Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 8-25. szám)

1932-01-12 / 8. szám

if ' '' plll líiÉa B|a| jsd HH hl^s’p^V ío*uu£ »•UA»tU7-47.A«tlS­W­*. I®?* .U&3 . , __________ ffipl jBW gjfSf­­­n­*y.dirr» 9 puffi *• «Gy.r.irák. 7-JO. »• «feil ■BCÜB líP IK&S (Illír. Egy«. »lm­ár» mJBMMPM7Pa#K ££&■££ wf issz. XIV. évfolyam 8.13632.) szám 6 Kedd ♦ Budapest, 1932 január 12. Magn­a támogatta Németországot a jóvátétel megszüntetésében A franciák legfeljebb gazdasági szankciókat alkalmazhatnak Bethlen is külföldre utazott • Korányi a vonaton nyilatkozott a költségvetésről és az olimpiai kiküldetésről A világpolitika most érkezett legválságosabb fordulójához­ — mondja Bethlen — Az Új Nemzedék tudósítójától — Szombat reggeltől kezdődően volt "esedékes" Korányi Frigyes báró pénz­­ü­gyminis­zt­ernek és munk­atársainak, Ja­­knbk Oszikár pénzügyi álamrt.H­árunk Indulása Genfbe, a Népszövetség napok­ban kezdődő ülésszakára. A Károlyi-kor­­m­ány „itt“ pénzügyminisztere azonban bevárta, a 33-as bizottság szombati ülé­sét és így vasárnap délután egy óra tizenöt perckor kelt útra valóban a Genfi-tó partjára. A feladat, amely oda­kint vár Korányi báróra, nem tartozik a könnyű missziók közé: beszámolni a Népszövetség elött Magyarország pénz­ügyi helyzetéről. Az elutazás minden kü­lönösebb feltűnés nélkül zajlott volna le, ha a politikai riporterek serege nem ,,kedveskedett“ volna ezúttal is a kül­földi tanácskozásokra utazó kormány­tagoknak mindenkor kijáró szinttel, így azután akarva, nem akarva percek alatt a pénzügyminiszter lett a pályaudvar szenzációja, aki belenyugodva a meg­­változtathatatlanba, türelmesen állta a kérdések és a fotografáló masinák pergő­tüzét — Azért megyek Genfbe, — adta meg a választ az első kérdésre — hogy az ősz­szel itt járt pénzügyi delegátusoktól ka­pott tanácsok, utasítások alapján tett kormányintézkedésekről beszámoljak a genfi fórum pénzügyi bizottságában. Tu­domásom szerint a Népszövetség tanácsa január hu­szonötödiki ülésén foglalkozik a ma­gyar jelentéssel, ez azonban csak azt jelenti, hogy a ta­nács tudomásul veszi a pénzügyi bizott­ságnak Magyarországról készült referá­tumát és jóváhagyja azt, mert erre eddig még nem volt mód Egyébként­­mi a külföldi tárgyalás anyaga? — A Népszövetség tagjai megkérdezik majd tőlem, hogy mit tettünk eddig a takarékosság terén és mik a további ter­veink az államháztartás egyensúlyának biztosítására — Hány tagból áll a magyar delegáció? — Jakabb államtitkár úr jön velem. Walkó külügyminiszter úr utazásáról egyelőre nincs szó. — És Popovics Sándor? — Ő már előreutazott Bécsibe. — Lis­t csatlakozik hozzánk és velünk utazik Lausanneig, őt az ottani konfe­rencia érdekli. A „menet“ közben elérkezett a Wien- Weserbahmnhofig futó kocsihoz, amelyről a bécsi pályaudvaron Korányi Frigyes és álllamititikár útitársa közvetlen genfi háló­kocsiba szállnak át. A bérelt szakaszt ez­alatt teletömték a hivatalos iratokat, je­lentéseket a genfi tárgyalás anyagára vo­natkozó előterjesztéseket tartalmazó bő­röndökkel és aktatáskákkal. A vagon fel­járója előtt Homonnay Dezső, a Keleti pályaudvar állomás­főnöke és Gál főin­téző várták a pénzügyminisztert, aki végre néhány szót tudott váltani az őt kikísérő családjával, feleségével és két leányával is. Az utolsó percben azután megérkezett Jakabb Oszkár is és így együtt volt a delegáció, h­a vonat indul­hatott, előkerült a piros jegyfüzet, így biztosítva lévén a továbbutazás, helyet foglaltunk. De újabb akadályként az évk­zekoém pincére jelentkezett, még pedig szerencsével, mert mindkét illusz­tris utas bejelentette igényét az ebédre. Ismét nekikészülődtem az első kérdésnek, de ezúttal a fülke ablaka csapódott le ék­telen robajjal. Jakabb államtitkár fel­húzta s végre megszülethetett az első kérdés. A Bázeli jelentés szerint a Nemzeti Fizetések Bankja hétfőn veszi tudomá­sul, hogy Magyarország nem fizetheti vissza egyelőre az NFB és az európai jegybankok rövidlejáratú