Uj Nemzedék, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

szissasa if­lg fr BA*« ____ vfi fl JFIg l„ Országház­ utca 18. •*. íjrePPf wBH * hely­ben, vidéken em­­el., Ant 603-65.1., Horthy JWg? * Jplf 1 pályaudvaron 10 fillér. xm. évfolyam 173. (3501.) szám ♦ Szombat ♦ Budapest, 1931 augusztus 7. . — __________________________________________________________ .­H­ ­*r Títalik ak­­­78 ezer országgyűlési választót meg Budapesten, mert nem szadygott Mussolini békeszózata­­ . . .............. . Nagy vihar a Házban Fábián mentelmi ügy­emiatt Páris és Róma Egy szociáldemokrata képviselő teg­nap az országgyűlésben meglehetős ve­hemenciával kirohant az olasz-magyar barátság ellen, amit egyébként a mi vöröseink derűre-borára megtesznek írásban is, szóban is. Valamelyest ért­hető is részükről ez az italofóbia, hiszen a diadalmasan feltörekvő új Olaszor­szág történelmi nagyságú vezére, Mus­solini pozdorjává zúzta az olasz szociál­demokráciát, és a fasizmus mint világ­nézet és rendszer hatásos ellenméreg­nek bizonyult a marxizmussal szemben. Innen van aztán, hogy az antifasiz­­musban, Mussolini és a fasizmus lán­goló gyűlöletében semmi különbség sincs a mi úgynevezett „mérsékelt“ szociáldemokratáink és a Bécsbe szökött magyarországi kommunista vezérek, a volt népbiztosok között, akiknek Vilá­gosság nevű csoportja éppen legutóbb intézett egy hazug és gyalázkodó, rá­galmazó iratot a II. Internacionáléhoz, amelyben a világbéke legfőbb akadályá­nak az olasz fasizmust és a vele szövet­séges Horthy-Magyarországot igyekszik feltüntetni. Ide ez az antifasiszta gyűlölködés nemcsak a Conti-utcát jellemzi, hanem meg-megszólal a „polgári“ baloldal frontján is. Szociáldemokraták és pol­gári radikálisok természetesen egyaránt úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha a magyar kormány olaszbarát­sága károsan hatna a magyar gazdasági életre, általában Magyarország gazda­sági és politikai törekvéseire, főképp azzal, hogy Magyarországot ellentétbe sodorja Európának azzal a hatalmi cso­portjával, amelynek köztudomásúan Franciaország a feje. Azt ugyan nyilván ők maguk is tudják belül, hogy ez nem áll, de hát nekik erre a tervszerű be­állításra taktikai okokból szükségük van. A józan magyar közvéleményt azonban nem téveszthetik meg vele. Mindenki tudja, hogy Olaszországgal való viszonyunk — amelynek a magyar igazság szempontjából annyit köszön­hetünk — nem jelent ellentétet vagy éppenséggel ellenségeskedést egyetlen más európai nemzet felé sem. Legke­­vésbbé a francia felé, amelynek minisz­terelnöke, Laval éppen most adja meg a legcsattanósabb leckét ezeknek a mi budapesti aszfaltdiplomatáinknak, akik mintha franciábbak akarnának lenni a hivatalos Franciaországnál is. A párisi lapok behatóan foglalkoznak azzal a hírrel, hogy a német miniszte­rek római látogatása után Laval fran­cia miniszterelnök is meglátogatja Mus­solinit Rómában. Ez a látogatás, melyet körülbelül elhatározott ténynek lehet tekinteni, annak a bizonysága volna, hogy a francia-olasz ellentétek nem olyan halálosak, hogy azokat ne lehetne barátságosan elintézni. Sőt bizonyos, hogy a francia és az olasz békevágy meg fogja találni az őszinte megegyezés módját. A francia politika jóval maga­sabb szempontok szerint h­ányadik, mint a mi radikális akarnokaink kis­ded játékai, és Franciaország miniszter­­elnöke valóban jobban tudja a Conti­­utca vöröseinél is, a mi polgári radiká­lisainknál is, hogy mennyire taksálja Mussolinit, a fasiszta Olaszországot, és hogyan szolgálja Európa békéjének