Uj Nemzedék, 1930. december (12. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-10 / 280. szám
a a.iárdja, hogy a fővárosi választás előtt vizsgálja meg pártatlan bíróság a hamisítás ügyét és ha igaznak bizonyul az állítás, akkor beszüntetik a Népszavát, kivonulnak a parlamentből és a fővárosi választáson sem vesznek részt. De ha beigazolódna a hamisítás, akkor a másik oldal is vonja le a konzekvenciát. Podmaniczky Endre báró: Ki az a másik oldal? Felkiáltások a szociáldemokratáknál: A Magyarság! Peyer azzal végzi beszédét, hogy a támadás legitimista oldalról jött. (Zaj, ellenmondások.) A szociáldemokrata párt különbséget tud tenni legitimizmus és legitimizmus között, Magyarországon kétféle legitimizmus van. Egyik az arisztokratáké, azoké a tisztességes elemeké, akik alkotmányos eszközökkel küzdenek a legitimizmusért, a másik pedig a briganti-legitimizmus, ahonnan a támadás jött, amely az alföldi parasztok nyomorát ^'^akarja felhasználni a maga politikai céljai elérésére. Ezután Reischl Richárd a napirenden lévő takarékossági törvényjavaslathoz szólt hozzá. Felrobbant és elsülyedt egy olasz gőzös — Az Új Nemzedék tudósítójától — Páris, december 8. A Havas-irodához Lorientből érkezett két jelentés szerint a Houat sziget közelében, a Belle He mellett az Artiglio nevű olasz gőzös felrobbant és elsülyedt. A legénység közül 14 ember életét vesztette. Aszerencsétlenség színhelyén két búvár holttestét is találták. Az Artiglio az egyik jelentés szerint egy tengeralattjáró roncsának kiemelésével volt elfoglalva. A másik hír szerint az olasz gőzös a La Florence a háborúban elsülyesztett teherszállító hajó roncsa fölött sülyedt el. A La Florence állítólag munícióval volt megrakva. A Rostra nevű olasz gőzös a sze- A keresztény dolgozók hatásosabb védelmét sürgették a Friedrich-párti gyűléseken . Az Új Nemzedék tudósítójától *■» A keresztény ellenzék vasárnap délelőtt tizenegy órakor a Kálvária-téri mozgószínház helyiségében választói gyűlést tartott. Bieber József nyitotta meg az ülést, majd Laskay István hadirokkant beszélt a keresztény ellenzék céljairól. Kovács Andor és Domonkos Géza felszólalása után Tóth Gyula Gábor mondott lelkes hangú beszédet, majd Friedrich István beszélt az elmúlt tíz év politikájáról. Délben tizenkét órakor a Tisztviselőtelepen volt gyűlés. Itt Takács István dr. mondott nagyhatású beszédet Budapest újjáépítéséről, a jobb közegészségügyről és a keresztény dolgozó tömegek hatásosabb védelméről. Friedrich István beszédében a jelszavak helyett cselekedeteket követelt, majd a szavazószelvények körüli bonyodalmakról beszélt. Tóth Gyula Gábor beszédével ért véget a lelkes hangulatú gyűlés. Feldarabolta és kidobta a vonatból gyereke holttestét egy bécsi vasutas felesége Bécs, december 8. Az egy hét előtt történt titokzatos gyermekgyilkosság rejtélye megoldódott. Mikulások Károly vasutas huszonöt éves felesége, Valéria, bevallotta a rendőrségen, hogy tizennégy hónapos fiát Bécs környékén lévő weekendkunyhójában férje tudta nélkül megfojtotta, majd fejét levágta törzséről, Villachba utazott és a fejet a Tauern-alagútban, a törzset a semmeringi alagútban kidobta a vonatból. Mikulások Károly vasutas elmondta, hogy amikor kedden szolgálatból hazatért, feleségét és gyermekét nem találta otthon. A gyermekgyilkoságról a lapokban közölt tudósítások felkeltették gyanúját. Hazaérkező felesége azután elmondotta neki a bűncselekményt. Mikulások tagadja, hogy a gyermekgyilkosságban bármi része volna. Az asszony azt vallja, hogy tettét siralmas anyagi helyzete miatt követte . Uj Nemzedék Szerda, 1930 d«cej»11*r 10. A katolicizmus „áldozatának“ játszotta ki magát Tardieu, amikor már nem tudta elkerülni a bukást -----——---- A francia kormányválság kulisszái mögül — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Paris, december 9. Bér Tardieu szívós és makacs ragaszkodása a hatalomhoz óráról-órára hosszabbította meg a francia