Uj Nemzedék, 1931. november (13. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-29 / 272. szám

Vasárnap, 1931 november 29 UJ Nemzedék F­eloszlatják a nagy kémény­seprő-kerületeket ------——Mi Korlátozzák a tanoneosz számát a kéményseprő-iparban — az Új Nemzedék tudósítójától — A kereskedelmi­­ minisztérium XIX ügyosztályában két olyan rendelet ké­­­szül, amely némi rendet kíván teremteni a kéményseprő-iparban. Az egyik rende­let a munkakerületek betöltésére vonat­kozó pályázati eljárást szabályozza. Ed­dig a pályázat kiírása rendszertelenül történt. Különösen amiatt volt panasz, hogy a pályázni szándékozó érdekeltek nem szereztek idejében tudomást a ki­írásról és így nem adhatták be idejében pályázatukat. Ennek az volt a következ­ménye, hogy olyan keményseprősegédek akik életük javarészét töltötték el ebben a foglalkozásban, nem juthattak munka­kerülethez, noha ehhez minden feltétel­lel rendelkeztek. A készülő rendelet úgy intézkedik, hogy az elsőfokú iparható­ság­ a pályázati hirdetményt köteles megküldeni a munkások ér­dekképviseleté­nek is. Ezzel megszűnik az eddigi helytelen állapot. Intézkedik a rend­elet a pályázati határidő kérdésében is Az alkalmazot­tak a kiskorúak iparűzésének és az öz­vegyi­­jog kérdésének a rendezését is sürgetik ebben az iparágban. Miután azonban ez az ipartörvény módosításá­val függ össze, a kérdést rendeleti úton nem lehet elintézni, hanem csak törvény­­hozás útján. A másik rendelet a kéményseprőmes­terek tanonctartási jogát korlátozza. A munkátok érdekképviselete azt kívánta, hogy néhány évre korlátozzák a tanonc­­tik­tást. Ehhez azonban a minisztérium nem járult hozzá. A rendelet, értesülé­sünk szerint, úgy intézkedik, hogy a­­jö­vőben csak két segéd után szabad egy tanoncot tartani. Ezzel korlátozzák a­ tű­nőnél kitermelést, amely ebben az ipar­ban különösen nagy volt. Napirenden van a kém­én­y­seprő-m­u­nn­a­­kerületek szaporítása is. E körül megle­hetős ellentét mutatkozik a kéményseprő­­m­es­terek és az alkalmazottak között. A mesterek természetesen ellenzik a kerüle­tek túlságos fel­apró­zás­át, mert ez jöve­delmük csökkentésével járna és mint mondják, nem egy kéményseprőmester egzisztenciáját veszedelmeztetné. A segé­dek ezzel szemben a mamutkerületek fel­­aprózását sürgetik. Arra hivatkoznak, hogy olyan nagy kerületek vannak, ame­lyekben fizikailag lehetetlen a tűzrendé­­szeti szempontból annyira fontos kémény­­seprési munkát a mai alkalmazotti lét­számmal elvégezni. Magában a főváros­ban mintegy ötven-hatvan segéddel töb­bet kellene alkalm­azniuk a meste­reknek, mint amennyi alkalmazottjuk tényleg van. A vidéken már megkezdődött azok­nak a nagy kerületeknek szétosztása, amelyekhez sokszor husz-harminc község is tartozik. A fővárosban ezidőszerint ötvenkilenc kerület van. Az alkalmazot­tak ezeknek huszonöttel való szaporítá­sát kérik, a mesterek viszont csak jóval kevesebb ú­j kerület létesítéséhez hajlan­dók hozzájárulni. A hat­óságok törekvése az, hogy ha fel is állítják az új kerülete­ket, ez a mostani mesterek egzisztenciá­jának veszedelmeztetése nélkül történjék. fez-totót százalékkal elalis az idei Mikulás-vásár, mint a tavalyi Hitelbe is szívesen adnak a kereskedők, csak fagyion ez érti — Az Új Nemzedék tudósítójától — A fővárosi kereskedők az idén is jöcsire felkészültek a Mikulás-vásárra. A