újság“ — is jelenteniök kell, így a főkapitány és vezérkara előtt állandóan tiszta kép van a főváros területén történő minden legki­sebb eseményről. Az íróasztalon fekvő hatalmas térképen vörös és kék ceruzakarikák jelzik a ké­szültségek elhelyezését. Egy-egy telefon­jelentésre máris intézkedik a vezérkar, hogy a legközelebbi karhatalmi csoport vonuljon ki. Éjjel kettőkor őrségek szállották meg a fontosabb közüzemeket is. Ezek feladata, hogy a közüzemeket min­den esetleges külső támadástól megvéd­jék és megakadályozzák a munka fenn­akadását. A közüzemek védelmét a buda­pesti katonai helyőrség csapatai látják el. Antin­a­­gyülekezési pontok között A Csepel felé vezető széles országút teljesen elhagyatott, néptelen, alig lé­zeng néhány ember, alig mozog néhány kocsi. Olyan az országút köve, mint máskor, rendes, hétköznapi forgalom bo­nyolódik le rajta. Bent a községben, amely egyike Budapest környéke legna­gyobb munkástelepeinek, — tíz és tízezer munkáscsalád lakik benne — semmi rendkívülit nem lát a figyelő szem. Se­hol nem mutatkozik csoportosulás, sehol Budapest felé igyekvő emberek. Még csak kisebb csoportok sem. Elmegyünk a munkásotthon elé A munkásotthon udvarán húsz-huszonöt ember ácsorog, mint rendesen. Azt mondja a környékbeli rendőrőrszem, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, állandóan szokott ennyi em­ber a munkásotthon udvarán tartóz­kodni. Budapest felé négy-öt ember in­dul el csoportosan. Ez már maga külön feltűnést kelt. Ezek ma az első buda­pesti „sétálók“.­­ Egyébként teljes a részvétlenség, az utcákon inkább a bosszúság és a kí­­váncsiság lesz úrrá, mint az izgalom. Pipázó és cigarettázó emberek. Eszük ágában sincs Budapest ellen vonulni. Egy munkásember szólít meg. — Ugy­e újságírónak tetszik lenni! — Igen, barátom — válaszoljuk. — Hát kérem, nagyon rosszul van ez így, — mondja a munkás, — ma nem ke­resünk semmit, mert a gyárban leállott a munka. Butaság ez kérem, nem érünk vele semmit. Megkérdezem, mennek-e Budapest felé. Eszünk ágában sincs, hogy akkorát gyalogoljunk. Nem megy el innét több, mint harminc. Magunk is látjuk, amint az országúton visszafelé halad az autónk, hogy még harminc ember sincs, aki Budapest felé tart. Ugyanez a helyzet a Soroksári-úton, amely pedig Pesterzsébetről, a főváros környékének egyik legnépesebb munkás­telepéről vezet Budapest felé. Sehol egyetlen egy csoport, sehol há­rom-négy ember, aki összetartozna. A villamosok és a helyiérdekű vonatok csaknem üresen közlekednek. Rendes hét­köznapi forgalom. Amint a városon végigrobog velünk az autó, a Ferencvároson, a Józsefvároson, a Nagykörúton, az utcákon sehol nyomát sem látjuk az izgalomnak. Reggeli tíz óra, csend és nyugalom mindenfelé. A rendőrkészültséget is alig látja az ember. Nem kettőzték meg az őrszemeket. Az első rendőrkészültséget a Rákóczi-út és a Nagykörút keresztezésénél fedezzük fel. Hat-nyolc lovasrendőr, tíz gyalogos­rendőr, egy főtanácsos és egy felügyelő vezetés­ével. Az Oktogonon körülbelül ti­zenkét lovasrendőr és busz­­ gyalogos­rendőr várakozik. A Nyugati pályaudvar