Uj Nemzedék, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
A spanyol király nem üdvözölte Albrecht királyi herceget A spanyol királyi követség felkért minket a következő sorok közlésére: A spanyol királyi követség a legkategorikusabban megcáfolja azokat a lapokban megjelent alaptalan közleményeket, amelyek szerint Alfonz spanyol király üdvözlő táviratot intézett volna Albrecht királyi herceghez házasságkötése alkalmából s felajánlotta volna támogatását annak megkönnyitésére. Mind a svét állítás teljesen hamis. . . . Boris bolgár király szombaton átutazott Budapesten — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Jelentettük már, hogy Boris bolgár király Bukarestben tett látogatása után autón Németországba utazik s útjában Budapesten halad át. A táviratok jelezték, hogy a bolgár király utazásának családi látogatások a célja , hogy uralkodó a legszigorúbb inkognitóban hagyta el az országot. Ingognitóját annyira sikerült megőriznie, hogy már szombaton keresztülhaladt autójával Budapesten, anélkül, hogy érkezéséről és tovább indulásáról a bolgár követség vezető tisztviselőin és a magyar hatóságokon kívül bárkinek is tudomása lett volna. A király, mint a bolgár követségen értesültünk, már alkalmasint Karlsruheban van, ahol atyjával, Ferdinand volt bolgár cárral és családja többi tagjaival találkozik. •• Ügetőverseny Bécsiben, esti világítás mellett — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, szeptember 1. Tegnap tartották Bécsben első ízben esti világítás mellett az ügetőversenyeket. A versenyt 12.000 ember nézte végig. Az elsötétített tribünökről a verseny minden részletét igen jól lehetett látni 2 (A vezércikk folytatása.) ezt az igazságot az államhatalom, ha szép szóval nem akarják megérteni. De igazságtalanok lennénk az igazsággal szemben, ha nem mutatnánk rá arra is, hogy valóban olyan nagy a szociális nyomorúság, a kenyörtelenség s a munkanélküliek száma annyira nő naprólnapra, hogy minden illetékesnek észre kell ezt vennie. És ha egyik szempontból erélyt és szigorúságot követelünk a kormányhatalomtól, a másik oldalon kérjük azt is, hogy minden rendelkezésére álló erejével adjon munkaalkalmat a munka nélkül sínylődő ezreknek és ezreknek. Nem volna helyes politika, ha folytonosan azt hangoztatnák az illetékesek, hogy külföldön is van munkanéküliség. Ez a külföld baja. A magyar munkanélküliség a magyar állam betegsége s ezt kell minden áron orvosolni. A Conti-utca egyre vakmerőbb és egyre átlátszóbb taktikájára azzal kell felelni, hogy kenyeret adunk az éhezőknek, munkát a munkára váróknak. Annyi közmunka vár megoldásra, hogy egyszerre le lehetne velük szerelni a munka után kiabálók ezreit. Tessék gyorsan, nem gyorsan: azonnal megkezdeni ezeket a közmunkákat. (Valósággal már operettkomédia folyik hónapok óta a fővárosi közmunkákkal, illetve beharangozásukkal!) A fölvetett meddig és hová kérdésünkre ez az egyetlen helyes felelet, a magyar társadalom minden rétegének és a magyar államnak érdekében. Ha a kormányzat a kenyér politikájával felel szeptember elsejére, nem lesz szükség rendőri készültségre, mert a dolgozni tudó és kenyérrel rendelkező munkás a munkahelyén fog állni és nevetni fog a Conti utcai akarnatok lázítására. III Nemzedék Kedd, 1936 szeptember 1 cia ugyanis éjjel két órakor kezdődött Egy és két óra között siettek a karhatalom tagjai kijelölt helyeikre. Ekkor □yüzsgött az utca a rendőröktől. Két óra után a karhatalmi osztagok elfoglalták kijelölt szállásukat, ahonnan csak szükség esetén felsőbb utasításra vonulnak ki az utcára. A készültség tagjai egy napi élelmet vittek magukkal, mert a permanencia legalább huszonnégy óráig fog tartani. Ma reggel hét órára a rendőrség valamennyi tisztviselőjének is a hivatalában kellett lennie. Ma ebben a kora reggeli órában már olyan élet nyüzsgött a főkapitányságon és a kerületi kapitányságokon, mint máskor a legforgalmasabb déli órákban. Maga Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány is már hét óra előtt az irodájában volt. Ugyanekkor érkezett oda Török Jánós rendőrfőparancsnok, továbbá Andréka Károly és Hetényi Imre főkapitányhelyettes. A karhatalom vezérkara a főkapitány hivatali helyiségében helyezke-A már előzőleg kiadott utasítások értelmében minden rendőrtiszt, rendőr és detektív az utcán tapasztalt bármilyen eseményről azonnal telefonjelentést ad ide a vezérkarhoz. Sőt bizonyos időközönként a negatívumot — „nincs semmi újság“ — is jelenteniök kell, így a főkapitány és vezérkara előtt állandóan tiszta kép van a főváros területén történő minden legkisebb eseményről. Az íróasztalon fekvő hatalmas térképen vörös és kék ceruzakarikák jelzik a készültségek elhelyezését. Egy-egy telefonjelentésre máris intézkedik a vezérkar, hogy a legközelebbi karhatalmi csoport vonuljon ki. Éjjel kettőkor őrségek szállották meg a fontosabb közüzemeket is. Ezek feladata, hogy a közüzemeket minden esetleges külső támadástól megvédjék és megakadályozzák a munka fennakadását. A közüzemek védelmét a budapesti katonai helyőrség csapatai látják el. Antinagyülekezési pontok között A Csepel felé vezető széles országút teljesen elhagyatott, néptelen, alig lézeng néhány ember, alig mozog néhány kocsi. Olyan az országút köve, mint máskor, rendes, hétköznapi forgalom bonyolódik le rajta. Bent a községben, amely egyike Budapest környéke legnagyobb munkástelepeinek, — tíz és tízezer munkáscsalád lakik benne — semmi rendkívülit nem lát a figyelő szem. Sehol nem mutatkozik csoportosulás, sehol Budapest felé igyekvő emberek. Még csak kisebb csoportok sem. Elmegyünk a munkásotthon elé A munkásotthon udvarán húsz-huszonöt ember ácsorog, mint rendesen. Azt mondja a környékbeli rendőrőrszem, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, állandóan szokott ennyi ember a munkásotthon udvarán tartózkodni. Budapest felé négy-öt ember indul el csoportosan. Ez már maga külön feltűnést kelt. Ezek ma az első budapesti „sétálók“. Egyébként teljes a részvétlenség, az utcákon inkább a bosszúság és a kíváncsiság lesz úrrá, mint az izgalom. Pipázó és cigarettázó emberek. Eszük ágában sincs Budapest ellen vonulni. Egy munkásember szólít meg. — Ugye újságírónak tetszik lenni! — Igen, barátom — válaszoljuk. — Hát kérem, nagyon rosszul van ez így, — mondja a munkás, — ma nem keresünk semmit, mert a gyárban leállott a munka. Butaság ez kérem, nem érünk vele semmit. Megkérdezem, mennek-e Budapest felé. Eszünk ágában sincs, hogy akkorát gyalogoljunk. Nem megy el innét több, mint harminc. Magunk is látjuk, amint az országúton visszafelé halad az autónk, hogy még harminc ember sincs, aki Budapest felé tart. Ugyanez a helyzet a Soroksári-úton, amely pedig Pesterzsébetről, a főváros környékének egyik legnépesebb munkástelepéről vezet Budapest felé. Sehol egyetlen