Uj Nemzedék, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
« Közel harminc halottja és sokszáz súlyos sebesültje van eddig az anconai partvidéki földrengésnek ■—»N——— Az anconai kikötő nagy vaskapujét kiemelte alapjából a földrengés — Senigallia fürdő romokban hever — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ancona, október 31. A csütörtök reggeli földrengés az anconai partvidék lakossága között nagy pánikot keltett. A házak alapjukban rázkódtak meg s a tompa földalatti moraj is fokozta a félelmet. A földlökések tizenöt másodpercig tartottak. Még szerencse volt, hogy a földrengés éppen abban az időben következett be, amikor az emberek legnagyobb része útban volt a hivatalok, gyárak és üzletek felé. A beomlott házakban így aránylag kevesen tartózkodtak. Ha a földrengés éjszaka történt volna, a halottak száma minden bizonynyal sokszorosan felülmúlná a mostani számokat. Az izgalom csak a déli órákban csillapodott, amikor a lakosság már látta, hogy újabb földlökésektől nem kell tartania. A hatóságok lázas erőmegfeszítéssel dolgoznak a romok eltakarításán és a katasztrófa sújtotta lakosság segélyezésén. A veszélyeztetett lakásokat katonaság üríti ki. A környékbeli falvakba is katonai csapatokat vezényeltek. A hajléktalanokat laktanyákban s iskolákban helyezik el. Anconában egész utcasorok vannak, amelyekben minden háztető beomlott. A sebesültek legnagyobb része a felső emeleteken lakott. A Via Lombardián és a környező utcákban egyetlen ház sem maradt épen. Az anconai köztisztviselők nagy bérkaszárnyája, amelyet egy nappal előbb, a fasiszta forradalom évfordulóján avattak fel nagy ünnepélyességgel, szintén súlyosan megrongálódott. Az új épület falain hatalmas repedések tátonganak. Az anconai kikötő nagy vaskapuját kiemelte alapjaiból a földrengés. A hatalmas vaskapu elgörbült és féloldalt fekszik a kikötő bejáratánál. Ancona környékén Formetto községben érezték a legjobban a földrengést. A formettoi vámőrség épülete rombadőlt és maga alá temette lakóit. Egy vámtiszt meghalt, többen súlyosan megsebesültek. Az anconai polgármester a délutáni órákban repülőgépen megtekintette a környéket, hogy megállapíthassa, hol és milyen pusztítást vitt végbe a földrengés. Anconában eddig három halottat és hatvan sebesültet számoltak össze. Negyven épület teljesen rombadőlt, míg a megrongált és részben lakhatatlanná vált házak száma száz fölött jár. A Senigallia felé vezető parti országút mentén csodálatos képen nyoma sincs a földrengésnek. Azok a falvak, amelyeket ez az országút érint, teljesen épei maradtak. Senigallia, az anconai tengerpart kies fürdőhelye, ezzel szemben egyetlen romhalmaz. Több mint száz ház dőlt romba s a többi épület is lakhatatlanná vált. A fürdőhelyen egyetlen ház sincs, amelyen ne tátongana egy-két hatalmas repedés. A községet teljesen ki kellett üríteni. A lakosságot egyelőre katonai sátrakban helyezték el. A kivezényelt katonaság félóra alatt építette fel a sátortábort s utána rögtön barakkok építésébe kezdett. Senigallia teljesen kihalt, s az emberek még este sem mertek visszatérni a községbe, mert attól tartottak, hogy utórezgések jönnek. Rombadőlt a senigalliai községháza is. Csak a régi harangtorony a.11 . órája még mindig nyolc óra tizenhét percet mutat, a földrengés percét. Szinte érthetetlen, hogy a harangtorony nem dőlt össze. Az 1924. évi földrengés