kormány életét és bukásáról mindenki napok óta mint befejezett tényről beszélt, arra senki sem volt elkészülve, hogy az Austric-ügy szennyes hullámai közt Tardieu ilyen dekoratív módon tudjon elesni az arénában. Bukásának úgy külsőségei, mint belső motívumai, de leginkább zseniális trükkje, mellyel a hősi halál díszes temetését vívta ki magának, hogy elkerülje a panamák miatt a jól megérdemelt vád alá helyezést: egyedül állók a harmadik köztársaság történetében. Tardieut a szenátus buktatta meg. Bizalmatlan volt általános politikája iránt, ugyanakkor, amikor a kamara a legteljesebb mértékben biztosította bizalmáról. 1925-ben a Herriot-kormány idején történt ehhez hasonló eset, csakhogy akkor a pártok erőviszonya éppen fordított volt. A Bourbon-palota radikális többsége bizalmáról biztosította Herriotot. A szenátus jobboldali többsége megbuktatta a radikális leadert inflációs és vatikánellenes politikája miatt. A baloldali pártok vereségüket „vesszen a szenátus“ kiáltással fogadták. Most a kamara radikálisai nem tudták megbuktatni Tardieut, aki mögött zárt sorokban vonult fel a jobboldali blokk. A szenátus baloldali elemei azonban nyakát törték. Az eredményt ezúttal a kamara radikális blokkja „éljen a szenátus!“ kiáltással fogadta. Az Austric-botrány hullámai Miért fordult a szenátus Tardieu elleni A kiküldött vizsgálóbizottság, amelynek kötelessége, hogy az Austricbotrány sötét rejtelmeit napfényre hozza, a legjobb után haladt, hogy az ügyet elposványosítsa. Erről az oldalról tehát nem fenyegette a francia premiert imminens veszedelem. Mint megírtuk, sokkal vigasztalanabbnak mutatkozott a helyzet a vizsgálóbíró szobájában. Tardieunak rettegnie kellett attól, hogy valami piszkos ügy kerül felszínre az ő nevével kapcsolatban. Barnd Peret, benső bizalmasa az igazságügy miniszteri székben, már áldozatul esett. Utódjául Tardieu Henri Chéront választotta. Chéron, a két balkezes pénzügyminiszter buktatta meg Tardieut februárban, mikor a miniszterelnököt betegsége az ágyhoz kötötte. Tardieu a kormány rekonstruálásánál erre kihagyta Chéront, akinek nevét a külföld Snowdennel vívott párbajából ismeri. Tardieu most le akarta kenyerezni Chéront, aki mint pecsétőr befolyást gyakorolhat az Austric-ügy vizsgálóbírójára is. Ha már itt tartunk, megemlítjük, hogy éppen ezért fázik Tardieu Barthou miniszterelnökségétől, mert ez valószínűen az igazságügyi tárcát tartaná, meg magának . . . Tardieu mindenáron meg akarta akadályozni, hogy néhány nap múlva mint botrányhős távozzék a színtérről, ahová nagyon kétséges, hogy ily körülmények között visszatérhetne valamikor. Siettetni akarta tehát halálát. Amíg módjában van, szép és elegáns hősi gesztussal távozni, így valamikor még visszatérhet. Az olvasó bizonyára kérdi, hát mint aktív miniszterelnök csak nagyobb befolyást, esetleg nyomást, gyakorolhat az ügyek alakulására, mint ha egyszerű képviselőként húzódik meg a kamara padsoraiban! Ismerni kell a francia parlament lélektanát. Abban a pillanatban, amikor Tardieu lemondott, megenyhült iránta a hangulat. A távozóval szemben minndig elnézőbbek, mint a hatalom tényleges birtokosával. Különben is Tardieunak nem volt mit vesztenie. A veszély megelőzésére, egyben bukása siettetésére páratlanul ügyes trükköt választott, mely azonban szomorú világot vet a francia politikai mentalitásra. Tardieu mint a katolicizmus bajnoka■ (?) esett el a szenátusban. Cinizmusnak tűnik fel ez a frivol játék a vallással. Egyben rendkívül jellemző a mai szituációra, a Poincare pártfogását. Nem követte Herriot ostoba elzászi politikáját, viszont nem mert nyíltan hitet tenni a francia katolicizmus mellett. Sőt ellenkezően: a zsidó baukokrácia sohasem garázdálkodott olyan szemérmetlenül Franciaországban, mint Tardieu kormányzása idején és a szabadkőművesein sem, voltak soha akkora urak — talán még Combes minisztériuma idején sem —, mint ma, amikor az összes fontos politikai