Uj Nemzedék, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

« Közel harminc halottja és sokszáz súlyos sebesültje van eddig az anconai partvidéki földrengésnek ■—»N——— Az anconai kikötő nagy vaskapujét kiemelte alapjából a földrengés — Senigallia fürdő romokban hever — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ancona, október 31. A csütörtök reggeli földrengés az anco­nai partvidék lakossága között nagy pá­nikot keltett. A házak alapjukban ráz­kódtak meg s a tompa földalatti moraj is fokozta a félelmet. A földlökések tizen­öt másodpercig tartottak. Még szerencse volt, hogy a földrengés éppen abban az időben következett be, amikor az emberek legnagyobb része útban volt a hivatalok, gyárak és üzletek felé. A beomlott há­zakban így aránylag kevesen tartózkod­tak. Ha a földrengés éjszaka történt volna, a halottak száma minden bizony­nyal sokszorosan felülmúlná a mostani számokat. Az izgalom csak a déli órák­ban csillapodott, amikor a lakosság már látta, hogy újabb földlökésektől nem kell tartania. A hatóságok lázas erőmegfeszítéssel dolgoznak a romok eltakarításán és a ka­­tasztrófa sújtotta lakosság segélyezésén. A veszélyeztetett lakásokat katonaság üríti ki. A környékbeli falvakba is ka­tonai csapatokat vezényeltek. A hajlék­talanokat laktanyákban s iskolákban he­lyezik el. Anconában egész utcasorok van­nak, amelyekben minden háztető beom­lott. A sebesültek legnagyobb része a felső emeleteken lakott. A Via Lombardián és a környező ut­cákban egyetlen ház sem maradt épen. Az anconai köztisztviselők nagy bérka­szárnyája, amelyet egy nappal előbb, a fasiszta forradalom évfordulóján avattak fel nagy ünnepélyességgel, szintén súlyo­san megrongálódott. Az új épület falain hatalmas repedések tátonganak. Az anco­nai kikötő nagy vaskapuját kiemelte alapjaiból a földrengés. A hatalmas vas­kapu elgörbült és féloldalt fekszik a ki­kötő bejáratánál. Ancona környékén Formetto községben érezték a legjobban a földrengést. A for­­mettoi vámőrség épülete rombadőlt és maga alá temette lakóit. Egy vámtiszt meghalt, többen súlyosan megsebesültek. Az anconai polgármester a délutáni órák­ban repülőgépen megtekintette a környé­ket, hogy megállapíthassa, hol és milyen pusztítást vitt végbe a földrengés. Anconában eddig három halottat és hatvan sebesültet számoltak össze. Negyven épület teljesen rombadőlt, míg a megrongált és részben lakhatatlanná vált házak száma száz fölött jár. A Senigallia felé vezető parti országút mentén csodálatos képen nyoma sincs a földrengésnek. Azok a falvak, amelyeket ez az országút érint, teljesen épei marad­tak. Senigallia, az anconai tengerpart kies fürdőhelye, ezzel szemben egyetlen rom­halmaz. Több mint száz ház dőlt romba s a többi épület is lakhatatlanná vált. A fürdőhelyen egyetlen ház sincs, amelyen ne tátongana egy-két hatalmas repedés. A községet teljesen ki kellett üríteni. A lakosságot egyelőre katonai sátrakban helyezték el. A kivezényelt katonaság fél­óra alatt építette fel a sátortábort s utána rögtön barakkok építésébe kezdett. Seni­gallia teljesen kihalt, s az emberek még este sem mertek visszatérni a községbe, mert attól tartottak, hogy utórezgések jönnek. Rombadőlt a senigalliai község­háza is. Csak a régi harangtorony a.11 . órája még mindig nyolc óra tizenhét per­cet mutat, a földrengés percét. Szinte ért­hetetlen, hogy a harangtorony nem dőlt össze. Az 1924. évi földrengés óta a torony