Uj Nemzedék, 1932. március (14. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-17 / 62. szám

8 Uj Nemzedék Csütörtök, 1932 március 17. Revolverrel megsebesítette és fejszével agyonverte bátyját egy szegedKörnyéki gazdálkodó A jusson veszett össze a Két testvér — Az Új Nemzedék tudósítójától — Szeged, március 16. Megdöbbentő testvérgyilkosság történt keddre virradó éjszaka Szeged-Domaszéken. Fürtön János domaszéki gazdálkodó előbb revolverrel gyomronlőtte testvérét, Fürtön Istvánt, majd fejszével szétverte a fejét. A borzalmas gyilkosság után Fürtön János Lement szobájába, lefeküdt. Álmából a hajnali órákban a csendőrök verték fel és elvitték a csendőrörsre. — Meg kellett gyilkolnom bátyámat, mert ki akarta fosztani vagyonából az édesanyámat — kezdte vallomását Fürtön János. . Ezután részletesen előadta, hogy néha egy esztendővel ezelőtt halt meg édesapja és neki minden törekvése az volt, hogy az apai birtokot megőrizze, sőt gyarapítsa. Bátyja, István könnyelmű természetű ember volt. Már fiatal legény korában elkezdte a kocsmázást. Az öreg Fürtön halála után István kikérte apai jussát. Tíz holdas birtokot kapott. Ettől kezdve hosszú ideig hírt sem hallottak róla, meg sem látogatta édesanyját. Később egy évvel ezelőtt tudták meg, hogy birtokát eladta és a kapott pénzből éli régi életét. Két hónappal ezelőtt jelentkezett a szülői háznál azzal a kéréssel, hogy az anyai részt is adják ki neki. Fürtönné megtagadta ennek a kérésnek a teljesítését és Fürtön István haragosan távozott. Hétfőn este váratlanul betoppant. Újból előadta kérését és amikor látta, hogy terve nem sikerül, erőszakoskodni, gorombáskodni kezdett. Látszott rajta, hogy ivott. Mind szenvedélyesebb hangon követelte anyai jussát. Sértegette édesanyját, öccsét, Fürtön János vallomása szerint a tettlegességet Fürtön István kezdte. A veszekedés hevében pofonvágta öccsét, Jánost, majd dulakodni kezdtek. Percekig tartott a küzdelem. Már úgy látszott, hogy az erősebb István marad felül, amikor János előrántotta zsebéből revolverét és rálőtt testvérére.• Amikor rálőttem, bátyám összeesett — folytatta vallomását Fürtön János — majd kimászott az utcára. Hirtelen átvillant agyamon, még annyi ereje lehet, hogy ránkgyújtja a házat. Nem is tudom hogyan került a kezembe a fejsze, amely ott volt az udvaron. Kirohantam az utcára, bátyám már éppen fel akart állni, de én egymásután többször fejbesujtottam. Amikor megláttam, hogy kiboccsan az agyveleje, akkor hagytam abba a fejszecsapást. Anyám a konyhaajtóban állt és sírva kérdezte, mi történt. Nem mondtam meg neki. Azt mondtam, hogy István elment. Fürtön János első vallomását Oroszlán Gábor rendőrfelügyelő előtt tette meg. A rendőrfelügyelő kedden reggel értesítette a szegedi rendőrséget és az ügyészséget a szegedkörnyéki tanyán történt borzalmas testvérgyilkosságról. Balázs Sándor dr. ügyész és Zombory János dr. vizsgálóbíró kedden délelőtt kiszállt a helyszínre. Délben újból kihallgatták Fürtön Jánost, aki ugyanúgy mondatta el a gyilkosságot, mint első vallomásában. A vizsgálóbíró elrendelte a holttest felboncolását. Az alsótanyai tisztiorvos szerint a revolvergolyó elegendő lett volna, hogy halált okozzon, a halál azonban közvetlenül a fejszecsapások miatt következett be. Ha a boncolás megállapítja, hogy a halált revolverlövés okozta, úgy kétségtelen, hogy Fürtön János statáriái is bíróság elé kerül Az angolok nem akarnak egyezkedni a Kreditanstalttal, — esetleg likvidál az intézet . Az Új Nemzedék tudósítójától Ausztria első szanálásának idejében ugyanaz a Kienböck dr. volt az osztrák pénzügyminiszter, aki most mint az Osztrák Nemzeti Bank elnöke igyekszik megoldani azt a kérdést, hogy mi lesz a Kreditanstalttal. Ez a kérdés a legszorosabban összefügg Ausztria valutáris helyzetével is, mert hiszen az Osztrák Nemzeti Banknak körülbelül 880 millió schillinget tevő váltótárcájában legalább 6—700 millió schilling összegű