és gazdasági pozíciókat megszállva tartják, egyedül a hadsereggel nem mernek kikezdeni, jól tudván, hogy itt nem a cimboráskodás és a panamázás, hanem csak a tehetség biztosíthatja a sikert. A szenátusban ma baloldali többség dirigál, mely rossz szemmel nézte az utóbbi időben Tardieunek Poincaréval való túlságos barátkozását. A radikális szenátorokat cseppet sem bántotta Tardieu „közgazdasági tevékenysége“, sem a róla szállongó különböző híresztelések. Azzal sem sokat törődtek a Luxembourg palota kevéssé kényes ízlésű urai, hogy a kormány egész sereg tagja kénytelen volt helyét elhagyni. Akadt azonban egy főbenjáró bűn, amit nem néztek volna el neki. Az élelmes Tardieu gondoskodott róla, hogy kellő időben és megfelelő módon lanszírozódjék ez a bűne. Oberkirch elzászi államtitkár, aki tagja a vallásoktatás visszaállítására alakult egyesületnek, ebben a minőségében aláírt egy propaganda körlevelet. Tardieu számítása nagyszerűen bevált. Egyéb sem kellett a szenátus vén Istentagadóinak, ezeknek a Voltaire-bohócoknak. A kormány mindjártklerikális“, „ultramontán, jezsuita“ lett a szemükben, Háry szenátor a tribünről ostorozta a szörnyű bűnt. Egyszerre megfordult a szél. A szavazásnál a kormány kisebbségben maradt, néhány szavazattal ugyan, de mégis megbukott, mint „klerikális“ kormány. Tardieu amellett mégsem játszotta el teljesen a radikális szenátorok szimpátiáját, mert hiszen nem ő maga követte el a bűnt, csak egyik munkatársa. Általában mindig csak munkatársairól volt szó eddig. Páratlan ügyességgel tudta ezeket előtérbe tolni, hogy sajátmaga a hátsó ajtón, ha szükség van reá, kereket oldhasson. Mesteri számítás Tardieu egész kormányzása alatt nem bizonyult a laicizmus ellenségének, a jobboldallal mindig kacérkodott, de csak azért, hogy a tekintélyes Bloc National szavazatait biztosítsa magának, legkivárt A nacionalizmus demagógia Tardieu nem érdemel sajnálatot, de még szimpátiát sem. Hozzá hasonló stréber még nem ült Franciaország miniszterelnöki székében. Kormányzati politikája erkölcstelen volt a cinizmusig, kiszolgáltatta teljesen az országot a kapitalizmusnak, a bankok mellett a nehéziparnak. Az utóbbi a végsőkig fokozott fegyverkezési őrülettel nagyszerű üzleteket csinált, melyek még Kruppék háborús nyereségét is felülmúlták. Tardieu, az egykori külpolitikai riporter csaknem teljesen áttért a közgazdasági tevékenységre, más szóval folyton nagyszabású üzleteket bonyolított le természetesen nem szerelemből. Nem a nemzet, de a bankok embere volt. Ezért agitált eleinte csak Briand háta mögött a Young terv minél kíméletlenebb végrehajtása mellett, a Schacht-féle incidens, majd a Hitler hatalomrajutása óta nyíltan is Briand ellen. Minden párisi újságíró tudja, hogy Poincaré Briand-ellenes cikkeinek Tardieu volt az inspirálója Most mégis Tardieu esett el. Bukásával Briand legveszedelmesebb ellenfelétől szabadult meg, az embriség pedig egy sivár lelkű demagógtól, aki a népek közeledése helyett a háborús mentalitás visszaidézésén dolgozott. Környezetének megfelelően simább és elegánsabb, de sokszor valóságos hitleri frazeológiával dolgozott, melyet a radikálisok kétszínű magatartása nem tudott ellensúlyozni. Tardieuről ellenfelei azt mondják, hogy biztosan feltámad, ha nem ma, hát holnap, mert kalandortermészete diadalmaskodik minden akadályon. A francia külpolitikában Tardieu bukása nem jelent gyökeresebb változást, legalább egyelőre nem, mert a hangulat erősen meg van mérgezve. Briandnak egész normandiai ravaszságára szüksége lesz, Certiusnak pedig minden diplomáciai tudására, hogy a nehéz helyzetből valahogy megtalálják a kivezető utat. Mindehhez még feltétlenül szükséges, hogy a lengyel-német fronton abszolút nyugalom legyen. Külföldi hírlapokra a legkényelmesebben a posta útján fizethet elő. m Wiwé'itjgigga Elfogták a hódmezővásárhelyi rablógyilkost — Az Uj Nemzedék tudósítójától — Hódmezővásárhely, december 8. Szombaton este