Uj Nemzedék, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-01 / 26. szám

y . «mi mm%m -------------^ .,'vüv -----------------tt------------‘ ’» I ';’r* \ », Arv í /2* 5f~ *=» fakUÍ*. mmmm — — ___ __ __ — —■ En hivatali V., Honvéd-». 10. CMMa HgjB R|d£, EdM . .....r-***“ WttS MBSr K9&S hóra t pé#** Sí! flUér, TaUiAut 12 7-47 .Aut 13(M)6. jffPa gf«j SBBU ^B “ " ^B BŰI _______ iríffTjl _H 60 * Uyoratróki 7-20. <• 9HB ^BSeBá MB —MO I HP llwáE-arfft. 1,. L, Or.aás has .utca 1&. as WH 9B B& 8 By- Í^HbÍbIIMW .465^ * f J rn Tai., abi or '-ív- 8 MfaJS IWÉiVBriWBi JaKm> péiyaarfv.ro^HF miér. HlkJoa-ot II., Mdria- «HHV JB H B BB HHHk. u, 1. r.L, «V12. VI. BW HH B|BBfB B mi jPBBB H'rí.-u,, . AndráaaT-4t2.Tal.i 129-72 BH VBI IBI ■■ BJBB ^B^^ ^BB a dljKtW.WMfcL ♦ , . XIV. évfolyam 26. (3650.) szám ♦ Kedd 6 Budapest, 1932 február 2. Aki bírja, marja? Számláljuk a kínai háború halottait: ezer meg ezer, nap nap után, asszony, gyermek és katona vegyesen. E­ véres számok víziójával a lelkünkben még homályosan emlékezünk, hogy a nem­zetközi diplomácia okmánytárában őriznek egy szigorú szerződést, bizonyos Kellogg-paktumot, amelynek aláírói nemrégen szent fogadással fogadtak, aláírásukkal pecsételték, hogy nem üzennek egymásnak háborút, hanem megpróbálják vitáikat döntőbírósági úton elintézni. A szerződést aláírta töb­bek között Japán is, Kína is. E sokat emlegetett, nagy emberi vívmányként kikiáltott Keltogg-paktumon kívül van a nemzeteknek egy közös szervük, a Népszövetség, amelynek fenntartására óriási summákat keltenek a népek, még az olyan szegény kis nemzet is, mint a magyar. E­­nnek a Népszö­vet­ség­­nek az alkotmányában írva van, hogy a népszövetségi tanács köteles statá­­riális gyorsasággal összeülni és intéz­kedni, békéltetni és szükség esetén re­torziókat alkalmazni, ha valahol a fegy­veres erőszaknak olyan tényei történ­nek, mint most a távol Keleten. De hiszen a diplomaták szerint való­ban nincs semmi baj: a Kellogg-paktu­­mon nem esett sérelem és a Népszövet­ség is viseli a felelősséget, — ahogyan szokás: „a történelem ítélőszéke előtt“, — mert forma szerint megtette a kö­telességét. Japán ugyanis nem üzent háborút Kínának, korántsem! Csupán háborút visel ellene! Mindezideig óva­kodott attól, hogy formálisan, papiro­san a diplomácia nemzetközi stílusa szerint is megtegye azt, amit a való­ságban hónapok óta tesz és hadat üzen­jen Kín­ónak. Ez beleütköznék a Kel­­logg-pa­ktumba. De a háború, amit a valóságban vív, közben már nemcsak kínai területen pusztítja az életet és vagyont, a fegyverteleneket és a fegy­vereseket, de átcsapott azokra a nem­zetközi koncessziós területekre is, ame­lyek európai államok lobogóinak vé­delme alatt állanak. A papiroson meg nem történt hadüzenettel szemben ez a nyers valóság. A Népszövetség is megtette a diplo­mácia formanyel­ve szerint azt, amit statútumai előírnak: összeült a tanács és elhatározta, hogy­ szakértő-bizottsá­got küld a helyszínére. Mivel azonban Kína nagyon messze van és az idő, saj­nos, gyorsan halad, százezrek halhat­nak meg, milliárdnyi vagyon pusztul­hat el, millió és millió ember juthat koldusbotra, áruig a népszövetségi ta­nács valamire tényleg