Uj Nemzedék, 1931. április (13. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-22 / 90. szám
_ Szerda, 1931 április 22. Uj Nemzedék Az olasz-francia flottatárgyalások kudarcától retteg a francia kormány és a párisi sajtó — Az Új Nemzedék tudósítójától — London, április 21. A londoni olasz-francia flottatárgyalások kritikus pontra érkeztek. A szakértői bizottság hétfőn este rövid tanácskozás után elnapolta az ülést és megvárja Massigli francia fődelegátus visszaérkezését. Massigli a francia minisztertanács határozata alapján kedden reggel elutazott Londonba, miután majdnem egész éjszaka tárgyalt Laval miniszterelnök.4. londoni politikai körökben nagy izgalommal várják a francia kormány új javaslatait az elavult csatahajók helyett építendő új csatahajók kérdésében. Amennyiben a francia javaslatok elfogadhatatlannak bizonyulnának, úgy az olasz delegátusok abbahagyják a tárgyalást és visszautaznak Rómába. Ebben az esetben az angol kormány sem tud már közvetíteni. Páris, április 21. A kedd reggeli lapok a legnagyobb aggodalommal írnak az olasz-francia flottatárgyalásokban küszöbön álló londoni döntésről. Briand külügyminiszter és Duman, tengerészeti miniszter a reggeli óráikban újból tárgyaltak a Londonba utazó Massiglival s még egyszer megbeszélték vele a minisztertanács utasításait. A reggeli lapok azt, írják, hogyezek az utasítások minden tekintetben alkalmasak a megegyezés megkönnyítésére, egyúttal azonban nem tagadják, hogy ez a hivatalos optimizmus csak légvár, amely mögött a tárgyalások teljes kudarcának kísértete áll. Valamennyi reggeli lap megállapítja, hogy Franciaország nem engedhet álláspontjából az elavult, csatahajók pótlása, kérdésében és hogy a tárgyalásoknak meg kell szakadniok, ha az olaszok nem fogadják el a francia feltételeket. A Matin úgy tudja, hogy az angol delegátusok az olasz kívánságokat támogatják, amelyeket viszont a francia szakértők semmiesetre sem fogadnak el. A Journal szerint minden Anglia magatartásától függ s a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha Anglia beleegyezne abba, hogy a flottaleszerelés egész kérdéskomplexumát az 1932. évi leszerelési világkonferenciára hagyják Hat millióval kevesebb mozijegyet adtak el Magyarországon tavaly, mint két éve A közterhek leszállításával lehetne segíteni a válságba jutott magyarországi mozikon Drága még mindig a mozgóképszínház . Az Uj Nemzedék tudósítójától. - Az Új Nemzedék már többször foglalkozott a magyarországi mozgószínházak helyáraival és hangsúlyozta, hogy lejebb kell szállítani a helyárakat, mert, külföldön mindenfelé olcsóbb helyárak mellett működnek a mozik, mint magyarországon. A mozgószínházak egy része valóban lejebb is szállította helyárait. Mi még mindig magasnak tartjuk a mozgószínházak helyárait. Tudjuk azonban, hogy a mai magas közterhek, valamint az óriási házbér miatt egyenlőre lehetetlen a nagyobbarányú helyárleszállítást életbe léptetni. A rossz gazdasági viszonyok következtéen a mozik jórésze komoly válsággal küzd. Nemcsak a háztulajdonosnak és az államnak tartoznak, hanem a filmkölcsönző vállalatoknak is, amelyek egy részét szintén válságba sodorta a mozik rengeteg adóssága. Évről-évre kevesebb a filmszínházak bevétele. A hivatalos statisztika szomorú fényt vet a mai gazdasági helyzetre. Pár évvel ezelőtt természetesen még a legjobban mentek a filmszínházak. 1927-ben Budapesten és vidéken 25106.000 darab jegyet adtak el. 1928-ban az eladott jegyek mennyisége 23.325.000-re csökkent. 