Uj Nemzedék, 1931. december (13. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

d­e , a­­­ J­om. évfolyam 273. (3601.) szám . Kedd ♦ Budapest, 1931 december 1. „Desperációk kísérletéről van szó“ - mondja a belügyminiszter „A közönség nyugodt lehet, elég lecke volt ez , mindenféle nyugtalan elemnek" .. Ma délben harminc ember van még őrizetben a honvédügyészségen­ ­ - Az új Nemzedék tudósítójától,­­ km Jly Nemzedék szombatom déliben el­sőnek adott hírt azokról az áluhírekről, ■melyek Budapesten elterjedtek, s kom­munista összeesküvéstől Jirálypuccs­­ ig egészen fantasztikus dolgokat kombinál­­uak. Megírtuk azt is, hogy ezekre az álhí­­rekre a péntek este foganatosított rendőri előállítások adtak okot, és jelez­tük azt, hogy valószínűen bizonyos úgynevezett szélsőjobboldali elemek mozgolódásáról íájó szó, amely körül aztán mindenféle rémhírek forgataga vetődött fel. Ma már bizonyos, hogy szélsőjobboldali szereplésükről a múlt­ból ismeretes fantaszta fiatalemberek kiskorcsmnai terveztetései volta­k a budapesti álhírek há­tterében, s a mindenképp hamis, értelmetlen és indo­kolatlan „királypuccs“-hírek végképp megbuktak, mikor kiderült, hogy az egész éretlen kiskorcsmnai tervezgető« főalakja] egyenesen a Habsburg-elenes Liga tag­jai közül vagy legalább is az antilegiti­­mista gondolkozás világából veleit. Ami már most magát az egész összeesküvést illeti, meg kell állapítanunk, hogy még ha lett volna is valami veszedelem benne­ Budapest és az ország közrendjére és nyu­galmára, azt a rendőrség dicséretes ébersége jókor és alaposan meghiúsította. Az ország komoly közvéleménye min­denesetre megnyugvással láthatja, hogy az ország rendje, nyugalma és közbiz­tonsága fölött a rendőrség éberem őrkö­dik, mindenképpen feladatának magas­latán áll, és a felfordulás híveinek nin­csenek reményeik bármiféle rendbontó törekvés sikerére. Mikor ezt kötelesség­­szerűen megállapítjuk, ugyanakkor nem akarjuk a Zsabka Kálmán, Hozmetz Ká­roly, Vannay László és társaik össze­esküvését, Budapest megszállásáról, a kormányhatalom átvételéről való álmo­dozásait sem lebecsülni, sem túlbecsülni. Maga az a tény, hogy sem Budapesten, sem a vidéken nem találtak fegyvereket a nyughatatlan, nincstelen társaság tagjainál, és hogy valamiféle számot­tevő nevet, kom­oly polikai vagy társa­dalmi tényezőt véletlenül sem sikerült eddig felfedezni a Vámház-pince és egy­két budapesti söntés fröccsöző össze­esküvői között, eléggé bizonyítja azt, hogy végeredményben néhány túlfűtött fantáziának, üres zsebnek és elégedetlen ambíciónak a tervelgetése volt. Fegy­vertelenül megrohanni Budapesten ka­tonaságot, rendőrséget, igazam csak az álmok hónában lehet. Amellett az is bi­zonyos, hogy a baloldal sietett nyomban politikai célokra kihasználni ezt a rendőri ügyet,­­ a liberális közönség idegeire és pénzére számító lapok siettek ezerötszáz gazdag budapesti zsidó kifosztásáról vagy meg­sarcolásáról, a Dohány­ utcai zsinagóga felrobbantásáról szóló terveket kolpor­­tálni, amikre nézve az eddigi nyomozás semmiféle támpontot nem talált. Ami­lyen alaptalannak bizonyult egy-két ekszponált régi ébredő magyarnak az őri­zetbevételéről szóló hír, éppúgy kiderült az is, hogy egyik előállított egyént alap­talanul tették meg a fővárosi javad­almi őrség főtisztjének, mert a javadalmi őr­ségnek nincs is Bart­a János nevű fő­tisztje. Ezek túlzások és tendenciózus közlemények, amelyekre csak némely szenzációhajhászó külföldi lap dupláz rá, mint például a párisi Le Matin, amely azt a komikus kacsát röpítette világgá, hogy a vasárnapra tervezett budapesti gyephokki-mérkőzés azért maradt el, mert a magyar csapatban levő arisztokra­tákat az „Ottó-puccs“ miatt letartóz­tatták. A francia kacsában nem utolsó sorban mulatságos az, hogy vasárnapra nem is terveztek Budapesten semmiféle gyep­it­oki-mérkőzést. Az egész ,,királypuccs“-hír csak azoknak a