elhatározza ma­gát. A maradék józanság fölháborodva kérdezi: gyermeknek tartják-e az egész emberiséget, gyermeknek, akit dajka­mesékkel, ígéretekkel és hangzatos frá­zisokkal vezetni lehet? Micsoda szatíra ez, a népeknek milyen föl­háborító bo­­londítása, amit művelnek? A becsüle­tes emberben végleg megrendül a bi­zalom a szerződések szentségében, ösz­­szeomlik a hit abban, hogy valami ér­téke, értelme, súlya van az olyan pa­pirosnak, amelyet a világ nagyhatal­mai és e nagyhatalmak kormányai alá­írtak. De ha így van, akkor legyen vége a képmutat­ásnak, a­ szemforgató hipokrízisnek, akkor ne tartsák fenn tovább a Népszövetségnek nevezett tár­saskört, ne tanácskozzanak, ne fontos­kodjanak, ne kössenek szerződéseket, amelyeket úgy sem fog senki megtar­tani, hanem valljék be őszintén: a­ vi­lágon a nyers erőszak az úr! És az em­ber s­­kat emlegetett civilizációjának és sok ezer esztendős kultúrájának bir­tokában éppen név intézi el a maca pörlekedéseit, mint a dzsungel vadja: aki bírja, marja! A világháború „győztesei“ azt hirdet­ték, hogy a világ békéjét akarják biz­tosítani. Akik így teljesítették ígéretü­ket, azoknak nincs erkölcsi jogcímük a békeszerződések respektálását a „világ 1- ' v - ** pc*yAT^/\-n Vöypt+nlpi. Kedden délután megnyitjá­t a leszerelési ioda, a * Készenlétre kapott parancsot az egész­­ amerikai flotta A japánok nem hajlandók abbahagyni Sanghai bombázását —Tegnap már az európai katona­sággal is összecsaptak Japán azzal fenyegetőzik, hogy kilép a Népszövetségből — A* Új Nemzedész tudósítójától — Amerikai és angol hadihajók rohannak ki 118. felé ezekben a percekben, amikor sorainkat írjuk, negyedóránként csilin­gel a telefon Hoover amerikai elnök és György angol király dolgozószobájában, az összes nagyhatalmak lázasan figyelik az eseményeket, szóval olyan a légkör, amilyen világkonflik­tusok kirobbanásakor szokott lenni. Kínának, ennek a tőlünk ugyancsak messze eső birodalomnak katonai diktá­tora, Csang Kai Csek kiáltványban hívja fel nemzetét, hogy készüljön a fegyveres ellenállásra, a sárga ország városaiban ékszereiket hordják össze a nők háborús alapra, közben lángokban áll Kína legna­gyobb kikötővárosának tekintélyes része, tart az öldöklés és folyik a vér, ugyan­akkor pedig Genf­ben nagy szemforgatá­sok közben kenetes szólamokat monda­nak. A japánok tegnap, vasárnap — leg­alább is a táviratok szerint — betörtek az idegen koncessziós területre, ami más időkben bizonyára elég lett volna ahhoz hogy az angol kormány megtorló lépése­ket foganatosítson. A békebarátok szemé­ben azonban éppen ez az egyetlen sze­rencse. — azok viszont, akik általános fel­fordulásban remélik a szebb jövendőt, szerencsétlenségnek mondhatnák, hogy a mai rendkívüli időkben, amikor a nagy­hatalmaknál is ingadozik a gazdasági, sőt talán a társadalmi rend is, minden állam meggondolja, vájjon belebocsátkozzék-e kockázatos hadi­vállalkozásokba. Egészen bizonyos, hogy Londonban és Newyorkban éppúgy, mint Moszkvában verejtékezve nézik az eseményeket s igye­keznek majd papiroson megvédelmezni azt a presztízst, amelyet a távolkeleten Japán már eddig is tönkrezuzott. A legújabb helyzetről a következő je­lentéseket