Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 8-25. szám)
1932-01-12 / 8. szám
if ' '' plll líiÉa B|a| jsd HH hl^s’p^V ío*uu£ »•UA»tU7-47.A«tlSW*. I®?* .U&3 . , __________ ffipl jBW gjfSfn*y.dirr» 9 puffi *• «Gy.r.irák. 7-JO. »• «feil ■BCÜB líP IK&S (Illír. Egy«. »lmár» mJBMMPM7Pa#K ££&■££ wf issz. XIV. évfolyam 8.13632.) szám 6 Kedd ♦ Budapest, 1932 január 12. Magna támogatta Németországot a jóvátétel megszüntetésében A franciák legfeljebb gazdasági szankciókat alkalmazhatnak Bethlen is külföldre utazott • Korányi a vonaton nyilatkozott a költségvetésről és az olimpiai kiküldetésről A világpolitika most érkezett legválságosabb fordulójához — mondja Bethlen — Az Új Nemzedék tudósítójától — Szombat reggeltől kezdődően volt "esedékes" Korányi Frigyes báró pénzügyminiszternek és munkatársainak, Jaknbk Oszikár pénzügyi álamrt.Hárunk Indulása Genfbe, a Népszövetség napokban kezdődő ülésszakára. A Károlyi-kormány „itt“ pénzügyminisztere azonban bevárta, a 33-as bizottság szombati ülését és így vasárnap délután egy óra tizenöt perckor kelt útra valóban a Genfi-tó partjára. A feladat, amely odakint vár Korányi báróra, nem tartozik a könnyű missziók közé: beszámolni a Népszövetség elött Magyarország pénzügyi helyzetéről. Az elutazás minden különösebb feltűnés nélkül zajlott volna le, ha a politikai riporterek serege nem ,,kedveskedett“ volna ezúttal is a külföldi tanácskozásokra utazó kormánytagoknak mindenkor kijáró szinttel, így azután akarva, nem akarva percek alatt a pénzügyminiszter lett a pályaudvar szenzációja, aki belenyugodva a megváltoztathatatlanba, türelmesen állta a kérdések és a fotografáló masinák pergőtüzét — Azért megyek Genfbe, — adta meg a választ az első kérdésre — hogy az őszszel itt járt pénzügyi delegátusoktól kapott tanácsok, utasítások alapján tett kormányintézkedésekről beszámoljak a genfi fórum pénzügyi bizottságában. Tudomásom szerint a Népszövetség tanácsa január huszonötödiki ülésén foglalkozik a magyar jelentéssel, ez azonban csak azt jelenti, hogy a tanács tudomásul veszi a pénzügyi bizottságnak Magyarországról készült referátumát és jóváhagyja azt, mert erre eddig még nem volt mód Egyébkéntmi a külföldi tárgyalás anyaga? — A Népszövetség tagjai megkérdezik majd tőlem, hogy mit tettünk eddig a takarékosság terén és mik a további terveink az államháztartás egyensúlyának biztosítására — Hány tagból áll a magyar delegáció? — Jakabb államtitkár úr jön velem. Walkó külügyminiszter úr utazásáról egyelőre nincs szó. — És Popovics Sándor? — Ő már előreutazott Bécsibe. — List csatlakozik hozzánk és velünk utazik Lausanneig, őt az ottani konferencia érdekli. A „menet“ közben elérkezett a Wien- Weserbahmnhofig futó kocsihoz, amelyről a bécsi pályaudvaron Korányi Frigyes és álllamititikár útitársa közvetlen genfi hálókocsiba szállnak át. A bérelt szakaszt ezalatt teletömték a hivatalos iratokat, jelentéseket a genfi tárgyalás anyagára vonatkozó előterjesztéseket tartalmazó bőröndökkel és aktatáskákkal. A vagon feljárója előtt Homonnay Dezső, a Keleti pályaudvar állomásfőnöke és Gál főintéző várták a pénzügyminisztert, aki végre néhány szót tudott váltani az őt kikísérő családjával, feleségével és két leányával is. Az utolsó percben azután megérkezett Jakabb Oszkár is és így együtt volt a delegáció, ha vonat indulhatott, előkerült a piros jegyfüzet, így biztosítva lévén a továbbutazás, helyet foglaltunk. De újabb akadályként az évkzekoém pincére jelentkezett, még pedig szerencsével, mert mindkét illusztris utas bejelentette igényét az ebédre. Ismét nekikészülődtem az első kérdésnek, de ezúttal a fülke ablaka csapódott le éktelen robajjal. Jakabb államtitkár felhúzta s végre megszülethetett az első kérdés. A Bázeli jelentés szerint a Nemzeti Fizetések Bankja hétfőn veszi tudomásul, hogy Magyarország nem fizetheti vissza egyelőre az NFB és az európai jegybankok rövidlejáratú