1929-ben még kevesebb ember látogatta a mozikat. Ugyanis összesen 22,531100 darab jegyet adtak el egész Magyarországon. A legnagyobb csökkenés azonban a múlt esztendőben volt. 22,500.000-ről az eladott jegyek száma 16,500.000-re szállt le. Ez a szám óriási összeget jelent. Nézzük meg, hogy százalékban mennyit fizetnek a mozgószínházak, különböző adók és illetékekért Kiderül, hogy a bruttó bevétel hét százaléka megy el vigalmi adóra. Ugyanis a néma moziknál öt százalék a vigalmi adó, viszont vidéken tíz százalék. Forgalmi adóban a bruttó bevétel két százaléka megy el. Filmipari alapdíj, gyártási illeték és cenzúradíj fejében két százalékot fizetnek. Tűzvizsgálat és tűzoltói kivezénylés 0.2 százalékba kerül. A rendőrségi kivezénylési díj és a költség szintén két százalék. Kultúrádék fejében 0.5 százalékot kel befizetni. A jótékonysági adó 0.1 százalék. Az alkalmazottak kereseti adója, betegsegélyző járuléka és biztosítása 1-2 százalék. Tudvalevő, hogy az összes filmszínházakban kötelező a Magyar Híradó lejátszása, ez után 0,8 százalékot kell fizetni, összesen a bruttó bevétel 16,1 százaléka megy el közterhekre. Ez a fűz százalékos összeg jövedelmi és kereseti adó nélkül egy esztendőben 2MO.OOO pengőt tesz. Ezen felül negyven százalékot ítélt fizetni a Vknek kölcsöndijta fejében. A házbér tizenegy százallék, a villanyvilágítás különböző ipari kedvezményekkel hat százalék, a. fűtés egy százalék, a személyzet tizenöt százalék s a reklám hat százalék. Vagyis a közterheken kívil hetvenkilenc százalékot kell még előteremteni a moziknak. Hátra van még a vetítőgép üzemi költsége, amely öt százalék, a karbantartás két százalék, különböző apróbb kiadások négy százalék. A hangos gépek után szintén rengeteget kell még fizetni s ugyancsak fizetni kell még külön azokban a filmszínházakban is, amelyekben nem az engedélyes vezeti a mozit, hanem a bérlő, aki az engedélyesnek havonta ötszáz— kétezer pengőig terjedő összeget fizet. Óriási összegeket tesz minden egyes tétel. Csak a filmipari alap illetéke 310.OOO pengő egy évben az összes magyarországi moziknál és kölcsönzőknél. Az elmúlt esztendőkben, amióta ezt a rendszert bevezették, több mint kétmillió pengőt fizetett a moziszakma a filmalaprnak. Ezek az okok idézték elő, hogy alig van olyan budapesti filmszínház, amely ne lenne eladó a megfelelő pénzért. A baj az, hogy át kellene venni az adósságokat is, márpedig olyan vállalkozó, aki az éves tartozásokat is átvenné, nagyon kevés akad. A helyárakat emelni nem lehet, sőt csökkenteni kellene. Ilyen körülmények között egyelőre semmi remény nincs arra, hogy a mozik bevétele emelkedjék. Egy esetben lehetne a mozikat megmenteni, ha a közterheket az illetékesek leszállítanák. Ahogy beavatott helyről értesülünk, a közterhek leszállítására van is remény. Az illetékesek ugyanis belátták, hogy az általános gazdasági helyzet több, mint negyedrészével csökkentette a mozik látogatottságát. Ilyen körülmények között a magas terhek ellenére is jóval kevesebb bevétel jutott az államnak a különböző szolgáltatásokból, mint azelőtt, így ha az adókat mérsékelnék, akkor lejebb lehetne szállítani a helyáraikat s ennek következtében a mozik látogatottsága emelkednék, ami természetesen maga után vonná, a befizetett adók emelkedését is. Úgy értesülünk, hogy a különböző minisztériumok foglalkoznak a terhek leszállításával s így remény van arra, hogy az új moziszezonra már olcsóbb helyárak mellett, kevesebb kiadással működnek a mozgószínházak. 