Kreditanstalt-váltó van. Ettől a rendkívül veszedelmes váltótömegtől akarja Kienböck a Nemzeti Bankot megszabadítani és ezért utazott a Kreditanstalt új vezetőjével, Van Hengel vezérigazgatóval Párisba. Taktikájának az az alapja, hogy Van Hengel, aki a külföldi hitelezők bizalmából került a Kreditanstalt élére, igyekezzék megszabadítani Ausztriát attól az állami kezességtől, amelyet a kormány a jövő év közepéig vállalt, körülbelül 71 millió dollár, tehát mintegy 500 millió schilling erejéig és vigye keresztül, hogy a külföldi hitelezők követeléseiket hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönné változtassák át. Miszerint Fon Hengel ezt a feladatot meg is oldotta és most arról van szó, hogy Ausztria kötvénykibocsátással rendezi ezt az ügyet. Természetesen ma még nem lehet megállapítani, hogy mennyiben felel meg a valóságnak ez a hír, de az kétségtelen, hogy a megoldásnak ez a módja rendkívül előnyös volna Ausztriára. Ha a külföldön el lehetne helyezni ezt a kötvénykölcsönt, az Osztrák Nemzeti Bank egyszerre megszabadulna a Kreditanstalt óriási váltótömegének terhétől, ami valutapolitikai szempontból te egyszerre megváltoztatná az Osztrák Nemzeti Bank helyzetét Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni Franciaország politikai céljait sem. A Kreditanstalt Ausztria válságcentruma lett s ugyanaz Franciaország, amelynek nagy része volt a Kreditanstalt összeomlásában, most úgy látszik hajlandó a Kreditanstaltot középeurópai politikájának kiindulópontjává tenni. A múlt év májusában a Kreditanstalt 140 t millió schilling veszteséget állapított meg, amely azonban azóta a gazdasági válság következtében már legalább 5—600 millióra emelkedett. A Kreditanstalt adósaitól mintegy 1.2 milliárd schillinget követel, viezor hitelezőinek mintegy 1.5 milliárddal tartozik. Míg azonban az adósoknak legfeljebb egy harmad része fizeti a kamatot, az intézetnek tartozásait teljes összegig kell kamatoztatnia, ami körülbelül 130 millió schilling évi terhet jelent. A párisi tárgyalás eredményétől függ, miképpen lehet ezt a kérdést megoldani, különösen, mert Londonban az angol hitelezők nem fogadták el Van Hengel ajánlatát. Az osztrák ajánlat úgy szólt, hogy a hitelezők fogadjanak el követelésük 40 százaléka erejéig újrabocsátású Kreditanstalt-részvényeket és egyezzenek bele a tartozás továbbirészének 5 százalékos kamatozás mellett való törlesztésébe. Az angolok egyrészt a kamattételt nagyon alacsonynak mondták, másrészt valószínűtlennek tartották, hogy a Kreditanstalt mintegy 15 millió angol fonttal felemelt tőkéjét megfelelően gyümölcsöztetni tudja. Még mindig nyitott kérdés marad tehát, hogy sikerülni fog-e a Kreditanstalt reorganizálása vagy pedig sor kerül-e a likvidálásra. A valuták ára. A Magyar Nemzeti Bank a következőképen alapította meg a valuták árfolyamát: Egy angol font 20.50—20.90, száz cseh korona 16.94—17.04, száz dinár 10.03— 10.11, száz dollár 570.50—573.50, száz francia frank 22 30—22.50 száz hollandi forint 229.99— 231.30, száz lengyel zloty 63.95—64.45, száz lei 3.48—3.54, száz líra 29.40—29.70, száz német márka 135.45—136.25, száz svájci frank 110.70— 111.40 pengő. A zürichi devizaárfolyamok. A zürichi megnyitó devizaárfolyamok a következők (zárójelben a tegnapi zárlat): Berlin 123.10 (122.80), 1 Newyork 51312 (51612), London 18.75 (18 73), Pánic 20 33 és fél (20.33 és fél), Milano 26.77 és fél (26.72 és fél), Prága 15.29 (15 28) Bukarest 3.08 (3.07), Amsterdam 208.70--(208-20), — Tízgazdaságottsvác IIt újabb tartanak a keleteurópai agrár- államok megbízottai . Az Új Nemzedék tudósítójátólAz új termés értékesítésének problémája valamennyi agrárállam illetékes tényezőjét foglalkoztatja. Az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolják, hogy az értékesítés megoldása csak úgy lehetne teljes és eredményes, ha az érdekelt államok közös terv alapján szerveznék meg az értékesítést. Ilyen irányban már az elmúlt