a pisai toronyhoz hason­lóan ferdén állott a község közepén. Senigalliában a már jelentett húsz halotton kívül több mint kétszáz sú­lyos sebesültet számoltak össze. A se­besültek közül tizenöten a halállal vívódnak. A község kórháza szintén romokban he­ver, úgy hogy a sebesülteket a szomszé­dos Jessi községbe kellett átszállítani. Senigalliában ütötték fel a segélycsapatok főhadiszállását is. A mentési munkálato­kat a bolognai helyőrség parancsnoka, Zoppi tábornok irányítja. A tábornok a község határában lakik egy kis katonai sátorban. A hajléktalanok között takaró­kat és élelmiszereket osztottak szét. A ro­mok eltakarítása lázasan folyik. Csütörtök este két életben maradt apró gyermeket ástak ki az egyik beomlott ház romjai alól. Senigalliában különben egész délelőtt érez­tek újabb földlökéseket. Az utolsó föld­lökés tizenegy óra öt perckor következett be. Pesaro község szintén erősen megsíny­lette a földrengést. Egy leomló kémény halálra sújtott egy öregasszonyt. A köz­ségben csak néhány ház maradt épen. Fano faluban tíz sebesültje volt az elemi katasztrófának. A földrengést még Ná­polyban is érezték, amely pedig ötszáz kilométernyire van a földrengés fészkétől. ■& Az olaszországi földrengést a buda­pesti földrengési obszervatórium is je­lezte. A műszerek csütörtökön reggel nyolc­ óra és tizenhárom perckor adták az első jelzést. A maximális kitérés har­mincnyolc milliméter volt. A földrengés jelzése Budapesten nyolc óra, ötven perckor ért véget. szaomfat. 1930 november 1. Uj Nemzedék Mz Mén­is alapján veszik szükségmunkásokat Elsősorban családfentartó férfiak kapnak állást, de nőket is alkalmaznak­ ­ Az Ifj Nemzedék tudósítójától . A kerületi elöljáróságokon ma fejező­dött be a szellemi szükségmunkások je­lentkezése. Az elöljáróságok november negyedikéig tartoznak a jelentkezők törzslapjait átküldeni a városházára. Végleges számot még a városházán nem tudnak, azonban számítanak ar­ra, hogy a tavalyi hétezer jelentkezővel szemben legalább tiz-tizenkétezer jelentkező lesz. Az idén feltűnő nagy számban jelent­keztek olyan tisztviselők, akik valahon­nan má­r nyugdíjat kapnak s ezt a nyug­díjat akarják megpótlékolni öt hónapon át a nyolcvan pengős állással. Igen nagyszámú fiatalkorú jelentkező is akadt. Olyan fiatalemberek, akik még csak az idén érettségiztek, családjuknál laknak, de mégis megpróbálkoznak a nyolcvan pengős állással Általában véve a jelentkezők kilencven százaléka nő. A városházán érdeklődésünkre elmon­dották," hogy elsősorban családfentartó és minden kereseti forrást nélkülöző ál­lásnélküli férfi tisztviselőket fognak al­kalmazni, de tekintettel a nők nagyszámú jelentkezésére nőket is alkalmaznak. A nők felvételénél ugyancsak figyelembe veszik az illető családi viszonyait és első­sorban azoknak juttatnak állást, akik igazolni tudják, hogy a családfentartás­­hoz hozzájárulnak. Az elnöki ügyosztályba már bejutottak az első pártlisták. A pártok kívánságára ugyanis, idén is a pártok ajánlása alapján veszik fel a szellemi szükségmunká­­sokat. Egyéni ajánlást egyáltalán nem akar­nak figyelembe venni, hanem a pártok kö­zött arányosan szétosztják az állásokat. A városházán valószínűnek tartják, hogy a szellemi szükségmunkások hatszá­zas létszámát mégis felemelik ezerre. A szellemi szükségmunkásokat előrelátha­tóan novem­ber tizenötödikén hívják be szolgálattételre. * * A fehérneműtisztítók negyven százaléival mérséklik