Uj Nemzedék, 1930. december (12. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-10 / 280. szám

a a.iá­rd­ja, hogy a fővárosi választás előtt vizsgálja meg pártatlan bíróság­ a hamisítás ügyét és ha igaznak bizonyul az állí­tás, akkor beszüntetik a Népszavát, kivonulnak a parlamentből és a fővárosi választáson sem vesznek részt.­­ De ha beigazolódna a hamisítás, ak­kor a másik oldal is vonja le a konzek­venciát. Podmaniczky Endre báró: Ki az a má­sik oldal? Felkiáltások a szociáldemokratáknál: A Magyarság! Peyer azzal végzi beszédét, hogy a tá­madás legitimista oldalról jött. (Zaj, ellenmondások.) A szociáldemokrata párt különbséget tud tenni legitimizmus és legitimizmus között, Magyarországon két­féle legitimizmus van. Egyik az arisz­­tokratáké, azoké a tisztességes elemeké, akik alkotmányos eszközökkel küzdenek a­ legitimizmusért, a másik pedig a bri­­g­anti-legitimizmus, ahonnan a támadás jött, amely az alföldi parasztok nyomorát ^'^akarja felhasználni a maga politikai cél­­­­jai elérésére. Ezután Reischl Richárd a napirenden lévő takarékossági törvényjavaslathoz szólt hozzá. Felrobbant és elsülyedt egy olasz gőzös — Az Új Nemzedék tudósítójától — Páris, december 8. A Havas-irodához Lorientből érkezett két jelentés szerint a Houat sziget közelében, a Belle He mellett az Artiglio nevű olasz gő­zös felrobbant és elsülyedt. A legénység kö­zül 14 ember életét vesztette. A­­szerencsétlen­ség színhelyén két búvár holttestét is talál­ták. Az Artiglio az egyik jelentés szerint egy tengeralattjáró roncsának kiemelésével volt elfoglalva. A másik hír szerint az olasz gőzös a La Florence a háborúban elsülyesz­­tett teherszállító hajó roncsa fölött sülyedt el. A La Florence állítólag munícióval volt megrakva. A Rostra nevű olasz gőzös a sze- A keresztény dolgozók hatásosabb védelmét sür­gették a Friedrich-párti gyűléseken . Az Új Nemzedék tudósítójától *■» A keresztény ellenzék vasárnap dél­­előtt tizenegy órakor a Kálvária-téri mozgószínház helyiségében választói gyű­lést tartott. Bieber József nyitotta meg az ülést, majd Laskay István hadirok­kant beszélt a keresztény ellenzék céljai­ról. Kovács Andor és Domonkos Géza fel­szólalása után Tóth Gyula Gábor mon­dott lelkes hangú beszédet, majd Friedrich István beszélt az elmúlt tíz év politikájáról. Délben tizenkét órakor a Tisztviselő­telepen volt gyűlés. Itt Takács István dr. mondott nagyhatású beszédet Budapest újjáépítéséről, a jobb közegészségügyről és a­ keresztény dolgozó tömegek hatáso­sabb védelméről. Friedrich István beszé­dében a jelszavak helyett cselekedeteket követelt, majd a szavazószelvények kö­rüli bonyodalmakról beszélt. Tóth Gyula Gábor beszédével ért véget a lelkes han­gulatú gyűlés. Feldarabolta és kidobta a vonatból gyereke holttestét egy bécsi vasutas felesége Bécs, december 8. Az egy hét előtt történt titokzatos gyermek­gyilkosság rejtélye megoldódott. Mikulások Károly vasutas huszonöt éves felesége, Valé­ria, bevallotta a rendőrségen, hogy tizennégy hónapos fiát Bécs környékén lévő week­end­­kunyhójában férje tudta nélkül megfojtotta, majd fejét levágta törzséről, Villachba utazott és a fejet a Tauern-alagútban, a törzset a sem­­meringi alagútban kidobta a vonatból. Miku­lások Károly vasutas elmondta, hogy amikor kedden szolgálatból hazatért, feleségét és gyermekét nem találta otthon. A gyermek­gyilkoságról a lapokban közölt tudósítások felkeltették gyanúját. Hazaérkező felesége az­után elmondotta neki a bűncselekményt. Mi­kulások tagadja, hogy a gyermekgyilkosság­ban bármi része volna. Az asszony azt vallja, hogy tettét siralmas anyagi helyzete miatt követte . Uj Nemzedék Szerda, 1930 d«cej»11*r 10. A katolicizmus „áldozatának“ játszotta ki magát Tardieu, amikor már nem tudta elkerülni a bukást -----——----­ A francia kormányválság kulisszái mögül — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Paris, december 9. Bér Tardieu szí­vós és makacs ra­gaszkodása a hata­lomhoz óráról-órára hosszabbította meg a