években több konferenciát is tartottak a kérdésben legjobban érdekelt államok, tehát Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Lengyelország hivatalos és érdekeltségi delegátusai, anélkül azonban, hogy az értékesítés megszervezésére konkrét lépés történt volna. Az elmúlt esztendőben tapasztalt értékesítési nehézségek most újból felvetették az értékesítés terén a közös együttműködés szükségességének tervét. Március elején informatív és magánjellegű tanácskozás volt Belgrádiján, amelyet három agrárállam kiküldötte megbeszélte azt a plattformot, amely alkalmas kiindulási pontnak mutatkoznék a fel-t vevő államokkal való tárgyaláshoz. Értesülésünk szerint ennek az előzetes megbeszélésnek alapján húsvét előtt újabb konferenciát tartanak a keleteurópai agrárállamok megbízottai s a konferencián sürgetni fogják, hogy az európai piacot meg kell nyitni a dunai agrárállamok előtt és biztosítani kell számukra azt, hogy ugyanolyan feltételek mellett exportálhassanak, amilyen feltételek mellett a felvevő államok vihetik be iparcikkeiket az ő országukba. A vámpreferencia alapján az árakat úgy kell szabályozni, hogy a dunai agrárállamok versenyképesek lehessenek a tengerentúli államok termékeivel. A konferencia sürgetni fogja azt is, hogy a dunai államok gazdái számára biztosítsanak a mezőgazdaság rentabilitásának megfelelő kamatozású hiteleket, végül pedig megbeszélik azokat a feltételeket és lehetőségeket, amelyek szerint a Népszövetség ülésein egységesen léphetnek fel érdekeik megvédésére. Életjáradékért vásárolnak térházat a biztosítóintézetek — Az Új Nemzedék tudósítójától — A budapesti ingatlanpiacom egy idő óta igen érdekes jelenség mutatkozik. Májusra sok lakást mondtak fel a lakók, legnagyobbrészt azért, hogy olcsóbb lakást vegyenek ki. A tömeges felmondásnak az volt az eredménye, hogy a háztulajdonosok igen sok esetben megegyeztek a lakókkal és jelentékeny engedményeket tettek. Ez a körülmény azonban meglehetős nagy elkedvtelenedást okozott a háztulajdonosok között és ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben egyre több nagy budapesti ingatlant ajánlanak fel a biztosító intézeteknek, életjáradék ellenében. A háztulajdonosok tartanak attól, hogy bérjövedelmük tovább csökken s ezért szívesen cserélik fel bérjövedelmüket megállapított évjáradékkal. Különösen azok a háztulajdonosok ajánlják fel házaikat a biztosító intézeteknek, akik ingatlanaikra jelzálogkölcsönt vettek fel. A nagy terhek mellett ezek a háztulajdonosok a bérjövedelemiből alig tudják előteremteni a jelzálogkölcsön kamratüzetéséhez és tőketörlesztéséhez szükséges összeget, úgy hogy szívén odaadják házukat a biztosító intézetnek, ha megállapított járadékot fizet nekik. A nyugdíjalapok mellett a biztosító társaságok ma a legnagyobb vevők a fővárosi ingatlanpiacon és számos házvételt bonyolítottak már le évjáradék lekötésével. A Hektár mérlege A Magyar országos központi takarékpénztár igazgatósága március hó 14-éntartott ülésében állapította meg az elmúlt 1931. üzl esév mérlegét és határozott az idei folyó hó 23-án tartandó LX. rendes közgyűlés elé terjesztendő javaslatok tárgyában. A zárszámadások 1.066.601.07 aranypengő tiszta jövedelmet mutatnak ki a tavalyi esztendőre. Úgy ahogy minden üzleti vállalkozás majdnem kivétel nélkül megérezte a gazdasági helyzet megromlását, a bankszakma sem maradt érintetlenül és ez természetszerűleg befolyással volt a takarékpénztár múlt évi üzletmenetére is, mely a pengő valuta behozatala óta szakadatlanul tartó fejlődésnek örvendett. Ha tekintetbe vesszük az értékpapír tárcánál in keresztülvezetett tetemes leírásokat, amit az eredményszámla külön tétel alatt ki is mutat, a tiszta jövedelem megfelelőnek mondható. Az igazgatóság a közgyűlésnek javasolni fogja, hogy osztalék gyanánt a részvények névéróiké, tehát 40 pengő után 5 százalék, azaz darabonként 2 aranypengő fizettessék ki, az alapszabály-szerű levonások után