egy csoport, sehol három-négy ember, aki összetartozna. A villamosok és a helyiérdekű vonatok csaknem üresen közlekednek. Rendes hétköznapi forgalom. Amint a városon végigrobog velünk az autó, a Ferencvároson, a Józsefvároson, a Nagykörúton, az utcákon sehol nyomát sem látjuk az izgalomnak. Reggeli tíz óra, csend és nyugalom mindenfelé. A rendőrkészültséget is alig látja az ember. Nem kettőzték meg az őrszemeket. Az első rendőrkészültséget a Rákóczi-út és a Nagykörút keresztezésénél fedezzük fel. Hat-nyolc lovasrendőr, tíz gyalogosrendőr, egy főtanácsos és egy felügyelő vezetésével. Az Oktogonon körülbelül tizenkét lovasrendőr és busz gyalogosrendőr várakozik. A Nyugati pályaudvar területén ugyanilyen csoporttal találkozunk. A Margit híd forgalma teljesen normális. Óbuda irányában robogunk tovább, a Zsigmond-utcán, a Vörösvári-úton, a Bécsi-uton, a Lajos-utcán megyünk végig. Rendes hétköznapi kép fogad. Sehol semmi csoportosulás, a villamosok is csaknem üresek. A gyárak kapujában sem munkás, sem rendőrőrszem. Óbuda rendes képe csak annyiban változott, hogy a nagyobb útkereszteződéseknél kettős rendőrőrszemek vannak. A Wiei-út vidékiről kirándulni mentek a munkások A külső Váci-úton úgy látszik rosszul értették, vagy nem akarta át érteni a szociáldemokrata vezérek haditerveit. Reggel nyolc órakor a Váci-uti gyárak körül sem „tüntetőt“, sem rendőrt nem látni. A gyönyörű nyárvégi reggel a Váci-úti proletárházak lakóit kicsábította ugyan az utcára, de a séta valahogyan fordítva történik, mint ahogyan a szociáldemokrata vezérek tervezték. Családi csoportok, kisebb társaságok igyekeznek egymásután, tisztára mosdatott munkásgyermekek hancúroznak, de mindenki kifelé megy: Újpest felé. Az újpesti vasúti összekötő hídnál torlódás. Rendőrt sehol sem látni. Csak egy őrszem mosolyog a hídnál, láthatóan tetszik neki ez a programtól eltérő felvonulás. A munkáscsaládok ugyanis a hídon át a Római-fürdő felé igyekeznek. Tüntetés helyett kirándulnak. Minden csoportban gyékényből font „cekkerek“ s a legnagyobb fiuk fantasztikus nagyságú családi görögdinnyéket cipelnek. A hídon megakad a forgalom. Néhány család a propellerállomáson táborozik. Mások tovább vonulnak a külső Váci- autón, vagy a megyeri strandra, vagy a Zsilip utcai komphoz mennek. Ez olcsóbb, mint a propeller, sőt külön munkásjegyeket is ad, darabonkint tíz fillérért. Egyik-másik csoportnál megállunk. Hallgatjuk a beszélgetést. — Feriék már szombaton kimentek Dobogókőre — halljuk az egyik csoportban. — Pistáék tegnap kint maradtak a Csillaghegyen . . . A külső Váci-út egyre ontja a kirándulókat. A néma gyárak kormos kerítései mellett szapora léptekkel haladnak a kirándulók. A vámhatár őrházaival szemközt, a Ganz-Danubius hajógyár kapuja zárva. A kapu előtt két munkás beszélget. Arról panaszkodnak, hogy a gyár több osztályában hetek óta nincs munka. Mások is csak négy napot dolgoznak egy héten. Beljebb a Váci úton semmi jel nem mutatja, mintha valami rendkívüli eseményt várnának. Néha egy-egy a járdaszélen álló munkás odaszól a kifelé igyekvő kirándulóknak. — Szaktárs, nem arra van a tüntető Café FLÓRIAN Méz IV. Régiposta utca 5. Galamb-utca sorok. Telefon: 897—66. Divo Anni«. Zenés uzsonnák. Hangulatos esték. séta! — Ugyan — legyint a megszólított, — mi úgy sétálunk, ahogyan akarunk. Érdekes tünet: akik a tüntető sétáról beszélnek és készülnek is erre, csupa