ügyét. Laval miniszterelnök, aki leg­utóbb a német-francia közeledés dolgá­ban olyan bátor lépést tett, római uta­zásával is a francia külpolitikának azt a nagyvonalúságát fogja dokumentálni, amely Európa szebb jövője felé mutat, s amelybe a magyar békevágy, élniaka­­rás is belekapcsolódik az elmúlt tíz esz­tendő zűrzavarai után. Ne féltse tehát senki Magyarországot attól a Rómától, ahova a francia miniszterelnök is barát­sággal és jószándékkal készül. Amint­hogy felesleges volt tegnap hangoztatni azt, hogy mi dollárt akarunk, nem l­rát, m­ert Stimson éppúgy elment Mussolini­hoz Amerika nevében, mint ahogyan elmegy most Laval a francia nemzet képviseletében, s a világ hatalmai éppen nem Bü­chler elvtárs fejével gondolkoz­nak. Megegyezés Németország szanálásáról: öt és félmilliárd márkás hitelt félévre meghosszabbítanák ■ , p. * \ . •* r *' ■' ■ A nemzetközi fizetések bankja ellenőrzi a német szanálást Egymilliárd frankos kölcsönt adna múzeumi kincsekre Németországnak egy francia konzorcium Az Új Nemzedék tudósítójától — Paris, július 31. A párisi lapok jelentése szerint siker­rel végződtek azok a berlini tárgyalások, amelyek a stabilizáló akció keresztülvitele érdekében folytak. Csak két amerikai nagy bank nem csatlako­zott eddig az egyezményhez, amelynek értelmében további hat hónap tartamára Németországban hagyják a még ki nem vont 50 milliárd márka összegű rövidlejáratú kölcsönöket. Az arany disz­­konto­ bank e garancia mellett még tíz százalék­os pótgaranciát vállal a kölcsön összege után. A bankhitel meghosszabbí­tásáért tíz százalék, a községi előlegekért és az ipari kölcsönökért 5 százalék kamat lesz fizetendő. A nemzetközi fizetési bank szakértő bi­zottsága, amely kontrollálja a stabilizáló akciót, másodszor Németország gazdasági helyzetének ügyében külön bizottságot küld ki és harmadszor arra van hivatva, hogy előkészítse a rövidlejáratú kötelezettsé­geknek hosszú lejáratú kölcsönökké való átalakítását, a következőképen alakul meg: Melchior (Németország), Morreau (Franciaország), Beneduce (Olaszország), Franqui (Belgium), Bindscheedler (Svájc), Tanaka (Japán), Rydbeck (Svédország), Vam Meiden (Hollandia), Sir Walter Lay­­ton (Anglia). Az amerikai delegátusok személye még nincs meghatározva, de valószínűnek tartják, hogy Gamum (Chase National Bank) és Reynolds (First Natio­nal Bank) lesznek az amerikai delegátu­sok. Dawes tábornok, Amerika londoni nagykövete gazdasági fellendülést jósol : London, július 31. Dawes tábornok, Amerika londoni nagy­követe, a Daily Expressben közölt nyilat­kozatában a világdepressziós hullám kö­zeli megfordulását és általános gazdasági fellendülés kezde­tét jósolja. A tapasztalatok szerint a depresszió időtartama mindig megfelel az azt meg­előző ipari és kereskedelmi túltevékeny­­ség időtartamának. Már­pedig Amerika üzleti élete 1927-ben kezdte túllépni rendes méreteit. 1929-ig tartott a túltermelés. Az ennek megfelelő depresszió két esztend­e pedig már a végéhez közeledik. Az amerikai gazdasági életnek számos tünete, különösen a villamos - áramfo­gyasztásnak rohamos emlék­jü.És.az élén­külő tevékenység félreismerhetetlen jeleit mutatja. ' .. . '.*? Páris, július 31. A Havas Iroda a következő közleményt adta ki:­­" Párisban jelenleg alakulóban van egy olyan konzorcium, amelynek tagjai a leg­tekintélyesebb festmény- és­ régiségkeres­kedők. A konzorcium hajlandónak nyilat­kozik arra, hogy Németországnak egymilliárd frank ösz­­szeget adjon kölcsön, azzal a feltétellel, hogyha kölcsönadás idő-HA Á­ra 10 fillér )Ví

Next