9 Negyvenöt év óta hever egy 35 millió dolláros amerikai örökség, mert a rokonságot igazoló irat elégett egy morvaországi rabbi lakásán Családi rege a makói rabbiról, aki elhagyta hitét és idővel anglikán püspök lett — Az Új Nemzedék tudósítójától — Nemrégiben távirat érkezett Berlinből, amely hírül hozta, hogy egy Amerikában elhalt vállalkozó harmincöt millió dolláros vagyont, hagyott hátra, amelyet azonban nem tudtak kiadni a rokonoknak, mert azok még mindig nem jelentkeztek. Ezt a hírt közre adták a budapesti lapok is és hamarosan mindenfelé beszélgettek a mesés amerikai örökségről. Természetesen a legtöbben nem hittek ebben, az amerikai örökségben, mert már nagyon sokszor felültették az újságolvasó közönséget ilyen hatalmas örökségek meséjével. De valahogyan ez az amerikai örökség még ma is foglalkoztatja az embereket. Azért történhetett meg ez, mert a lapok a berlini amerikai nagykövetségre hivatkoztak, mint amely hivatalosan is elismerte, hogy valóban van ilyen örökség és minden valószínűség szerint Magyarországon élnek az örökösök. Amikor mi is hírül adtuk azt a berlini jelentést, amelyet erről az örökségről kaptunk, megjelent nálunk egy gazdag budapesti kereskedő, Grünspan Izidor s igen érdekes dolgokat mondott el ezzel az amerikai örökséggel kapcsolatban. — Ugy látszik. — kezdte Grünspan, — hogy azok a hírek, amelyek erről az amerikai örökségről szólnak, megfelelnek a valóságnak, mert hiszen, mint értesültem róla, a berlini amerikai nagykövetség is kedvezően nyilatkozott erről az ügyről. Az örökhagyó Khan Dávid nem mostanában halt meg, mint ahogy tévesen jelentették Berlinből, hanem legalább negyvenöt esztendővel ezelőtt. Azóta keresték a rokonokat, akikre Khan Dávid mesés vagyonát hagyta, de a rokonok nem jelentkeztek, egyrészt mert nem tudtak arról, hogy az amerikai hatóságok keresik őket, másrészt pedig azért, mert nem is akarták fölvenni Khan Dávid hagyatékát. Különösen hangzik, hogy ilyen tekintélyes vagyont nem akartak felvenni a rokonok és ez szinte hihetetlen is, de hogyha ismeri valaki a családi ügyeket, nagyon könnyen megérti, hogy ez lehetséges volt főként abban az időben olyan körülmények között. — Khan Dávid Morvaországban született egy kis faluban. Mint a Talmud alapos ismerője később elkerült Makóra rabbinak. Ez a foglalkozás azonban nem igen elégíthette ki a nagyravágyó Khán Dávidot, ezért otthagyta állását és kivándorolt Angliába. Ebben az időben még sűrűn érkezett hír róla testvéréhez, Khán Sajéhez. Egyszer azután a posta levelet hozott, amelyben az Angliába szakadt testvér tudatta, hogy megkeresztelkedett, az anglikán hitre tért át és elment misszionárusnak. .Amikor Sajó elolvasta ezt a levelet, éktelen haragra gerjedt, hogy testvéröccse elhagyta hitét. Kahn Sajó még azt is megtiltotta családjának, hogy a Dávid nevét valaha is kiejtsék előtte. Azokat a leveleiket pedig, amelyek ezután érkeztek testvérétől, olvasatlanul a tűzbe vetette . Múlt az idő, Kahn Dávidból közben anglikán püspök lett, majd Amerikába és Ausztráliába hajózott. Ausztráliából azután idősebb korában végleg Amerikába költözött és itt vállalkozásokba, kezdett, amelyek dúsgazdag emberré tették. A rokonok közül egyiknek-másiknak közben is írogatott és igy a mapvaronszáigi hozzátartozók mindig értesültek sorsának fordulatairól. Később ezek alevelek is elmaradtak és nagysokára híre jött, hogy Kahn Dávid meghalt. Ez negyven-ötven évvel ezelőtt történhetett, Kaim Sájé gyermekei mindig emlegették még életében a dúsgazdag nagybácsit, de nem mertek érintkezésbe lépni vele még apjuk halála után sem, mert