Uj Nemzedék, 1931. április (13. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-29 / 96. szám

Szerda, 1931 április 29. Uj Nemzedék Csendben eltűnt az olcsó barna■ kenyér a péküzletek jórészéből „Minőségi javulás“ címén 28—30 fillérért árulják a barnakenyeret, amelynek nem­­régiben még 20—24 fillér volt az ára — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A fehérsütemény árának rang­ drágítása óta általában csend volt a budapesti pék­­fronton. A zsemle és a kifli ára sparadt úgy, mint ahogy felemelték: hat fillér. Illásba esett közben a nullásliszt. Ezt nem vették tudomásul a sütők. Rövid ideig tartó nyugalom után azon­ban most megint riasztó hírek kerültek szárnyra, arra vonatkozóan, hogy ismét drágítani akarnak. Ismeretes, hogy a barnákon vérhez való rozslisztnek az ára az utóbbi időben emelkedett, s ez szolgálna okot arra, hogy a pékek rögtön levonják a liszt drágulásának a következményeit és ők is feljebb vigyék a kenyérnek az árát. Ez az áremelés, mint mondják, a pékeknél most nem ál­talános, hanem csak a sütőmesterek egy­­része emelt. Eddig ugyanis, ha drágítást akartak kezdeni, akkor összeült az ipar­­testületben az úgynevezett kalkulációs bizottság, amely addig számított, mérle­gelt, amíg végre is kisütötte, hogy emelni kell. Ez a hivatalos határozat természe­tesen sohasem maradt titokban, hanem a sajtó útján nyilvánosságra került és a bizottságot, támad­­­ások érték. Ezúttal te­hát nem­ folyamodtak ehhez az eljáráshoz, amely egyszeriben kihívná a fogyasztó­közönség fölháborodását, hanem, hogy úgy mondjuk, titokban több helyt egysze­rűsen felemelték a kenyér árát. Sétára indultunk a budapesti pékfron­ton. Nem is kellett nagyon messze menni. 1­gy Királyh­iteai péküzletbe nyitunk be. „Barna házikenyér huszonnyolc fillér“ — olvassuk. — Huszonnégy, huszonhat fillérért is lehet kapni másutt, jegyezzük meg az üzletben, amint a nyakunkra sóznak egy negyedkilót a kívánatos péktermékből._ —­ Hát lehet, hangzik az önérzetes vá­lasz, de nem ilyent, mert kérem barna kenyér és barna kenyér között különb­ség van. Ennek a minősége elsőrangú... A liszt kérem, az . . . Nem vitatkozunk, tovább folytatjuk a bolyongást. A Dob-utcában egész­ sereg pékbolt. Csak úgy kapásból, találomra belátogatunk az egyikbe. — Barna kenyeret kérek.­­ — Nincs, hangzik a válasz, kurtán, jel­legzetes Dob-utcai akcentusban. Hanem van itten kitűnő házikenyér, harminc fillér egy kiló. Ez jobb, mint a fél­barna ... Meg is mutatja a kérdéses­ péktermé­ket. A szokásos barna kenyér, amit a múlt hetekben huszonkettő-huszonnégy filléres áron lehetett venni. Sőt még húszért is. Valamilyen ürüggyel kibú­junk a vásárlás alól, ellenben kérdést intézünk az érdemes pékhez, hogy miért nem kapható nála barna kenyér. — Ja, hogy miért nincs­? Mert nem sütök. Majd én egy bolond vagyok. Hát nem tetszik tudni, hogy fölment a rozs­lisztnek az ára? . . . Hiszen tönkreme­gyek, ha az eddigi áron adom. A további érvek zuhataga elől visszavo­nulunk. Megtekintünk egy Klauzál-téri­­péket is. Künn a táblára ki van írva: házikenyér huszonnyolc fillér. A barnakenyér rovatán a húsz filléres árjelzés szerepelt eddig. Most azonban­ üres a helye. Nincs krétával odairva az ár. Nem sütnek barnakenyeret. Lám-lám egyes pékek így önkéntelenül is felhívják a gyanútlan fogyasztóközönség figyelmét, az új drágításra. Különben megfigyeltük, hogy ott, ahol a barnakenyér ára egy-két fillérrel szép lassacskán feljebb csúszott, mint nekünk mondották a „minőségi javulás“ miatt, addig ugyanott a zsemle és kifli ára vál­tozatlanul hat fillér. Vagyis summa­ sum­­marum nem vették tudomásul a fehér lisztnek annak idején való, ismeretes, je­lentős olcsóbbodását és makacsul megtar­tották és ma is tartják a hat filléres áron a kiflit és a zsemlét. Ellenben a rozsliszt árának legutóbbi