fennmaradó felesleg 391.574.22 aranypengő pedig a jövő év számlájára vitessék elő. E viszonylag nagyobb összegű elővitelre módot adott az a körülmény, hogy a vállalati nyugdíjpénztárba fektetett vagyontárgyak olyan kedvező jövedelmet szólaltattak, hogy a nyugdíjalap rendkívüli dotálása ez időszerint feleslegessé vált. A takarékpénztárnál könyvecskékre, pénztárjegyekre és folyószámlán elhelyezett betétek összege 57,3 milltó pengő. Ezzel szemben az intézet mobil jellegű vagyonrészei és pedig: készpénzt vagyona, hurkárd követelései, váltótárcája, az értékpapír lombardüzletben kihelyezett pénzei, állami, közhatósági kölcsönökbe és más közforgalmú értékpapírokba fektetett tőkéi 51,9 milliót tesznek ki. Ide számít aranydollárban és fuitban fizetendő jelzálogkölcsöneinek az a része, melyekre záloglevelek nincsenek forgalomba hozva. A hitelezőik tétele 27.6, az adósok tétele 41.5 millióval a megfelelő egyensúlyról tanúskodik. Pénzintézeti és vállalati érdekeltségei 12.5 millióval szerepelnek a mérlegben. A törlesztéses jelzálogkör csernek állománya 26 millió pengő, melyre 23 436.600 pengő értékű záloglevél van kibocsátva. A kölcsönadósok fizetési kötelezettségeiknek a kedvezőtlen gazdasági helyzet dacára olyannyira megfeleltek hogy az annuitási hátralékok, amelyekre különben az ingatlanokban bő fedezet van, ez összkölcsönár adománynak csupán 1,19 százalékát teszik ki. A főváros legforgalmasabb helyein épült háziakba fektetett ingatilati vagyona, úgymint az előző évben, 2.384.009 pengővel szerepel a mérlegben. A takarékpénztár ügyfele áll a pénzforgalmat korlátozó rendeletek lehetőlojális értelmezése mellett igyekezett előzékenyen kiszolgálni és azok gazdasági tevékenységét hitelfelmondásokkal egyáltalában nem háborította, mert a gazdasági helyzetből vele szemben szükségszerűen támasztott igényeket e célra készentartott aktíváinak mobilizálásával elégítette ki. Az intézet felkészülten nézett szembe a mostoha időkkel és a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem között megosztott kihelyezéseinek megfelelő aránya, üzletének ezzel járó sokoldalúsága és biztonsága a rizikó helyes eloszlásának megoldását jelentette. Vállalati érdekeltségeinél, melyek romja az ország e-Ute-vállalkozásaiból kerül ki (miint az Első Magyar Részvénysörfőzde, annak koncertjében a Dreher—Haggenmaeher-féle textilművek, Hungária-nagyszálló, Első Törökszentturikilósi Gőzmalom, Szent Lukácsfürdő, stb.), jelentékeny tételek vannak a mérlegkészítési kormányrendeletben előírt érszintnél alacsonyabban, lényegesen a belérték alatt mérlegbe állítva. A viszonyok jobbrafordultára váró sok kedvező üzleti lehetőséget rejt e körülmény magában. Az igazgatóság a közgyűlés elé azzal a járvariáltal is fog lépni, hogy az intézet forgalomban levő részvényeinek száma a 40 pengő névérték változatlan fenntartása mellett 100.000 darabbal 200.000 darabra csökkentsék olykép, hogy a darabok a Központi Válutóüzlet Részvénytársaságtól megszereztessenek. Az igazgatóság a javaslat megtételénél a magyar gazdasági életnek a világgazdasági krízis következtében megszűkült kereteivel számolt és azt a törekvését akarja intézményesen érvényre juttatni, hogy a részvénytőke megfelelő jövedelmezőségét, tartalékok gyűjtését s így a részvények belértéknek emelkedését lehetőleg elősegítse. Az igazgatóság meg van győződve, hogy javaslata ennek a célnak elérésére az adó- és költségteher csökkentése, valamint egyéb kihatásai révén ne f nmás és megfelel az intézet érdekeinek, 200900 darab 40 pengő névértékű részvény maradván forgalomban, az intézet 8.000 000 alaptőkén felül cob 500 pengő nyílt tartalék felett fog rendelkezni. Felelős szerkesztő: CAVALLIER JÓZSEF Kiadja a Központi Sajtóvállalat R.-T. * Felelős kiadó: BÁRÁNYAY LAJOS vezérigazgató. ttttt—ttrumnimiti PALLAS r.-t. nyomdája. Budapest, Honvédutca 10. Távbeszélő Aut. 205—67, 205—68, 205—69 Felelős vezető: TIRINGER KÁROLY műszaki igazgató.