óta a torony a pisai toronyhoz hasonlóan ferdén állott a község közepén. Senigalliában a már jelentett húsz halotton kívül több mint kétszáz súlyos sebesültet számoltak össze. A sebesültek közül tizenöten a halállal vívódnak. A község kórháza szintén romokban hever, úgy hogy a sebesülteket a szomszédos Jessi községbe kellett átszállítani. Senigalliában ütötték fel a segélycsapatok főhadiszállását is. A mentési munkálatokat a bolognai helyőrség parancsnoka, Zoppi tábornok irányítja. A tábornok a község határában lakik egy kis katonai sátorban. A hajléktalanok között takarókat és élelmiszereket osztottak szét. A romok eltakarítása lázasan folyik. Csütörtök este két életben maradt apró gyermeket ástak ki az egyik beomlott ház romjai alól. Senigalliában különben egész délelőtt éreztek újabb földlökéseket. Az utolsó földlökés tizenegy óra öt perckor következett be. Pesaro község szintén erősen megsínylette a földrengést. Egy leomló kémény halálra sújtott egy öregasszonyt. A községben csak néhány ház maradt épen. Fano faluban tíz sebesültje volt az elemi katasztrófának. A földrengést még Nápolyban is érezték, amely pedig ötszáz kilométernyire van a földrengés fészkétől. ■& Az olaszországi földrengést a budapesti földrengési obszervatórium is jelezte. A műszerek csütörtökön reggel nyolc óra és tizenhárom perckor adták az első jelzést. A maximális kitérés harmincnyolc milliméter volt. A földrengés jelzése Budapesten nyolc óra, ötven perckor ért véget. szaomfat. 1930 november 1. Uj Nemzedék Mz Ménis alapján veszik szükségmunkásokat Elsősorban családfentartó férfiak kapnak állást, de nőket is alkalmaznak Az Ifj Nemzedék tudósítójától . A kerületi elöljáróságokon ma fejeződött be a szellemi szükségmunkások jelentkezése. Az elöljáróságok november negyedikéig tartoznak a jelentkezők törzslapjait átküldeni a városházára. Végleges számot még a városházán nem tudnak, azonban számítanak arra, hogy a tavalyi hétezer jelentkezővel szemben legalább tiz-tizenkétezer jelentkező lesz. Az idén feltűnő nagy számban jelentkeztek olyan tisztviselők, akik valahonnan már nyugdíjat kapnak s ezt a nyugdíjat akarják megpótlékolni öt hónapon át a nyolcvan pengős állással. Igen nagyszámú fiatalkorú jelentkező is akadt. Olyan fiatalemberek, akik még csak az idén érettségiztek, családjuknál laknak, de mégis megpróbálkoznak a nyolcvan pengős állással Általában véve a jelentkezők kilencven százaléka nő. A városházán érdeklődésünkre elmondották," hogy elsősorban családfentartó és minden kereseti forrást nélkülöző állásnélküli férfi tisztviselőket fognak alkalmazni, de tekintettel a nők nagyszámú jelentkezésére nőket is alkalmaznak. A nők felvételénél ugyancsak figyelembe veszik az illető családi viszonyait és elsősorban azoknak juttatnak állást, akik igazolni tudják, hogy a családfentartáshoz hozzájárulnak. Az elnöki ügyosztályba már bejutottak az első pártlisták. A pártok kívánságára ugyanis, idén is a pártok ajánlása alapján veszik fel a szellemi szükségmunkásokat. Egyéni ajánlást egyáltalán nem akarnak figyelembe venni, hanem a pártok között arányosan szétosztják az állásokat. A városházán valószínűnek tartják, hogy a szellemi szükségmunkások hatszázas létszámát mégis felemelik ezerre. A szellemi szükségmunkásokat előreláthatóan november tizenötödikén hívják be szolgálattételre. * * A fehérneműtisztítók negyven