Uj Nemzedék, 1931. december (13. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-17 / 286. szám
CstifArt&fc, 1931 December IT. Uj Nemzedék Kommunista agitátoriskolai szabadelőadást rendeztek a bankrablók a bíróság előtt A Krayzell-tanács ma vonta felelősségre a Petőfi Sándor utcai bankrablókat Az Új Nemzedék tudósítójától . A büntetőtörvényszék Krayzell-tanácsa ma délelőtt vonta felelősségre a Gorzó és Társa bankház revolveres rablóit, Tamás István és Schiffer Mihály cipészsegédeket. Az ügyészség rablás bűntettével vádolja a két cipészsegédet. A vádirat részletesen foglalkozika rablótámadók előéletével is. A nyomozás megállapította, hogy Tamás és Schiffer évek óta jóbarátságban voltak egymással. Budapesten először egy évvel ezelőtt találkoztak és azóta mindenhová együtt jártak. Először abban állapodtak meg, hogy egy üzletet rabolnak ki. A rablást november elejére tervezték, de közben Tamás kórházba került, ahonnan csak tizennegyedikén engedték el. Schiffer többször meglátogatta barátját a kórházban is és ott megbeszélték, hogyan hajtják végre a rablást, ha arra alkalom kínálkozik. Amikor azután Tamás meggyógyult, együtt bejárták fivárost és kutattak kirablásra alkalmas üzlet, vagy bank után. Olyan helyet kerestek, ahol legfeljebb egy, vagy két ember tartózkodik az üzletben. November huszonegyedikén a Belvárosban jártak és megfigyelték a Gorzó és Társa Petőfi Sándor utcai bankcéget. Megállapították, hogy a bankban kevés tisztviselő van és így végre lehet hajtani a rablást. Tamásnak revolvere is volt,gy egyeztek tehát meg, hogy ő tartja sakkban revolverével a tisztviselőket, ez alatt Schiffer a pénztárhoz megy, onnan kimarkol egy csomó pénzt és kiugrik az utcára. November huszonharmadikára tűzték ki a rablást. Ezen a napon délelőtt meghúzódtak a szomszédos ház kapujában, onnan figyelték az üzletet és várták az alkalmas pillanatot. Fél tizenkettő lehetett, amikor már csak egy ember volt a bankban, Fank György. Tamás ekkor külső zsebébe csúsztatta a revolvert és belépett a bank helyiségébe. Schiffer utána jött. Tamás hirtelen Funk elé ugrott, mellének szegezte a revolvert és rákiáltott . Tegye fel a kezét, ne szóljon egy szót sem, akkor nem történik semmi iram. Nekünk pénz kell. A rabló revolverével befelé terelte a meglepett Funkot. Schiffer közben a kaszszához futott, belemarkolt a papírpénzbe és körülbelül kétezer pengőt zseb levágott, majd hirtelen kiugrott az üzletből. Megállapodásuk az volt, hogy Schiffer a főposta bejáratán keresztül menekül és Tamás követi. Schiffer tényleg elmenekült. Tamás utána rohant, de Fank ekkor már kifutott az utcára és hangosan kiáltozott. — Rablók, fogják meg! A járókelők Tamást el is fogták. A rendőr«.'.gén mindent bevallott. A nyomozás megállapitotta, hogy a megszökött Schiffer külvárosi vendéglőkbe jár. Ezért razziát tartottak kézreskerítésére és az egyik külvárosi csapszékben sikerült is elfogni. Ő sem tagadta a rablótámadás elkövetését. Jól akartak élni — mondotta — ezért követték el a rablást. Jön egy szót sem, nem lesz bántódása — mondja a rendőrségen tett vallomásában. — Schiffer ezután pénzt keresett, de nem talált. —Akkor vettem észre, hogy az íróasztalon pénz hever. Schifter odament az Íróasztalhoz és amikor egy bádogkosarat felemelt, alatta papírpénzt is talált. Ezt felmarkolta, és odaszólt nekem: „Várj rám.“ Schifter kiment és én vártam. Közben rászóltam a tisztviselőre, hogy guggoljon le. „ Az ajtó felé húzódtam, akkor a tisztviselő megint felemelte a fejét, én újra leguggoltam. Aztán kimentem az utcára és már jódarabon mentem, amikor hallottam magam mögött: „Fogják meg a rablót“. Ekkor futásnak eredtem. Elmondja elfogadásának ismert történeteit. Krayzell tanácselnök felteszi a kérdést. — Mi vitte rá, hogy ilyent tett? — Három hónapig nem volt munkám. 