az árakat A szappanfőzéshez használt zsiradék ára a felére csökkent, de a szappan árát nem szállítják le Az Új Nemzetié. A közszükségleti civisek árának a fogyasz­tók vásárlóerejéhez mért leszámítására való törekvés igen dicséretreméltó elhatározásra késztette a fehérnemű tisztítókat. A fehérnemű tisztítók ipartestülete szerdán este taggyűlést tartott, melyen elhaározták, hogy a fehérnemű tisztítás árát, a­ nehéz megélhetési viszonyok­nak megfelelően leszállítják. Már a jövő hét elején ezt a határozatot meg is valósítják és nyilvánosságra hozzák, hogy a fehérnemű, elsősorban az úgyne­vezett kilós ruha tisztítási árát je­lentékenyen, körülbelül negyven szá­zalékkal csökkentik. A fehérnemű tisztítás ma már valóban első­rendű közszükséglet, az árleszállítás tehát igen közelről érinti a közönség széles rétegeit, mert hiszen ma már a háztartások nagy része az otthoni „nagymosás“ helyett tisztító intéze­tekben mosatja és vasaltatja a fehérneműt. A fehérnemű tisztítóknak ez a dicséretes el­határozása a szappanra tereli a közfigyelmet. A szappan szintén elsőrendű közszükségleti cikk, amelynek háború előtti ára a kiskeres­kedelemben kilogrammonként 80—90 fillér volt. Ma a szappan ára már évek óta 1 pengő 60 fillér és a nagy szappangyárak, — neve­zetesen az Albus-, a Flóra-, a Meister- és a külföldi tulajdonban levő Hutter-gyár — egy­általában nem akarnak tudomást venni a vi­szonyok megváltozásáról. A szappan legfon­tosabb alapanyaga a zsiradék, amely a szap­pan hatvan százalékát teszi ki. A zsiradékot kókuszolaj vagy olvasztott faggyú formájá­ban használják, amelyhez a szappangyárakk ki­vétel nélkül tizenöt-huszonöt, százalék elszap­­panosított gyantát is kevernek. Amikor a szappan mai árát megállapították, a kókusz­tudósítójától olaj kilogramonként 2 pengőbe, az olvasztott faggyú pedig 2 pengő 40 fillérbe került. Ma a kókuszolaj ára 1 pengő 10 fillér, az olvasz­tott faggyúé pedig 1 pengő 20 fillér, míg a gyanta ára változatlanul 24 fillér kilogram­monként. Amint látható, a szappan egyedül és legértékesebb anyagát alkotó zsiradék ára ke­reken a felére csökkent, amivel szemben a szappan semmivel sem lett olcsóbb, mint volt abban az időben, amikor egy kilogram szap­pan edealitásához mintegy hatvan fillérrel drágább zsiradék volt szükséges. Kilogram­­monként, tehát mintegy hatvan fillér illeték­telen nyereséget szednek a szappangyárak. Hogy ez milyen óriási összegre rúg, azt ab­ból lehet megállapítani, hogy az a négy nagy szappangyár, amelyik az árakat irányítja, na­ponta három-négy vagon, tehát 30—40 ezer kilogram szappant dilit elő, vagyis­­naponta 10—20 ezer pengő az a nye­reség, amelyet ezek a gyárak a pol­gári hasznon felül szereznek az 1 pengő 60 filléres szappanár mellett. Ilyen horribilis nyereség mellett a szap­­pangyárak még elégedetlenek is és állandóan ostromolják a kereskedelmi minisztériumot, hogy tiltsa el a mészárosokat és henteseket a szappanfőzéstől. A kereskedelmi minisztérium nagyon helyesen kijelentette, hogy a hente­sek és mészárosok régi jogon alapuló szap­panfőzését és árusítását nem kívánja korlá­tozni, mert a szappanipar az ország területén­ keletkező hulladék zsírkészleteket nem tudná összegyűjteni és így ezek a nyersanyagok ve­szendőbe mennének. A fogyasztók millióinak érdeke kívánja azonban, hogy ezen túlmenően a kereskedelmi minisztérim a szappanárakra is kiterjessze figyelmét. 