százaléival mérséklik az árakat A szappanfőzéshez használt zsiradék ára a felére csökkent, de a szappan árát nem szállítják le Az Új Nemzetié. A közszükségleti civisek árának a fogyasztók vásárlóerejéhez mért leszámítására való törekvés igen dicséretreméltó elhatározásra késztette a fehérnemű tisztítókat. A fehérnemű tisztítók ipartestülete szerdán este taggyűlést tartott, melyen elhaározták, hogy a fehérnemű tisztítás árát, a nehéz megélhetési viszonyoknak megfelelően leszállítják. Már a jövő hét elején ezt a határozatot meg is valósítják és nyilvánosságra hozzák, hogy a fehérnemű, elsősorban az úgynevezett kilós ruha tisztítási árát jelentékenyen, körülbelül negyven százalékkal csökkentik. A fehérnemű tisztítás ma már valóban elsőrendű közszükséglet, az árleszállítás tehát igen közelről érinti a közönség széles rétegeit, mert hiszen ma már a háztartások nagy része az otthoni „nagymosás“ helyett tisztító intézetekben mosatja és vasaltatja a fehérneműt. A fehérnemű tisztítóknak ez a dicséretes elhatározása a szappanra tereli a közfigyelmet. A szappan szintén elsőrendű közszükségleti cikk, amelynek háború előtti ára a kiskereskedelemben kilogrammonként 80—90 fillér volt. Ma a szappan ára már évek óta 1 pengő 60 fillér és a nagy szappangyárak, — nevezetesen az Albus-, a Flóra-, a Meister- és a külföldi tulajdonban levő Hutter-gyár — egyáltalában nem akarnak tudomást venni a viszonyok megváltozásáról. A szappan legfontosabb alapanyaga a zsiradék, amely a szappan hatvan százalékát teszi ki. A zsiradékot kókuszolaj vagy olvasztott faggyú formájában használják, amelyhez a szappangyárakk kivétel nélkül tizenöt-huszonöt, százalék elszappanosított gyantát is kevernek. Amikor a szappan mai árát megállapították, a kókusztudósítójától olaj kilogramonként 2 pengőbe, az olvasztott faggyú pedig 2 pengő 40 fillérbe került. Ma a kókuszolaj ára 1 pengő 10 fillér, az olvasztott faggyúé pedig 1 pengő 20 fillér, míg a gyanta ára változatlanul 24 fillér kilogrammonként. Amint látható, a szappan egyedül és legértékesebb anyagát alkotó zsiradék ára kereken a felére csökkent, amivel szemben a szappan semmivel sem lett olcsóbb, mint volt abban az időben, amikor egy kilogram szappan edealitásához mintegy hatvan fillérrel drágább zsiradék volt szükséges. Kilogrammonként, tehát mintegy hatvan fillér illetéktelen nyereséget szednek a szappangyárak. Hogy ez milyen óriási összegre rúg, azt abból lehet megállapítani, hogy az a négy nagy szappangyár, amelyik az árakat irányítja, naponta három-négy vagon, tehát 30—40 ezer kilogram szappant dilit elő, vagyisnaponta 10—20 ezer pengő az a nyereség, amelyet ezek a gyárak a polgári hasznon felül szereznek az 1 pengő 60 filléres szappanár mellett. Ilyen horribilis nyereség mellett a szappangyárak még elégedetlenek is és állandóan ostromolják a kereskedelmi minisztériumot, hogy tiltsa el a mészárosokat és henteseket a szappanfőzéstől. A kereskedelmi minisztérium nagyon helyesen kijelentette, hogy a hentesek és mészárosok régi jogon alapuló szappanfőzését és árusítását nem kívánja korlátozni, mert a szappanipar az ország területén keletkező hulladék zsírkészleteket nem tudná összegyűjteni és így ezek a nyersanyagok veszendőbe mennének. A fogyasztók millióinak érdeke kívánja azonban, hogy ezen túlmenően a kereskedelmi minisztérim a szappanárakra is kiterjessze figyelmét. 