nem akarták apjuk emlékét megbántani. Pedig a családban nagyon sokat tudtak a hatalmas vagyonról, majd a hagyatékról, amely „Dávid bácsi“ után maradt. Ezt a pénzt azonban nem mente egyik testvér sem felvenni és csak mesélgettek a gyerekeknek Dávid bácsiról és nagy vagyonáról. — A nagy vagyon históriája mindig kísértett a Kahn-családban. Apáról-fiúra, unokára szállt ennek a mesés örökségnek a története, de senki sem próbálkozott, a pénz megszerzésével. Nemrégiben azután érdeklődtek nálam, hogy miért nem veszem fel Kahn Dávid harmincötmillió dolláros hagyatékát, hiszen legközelebbi hozzátartozója vagyok. Nem hittem ennek a hírnek a komolyságában, bár édesanyám nagyon sokat beszélt nekem erről az örökségről. De mostanában egyre-másra jönnek az ügyvédek, mindegyik felszólít, hogy kérjem az örökséget, én azonban nem kockáztatok tekintélyes összegeket azért, hogy egy talán soha nem is hagyományozott örökség után kutassak. Amint a hírek jöttek, mindjárt előszedtem régi írásaimat, összeállítottam hitelesen rokonaim névsorát és így pontosan meg tudom mondani, ha valami igaz ebből az örökségből, akik tarthatnak rá számot. A külföldi lapok azt már megírták, hogy a családnak öt ága van, akik az örökösödésnél tekintetbe jöhetnek. — Kahn Sajónak öt gyermeke volt és ezeknek a leszármazói adják az öt ágat. Összesen tizenkét ember kapna ebből a tekintélyes vagyonból. Az egyik Stefan Oscar Martini, és testvére, saját magam. Azután Kemény Mórné, Both Manóné, Pradánszky Zsigmondné, Kaszás Gábor, Schein Berta, Kádár Imre, Kádár János, Kádár Lajos, Azonkívül Oblát Károlyné és Altiver József. Mind a tizenkettőnek tudom a pontos tartózkodási helyét és amennyiben meg van ez az örökség, nagyon könnyen ki lehet osztani. Csak egy baj van. Mi, a család tagjai tudjuk, hogy Kahn Dávidnak édestestvére volt Kahn Sáje, a mi nagyapánk, de hivatalos írással nem tudjuk igazolni. Abban a morvaországi faluban ugyanis ahonnan a Kahn testvérek Magyarországra jöttek, a rabbi irodája leégett és az írások megsemmisültek. Mindössze fényképünk van a nagyapámról, amiről meg lehet állapítani, hogy a megszólalásig hasonlított Kahn Dávidhoz. Ha valami módon sikerülne igazolni azt, hogy Kahn Dávid és Kahn Sate közös apától származnak, végre egy fél évszázad után elintéződne ez a hagyatéki ügy. Addig azonban, amíg ezt nem tudjuk megtenni, dolgozunk tovább és mesélgetünk az unokáknak, „Dávid bácsi“ csodás hagyatékáról. Eddig tartott Grünspan Izidor előadása. A gazdag kereskedő ember már maga is túl van a hatvanon és így ő is hallotta nagyapjának elbeszélését a vándorútra indult testvérről. Érdekes, hogy az amerikai örökséget még meg sem kapták a rokonok, máris százával érkeznek naponta az adománykérő levelek Grünspan Izidor címére, Amerikából, Ausztráliából, Japánból hozza a posta a leveleket, amelyekben először is sok szerencsét kivonnak a hatalmas vagyonhoz, azután pedig felsorolják, hogy milyen címen szeretnének támogatásban részesülni. Granspan Izidor, mint afféle pedáns kereskedő ember, minden levelet vagy maga elolvas, vagy mással elolvastat és mindegyikre válaszol. Az utóbbi időben azonban már nem győz külön-külön levelet írni, ezért levelezőlapot nyomatott a következő szöveggel: ..T. Cím! Jókívánságait köszönöm és értesítem, hogy amennyiben az általam remélt örökség kezeimhez jut, önről sem fogok megfeledkezni. Addig is előjegyzésben tartom. Tisztelettel: Grünspan." Félős, hogy ha sokáig marad még függőben az örökség ügye, a pedáns Grünspan ráfizet a hamincötmilló dollárra.