emelkedését, azonnal kö­veti éppen a szegényebb sorsú fogyasztó­­közönség mindennapi, az eddigi áron is nagy haszonnal árusított karma kenyeré­nek megdrágítása. Ez mindenesetre ta­nulságos. Hatalmas fergeteg mosta el a kiskőrösi vásárt — Az Új Nemzedék tudósítójától — Kiskörös, április 28. Hétfőn tartották meg Kiskőrösön az úgyne­­vezett Szent György-napi országos vásárt, amelyre rengeteg árus vonult fel Budapestről s a közeli és távoli környékről. Nagy volt, a jószágfelh­ajtás is és mert az idő is kedvezett a vásárnak, megszámlálhatatlan sokaság nyüzsgött az alkalmi sátrak és bódék között, de a tévés és gyepes áll at vásártéren is. Dél­után négy óra előtt néhány perccel azonban hirtelen minden irányból haragos felhők nyo­­makodtak az égboltozatra s még mielőtt a vá­sáros nép menekülésre gondolhatott volna, fergeteges vihar kerekedett, mely pillanatok alatt levegőbe kapta s magával sodorta a ponyva sátrak nagyrészét, óriási riadalmat kert­ve az árusok és a közönség soraiban. Fu­tott, ki merre tudott s , nyomban ezután l ég­zengés és villámlás közepette — hatalmas zá­por mosta szét a különben jól indult vásárt, tö­mérdek kárt­ okozva a bőrig ázott árusoknak. A zápor közé szórványosan jég is vegyült, mely azonban — szerencsére — számbavehető kárt a vegetációban nem okozott. Madeira szigetének festői képe. A portugál kormány most csapatokat indít Madeira szigetére, hogy leverje a­z áldást. 9 „Alfonz spanyol király leverte a lázadást“ a­­ város­majori parkban Mit játszanak ma a gyermekek ? — A „gombozós“ kiment a divatból, de virul a háborúsdi — Az Új Nemzedék tudósítójától — Az enyhe tavaszi délutánon olyan az öreg városmajori park, mintha világtól különváló, önfeledt, boldog gyermekbirodalom volna. Vi­dám zaj, hancúrozás lármája tölti be a kör­nyéket és a Városmajor öreg fái alatt bizony van mit szemlélnie a riporternek. Mert hát a szenzációs napi események mellett talán nem kevésbé fontos és meggondolkoztató az, hogy mit játszanak ma a gyermekek. Hiszen gyer­mekek munkája a játék és néha bizony tanul­ságos megfigyelni azt, mivel foglalkoznak a gyermekek — reméljük, a szerencsésebb és boldogabb jövendő hordozói... Mindjárt, a Csaba­ utcainál, ahogy belépünk a parkba, izgalmas futballmérkőzésnek lehe­tünk szemtanúi. Hát persze, a futball. A mi időnkben bizony újdonság volt, azonban még nem öregedett el annyira, hogy ne izgassa a gyermekfantázia. Hátha világhírű, centercsa­tár, futballrekorder lesz valamelyik. Na de f űznek itt másféle, sportokat is. A „gombozás”, ahogy látjuk,­­ jobban, ahogy nem látjuk, — teljesen kiment a divatból. Ellenben örömmel vesszük észre,­ hogy a régi módi, jó öreg „pedgyezés“ még dívik. Nagy ablakalakú krix-kraxokat rajzolnak a sárga homokos földtérségre. Az apróságoknak az az igyekezetük, hogy féllábbal minél ügye­sebben rugdalják át a kavicsot az egyik koc­kából a másikba, anélkül, hogy az a „vo­nalra" essék. Másik helyi, fövenyes tisztáson golyóznak. Érdemes a! nézegetni kicsit a „szerencsejáté­kot“. Kis kerek lyukat vájnak a homokba s oda gurítgatják be egymás után a piros, kék, aranyszínű, vagy fekete golyócskákat. Itt is bizony nagy „szakértelemre“ van szükség. Minduntalan elhangzik egy-egy örvendező, vagy panaszos felkiáltás. — Igazán nem járja, elnyerted az összes go­lyóimat. Tizenkettőt. Most már nem is tudok játszani. Egy zöldköpenyeges, okosszemű, bátor tar­tás a kisfiú hozzámjön és megkérdi: •— Bácsi kérem, hány órát — Hat — feleljük. A fiúcska megnyugszik, hátrafordul s ami­kor megint eszébejut valami. — De ugy­e, még nincs félhét? Látszik az arcán az aggodalom, hogy ha későn megy haza, kikap Amikor megkapja tőlünk a megnyugtató választ, vígan siet vissza pajtásaihoz, hogy még elnyerjen egy­két golyót. Már-már be akarjuk fejezni a sétánkat, amikor a park felső részéből na­gy