francia kormány életét és bukásáról mindenki napok óta mint befejezett tény­ről beszélt, arra senki sem volt elké­szülve, hogy az Aus­­tric-ügy szennyes hullámai közt Tardieu ilyen dekoratív módon tudjon elesni az arénában. Buká­sának úgy külsőségei, mint belső motí­vumai, de leginkább zseniális­­ trükkje, mellyel a hősi halál díszes temetését vívta ki magának, hogy elkerülje a panamák miatt a jól megérdemelt vád alá helye­zést: egyedül állók a harmadik köztársa­ság történetében. Tardieut a szenátus buktatta meg­. Bi­zalmatlan volt általános politikája iránt, ugyanakkor, amikor a kamara a legtelje­sebb mértékben biztosította bizalmáról. 1925-ben a Herriot-kormány idején tör­tént ehhez hasonló eset, csakhogy akkor a pártok erőviszonya éppen fordított volt. A Bourbon-palota radikális többsége bizalmáról biztosította Herriotot. A sze­nátus jobboldali többsége megbuktatta a radikális leadert inflációs és vatikán­­ellenes politikája miatt. A baloldali pár­tok vereségüket „vesszen a szenátus“ kiál­tással fogadták. Most a kamara radikálisai nem tudták megbuktatni Tardieut, aki mögött zárt sorokban vonult fel a jobboldali blokk. A szenátus baloldali elemei azonban nyakát törték. Az ered­ményt ezúttal a kamara radikális blokkja „éljen a szenátus!“ kiáltással fogadta. Az Austric-botrány hullámai Miért fordult a szenátus Tardieu el­leni A kiküldött vizsgálóbizottság, amelynek kötelessége, hogy az Austric­­botrány sötét rejtelmeit napfényre hozza, a legjobb után haladt, hogy az ügyet elposványosítsa. Erről az oldalról tehát nem fenyegette a francia pre­miert imminens veszedelem. Mint meg­írtuk, sokkal vigasztalanabbnak mutat­kozott a helyzet a vizsgálóbíró szobájá­ban. Tardieunak rettegnie kellett attól, hogy valami piszkos ügy kerül felszínre az ő nevével kapcsolatban. Barnd Peret, benső bizalmasa az igazságügy minisz­teri székben, már áldozatul esett. Utód­jául Tardieu Henri Chéront választotta. Ch­éron, a két balkezes pénzügyminiszter buktatta meg Tardieut februárban, mi­kor a minisztereln­ököt betegsége az ágy­hoz kötötte. Tardieu a kormány rekon­struálásánál erre kihagyta Chéront, aki­nek nevét a külföld Snowdennel vívott párbajából ismeri. Tardieu most le akarta kenyerezni Chéront, aki mint pecsétőr befolyást gyakorolhat az Aus­­tric-ügy vizsgálóbírójára is. Ha már itt tartunk, megemlítjük, hogy éppen ezért fázik Tardieu Barthou minisz­terelnökségétől, mert ez valószínűen az igazságügyi tár­cát tartaná, meg magának . . . Tardieu mindenáron meg akarta aka­dályozni, hogy néhány nap múlva mint botrányhős távozzék a színtérről, ahová nagyon kétséges, hogy ily körülmények között visszatérhetne valamikor. Siet­tetni akarta tehát halálát. Amíg módjá­ban van, szép és elegáns hősi gesztussal távozni, így valamikor még visszatér­het. Az olvasó bizonyára kérdi, hát mint aktív miniszterelnök csak nagyobb befo­lyást, esetleg nyomást, gyakorolhat a­z ügyek alakulására, mint ha egyszerű képviselőként húzódik meg a kamara padsoraiban! Ismerni kell a francia par­lament lélektanát. Abban a pillanatban, amikor Tardieu lemondott, megenyhült iránta a hangulat. A távozóval szemben minndig elnézőbbek, mint a hatalom tény­leges birtokosával. Különben is Tardieu­nak nem volt mit vesztenie. A veszély megelőzésére, egyben bukása siettetésére páratlanul ügyes trükköt választott, mely azonban szomorú vilá­got vet a francia politikai mentalitásra. Tardieu mint a katolicizmus bajnoka■ (?) esett el a szenátusban. Cinizmusnak tű­nik fel ez a frivol játék a vallással. Egy­ben rendkívül jellemző a mai szituációra, a Poincare pártfogását. Nem követte Her­riot ostoba elzászi politikáját, viszont nem mert nyíltan hitet tenni a francia katolicizmus mellett. Sőt ellenkezően: a zsidó baukokrácia sohasem garáz­dálkodott olyan szemérmetlenül Franciaországban, mint Tardieu kor­mányzása idején és a szabadkőművesein sem, voltak soha akkora urak — talán még Combes minisztériuma idején sem —, mint ma, amikor az összes fontos po­litikai