kaptak: felvonultattak, nyolc gránát a nemzet­­közi zónában csapott le. A kínaiak egyéb­ként, éppen mivel a nemzetközi zóna volt a hátterük, igyekeztek kihasználni elő­nyös helyzetüket. Délután három óráig tizenhét teherautón száluítotttak a japán hadihajókra halottakat és sebesülteket. Részben ez magyarázza, hogy a feldühö­dött japán csapattetteik függetlenítették magukat a főparancsnokságtól és behatoltak a nemzetközi telepre is. A nemzetközi telep északi részében ja­pán csapatok azzal a megokol­ással, hogy kínai szabadlövészek rejtőztek el, körül­fogtak egy szállót, leigazolatták a szálló vendékeit, tekintet nélkül a vendégek ál­lampolgárságára, kikergették őket, utána pedig petróleumos hordókat helyeztek el a szállóban és felgyújtották az épületet. A tűz oltását a japánok nem engedték meg. A nemzetközi városrész hatóságai termé­szetesen tiltakoztak a japánok benyomu­lása ellen. Angol önkéntesek súlyos harc után szét is vertek egy japán csapatot, amely az angol védelmi zónában vetette meg lábát. Annek ellenére, hogy a japánok ismé­telten rohamot vezettek Lápéi északi ki­kötője ellen, a kínai csapatok­­meg tud­ták tartani a­ városnegyed­ legnagyobb ré­szét. A tüzeket is mindenütt eloltották. A tűzvész által okozott anyagi kárt négy­millió dollárra, becsülik. A japánok,­,hír szerint, Lupéi előtt körülbelül kétszáz halottat vesztettek. A kínaiak veszteségét hatszáz halottra és közel ezer sebesültre teszik. A japánok belátva az offenzíva siker­telenségét, vasárnap este védelmi állásba vonultak vissza. A japán tengernagy azonban állítólag megesküdött, hogy Lápéit mindenáron elfoglalja. A kínaiak viszont állandóan kapnak erősítéseket s igy Lápéi birtokáért még rengeteg vér fog folyni. A városban remélik, hogy a béketárgyalás eredményes befejezése ele­jét fogja ennek venni. Japán gránátok söprik végig a nemzetközi telepet Sanghaj, február • Meglehetős nyugalomban virradt fel Sanghajra a vasárnapi nap, mert a haj­nali csendet csak hébe-hóba törték meg szórványos lövések. Mindenki azt hitte, hogy a háborúskodások befejeződtek, annál is inkább, mert köztudomású volt, hogy vasárnap délelőtt megkezdődik a fegyverszüneti tárgyalás az angol főkon­­zulátus épületében. Ám maga a tárgya­lás is nyugtalanító körülmények között, kezdődött, mert alig ültek le tanácsko­zásra az amerikai és az angol főkonzul jelenlétében Siozava japán tábornok és a sanghaji kínai csapatok főparancs­noka, húsz japán bombavető repülőgép jelent meg a város fölött. Közben a japán csapatok folytatták előnyomulásukat s a megszállást­ kiter­jesztették Vangpu városrész északi ré­szére is. Japán katonák a városrésszel határos idegen koncesszió területére is behatoltak, úgy hogy ismételten került sor összecsapásokra az amerikai, őrség és a japán sorkatonák között. Vasárnap délelőtt és a kora délutáni órákban a kínai szabadcsapatok több he­lyen támadást intéztek a japánok ellen s a harcok során a szomszédos koncesz­­sziós területeken is sérelem esett. A kínai katonák ugyanis igyekeztek a koncesszió határvonalán elhelyezkedni s igy a japánok tüzelése a koncessziós terü­leteket is sújtotta. Később, amikor a japánok ágyukat is IO fllLlex»

Next