3 . PIERDONL.. KIS JEGYZETEK. Kedvelt hetila­punk, az Egyenlőség ma „kis jegyzete­ket“ közöl Jehudi Menuchinról, mint újssidó Mozartéról, akihez hasonló hege­dűs „még nem tűnt fel az európai hang­versenydobogókon Mozart óta“. Majd ki­fejti, hogy Jehudi Menuchint a zsidó Mozart rangjához a cári kancsuka, segí­tette hozzá, mint amely ,Jehudi Menu­­chin apját kiűzte az orosz gettóból“. Par­don, de mindehhez bátorkodunk mi is néhány kis jegyzetet írni. Elhisszük, hogy ez­ a Jehudi nekik zsidó Mozart, de Mozart sohasem lesz a kultur­világnak „keresztény Jehudi Me­­nuchin“. Továbbá a csodálatos Mozart korai halála óta, amely 1791 december 5-én következett be, Európa hangver­senydobogóin az Egyenlőség ellenére is bátorkodott feltűnni néhány olyan he­gedűművész, aki külömb volt Jehudi Me­­nuchinnál. Ek­eltben nem ajáljuk az Egyenlőségnek, hogy a pogromot ennyire dicsőítse, túltéve minden Hitleren. Mert ha ő úgy véli, hogy „ezt teremti és ezt üldözi és ezt szüli a pogrom“, mármint­­hogy a zsidók mélyebb vallásosságát és csodagyermeki tehetségét, akkor holnap néhány „tányérsapkás verekedő“ azzal fog dicsekedni, hogy hiszen ő csak el akarja mélyíteni az egyetemen a zsidó diákok vallásosságát és zenei tehetségét. Pardon, de most már talán az Egyenlő­ség is belátja, hogy ezt teremti és ezt szüli a faji önimádat, ha ostobán rajong. NÉVSOR. Ugyancsak kedvelt lapunk nyilván nem fog dicsekedni a november elsejére tervezett kommunista „éhségfel­vonulás“ főszervezőinek névsorával. Mert­ a nyakoncsípett Földes-Feldmann Pál,a hatszobás lakásban több, mint ezerpen­­gős havi fizetésen nyomorgó gyárigaz­­gató-elvtárs budapesti és vidéki, cinko­sainak névsorában ilyen nevek tarkáll­­nak: Róna Fü­löp és neje, Bán Magda, továbbá Schlesinger Adolf, Schlesinger Adolfné, L­ichtmann Gizella, Altmann Miksa, Friedmann László, Róth József, Kornschreiner Rezső, Grünwald László, Klein Sándor, Guttmann Ferenc. Megál­lapít­ható a­z is, hogy nevezettek jórésze egészen kitűnő polgári állásban volt, a bolsevizmusra tehát nem anyagi viszo­nyaik vitték őket, hanem egészen más, belső valami. Az is megállapítható min­denütt, hogy az élen mindig a Feld­­mannok, Rónák és Schlesingerek voltak,­­­a Kiss Jánosok és Patai Andrások úgy szerepeltek köztük, mint a hajdani népbiztosok között a szombaton is tollat­fogó Garbói Sándor, vagy a­ kelekótya Nyisztor György Pardon, de talán erre a folyton megismétlődő jelenségre mon­dana tendenciát az Egyenlőség valame­lyik zsidó Shakespeare­je. S. O. S. Iktassunk ide egy kis párbeszé­det a Dob­ utcából, ahol már nyilván ringatják valamelyik leendő zsidó Beetho­ven bölcsőjét. Kohn és Weisz a Conti­­utca plakátjában gyönyörködnek, amely­nek tudvalévően ez az ékes szövege: „S. O. S. Szavazzatok szociáldemokra­tára!“ Kohn odafordul Weiszhoz: — Vi­hájszt S. O. S.! Az a Károly, a Wolff monta a budai go­jóknak, hogy ez van egy vészjel, süllyednek a mi elvtár­saink. Mi te szólsz ehez, Weisz? — Mih, aztaz a Wolff nem érti. Ez di­rekt nekünk szól, az eszoesz. Nem érted? Eszoesz: „Szavazzunk a szociáldemokra­tákra.“ A többi grfful van írva. Kohn megérti, de aztán mégis elborul egy pillanatra, és gyanakodva kérdi Weisztől: — Te Veisz, nem te gondolsz, hogy ez akar lenni egy beismerés: a mi drága elvtársaink benne vannak a nagy Szászba, mentsük meg ükhet? Pardon, a párbeszéd nem egészen hite­les, de eléggé helytálló­. f Az Ú] Nemzedék­­ közönségének H hetilapja g I ar­­«at«

Next