és gazdasági pozíciók­at megszállva tartják, egyedül a hadsereggel nem mer­nek kikezdeni, jól tudván, hogy itt nem a cimboráskodás és a panamázás, hanem csak a tehetség biztosíthatja a sikert. A szenátusban ma baloldali többség dirigál, mely rossz szemmel nézte az utóbbi időben Tardieunek Poincaréval való túlságos barátkozásá­t. A radikális szenátorokat cseppet sem bántotta Tar­dieu „k­özgazdasági tevékenysége“, sem a róla szállongó különböző híresztelések. Azzal sem sokat törődtek a Luxembourg palota kevéssé kényes ízlésű urai, hogy a kormány egész sereg tagja kénytelen volt helyét elhagyni. Akadt azonban egy főbenjáró bűn, amit nem néztek volna el neki. Az élelmes Tardieu gondoskodott róla, hogy kellő időben és megfelelő módon lanszírozód­­jék ez a bűne. Oberkirch elzászi államtit­kár, aki tagja a vallásoktatás visszaállí­tására alakult egyesületnek, ebben a mi­nőségében aláírt egy propaganda körle­velet. Tardieu számítása nagyszerűen bevált. Egyéb sem kellett a szenátus vén Isten­­tagadóinak, ezeknek a Voltaire-bohócok­­nak. A kormány mindjárt­­klerikális“, „ultramontán, jezsuita“ lett a sze­mükben, Háry szenátor a tribünről ostorozta a szörnyű bűnt. Egyszerre megfordult a szél. A szavazásnál a kormány kisebbség­ben maradt, néhány szavazattal ugyan, de mégis megbukott, mint „klerikális“ kormány. Tardieu amellett még­sem ját­szotta el teljesen a radikális szenátorok szimpátiáját, mert hiszen nem ő maga kö­vette el a bűnt, csak egyik munkatársa. Általában mindig csa­k munkatársairól volt szó eddig. Páratlan ügyességgel tudta ezeket előtérbe tolni, hogy saját­maga a hátsó ajtón, ha szükség van reá, kereket oldhasson. Mesteri számítás Tardieu egész kormányzása alatt nem bizonyult a laicizmus ellenségének, a jobboldallal mindig kacérkodott, de csak azért, hogy a tekintélyes Bloc National szavazatait biztosítsa magának, legkivárt A nacionalizmus demagógia Tardieu nem érdemel sajnálatot, de még szimpátiát sem. Hozzá hasonló stréber még nem ült Franciaország miniszter­elnöki székében. Kormányzati politikája erkölcstelen volt a cinizmusig, kiszolgál­tatta teljesen az országot a kapitalizmus­nak, a bankok mellett a nehéziparnak. Az utóbbi a végsőkig fokozott fegyverkezési őrülettel nagyszerű üzleteket csinált, me­lyek még Kruppék háborús nyereségét is felülmúlták. Tardieu, az egykori külpoli­tikai riporter csaknem teljesen áttért a közgazdasági tevékenységre, más szóval folyton nagyszabású üzleteket bonyolított le természetesen nem szerelemből. Nem a nemzet, de a bankok embere volt. Ezért agitált eleinte csak Briand háta mögött a Young terv minél kíméletlenebb végre­hajtása mellett, a Schacht-féle incidens, majd a Hitler hatalomrajutása óta nyíl­tan is Briand ellen. Minden párisi újság­író tudja, hogy Poincaré Briand-ellenes cikkeinek Tardieu volt az inspirálója Most mégis Tardieu esett el. Bukásával Briand legveszedelmesebb ellenfelétől szabadult meg, az embriség pedig egy sivár lelkű dema­gógtól, aki a népek k­özeledése helyett a háborús mentalitás visszaidézésén dolgo­zott. Környezetének megfelelően simább és elegánsabb, de sokszor valóságos hit­leri frazeológiával dolgozott, melyet a ra­dikálisok kétszínű magatartása nem tu­dott ellensúlyozni. Tardieuről ellenfelei azt mondják, hogy biztosan feltámad, ha nem ma, hát holnap, mert kalandorter­mészete diadalmaskodik minden akadá­lyon. A francia külpolitikában Tardieu bu­kása nem jelent gyökeresebb változást, legalább egyelőre nem, mert a hangulat erősen meg van mérgezve. Briandnak egész normandiai ravaszságára szüksége lesz, Certiusnak pedig minden diplomá­ciai tudására, hogy a nehéz helyzetből valahogy megtalálják a kivezető utat. Mindehhez még feltétlenül szükséges, hogy a lengyel-német fronton abszolút nyugalom legyen. Külföldi hírlapokra a legkényelmeseb­ben a posta útján fizethet elő. m Wiwé'itjgigga Elfogták a hódmező­vásárhelyi rablógyilkost — Az Uj Nemzedék tud­ósít­ójától — Hódmezővásárhely, december 8. Szombaton este