1927 óta gyomorbajos vagyok s nem tudtam rendesen táplálkozni. Mielőtt a rablást elhatároztuk, összeestem az éhségtől. — Maga nem az éhségtől, hanem a gyomorbajától esett össze. Van még valami előadni valója? Nincs. Schiffer szavalatba akar fogni Bevezetik Schillert, hajlott hátú, konok arcú csapott homlokú, alacsony termetű suhanó. Villogó fekete szemével kihívóan néz a tamácselnökre, aki megkérdi tőle: — Megértette a vádat. — Nem értettem meg. — De hiszen ismertettem, felolvassam maga előtt. — Nem értettem meg — mondja újra pökhendien a bankrabló — s látszik, hogy mindenáron szavalatba akar fogni, a tanácselnök azonban erélyesen rendreutasítja, hogy viselkedjék tisztességesen. — Bűnösnek urzi magát — kérdi végül a tanácselnök. Schiffer ismét el akarja kezdeni szavalatát. — Felfogás dolga. A jelenlegi társadalmi törvények szerint bűnösnek nyilvánítanak. A rablók elmondják a revolveres támadás történetét Féltíz óra tájiban vezetik a Petőfi Sándor utcai bankrablókat a Krayzell-tanács elé. A tanácselnök utasítására leszedik kezükről a bilincseket, majd a nacionálék felvétele után megkezdik Tamás István kihallgatását. — Bűnösnek érzi magát? — kérdi a tanácselnök. A szikár, sápadt, nyurga, beesett szemű Tamás István halk hangon feleli: — Bűnösnek érzem magam, mert raboltam, de azért raboltam, mert éheztem — mondja a megszokott, sztereotip védekezést. Krayzell tanácselnök ekkor elébe tárja a rendőrségen tett vallomását. A tanácselnök minden közbevetett kérdésére, «ogy van-e?» — halk igennel felel. — Revolveremet ráfogtam az egyetlen ott levő tisztviselőre azzal, hogy ne szól Szemtelenül felesel az elnökkel a parnó A tanácselnök megszakítja az agitátoriskolai szabadelőadást: Ne beszéljen annyit, arról van szó, elkövette-e a tettet, vagy nem. — Igen elkövettem, mert éheztem, nyomor volt az osztályrészem. — .Nem látszik magán, hogy nagyon nyomorgott volna. Schiffter még pökhendibb, még cinikusabb. — De a jólszituáltság sem látszik rajtam, nem vagyok éppen túltáplált. A tanácselnök ezután ismerteti a rendőrségen tett vallomás jegyzőkönyveit, közben Schiffter zsebkendőket húz ki és minduntalan törli az arcát. Minden zsebében van egy zsebkendője. Hátán összekulcsolt kezekkel, jobbját ökölbe szorítva áll a bíróság előtt az egész kihallgatás alatt. Látszik rajta, hogy oda sem hallgat a felolvasásra és amikor néhányan bejönnek a terembe, kíváncsian odanéz és azokat ideéri tekintetével. — így van — szól rá ebben a pillanatban a tanácselnök, ő nézi tovább a bejövőket és rá sem bederüt a kérdésre. Mikor a tanácselnök újból rászól, csak akkor feleli. — Igen így van, nekem mindegy. A felolvasás közben ismerteti a főkapitánysághoz intézett levelét, amelyben tiltakozik ez ellen, hogy ő büntetett előéletű, ő csak „politikáért“ volt letartóztatva, kikéri magának, hogy ő nem törődött a barátjával és ott hagyta, mert benne igen is „meg van a proletárszolidaritás.“ Ma Hetét Lapzártakor jelentik. Délben háromnegyed 12-kor hirdette ki a bíróság az ítéletet. Mind a két bankrabló öt-ötévi fegyházat kapott. A mezőgazdaság nagy rokonszenvvel fogadja Szőke Gyula felsőházi tag tervét — Az Új Nemzedék tudósítójától — Az Egyetemi és Főiskolai Hallgatói Szent Imre körében Szőke Gyula dr. felsőházi tag rendkívül nagyjelentőségű előadást tartott a kibontakozás útja címen. A legfontosabb feladatnak jelezte, hogy az államnak és a magángazdaságnak a szükséges tőkét előteremtsék amelynek egyetlen módja a belföldi kölcsön felvétele. Ez pedig úgy lehetséges, ha a mezőgazdaság terheit az államkincstár átveszi a hitelezőktől, kincstári jegyek kibocsátásával szerzendő kölcsön útján, amely kincstári jegyek kamatmentesek és a bankjegyekkel egyenlő értékűek. A kincstári jegyeket erős helyen betábláznák arra a földre, amelynek terhét a jegy ellenértékével az államkincstár kifizette. A földtulajdonos ezt a tartozást negyven-ötven év alatt négyszázalékos kamat mellett törlesztené, viszont minden törlesztés alkalmával a kormány annyi kincstári jegyet vonna be, amennyi tartozást visszafizettek. Ezzel a kölcsönnel a földbirtokoknak a magánosokkal és pénzintézetekkel szemben való eladósodását meg lehetne szüntetni ,és az ekként juttatott pénzt a tőketulajdonosok az ipar és a kereskedelem táplálására fordíthatják. A belföldi kölcsön megadná a lehetősége a régi államadóssági kövények, elsősorban a hadikölcsönkötvények valamelyes valorizálására is. A mezőgazdaság nagy rokonszenvvel fogadja Szőke Gyula felsőházi tag tervét, különösen javaslatának azt a részét, hogy a földnek fedezetként való felhasználásával bocsássanak ki új értékjegyeket. A javaslat a legbehatóbban foglalkoztatja a gazdasági szakembereket és annak részletes megvitatására komolyan készülnek is.