3 . PIERDONL.. KIS JEGYZETEK. Kedvelt hetilapunk, az Egyenlőség ma „kis jegyzeteket“ közöl Jehudi Menuchinról, mint újssidó Mozartéról, akihez hasonló hegedűs „még nem tűnt fel az európai hangversenydobogókon Mozart óta“. Majd kifejti, hogy Jehudi Menuchint a zsidó Mozart rangjához a cári kancsuka, segítette hozzá, mint amely ,Jehudi Menuchin apját kiűzte az orosz gettóból“. Pardon, de mindehhez bátorkodunk mi is néhány kis jegyzetet írni. Elhisszük, hogy ez a Jehudi nekik zsidó Mozart, de Mozart sohasem lesz a kulturvilágnak „keresztény Jehudi Menuchin“. Továbbá a csodálatos Mozart korai halála óta, amely 1791 december 5-én következett be, Európa hangversenydobogóin az Egyenlőség ellenére is bátorkodott feltűnni néhány olyan hegedűművész, aki külömb volt Jehudi Menuchinnál. Ekeltben nem ajáljuk az Egyenlőségnek, hogy a pogromot ennyire dicsőítse, túltéve minden Hitleren. Mert ha ő úgy véli, hogy „ezt teremti és ezt üldözi és ezt szüli a pogrom“, márminthogy a zsidók mélyebb vallásosságát és csodagyermeki tehetségét, akkor holnap néhány „tányérsapkás verekedő“ azzal fog dicsekedni, hogy hiszen ő csak el akarja mélyíteni az egyetemen a zsidó diákok vallásosságát és zenei tehetségét. Pardon, de most már talán az Egyenlőség is belátja, hogy ezt teremti és ezt szüli a faji önimádat, ha ostobán rajong. NÉVSOR. Ugyancsak kedvelt lapunk nyilván nem fog dicsekedni a november elsejére tervezett kommunista „éhségfelvonulás“ főszervezőinek névsorával. Mert a nyakoncsípett Földes-Feldmann Pál,a hatszobás lakásban több, mint ezerpengős havi fizetésen nyomorgó gyárigazgató-elvtárs budapesti és vidéki, cinkosainak névsorában ilyen nevek tarkállnak: Róna Fülöp és neje, Bán Magda, továbbá Schlesinger Adolf, Schlesinger Adolfné, Lichtmann Gizella, Altmann Miksa, Friedmann László, Róth József, Kornschreiner Rezső, Grünwald László, Klein Sándor, Guttmann Ferenc. Megállapítható az is, hogy nevezettek jórésze egészen kitűnő polgári állásban volt, a bolsevizmusra tehát nem anyagi viszonyaik vitték őket, hanem egészen más, belső valami. Az is megállapítható mindenütt, hogy az élen mindig a Feldmannok, Rónák és Schlesingerek voltak,a Kiss Jánosok és Patai Andrások úgy szerepeltek köztük, mint a hajdani népbiztosok között a szombaton is tollatfogó Garbói Sándor, vagy a kelekótya Nyisztor György Pardon, de talán erre a folyton megismétlődő jelenségre mondana tendenciát az Egyenlőség valamelyik zsidó Shakespeareje. S. O. S. Iktassunk ide egy kis párbeszédet a Dob utcából, ahol már nyilván ringatják valamelyik leendő zsidó Beethoven bölcsőjét. Kohn és Weisz a Contiutca plakátjában gyönyörködnek, amelynek tudvalévően ez az ékes szövege: „S. O. S. Szavazzatok szociáldemokratára!“ Kohn odafordul Weiszhoz: — Vihájszt S. O. S.! Az a Károly, a Wolff monta a budai gojóknak, hogy ez van egy vészjel, süllyednek a mi elvtársaink. Mi te szólsz ehez, Weisz? — Mih, aztaz a Wolff nem érti. Ez direkt nekünk szól, az eszoesz. Nem érted? Eszoesz: „Szavazzunk a szociáldemokratákra.“ A többi grfful van írva. Kohn megérti, de aztán mégis elborul egy pillanatra, és gyanakodva kérdi Weisztől: — Te Veisz, nem te gondolsz, hogy ez akar lenni egy beismerés: a mi drága elvtársaink benne vannak a nagy Szászba, mentsük meg ükhet? Pardon, a párbeszéd nem egészen hiteles, de eléggé helytálló. f Az Ú] Nemzedék közönségének H hetilapja g I ar«at«