kettős rablógyilkosság­ tör­­tént Hód­mezővásárhely-Uj­városon a Vörös­­marty­ utcában, amelynek egyik áldozata Nagy György Sándorné meghalt, míg a másikat, Sebők Jánosnét eszméletlen álapotban szállí­tották a kórházba. A gyilkosságra a rendőrsé­get Paksi Sándor káposztástelepi cserepeemes­­ter figyelmeztette, aki állítása szerint hallotta a segély­kiáltásokat. A kiszállott rendőri bizott­ság azonnal megkezdte a nyomozást. A gyil­kosság színhelyén talált lábnyomok teljesei­ megegyeztek Paksi lábnyomaival, aki, amikor vallatóra fogták, be is ismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot. A cserepesmester elmon­dotta, hogy nagy nyomorban élt feleségével öt gyermekével és nem akart ölni, csak pénzt szerezni. Hirtelen felkutatta a lakást, de semmi pénzt nem talált. A szegedi törvény­szék vizsgálóbírájának jelenlétében kivitték a gyilkost a helyszínre és eljátszatták vele a gyilkosságot. A helyszíni szemlén bevallotta, hogy tégladarabbal zúzta szét Nagyné kopo­nyáját és ugyanazzal a téglával sebesítette meg Sebőknét. Rablótámadás a Paulay Ede-utcában — Az Új Nemzedék tudósíéjától — A Paulay Ede-utca negyvenkilenc számú ház földszint két szám alatti lakásában ■ ma délelőtt elvetemült rablótámadás történt En­nek a lakásnak a főbérlője özv. Vincze Gá­­borné negyvenkét éves asszony. Vinczéné egyik szobáját albérletbe adta Németh Margit huszonkét éves varrólánynak. Németh Margit­­az utóbi időben nagyon pontatlanul fizette a szobabért. Emiatt már többször összeszólalko­zott a főbérlővel. A leány mindig haladékot kért, amelyet Vinczéné nagy nehezen meg is adott. Ma reggel Vinczéné újból követelte a lak­bért Németh Margit ismét kérte, hogy később fizethessen, az asszony azonban kijelentette, ha nem fizet, kiteszi a lakásból. Az albérlő erre a kijelentésre kiszaladt a konyhába, on­nan felkapott egy nagy fatuskót, és azzal ro­hant rá Vinczénére, akit a tuskóval többször fejbevágott. Az asszony a súlyos csapásoktól véresen eszméletlenül esett össze. Amikor Né­meth Margit látta, hogy Vinczéné ájultam ösz­­szerogy, felnyitotta annak szekrényét a­z ott talált husz-huszonnöt pengő készpénzt magához vette, majd felöltözött és holmiját hóna alá gyűrve, elmenekült A lakásba később benyitó szomszédok talál­ták meg Vinczénét vérben fagyva a szoba padlózatán. Azonnal felverték a házat. A la­kók összecsődültek és rendőrt hívtak. A rend­őr értesítette a mentőket, akik első segítség­ben részesítették Vinczénét. Az asszonyt sike­rült eszméletre téríteni, mire a rendőri bizott­ságnak elmondotta, hogyan támadta meg őt albérlője. Vinczéné vallomása után újból el­vesztette eszméletét. A mentők a Rókus-kór­­házba szállították. Németh Margitot a rend­őrség az egész városban keresi. ............mm...mi—Mf Heléna román királyné állítólag hajlandó kibékülni férjével Paris, december 9. A New-York Herald párisi kiadása beavat­tott és állítólag a román királyi családhoz kö­zelálló forrásból Heléna román királyné ter­veire vonatkozóan a következő hírt közli: He­léna állítólag kész arra, hogy a román haza és gyermekek érdekében véget vessen a közte és Károly király között levő súrlódásoknak. A királyné kész minden áldozatra, ha ezzel fiának és a román nép hasznára lehet. A ki­rályi pár viszonyát a lap öt pontban foglalja össze, amelyek a következők: 1. A király haza­térése óta sohasem gondolt komolyan arra, hogy a feleségével kibéküljön. 2. Viszont a királyné mindig kész volt arra, hogy férjéhez, miután az Roméniába visszatért, visszatérjen és vele a házassági életközösséget folytassa. 8. Lupescu asszony a király hazatérése után rö­vid idő múlva szintén megérkezett Buka­­restbe és azóta is állandóan Romániában lakik. 4. Mihály trónörökös a házastársak megállaz­podása szerint továbbra is a király mellett marad s a királyi palotában lakik jelenleg ia, 5. Helena királyné a végsőkig védelmezi jo­gait és egyáltalában nem gondol arra, hogy Romániát elhagyja s Párisban, vagy az Egyezett Államokban telepedjék le.

Next