Uj Nemzedék, 1931. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

4 'U ;• ri­­­sssAiA: b bb b m B E^m­­taK V ToUAnt 127~17.Aot 130-06. BgggHi gSKB MH! ISSl —­­ ______ ______ _____ HKSj3 jSESMr B „ negyeiSerre 9 pang« 60 ♦ Gyorsírók* 7-20. -A njflBl jgHBfl WHn| Kl^mu fillér. Cgysl szám 6m mkki.J4hir.uiok: aBMU WEBS BBS WKBBgffBg JaBot8B5»' Bay»ig»gaggsg^pwi&gj||y fiaffiBaggjs /SdlflBBMfll .flBBBSgB. BBMMy hsigbeo. rueken­­■ !•»OrszájjhAa-utca 18. sz., jgSBi Isfilsm gflBa Utet&^mkz lgt’fjffffiS­^Mg; ‘^' palv.,dv.ron 10 fillér. Tol.!Amt 603-65.1.,Horthy W8&B**$£jsH EBB BSeSI Iffiillli KjaT faltai j§gfg ipfi^ l^^»Pg8BMF*”" t^KmCh. Ausztriában. 3. — 25. SE££S Izrrsa XIII. évfolyam 197. (3525.) szám ♦ Kedd ♦ Budapest, 1931 szeptember 1. A párisi diadal­ világra szóló diadal, minden túlzás és sovinizmus nélkül mondhatjuk, a magyar úszók párisi győzelme. Száz­­tizennégy ponttal fejezték be a mi fiaink az Európa-bajnokságért vívott küzdelmeket. Mögöttük Németország következik kilencvenkét és fél pont­tal, s csak azután, alapos távolság­ban Franciaország, a maga harminc­három pontjával, vízipóló-csapatunk bravúros győzelmeit megtetézte úszó­­stafétánk, s Bárány Istvánnak, a jeles magyar úszóbajnoknak sikereire rá­duplázott váratlanul, minden előzetes számítást halomra döntve, vitéz Halasy Olivér, aki tegnap az ezerötszáz méte­res gyorsúszásban leverte a verseny­ favoritjait, az olasz Perentint és Costo­­lit s a negyedik helyre szorította a franciák dédelgetett kedvencét és büsz­keségét, Tarist. Az Európa-bajnokságot tehát a magyar úszók nyerték meg, Smith Jeremiás serlegét a mi fiaink ragadták el a versenyző nemzetek fiai elei. Abban az örömben és büszkeségben, amellyel Budapest a hazatérő úszógár­­dát fogadni és ünnepelni fogja, igaz lélekkel osztozik minden magyar em­ber. Diadalt, világraszóló diadalt aratni akármelyik sport arénáján mindig öröm és büszkeség, s különösen a modern idők nagy sportkultuszában kétszeresen az. De a mi úszóinknak ez az újabb babérja nemcsak tisztán sport­szempontból örvendetes nekünk, öröm és büszkeség ez nemzeti szempontból annál is inkább, mert a francia főváros­ban, ahonnan a trianoni békediktátum szelleme 1919-ben elindult szomorú diadalára, annak a nemzetnek a triko­lórja és fájdalmasan magasztos him­nusza előtt kellett tisztelegniük a fran­ciáknak és Európa többi résztvevő nem­zeteinek, amelyet legkegyetlenebbül csonkított meg a győzelmi mámor, s amelyet valósággal halálraítéltek ak­kor, amikor a nagyantant politikai ég­boltozaton még a kőszívű Clémenceau volt az uralkodó planéta. Volt valami akaratlanul szimbolikus abban, aho­gyan az első százmétereknél negyedik helyen fekvő magyar úszó, vitéz Ha­lasy okos takarékossággal, törhetetlen akarattal váratlanul, minden nemzet­belieket meglepő módon eléjük került az olasz és a francia úszósport ünne­pelt, diadalra kiszemelt csillagainak, és végül annak a kis középeurópai ország­csonknak biztosította a győzelmet, amelynek a neve nem is figurált a győzelmi számításokban. Nem volna semmi erőltetett dolog abban, ha ebből a vasárnapi sportjelenetből politikai párhuzamokat, a sportttól távoleső tanulságokat vonnánk. Mert ahogyan a minden Trianon mellett is törhetetlen életakarat, nemzeti öntudat okvetlenül hatótényezője volt a mi fiaink győzel­mes szereplésének, éppúgy világos, hogy az élet más vonatkozásaiban is megállta és megállja a helyét minden trianoni gonoszság és kegyetlenség elle­nére is a magyar nemzet, és ha nem vághat is eléje a világ szerencsésebb, hatalmasabb nemzeteinek, annyit már nem egyszer megmutatott és ezentúl is meg fog mutatni, hogy életerejét, kul­­turhivatását a sorsnak semmiféle for­­gandósága nem tudta megtörni, el­rabolni, és csonkán, gúzsbakötötten is tiszteletre tudja kényszeríteni még azokat is, akik talán 1919-ben azt hihet­ték, hogy Trianonban a sírversét írták m meg Árpád és Szent István nemzetének. Köszöntjük győzelmes fiainkat, akik a magyar nemzetnek, ennek a szegény vergődő, de törhetetlen népnek szerez­tek újabb dicsőséget és újabb reményt. M párisi magyaruszó-gyipzelem