hiteleit. Ka­pott már erről jelentést, excellenciád? — Igen, kaptam. De ez már csak formai hozzájárulás egy régebbi meg­állapodáshoz. — Ez az ügy egyébként elsősorban Popovics Sándort, mint a Nemzeti Bank elnökét érinti. — A lausannei konferencián is részt­vesz, kegyelmes úr! — Nem. Egy-két lapban ugyan olvas­tam erről is, de én nem tudok róla, úgy látszik, néha a jólértesültségnek is van­nak határai — fűzte hozzá csendes derült­séggel. Ebben a pillanatban azután a változa­tosság kedvéért a folyosói ablak, majd közvetlenül utána a fülke üvegtáblája zuhant alá s újból csak Jakabb Oszkár közbelépése segitett helyreállítani a meg­bolygatott rendet. — Mikor indulnak vissza Genfből, ke­gyelmes ur! — folytatódott tovább a vi­szontagságos interjú. — A Népszövetség pénzügyi bizottsá­gában terjesztjük elő jelentésünket és pénteken vagy szombaton már útban vagyunk hazafelé... — Ha csak Jakabb­őméltóságánek nem támad kedve turistáskodni a svájci he­gyek között? — fordult tréfásan a pénz­ügyminiszter az államtitkár felé. — Aligha leé­ít rá időm — sonajtott í ki Jakabb Oszkár. — Bizony az én időmből sem futja most luxusutazásra — duplázott rá Ko­rányi Frigyes báró. — Vár idehaza a költségvetés elkészítése . . . Ez a megjegyzés adott alkalmat a kö­vetkező kérdésemre: — Mi igaz abból, hogy a költségvetés végösszegét újabb kilencvenmilióval, te­hát nyolcszázmillióra szándékozik csök­kenteni excellenciád? — Nemrég vettem át a pénzügyi tár­sát — hangzott a megfontolt felelet — és ezért előbb teljes tájékozást kell kapnom a jövő évi költségvetés minden részletéről. — Tételről-tételre kell előrehaladnom a költségvetés számtengerében. E pillanat­ban tehát nehéz volna erről érdemben nyilatkoznom. — Az egyes minisztériumok költségve­­tései már elkészültek s be is futottak hozzánk — szólt közbe Jakabb állam­titkár. — Úgy van, — vette át a szót ismét a miniszter, — a részletköltségvetési terve­zeteket most dolgozzuk fel és csak azután dönthetünk esetleges újabb megtakarí­tásokról. Azt azonban nem tagadom, hogy szó van erről a pénzügyi intézke­désről. — A pénzügyminiszteri jelentés szerint novemberben az állami bevételek 31,3 millió pengővel haladták meg a kiadáso­kat. Van remény arra, hogy a decemberi kimutatás is bevételi többletet tüntethet majd fel. — Aligha hiszem — hangzott a minisz­ter felelete és Jakabb Oszkár is hitetlen­kedve csóválta meg a fejét. Újabb megtakarítások a költségvetésben A hatalmas mozdony megrándította ter­hét, a lent integető, szerencsés utat ki­­vánó újságíró-kollekció szépen beleveszett a gőz- és füstfelhőbe és most már a kon- tcurrencia veszélye nélkül jöhettem elő a kocsi másik végéből — egy kis pótbeszél­getésre . . . — Úgy látom, nem barátja a „kollektív interjúnak“ — fogadta mosolyogva Korá­nyi Frigyes felbukkanásomat, a bérelt fülke ajtajában. — Hát bizony jobban szeretem, ha az Interjú csak az XJj Nemzedéknek szól. De ígérem, hogy Kelenföldön leszállok . . . — Áll az alku . . . Foglaljon helyet . .. Ejha, azt hiszem, hogy én is leszállok ön­nel Kelenföldön ... — ugrott fel a kö-­ vetkező pillanatban üléséről a pénzügy-­­­miniszter.­­ — Mi történt? — kérdezte ijedten Ja­kabb államtitkár. — Semmi különös, csak a jegyemet nem találom — válaszolta Korányi Fri­gyes és először a ruhája zsebeit, azután pedig a bunda rejtekhelyeit kutatta át, míg végre is általános megnyugvásra Miért nem adhat az állam devizát az olimpiászra? A bécsi gyors az összekötő vasúti hídon robogott át, veszedelmesen közeledtünk Kelenföld felé s igy sürgősen áttértem az utolsó témára, az olimpiász kérdésére, amely az eddigi gyakorlattól eltérően nem annyira a sportkörök, mint inkább a pénzügyi kormányzat problémájává lett. — Van újabb hivatalos megoldási terv az olimpiásszal kapcsolatban? — Nincs és nem is lehet — hangzot­t ha­tározottam a felelet. — Bármennyire is kí­vánatos volna, hogy e pá­rtreprezen­tán­­saink kijussanak Los­ Angelesbe s ott Á­ra 3LO lillex.

Next