kettős rablógyilkosság történt Hódmezővásárhely-Ujvároson a Vörösmarty utcában, amelynek egyik áldozata Nagy György Sándorné meghalt, míg a másikat, Sebők Jánosnét eszméletlen álapotban szállították a kórházba. A gyilkosságra a rendőrséget Paksi Sándor káposztástelepi cserepeemester figyelmeztette, aki állítása szerint hallotta a segélykiáltásokat. A kiszállott rendőri bizottság azonnal megkezdte a nyomozást. A gyilkosság színhelyén talált lábnyomok teljesei megegyeztek Paksi lábnyomaival, aki, amikor vallatóra fogták, be is ismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot. A cserepesmester elmondotta, hogy nagy nyomorban élt feleségével öt gyermekével és nem akart ölni, csak pénzt szerezni. Hirtelen felkutatta a lakást, de semmi pénzt nem talált. A szegedi törvényszék vizsgálóbírájának jelenlétében kivitték a gyilkost a helyszínre és eljátszatták vele a gyilkosságot. A helyszíni szemlén bevallotta, hogy tégladarabbal zúzta szét Nagyné koponyáját és ugyanazzal a téglával sebesítette meg Sebőknét. Rablótámadás a Paulay Ede-utcában — Az Új Nemzedék tudósíéjától — A Paulay Ede-utca negyvenkilenc számú ház földszint két szám alatti lakásában ■ ma délelőtt elvetemült rablótámadás történt Ennek a lakásnak a főbérlője özv. Vincze Gáborné negyvenkét éves asszony. Vinczéné egyik szobáját albérletbe adta Németh Margit huszonkét éves varrólánynak. Németh Margitaz utóbi időben nagyon pontatlanul fizette a szobabért. Emiatt már többször összeszólalkozott a főbérlővel. A leány mindig haladékot kért, amelyet Vinczéné nagy nehezen meg is adott. Ma reggel Vinczéné újból követelte a lakbért Németh Margit ismét kérte, hogy később fizethessen, az asszony azonban kijelentette, ha nem fizet, kiteszi a lakásból. Az albérlő erre a kijelentésre kiszaladt a konyhába, onnan felkapott egy nagy fatuskót, és azzal rohant rá Vinczénére, akit a tuskóval többször fejbevágott. Az asszony a súlyos csapásoktól véresen eszméletlenül esett össze. Amikor Németh Margit látta, hogy Vinczéné ájultam öszszerogy, felnyitotta annak szekrényét az ott talált husz-huszonnöt pengő készpénzt magához vette, majd felöltözött és holmiját hóna alá gyűrve, elmenekült A lakásba később benyitó szomszédok találták meg Vinczénét vérben fagyva a szoba padlózatán. Azonnal felverték a házat. A lakók összecsődültek és rendőrt hívtak. A rendőr értesítette a mentőket, akik első segítségben részesítették Vinczénét. Az asszonyt sikerült eszméletre téríteni, mire a rendőri bizottságnak elmondotta, hogyan támadta meg őt albérlője. Vinczéné vallomása után újból elvesztette eszméletét. A mentők a Rókus-kórházba szállították. Németh Margitot a rendőrség az egész városban keresi. ............mm...mi—Mf Heléna román királyné állítólag hajlandó kibékülni férjével Paris, december 9. A New-York Herald párisi kiadása beavattott és állítólag a román királyi családhoz közelálló forrásból Heléna román királyné terveire vonatkozóan a következő hírt közli: Heléna állítólag kész arra, hogy a román haza és gyermekek érdekében véget vessen a közte és Károly király között levő súrlódásoknak. A királyné kész minden áldozatra, ha ezzel fiának és a román nép hasznára lehet. A királyi pár viszonyát a lap öt pontban foglalja össze, amelyek a következők: 1. A király hazatérése óta sohasem gondolt komolyan arra, hogy a feleségével kibéküljön. 2. Viszont a királyné mindig kész volt arra, hogy férjéhez, miután az Roméniába visszatért, visszatérjen és vele a házassági életközösséget folytassa. 8. Lupescu asszony a király hazatérése után rövid idő múlva szintén megérkezett Bukarestbe és azóta is állandóan Romániában lakik. 4. Mihály trónörökös a házastársak megállazpodása szerint továbbra is a király mellett marad s a királyi palotában lakik jelenleg ia, 5. Helena királyné a végsőkig védelmezi jogait és egyáltalában nem gondol arra, hogy Romániát elhagyja s Párisban, vagy az Egyezett Államokban telepedjék le.