legujab? %„■ MacDonald a szakszervezetek ellen fordult » I II I ■—————' 1 ■ Egy milliárd dolláros belső kölcsönt vesz fel Amerika ^ A mai ultimo a normális bankforgalom visszatérését bizonyítja A fővárosi nagybankok nem vették igénybe a Szavatossági Bankot, a vidéki pénzintéze­tek nem kérték a hitelkeretek kibővítését - Az Új Nemzedék tudósítójától -Az augusztusi ultimo mindenképpen igazolta azt a reménységet, hogy a beté­tek fölszabadítása és az aranypengő be­vezetése után a bakkforgalom hamaro­san a rendes mederben fog lebonyolódni. Most már megállapítható, hogy a közönség a betétek fölmondásának jogával a vidéken sem élt nagyobb mértékben, mint a fővárosban. A felmondások na­gyobb része a községek és más köztestü­letek betéteire szorítkozott, miután ezek az intézmények az esedékes fizetések tel­jesítésére vették ki betéteik egy részét. Ez azonban megfelel a régi szokásnak, mert a bőségek és közintézmények nem tartanak nagyobb összeget házi pénztáraikban, hanem a befolyó pénzt mindig a helyi intézeteknél helyezik el és csak a hónap végén veszik ki az elsejére szükséges ösz­­szeget A vidéki pénzintézetek hitelszükségleter­nek ellátásáról idejekorán történt intéz­kedés. A Magyar Nemzeti Bank és a Pénzin­tézeti Központ gondoskodott arról, hogy a vidéki pénzintézetek, ha a betétek fel­szabadítása után nagyobb hitelre lenne szükségük, ezt megkaphassák. Erre azon­ban alig került sor,­­­gy amint a fővá­rosi bankok nem vették igénybe az erre a célra alakult Szavatossági Bankot, a vidékről is csak szórványosan kértek az intézetek nagyobb v­is­szí­eszámítolási hitelt. A betétállomány emelkedése megköny­­nyítette a forgalom lebonyolítását és a vidéki pénzintézetek legnagyobb része csak az eddigi hitelkeretek között kérte a fennálló tartozások prolongá­lását, amit mind a fővárosi nagybankok, mind a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Köz­pont meg is adott. A nagyközönség bizalmát az is meg­erősítette, hogy szeptember elsejével nem áll be különbség az aranypengő és a pengőbankjegy között, miután a második pengőrendelet után már nem is hiszik, hogy ilyen különbség egyáltalában be is következhessék. A Nemzeti Banknál az ultimóra megnövekedett ugyan a váltótárcaállomány, azonban csak a megszokott mértékben, miután a bankok régi idő óta a jegyban­kot használják fel az esedékes váltók in­kasszójára. Az augusztusi ultima sima lebonyolítása tehát véglegesen igazolta, hogy a bankf­or­galomban helyreállottak a normális viszonyok. »Az egész vonalon helyreállott a régi rend" Az Új Nemzedék munkatársa megkér­dezte a fővárosi nagybankok vezetőit és tőlük szinte egyértelműen a következő vá­laszt kapta:­­ Az augusztusa ultimo semmiféle vál­tozást sem hozott a bankok pénztári for­galmában. A rendes hétköznapi keretek között intézik el a hiteligényeik kielégí­tését, a váltók prolongálását az esedékes­ségek befizetését. A betéti üzletágiban sem mutatkozott nagyobb élénkség. Egyezői­val az egész vonalon ismét helyreállt a régi rend, amelyet az ultimó sem változtatott meg. A vidéki pénzintézetekre vonatkozóan ugyanilyen tájékoztatá­t adtak a Pénzin­tézeti Központban. Különösen kihagsúlyoz­ták, hogy a vidéki intézetek a részükre már régebben megállapított hitelkeretei­ken belül maradtak hiteligényeikkel és csak az eddig élvezett, hitelek meghosz­­sza­bbítását kérték. Áva­­l O­KAlév Indiánok maguknak követelik Csik­ágó város tulajdonjogát — Az Új Nemzedék tudósítójától — Paris, augusztus 31. A Newyork Herald csikágói jelentése szerint az Oklah­oma államban élő Poltawatoma-in­­diánok utolsó leszármazottai maguknak köve­­telik Csikágó város tulajdonjogát. A törzs fő­nökei ülést tartottak, amelyen bizottságot küldtek id, hogy ez követelésüket a legfőbb törvényszék elé terjessze. Az indiánok követe­lése a törzs egy hagyományán alapszik. A do­logban a legkülönösebb az, hogy a miniszté­rium megbízta Eggers főkormánybiztost, hogy az ügy rítggye a, legkomolyabb vizsgálat tár­­gyává,s igy'View lehetetlen, hogy az indiánok követ­ése* ftkthvkoyan a legfőbb törvényszék elé ffra­ rfw* , ........ i I * ,, „

Next