területén ugyanilyen csoporttal találko­zunk. A Margit híd forgalma teljesen nor­mális. Óbuda irányában robogunk tovább, a Zsigmond-utcán, a Vörösvári-úton, a Bécsi-uton, a Lajos-utcán megyünk végig. Rendes hétköznapi kép fogad. Sehol semmi csoportosulás, a villamosok is csaknem üresek. A gyárak kapujában sem munkás, sem rendőrőrszem. Óbuda rendes képe csak annyiban változott, hogy a nagyobb útkereszteződéseknél kettős rendőrőrszemek vannak. A Wiei-út vidékiről kirándulni mentek a munkások A külső Váci-úton úgy látszik rosszul értették, vagy nem akarta át érteni a szo­ciáldemokrata vezérek haditerveit. Reg­gel nyolc órakor a Váci-uti gyárak kö­rül sem „tüntetőt“, sem rendőrt nem látni. A gyönyörű nyárvégi reggel a Váci-úti proletárházak lakóit kicsábí­­totta ugyan az utcára, de a séta valahogyan fordítva történik, mint ahogyan a szociáldemokrata ve­zérek tervezték. Családi csoportok, kisebb társaságok igyekeznek egymásután, tisztára mosda­tott munkásgyermekek hancúroznak, de mindenki kifelé megy: Újpest felé. Az újpesti vasúti összekötő hídnál torlódás. Rendőrt sehol sem látni. Csak egy őrszem mosolyog a hídnál, láthatóan tetszik neki ez a programtól eltérő felvonulás. A munkáscsaládok ugyanis a hídon át a Római-fürdő felé igyekeznek. Tüntetés helyett kirándulnak. Minden csoportban gyékényből font „cekkerek“ s a legnagyobb fiuk fantasz­tikus nagyságú családi görögdinnyéket­ cipelnek. A hídon megakad a forgalom. Néhány család a propellerállomáson táborozik. Mások tovább vonulnak a külső Váci- a­utón, vagy a megyeri strandra, vagy a Zsilip­ utcai komphoz mennek. Ez ol­csóbb, mint a propeller, sőt külön mun­kásjegyeket is ad, darabonkint tíz fil­lérért. Egyik-másik csoportnál megállunk. Hallgatjuk a beszélgetést. — Feriék már szombaton kimentek Dobogókőre — halljuk az egyik csoport­ban. — Pistáék tegnap kint maradtak a Csillaghegyen . . . A külső Váci-út egyre ontja a kirándu­lókat. A néma gyárak kormos kerítései mellett szapora léptekkel haladnak a ki­rándulók. A vámhatár őrházaival szemközt, a Ganz-Danubius hajógyár kapuja zárva. A kapu előtt két munkás beszélget. Arról panaszkodnak, hogy a gyár több osztályában hetek óta nincs munka. Mások is csak négy napot dolgoznak egy héten. Beljebb a Váci­ úton semmi jel nem mu­tatja, mintha valami rendkívüli eseményt várnának. Néha egy-egy a járdaszélen álló munkás odaszól a kifelé igyekvő ki­rándulóknak. — Szaktárs, nem arra van a tüntető Café FLÓRIAN Méz IV. Régiposta­ utca 5. Galamb-utca sorok. Telefon: 897—66. Divo Anni«. Zenés uzsonnák. Hangulatos esték. séta! — Ugyan — legyint a megszólított, — mi úgy sétálunk, ahogyan akarunk. Érdekes tünet: akik a tüntető sétáról be­szélnek és készülnek is erre, csupa fiatal­ember, vagy egészen öreg. Huszonöt éven alul, vagy ötven éven felül. A fiataloknál még a könnyen hivés, a hamarlelkesülés és a kritikátlanság. Az öregeknél talán régi, harminc év előtti felvonulások em­léke kísért. Amikor még gyermekcipőben járt Magyarországon is a forradalmi szo­ciáldemokrácia és kedvelt népdalok át­­gyúrt szövegének