- Az a törekvés, — mondották munkatársunknak, — hogy a magyar közgazdaság a maga erejéből termelje ki a válság megoldásának módját, a legalaposabb megfontolásra való jelenség. Miből a szempontból igen nagy jelentőségű Szerre Gyula terve, a földnek a fizetőeszközök fedezetéül való felhasználása ■—1■——— HÍMÉI hogy karácsonyra ne vegyünk ajándékot. || } Valódi ékszer, pontos óra, ragyogó ezüst, örökös ajándék. PARDON!... SAJTÓ ÉS SAJTÓ. Egy előkelő úr tegnap este barátságos vacsorás miliőben hosszabb előadást tartott a sajtó szerepéről a közéletben. Jómagunkat, mint a magyar sajtónak nem éppen mai keletű gyakorló részeseit módfelett érdekel minden ilyen megnyilatkozás, éppen azért mohó figyelemmel olvastuk el az előadás bőséges kivonatait a mai lapokban. Pardon, de teljes tisztelettel és ugyanolyan sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a kétségtelenül előkelő tónusú előadás mindvégig légüres térben mozgott. Arról szólt, hogy milyennek kellene lennie a sajtónak, mi volna a hivatása és közéleti értéke, de közben megfeledkezett a meglevő, a konkrét, a valóságos magyar sajtó viszonyairól és közélti szerepléséről. Pedig — pardon, talán nem szerénytelen e kívánalmunk — mi arról is szerettük volna hallani, az illusztris előadó szarvát, úgy gondoljuk, igen tanulságos dolgokat lehetne mondani ebben a témakörben. Mert meg lehetne említeni, hogy menynyire sajátos és mennyire végzetes a magyar sajtó legnagyobb részének közéleti szerepe. Mennyire egyéni célok, pártcélok, világnézeti célok iozgdtuik meg az objektív hírszolgálat látszatai mögött. Milyen tudatos hazugságokkal, milyen lelkiismeretlen szenzációkkal szédítik a kritikátlan olvasóközönséget. Milyen döntően és végzetesen tudnak befolyásolni tömegeket, mint azt 1918-ban láttuk, amikor Budapesten igenis a sajtó csinálta a forradalmat, nem a közvélemény, amely csak akkor ocsúdott rá a maga nagy bocsanatására, mikor már minden elveszett. Utalni lehetne arra, amit különben még újságkiadással foglalkozó egyének sem mindig tudnak, hogy Amerikában például a sajtónak nincs az a politikai szerepe és hatása, mint nálunk. Mert ott a közönség politikailag és általában önállóbb. Kritikusabb, mint szén hazánkban. Nálunk úgyszólván a műveltség legfőbb közlési eszköze, a roppantul szuggerálható tömegeknek legfőbb irányítója az újság. Amit aztán nem fokozottabb felelősségérzetre, nem tömegnevelésre, nem egy nagy nemzeti kulturmisszió végzésére használ a sajtó túlnyomó része, hanem a legalacsonyabb ösztönök kiszolgálására, a politikának szenvedélyeken át való elmémezésére, üzleti és egyéni céloknak minden különösebb skrupulus nélkül és a szflekfonás művészetéről való érvényesítésére. Pardon, de mindezekről inég szívesen, hallanánk ugyanolyan előkelő és tájékozott helyről, s az ilyen gyakorlati előadásnak bizonyára gyakorlatibb hasznát is venné a nagyközönség, fia ugyan eljutna eléje az ilyen üdvös tájékoztató . . . 8 Megölte a feleségét egy nagyszombati vendéglős Az Új Nemzedék tudósítójátólNagyszombat, december 16. Kedden hajnalban a csendőrség borzalmas hitvesgyilkosságot fedezett fel. Rózsa Jenő vendéglős feleségét a kertben egy körtefára felakasztva találták. A nyomozás megállapította, hogy az asszonyt a férje ölte meg, aki jelenleg szökésben van. A lakásban szörnyű dulakodás nyomai látszottak. Úgy látszik, a férj csak nehezen tudott elbánni a szerencsétlen aszszonnyal, akit végül is megfojtott. A gyilkos férj néhány hónappal ezelőtt tért ham feleségével együtt Kanadából, ahol meglehetősen nagy vagyont szerzett és ebből a pénzből vásárolta vendéglőjét. Feleségével rossz viszonyban élt. Sokat civakodtak. Néhány nappal ezelőtt a bankból kivette minden pénzét, amiből nyilvánvaló, hogy készült a gyilkosságra. A nyomozó hatóságok azt hiszik, hogy A gyilkos férj, aki egy kis bőröndöt vett csak magához, Magyarország felé menekült.