fiatalember, vagy egészen öreg. Huszonöt éven alul, vagy ötven éven felül. A fiataloknál még a könnyen hivés, a hamarlelkesülés és a kritikátlanság. Az öregeknél talán régi, harminc év előtti felvonulások emléke kísért. Amikor még gyermekcipőben járt Magyarországon is a forradalmi szociáldemokrácia és kedvelt népdalok átgyúrt szövegének éneklésével adott programot. A középkorú munkások ezt már nem értik. Nem lelkesíti őket az öregek tavaszi hangulata, sem a fiatalok suhancos dacoskodása. A fővárosi fertőtlenítő intézettel szemben az új városi parkban vidám gyermeksereg zsibong. A padokon munkások malmoznak. Itt-ott két sakkozó körül nagy kibichad ácsorog. A csavargyárnál már kisebb csoportok álldogálnak. Csendben beszélgetnek. De itt így van más napokon is. Ahogy a Láng-gépgyárhoz érünk, változik a kép. Megritkulnak az elemózsiás szatyrokat és görögdinnyéket cipelő kiránduló csoportok. Ezek már nem gyalog mennek. Villamost várnak. A kifelé közlekedő villamost. Rendőrt itt is alig látni. A Hungária-úttól kezdődően is ugyanez a kép. Az Aréna-út sarkán a rendőrőrszem egy gyümölcsös bódé mögé húzódott. Nagyon melege volt az út közepén. Szemközt az úgynevezett „tizenhárom házzal“ valami famunkás-szervezet helyi csoportja székel. Itt a kapu alatt gyülekeznek. Valószínűen ezek fogják megmenteni a Váci-út presztízsét. Ezek felvonulnak. Rendezők tartják szóval őket addig is, míg az indulás megkezdődik. A hangulat azonban itt is békés. Kilenc óra már jóval elmúlt, amikor a Ferdinánd-hídhoz érünk. A Lehelpiac déli csúcsánál mintegy ötven ember gyülekezik. Ez az ő rendes helyük. Napszámos-börze. Mindennap itt vannak, hátha akad a piacon valami munka, vagy valamilyen kocsilerakáshoz elhívják őket. A Gömb utcánál találkozunk az első zsúfolt, befelé igyekvő 11-es jelzésű villamossal. A villamoson alig lehet látni mást, mint munkást. Valamelyik gyárból jönnek. Valamennyien együtt, hogy egyesek ne vonhassák ki magukat a „tüntetésből“. De villamosra ültek, mert így mégis kényelmesebb mint gyalogolni . . . A Berlini téren a mindennapi, megszokott kép. Csak a „banánszigeten“, a tér közepén álló árusító torony előtt áll feszes vonalban az első rendőrszakasz. Tíz óra: az első fontatok a Köröndinél A főváros legkritikusabb pontja ma reggeli kilenc órától kezdődően az Andrássyúti Körönd. A titkos utasítás ugyanis a karhatalmi rendőrség számára úgy szól, hogy a felvonuló munkásokat, legyenek akár százan, akár „ötvenezren“, amint azt az egyik szocialista vezér fennen hirdette nagyhangú nyilatkozatában, ezen a ponton túl nem szabad átengedni a végcél, a Városliget felé. Kilenc óra előtt még a legkisebb jel sem árulta el, hogy a Körönd rendes köznapi képét ma valami is megbonthatná. A villamosok éppen olyan szépen döcögtek át a kereszteződésnél, mint más alkalommal, az autóbuszok is meg-megjelentek, sőt még a gyermekkocsit tologató mamák sem maradtak el. Csak a Pálffy-szobor mögötti park mellett sorakozott fel Miskolczy Ernő rendőrkapitány és vitéz Németh Lipót főfelügyelő, továbbá vitéz Csepreghy János dr. fogalmazó vezetésével egy szakasz gyalogosrendőr és egy szakasz lovasrendőr. A szükséges utasítások kiadása után az útkereszteződéshez, minden utcasarokra egy-egy rendőr áll fel őrszemül, hogy útját állja az Oktogon felől, vagy a mellékutcák felől esetleg felvonuló munkástömegnek. (Tudósítás folytatása a 12-ik oldalon.)