Körút és a­­főútvonalak cukorkás üzletei pirossal van­­na­k díszítve és az állványok zsúfolásig tömve a szebbnél-szebb csokoládéholmikkal, cukor­­kültem­ényekkel. A cukorkaipar hallatlan fej­lődése mutatkozik a Mikulás-cikkeknél is, szinte romokba készült, művészi kézzel alko­tott csokóládé-csodák és alakok várnak vá­sárlóra. És még egy. Olcsóbbak is az idén a Miku­lás-portékák, mint tavaly. Plusz-husznöt szá­zalé Ideal csökkent a Mikulás-cikkek ára. Az a cukorral töltött cserlőládépapucs, ami ta­­valy egy pengő ötven fillérbe került, most egy pengő huss fillérért van kiírva a kira­katban. Az olcsóbb csokoládétárgyak is még olcsóbbak lettek, a harminc llleres csizma huszonnégy fillér és a nyolcvan filléres put­tony ára hatvan fillérre esett. Az idén is örömmel látják a szülők, hogy a kirakatokban nagyobb számban lehet látni a mosolygó, kedves Miklós püspök alakját, mint a vigyorgó krampuszt. A gyermekek is ív­­vesebben álldogálnak a kirakat előtt és boldogabban várják a Mikulás-estét, ha az ijesztő, virgácsos ördög helyett a jóságos, ajándékhozó Mikulás alakját látják. A csoko­­ládé-Mikulások bőséges választékban szere­pelnek az üzletekben. A néhány filléres egy­szerű Csokoládé-Mikulás mellett ott látni a hatalmas, művésziesen elkészített, husszpengős, mracipános, csokoládé-Mikulást is. A konkurencia a kereskedők között igen nagy. Áruhűségben és olcsó árakban igyekez­nek egymást túllicitálni és hat at racs plakátok szinte ordítják az utca járókelői felé: — Nagy Mikulás vásár. A régi állandó vevők valóságos ostromnak vannak kitéve. — Ugy­e, csak nálunk tetszik vásárolni Mi­kulás-ajándékot — udvarolnak a kereskedők. — Nehogy máshová tessék menni, nálunk a legolcsóbb . . . Hiába minden szabadkozós, hogy nincs pénz az idén Mikulás ajándékokra, a kereskedők megcáfolják a hitel romlásáról költött híreket, mert jóformán mindegyik ezzel biztatja az érdeklődőt: — Hitelbe is adunk. Tessék csak nyugodtan vásárolni Majd kifizeti későbben . . . Az egyik körúti kereskedő hatalmas táblát akasztott ki a kirakata fölé és egy vagon cso­koládét Irinál potom áron eladásra. A kiraka­tában egész hegyek emelkednek a piros szalag­gal, papirossal átkötött csokoládéfélékből. A kereskedők reménykednek,, hogy jó lesz a Mikulás-vásár, hiszen olcsók az árak és bő­séges a választék­ . . . F­ebruárban megnyitják a Maglódi-úton a főváros H­orthy Miklós-közké­ p Az Új Nemzedék tudósítójától Sipőcz polgármester rendeletet adott ki, amelyben a Maglódi-úton épült sze­­retetházi pavilion­ok kezelését a szociál­­politikai ü­gyosztályból átteszi a közegészség­­ügyosztályba. Ez a rendelet az első lépés a szeretet­otthonnak épült pavillonok kórházi cé­lokra való felhasználójsa felé. A polgármester utasítása értelmében a közegészségi ügyosztály sürgősen köteles elintézni a berendezés ügyét és a tervek szerint a Maglódi-úton már meg is nyitják négyszázötven ággyal a Horthy Mi­klós-közkórháza­t. Ezzel egyidejűen megszűnik a régi Szent János-kórház és a Telepi-utcai kór­ház. Mindkettő helyén szeretetotthont lé­tesítenek, az eddigi tervek szerint 530 férőhellyel. ni Pénzhiány miatt késik a szellemi szükségmunka megindítása — Az Új Nemzedék tudósítójától — December elsején akartuk megindítani a főváros szellemi szükségm­unkaakció­ját. A polgármester felhívta az ügyosz­tályokat és