könnyelműségére és ész­járására jellemző, akik derűre-borura min­den­­legkisebb alap nélkül gyártják és szállítják az ellenséges külföldi körök számára a „királypucos“ hazugságokat. Ami a baloldal magatartását illeti, egy haszna mégis van a teljes ku­darcba falt korcsmai szervezkedésnek: a baloldal egyszerre belátta az eddig sza­kadatlanul támadott statáriumnak feltét­len szükségességét és fontosságát. Egyéb­ként azonban éppen a baloldalnak van legkevésbbé oka háborogása és tűzvészt kiáltania. Mert abban, hogy éretlen fia­talemberek, fantaszta agyvelők puccsra, megrohanásra, felfordulásra gondoltak és arról tervezgettek, nem utolsó sorban van részük azoknak a sajtóorgánumok­nak, amelyek hónapok óta szuggerálják a „Rendszerváltozás, vagy katasztrófa!" gondolatát, s a tekintélyrombollás, a de­magógia minden eszközével igyekeznek a közvéleményt befolyásolni. Abban, hogy ilyen gondolatok fogamzottak meg fe­gyelmezetlen agyakban, nagy része van a baloldali sajtónak. Hogy most ijedtükben a politikai jobb­oldal terhére akarják felróni ezt az ügyet, az csak az ő ismert taktikájuk. A jobboldali sajtótól csak fegyelmet, rendet, nyugalmat tanulhattak volna ezek a fiatalemberek, s ha a mi leckéin­ket fogadták volna meg, akkor nem gon­doltak volna semmiféle „puccs“-ra. Akik az ilyen szellemeket felidézik, ne csap­janak lármát, mikor a szellemek meg­jelennek előttük, és ne akarják velünk azonosíttatni, a mi rovásunkra írni azo­kat, akik jórészt csak lézengő ritterei, mindenre hajlamos kalandosai ennek a zűrzavaros korszaknak, amelynek szel­lemi és erkölcsi zűrzavarát elsősorban a baloldal teremtette meg és igyek­szik elmélyíteni. A puccstervek kiagyalóit egyébként nem is lehet ma már jobboldali emberek­nek minősíteni, hiszen — mint az ma már a nyomozás adataiból világos , egyenesen jobboldali intézmények ellen ak­artak fordulni. A leleplezett puccs­tervekről, a rendőr­ség intézkedéseiről, az egész ügy részle­teiről alább számolunk be. Összesen három revolverük volt azoknak, akik „Budapest megszállásáról“ fantáziáltak Szombaton délben az XJj Nemzedék Számolt be elsőnek azokról a fantasztikus rémhírekről, amelyek a szombatra vir­radó éjszakától kezdve a fővárosban el­terjedtek. Megírtuk, hogy milyen gazdag képzeletre valló, fantasztikusnál­ fantasz­­tikusabb meséket adtak szájról szájra az emberek. Szó volt Ottó-puccsról, Albrecht­­puccsról, diktatúráról, Gömbös-kormány­ról, Alföldi Brigádról, fegyveres felke­lésről és mindenről, amit csak a kávéházi asztal mellett ki tud agyalni a pesti em­ber, bizonyos külsőségektől és rendőri intézkedésektől felcsigázott fantáziával. Mindjárt kezdetben teljesen megbízható értesülések alapján figyelmeztettük a kö­zönséget, hogy ne üljön fel ezeknek a hí­reszteléseknek. Szó eincs semmiféle pucce­lés, semmiféle komoly akcióról, csupán egy kisebb jelentőségű eseményről, amely bizonyos rendőri intézkedéseket tett szük­ségessé. A rendőri intézkedések teljesen elégségesek is voltak s a nyugalmat és közbiztonságot ’sem­mi sem veszélyezteti. ’ Mára azután körülbelül kialakultak már az események. Bár a hatóságok — eléggé érthetetlenül — teljesen elzár­kóznak minden részletes információ elől, és az éjszaka kiadott hivatalos jelentés csupán negatívumra, néhány híresztelés megcáfolására szorítkozott, az már két­ségtelenül megállapítható, hogy csak­ugyan semmi veszedelem nincs. Az egész izgalom egy teljesen komol­talan „szer­vezkedés“ körül keletkezett. Egy csomó forrófejű, fantaszta fia­talember szervezett meg korcsma­­asztal mellett egy kis „forradalmat“. Izgalmas terveket szőttek éjszakánként a kocsma fehér asztala mellett, s a ne­gyedik és ötödik fröccs után már el is képzelték magukról, hogy majd ők csak úgy egyszerűen megszállhatják a középü­leteket, elfoghatják a nekik nem tetsző minisztereket, és magukhoz rgadhatják a kom­inyh­áz álmát. MLa*» XO.JEUJLk&k»

Next