éneklésével adott prog­ramot. A középkorú munkások ezt már nem értik. Nem lelkesíti őket az öregek tavaszi hangulata, sem a fiatalok suhancos dacoskodása. A fővárosi fertőtlenítő intézettel szem­ben az új városi parkban vidám gyer­meksereg zsibong. A padokon munkások malmoznak. Itt-ott két sakkozó körül nagy kibichad ácsorog. A csavargyárnál már kisebb csoportok álldogálnak. Csendben beszélgetnek. De itt így van más napokon is. Ahogy a Láng-gépgyárhoz érünk, változik a kép. Megritkulnak az elemózsiás szatyrokat és görögdinnyéket cipelő kiránduló cso­portok. Ezek már nem gyalog mennek. Villamost várnak. A kifelé közlekedő villamost. Rendőrt itt is alig látni. A Hungária-úttól kezdődően is ugyan­ez a kép. Az Aréna-út sarkán a rendőr­őrszem egy gyümölcsös bódé mögé hú­zódott. Nagyon melege volt az út köze­pén. Szemközt az úgynevezett „tizenhá­rom házzal“ valami famunkás-szervezet helyi csoportja székel. Itt a kapu alatt gyülekeznek. Valószínűen ezek fogják megmenteni a Váci-út presztízsét. Ezek felvonulnak. Rendezők tartják szóval őket addig is, míg az indulás meg­kezdődik. A hangulat azonban itt is bé­kés. Kilenc óra már jóval elmúlt, amikor a Ferdinánd-hídhoz érünk. A Lehelpiac déli csúcsánál mintegy ötven ember gyülekezik. Ez az ő rendes helyük. Nap­számos-börze. Mindennap itt vannak, hátha akad a piacon valami munka, vagy valamilyen kocsilerakáshoz elhívják őket. A Gömb­ utcánál találkozunk az első zsúfolt, befelé igyekvő 11-es jelzésű vil­lamossal. A villamoson alig lehet látni mást, mint munkást. Valamelyik gyárból jönnek. Valamennyien együtt, hogy egyesek ne vonhassák ki magukat a „tün­tetésből“. De villamosra ültek, mert így mégis kényelmesebb mint gyalogolni . . . A Berlini­ téren a mindennapi, megszo­kott kép. Csak a „banánszigeten“, a tér közepén álló árusító torony előtt áll fe­szes vonalban az első rendőrszakasz. Tíz óra: az első fontatok a Köröndinél A főváros legkritikusabb pontja ma reg­geli kilenc órától kezdődően az Andrássy­­úti Körönd. A titkos utasítás ugyanis a karhatalmi rendőrség számára úgy szól, hogy a felvonuló munkásokat, legyenek akár százan, akár „ötvenezren“, amint azt az egyik szocialista vezér fennen hirdette nagyhangú nyilatkozatában, ezen a ponton túl nem szabad áten­gedni a végcél, a Városliget felé. Kilenc óra előtt még a legkisebb jel sem árulta el, hogy a Körönd rendes köznapi képét ma valami is megbonthatná. A villa­mosok éppen olyan szépen döcögtek át a kereszteződésnél, mint más alkalommal, az autóbuszok is meg-megjelentek, sőt még a gyermekkocsit tologató mamák sem maradtak el. Csak a Pálffy-szobor mögötti park mellett sorakozott fel Miskolczy Ernő­­ rendőrkapitány és vitéz Németh Lipót főfelügyelő, továbbá vitéz Csepreghy­­ János dr. fogalmazó vezetésével egy sza­kasz gyalogosrendőr és egy szakasz lo­vasrendőr. A szükséges utasítások ki­adása után az útkereszteződéshez, minden utcasarokra egy-egy rendőr áll fel őrszemül, hogy útját állja az Oktogon felől, vagy a mellékutcák felől esetleg felvonuló munkástömegnek. (Tudósítás folytatása a 12-ik oldalon.)

Next