csatakiál­tások verik fel a környéket. Hát persze­­persze, háborúsdi. Az én időmben még rabló­­pandúrt, vagy réndő­rű indián­ csatákat ját­szottunk. Akkor még közelebb volt hozzánk a pandúrvilág. A mai gyerek bizony nem is tudja, mi az a pandúr. Bőrharisnya sem nagyon foglalkoztatja, no de azért csak nem hal ki a harcikedv. A nyári mozgó faépít­ménye előtt van egy hatalmas, cement víz­medence, amely ezúttal nem vízzel, hanem sárga homokkal van telisteli. Helyben a „muníció." Csupa kilenc-tíz esztendő körüliek lehetnek a ,,harcosok“. Otthon már biztosan hallanak egyet-mást a mostani külpolitikai helyzetről, bonyodalmakról, változásokról, esetleg dugva meg is nézegetik azt az újságot. Valahogy így áll a­­dolog, mert a következő szavak ütik meg a fülemet: — Játsszunk spanyol háborút! . . . Egy nyúlánk, szőkehajú, kékszemü fiú a szónok. . . . Tudjátok, én leszek Alfonz király és ti lesztek a párthíveira. Gyurka pedig a lá­zadóik, meg a katalánok vezére . . . Erre bizony egy kis villongás keletkezik, egyik sem akar „lázadó“ lenni. A „Zamorá­­nak“ kijelölt ifjonc is, egy köpcös, kövér gye­rek élénken tiltakozik a „megtiszteltetés“ el­len. Végi­g egyiknek mein lő öt-léte támad. Sor­sot húznak. Az eredmény csodál­at ősképe­n ugyanaz, de most nincs zúgolódás. És megkezdődik a mozibódénál, a cement medencénél az a harc, amelyben bizony rit­kán van alkalmunk gyönyörködni. Konstatál­hatjuk, hogy a „lázadók“ nagy harci kedv­vel támadnak, de ,,Alfonz király“ emberei is legények a gáton, így hát nem is lehet két­séges a győzelem. A „lázadók“ végül is riad­tan menekülnek s „Alfonz király“ a mene­külő „Zamorát“ úgy nyakonsózza egy marék homokkal, hogy csak úgy porzik bele... Úgy kell neki... „Alfon­iz visszatért“ s megint zendül az üdv­rivalgás a „hívek“ száján. — Éljen! Éljen! A Városmajorban eldöntötték a világpoliti­kai helyzetet, a spanyolok forradalmát... Kilencven fillér egy darab üvegházi zöldpaprika, három pengő hatvan egy kiló uborka Epret is árulnak már, öt-hat pengőbe kerül egy kis dobozzal — Az Uj Nemzedék tudósítójától — — Az Uj Nemzedék tudósítójától — A budapesti élelmiszerpiacról még meglehetősen hiányzanak ez idén a meg­szokott újdonságok. A tavaszi időjárás hetekkel elkésett és így nem értek be azok a vetemények, amelyek ilyenkor már szép számmal voltak képviselve a nagycsarnokban és az üzletek pultjain. A gyümölcspiac legfrissebb újdonsága a földieper. Természetesen még üvegházi termés. Az ára azonban még mint újdon­ságé is feltűnően drága. Nem súlyra mé­rik, hanem kis dobozokban árusítják. Az apróbb szeműből tizenöt, a nagyobból csak hat darab van egy dobozban. Egy­­egy doboz ára öt-hat pengő. A zöldségpiacnak legújabb primőrje a zöldpaprika. Ez is üvegházi termés. Dara­bonként kínálják a kereskedők, de alig akad vevő rá. Nem csoda: darabjáért ki­lencven fillért kérnek. Ugyancsak most érkezett a piacra az idei üvegházi uborka. Ez az újdonság is igen drága: kilója három pengő hatvan fillér. Az élelmiszerárak az utóbbi napokban többé-kevésbbé változatlanok. Az idény­cikkek néhány fillérrel olcsóbbodtak, a saláta darabja tizenöt—ötven fillér, a retek csomója tizenhat—negyvenhat fillér, a külföldi zöldborsó kilója egy pengő húsz—egy pengő harminc, a sóska ötvén —hetven fillér, az új hala­rabé darabja negyven—hetven fillér. ­ A családról való gondoskodás kötelesség? Szerettei sorsát, jövőjét biztosítja, ha javukra pengőre, dollárra vagy svájci frankra szóló tőkelbiztosítást köt. A tőke kifizetésre kerül a tartam lejártakor, de a biztosított elhalálozása esetén azonnal. Legelőnyösebb díjszabás. Részletfizetés. Felvilágosítással szolgál . A Központi Sajtóvállalat R.-T. Biztosítási Osztálya mint a Gazdák Biztosító Szövetkezete Orsz. Főképviseleti Budapest, V., Honvéd­ utca 10. — Telefon: A. 127—47 és A. 127—48

Next