hiteleit. Kapott már erről jelentést, excellenciád? — Igen, kaptam. De ez már csak formai hozzájárulás egy régebbi megállapodáshoz. — Ez az ügy egyébként elsősorban Popovics Sándort, mint a Nemzeti Bank elnökét érinti. — A lausannei konferencián is résztvesz, kegyelmes úr! — Nem. Egy-két lapban ugyan olvastam erről is, de én nem tudok róla, úgy látszik, néha a jólértesültségnek is vannak határai — fűzte hozzá csendes derültséggel. Ebben a pillanatban azután a változatosság kedvéért a folyosói ablak, majd közvetlenül utána a fülke üvegtáblája zuhant alá s újból csak Jakabb Oszkár közbelépése segitett helyreállítani a megbolygatott rendet. — Mikor indulnak vissza Genfből, kegyelmes ur! — folytatódott tovább a viszontagságos interjú. — A Népszövetség pénzügyi bizottságában terjesztjük elő jelentésünket és pénteken vagy szombaton már útban vagyunk hazafelé... — Ha csak Jakabbőméltóságánek nem támad kedve turistáskodni a svájci hegyek között? — fordult tréfásan a pénzügyminiszter az államtitkár felé. — Aligha leéít rá időm — sonajtott í ki Jakabb Oszkár. — Bizony az én időmből sem futja most luxusutazásra — duplázott rá Korányi Frigyes báró. — Vár idehaza a költségvetés elkészítése . . . Ez a megjegyzés adott alkalmat a következő kérdésemre: — Mi igaz abból, hogy a költségvetés végösszegét újabb kilencvenmilióval, tehát nyolcszázmillióra szándékozik csökkenteni excellenciád? — Nemrég vettem át a pénzügyi társát — hangzott a megfontolt felelet — és ezért előbb teljes tájékozást kell kapnom a jövő évi költségvetés minden részletéről. — Tételről-tételre kell előrehaladnom a költségvetés számtengerében. E pillanatban tehát nehéz volna erről érdemben nyilatkoznom. — Az egyes minisztériumok költségvetései már elkészültek s be is futottak hozzánk — szólt közbe Jakabb államtitkár. — Úgy van, — vette át a szót ismét a miniszter, — a részletköltségvetési tervezeteket most dolgozzuk fel és csak azután dönthetünk esetleges újabb megtakarításokról. Azt azonban nem tagadom, hogy szó van erről a pénzügyi intézkedésről. — A pénzügyminiszteri jelentés szerint novemberben az állami bevételek 31,3 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. Van remény arra, hogy a decemberi kimutatás is bevételi többletet tüntethet majd fel. — Aligha hiszem — hangzott a miniszter felelete és Jakabb Oszkár is hitetlenkedve csóválta meg a fejét. Újabb megtakarítások a költségvetésben A hatalmas mozdony megrándította terhét, a lent integető, szerencsés utat kivánó újságíró-kollekció szépen beleveszett a gőz- és füstfelhőbe és most már a kon- tcurrencia veszélye nélkül jöhettem elő a kocsi másik végéből — egy kis pótbeszélgetésre . . . — Úgy látom, nem barátja a „kollektív interjúnak“ — fogadta mosolyogva Korányi Frigyes felbukkanásomat, a bérelt fülke ajtajában. — Hát bizony jobban szeretem, ha az Interjú csak az XJj Nemzedéknek szól. De ígérem, hogy Kelenföldön leszállok . . . — Áll az alku . . . Foglaljon helyet . .. Ejha, azt hiszem, hogy én is leszállok önnel Kelenföldön ... — ugrott fel a kö- vetkező pillanatban üléséről a pénzügy-miniszter. — Mi történt? — kérdezte ijedten Jakabb államtitkár. — Semmi különös, csak a jegyemet nem találom — válaszolta Korányi Frigyes és először a ruhája zsebeit, azután pedig a bunda rejtekhelyeit kutatta át, míg végre is általános megnyugvásra Miért nem adhat az állam devizát az olimpiászra? A bécsi gyors az összekötő vasúti hídon robogott át, veszedelmesen közeledtünk Kelenföld felé s igy sürgősen áttértem az utolsó témára, az olimpiász kérdésére, amely az eddigi gyakorlattól eltérően nem annyira a sportkörök, mint inkább a pénzügyi kormányzat problémájává lett. — Van újabb hivatalos megoldási terv az olimpiásszal kapcsolatban? — Nincs és nem is lehet — hangzott határozottam a felelet. — Bármennyire is kívánatos volna, hogy e pártreprezentánsaink kijussanak Los Angelesbe s ott Ára 3LO lillex.