hivatalokat, hogy november huszonhatodikáig jelentsék be, hány szel­lemi szül­ségmunkásra tartanak igényt. Ezer állásnélküli tisztviselőt szándé­koznak alkalmazni, az eddigi rendszertől eltérően csak három hónapra, havi nyolcvan pengő­­fizetéssel. Az akciót azért osztanák ketté két há­­romhónapos turnusra,­ mert a főváros ugyan nem hirdetett jelentkezési határ­időt, mégis az elmúlt hét, végéig tö­bb, min­t tizenháromezer kérvény futott be a kerületi elöljáróságokra és a városiha­zára. A kérvényezőknek mintegy hetven százalék­a nő. A múlt évben kérdőíveket töltettek ki a fé­építkezőkkel, ez azonban az idén, el­maradt­, mert a pol­gármester utódí­tá­sá­hoz képest minden egyes kérvényező sze­mélyi adatait a kerületi elöljáróságok lenyomozzák és alkalmaztatásukra csak abban az esetben tesznek javaslatot, ha bebizonyul, hogy az ile­tőnek sem a va­gyona, sem keresete Brarsev. Az előlráll­ó­ságok ezt a munkát már nagyrészt el­végezték, azonban a szellemi szü­kségmuns­­k­álokat még­sem hívják be december el­­sejére. A törvényhatósági bizottság köz­­gyűlése ugyanis­­ szellemi szükségmunkaakciót a meglévő pénzkészletek terhére en­gedélyezte, a pénzügyi ügyosztály azonban egyelőre nem tudott fedezetet teremteni. Emiatt a szü­kségmunka megindítása késik s előre­láthatóan csak december közepétől kezdő­dően fogják fokozatosan behívni azokat, akiket az akció során alkalmaznak. M­ég mindig nem osztották ki a Máv­ ötvenezer pengős jutalmát a biatorbágyi merénylet kinyomozói között Az Új Nemzedék tudósítójától . A budapesti főkapitányság osztálya már közel három hete befejezte a biator­bágyi merénylet nyomozását, az iratokat lezárták. A bűnjeleket elcsomagolták, sőt már nemcsak a budapesti, hanem a bécsi rendőrség elkészítette kötetvastag­­s­ágú jelentését. Matuska Szilveszter pe­dig már október ötödike óta az osztrák hatóságok foglya. Tehát már két hete köztudomású, hogy ez az elvetemült bécsi kereskedő követte el a biatorbágyi merényletet. Bár a nyomozás ilyen s­ksz százalékosan és ilyen régen befejeződött, a budapesti rendőrségen még mindig nem csitultak el a Matuska-ügy hul­lámai. Ezeket a hullámokat pedig a Magyar Államvasutak által kitűzött ötvenezer pengős jutalomért veri fel. A Máv­ — mint ismeretes — néhány nappal a biatorbágyi merénylet után, ötvenezer pengő jutalmat tűzött ki an­nak, aki a merénylő nyomára jut. Ezen­túl a Máv-nak semmiféle közelebbi k­­ö­tése nem volt. Rendel­kezése szerint a tet­tes kézrekerítése után Betegh Huszágh Miklós főkapitány saját belátása szerint adja ki a jutalmat, akár egy összegben, akár megosztva. Amikor október köze­pén már kétségtelenül bebizonyosodott, hogy Matuska Szilveszter követte el a merényletet és Bécsben már le is tar­tóztatták, a Máv­ az ötvenezer pengőt késedelem nélkül átküldötte a főkapi­tánynak. Ekkor mindenki, ami természe­tes is, a jutalom azonnali kiosztását várta. Ezen a nézeten volt a főkapitány is. Már listát készített, hogy ki és mennyit kap az ötvenezer pengőből. Alig volt há­rom napig az ötvenezer pengő a Zrínyi­utcai épületben, már tízféle ilyen lista in cirkulált a rendőr- és detekt­ívtesü­let tagjai között. A legfantasztikusabb nevek és összegek szerepeltek ezeken az „abszo­lút jól értesült“ listákon. Ezek a listák és az azok kapcsán elter­­jedt pletykák és sugdolódzások teljesen­ felborították a rendet. Annyian és olyan igényekkel léptek fel, nemcsak a rendőri d­etektí­v testü­let tagjai, hanem külső sze­mélyeit is, hogy a főkapitány nem tudta közmegelégedésre kijelölni a­­meg­jutalma­­zandókat és a jutalmak összegét. Az ösz­­szes listák tehát tárgytalanná váltak és az ötvenezer pengő teljes összegében ott maradt a főkapitány birtokában. A főka­pitányság detektívjei és rendőrtisztvise­­lői pedig, akik a biatorbágyi merénylet nyomozása alkalmával heteken keresztüli k­ejt nappal a téve dolgoztak, hiába várják az alaposan megérde­melt jutalomnak legalább karácsonyi ajándékul való szétosztását. Legközelebb — mint értesülünk — f­ü­l­­döttségileg fogját­ kérni a főkapitányt, hogy az ötvenezer pengős jutalmat ossza szét és a jutalom körül támadt vitáknak és bonyodalmaknak vesson véget A fő­kapitány ugyanis a kormánytól kapott megbízást a jutalom szétosztására. Amikor mi bankrablók leszünk az urak — mondotta Schiffer a kihallgatásakor ■—úr—■ " A rendőrség nyomozást indít, nem bolsevista felbuj­­tásra követték-e el a Petőfi Sándor-u­tcai bankrablást — Az Új Nemzedék tudósítójától — Tegnap zárták le a főkapitányságon a Petőfi Sándor-utcai bankrablás aktáit. Ez a különben sablonos aktus olyan jelene­tekkel végződött, amilyenre eddig ritkán volt példa a rendőrségen. A bankrabló Schiffer Mihály ugyanis olyan kijelenté­sekkel búcsúzott a főkapitányságtól, ame­lyek homlokegyenest e­llentétben állanak bűntársának, Tamás Istvánnak azzal a vallomásával, hogy a rablást a nyo­morúságtól és éhségtől űzve követ­ték el. Az utolsó kihallgatásra vezették fel tegnap délelőtt, Schiffer Mihályt, aki az elsőnapi ijedtség után már visszanyerte bátorságát , mielőtt egy kérdést is intéz­hetett volna hozzá a kihallgatást vezető rendőrtisztviselő, pózba vágta m­agát és szónokolni kezdett. — Most maguk letartóztathattak engem — mondotta —, de én azért öntudatos proletár maradok. Hiába minden rendőr­ség, bíróság, fogság minket kommunistákat nem tudnak megfékezni. A rendőrtisztviselő meglepetten hall­gatta Schiffer Mihálynak ezt­ a kitörését, így szólt hozzá. — De most mégis csak lecsuknak né­hány esztendőre. —Hiába. Ítélnek el, akárhány évre -­ válaszolta fölényes vállrándítással Schif­fer — nem leszek sokáig a fogház lakója. Hamarosan jön majd egy rendszervál­tozás . . . — Milyen rendszerváltozás? — kérdezte a rendőrtisztviselő. — Amikor majd mi, a mai bankrablók leszünk az urak, —­ válaszolta Schiffer — és maguk kerülnek a börtönbe. Sőt nem­ csak a börtönbe. A saját szavaitól megszédülve ezután még elszavalta Schifter az agitátoriskolák­ban betanított frázisok egy részét. Simást folyékonyan szónokolt. Látszik, hogy szorgalmas tanulója volt az isko­lának. A­­ rendőrségen nem so­k jelentőséget tulajdonítottak az agresszív kommunista Schiffer Mihály ki­jelentésének. Csak jegyzőkönyvbe vették vallomását, hogy a bírósági tárgyaláson ne kísérletez­hessen újból az éhség és az állás­­talanság megható meséjével. Ezenkívül a Petőfi Sándor­ utcai bank­­mbláktól függetlenül a rendőrség nyomo­zást indított, hogy hol és milyen kommu­nista szervezetekkel állott kapcsolatbal. Lehet ugyanis, hogy az egész, a belváros legforgiallamnpaibb pontján fényes nappal elkövetett bankrablás csupán csak kom­munista megrendelésre, tüntetés és hatig gúlát keltés céljából történt.

Next