Uj Nemzedék, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

ftaacfcaastSaZs­­■ kl*46- ffin BMBW BW MMB MB nM javWHWSg V i­' Blarixeleit Arai £y» —ns ■ ■■ ^B - „..... — , m­aiEhh BUS fl BBBJ^Biyfl^yjflB^fl^^Bfr ss^»“«1 Miklós-út 15. II., Mária- EMlS BBBBl tBmBSm §8sEl BEjjl ffiSI ' Aus­triában: S. — 2$, tér 1. II., Tel. t 525-12. ^AHT Jmtjffl IM mm KM!­jgisg IBlSBUBam mfm Hirdetések millimétere* VIiI.f Rákóczi-út 1« «*• ^ ww&Ss^'’"' BHB ^MBH HHH MflflliflfwiWiwBffil EStttMfr­­­A ^ díjszabás szerint. «­( ^BHiHIHHHHBHilB9flHfliB^HSSBRBIR^^HEBBBHBHHi^BHHI^HI­HBSS8fll^9@SI^BBIRH^3iB9[9BHI0i^9HH^HiBBBB I/V. évfolyam 119. (3743.) szám . Szerda ♦ Budapest, 1932 junius 1. Templom és iskolaDoumer gyilkosáról megállapították, hogy a Cseka bérénél?— HBBMMI­­ — Ötmilliós nyári indít a főváros Tegnap délben, megkezdődött a kul­tusztárca költségvetése s mindjárt a legelső órákban igen fontos problémák kerültek napirendre. A vita legelső szó­nokai között szerepelt Szűcs István és Petrovácz Gyula. Mind a két szónok a kultuszkormlány figyelmét arra a nem­zetmentő munkára hívta föl, amelyet a templom és az iskola végez. Szűcs István, aki hosszú évtizedeket töltött el a magyar iskolaügyek szolgálatában s aki ennek a kérdésnek Magyarországon egyik legjobb szakértője, arról a vesze­delemről beszélt, a­melyet az államsegé­lyek megszüntetése, illetve csökkentése jelenít a nem állami polgári iskoláknál és elemi iskoláknál. Elsősorban is han­goztatta a tanárok és tanítók fizetésé­nek rendezését. Nem késlekedett ki­jelenteni, hogy csak­ „sínylődő, vegetáló és kínlódó iskola lehet az, ahol az ok­tatónak még a legelemibb megélhetés sincsen biztosítva.“ Hangoztatta azt is, hogy a népiskolai építési akció nyomán csak 5095 tanterem készült el és még mindig ötven százalékos a hiány. A tantermek szaporítása egészségügyi szempontból is fontos, mert hetven ta­nulót egy terembe zsúfolni nemcsak pedagógiai, hanem egészségügyi szem­pontból is veszedelmes. Beszéde végéin a magyar tanító- és oktató-személyzet heroikus erőfeszítésére hívta fel a kul­tuszminiszter figyelmét Szipos István. Petrovácz Gyula, a Keresztény Gaz­dasági Párt első szónoka az alsó papság és a hittvallásos iskolák tanítói gárdá­jának nyomorúságáról beszélt. Rámu­tatott arra, hogy az alsópapság nyo­mora már olyan, ahol alig lehet meg­állani s ez a körülmény teljesen alá­ássa, az egyházi férfiak tekintélyét. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt nevében határozati javaslatot is nyúj­tott be azzal a kéréssel, hogy a kultusz­kormány az alsópapság illetményeinek korszerű rendezése és behajtása tárgyá­ban az illetékes egyházi hatóságokkal egyetértve haladéktalanul dolgozzon is tervezetet. Rámutatott a felekezeti ta­nítók szomorú helyzetére is. Ezek a tanítók a falvak páriájává váltak. Egyes vidékeken n­incs szegényebb és elhagyatotta­bb ember, mint a hitvallá­­sos iskola tanítója. Ennél a kérdésnél is határozati javaslatot terjesztett elő Petrovácz Gyula a Keresztény Gazda­sági Párt nevében. A javaslat felszó­lítja a kultuszminisztert, hogy az ille­tékes egyházi hatóságokkal egyetér­tően dolgozzon ki tervezetet a hitvallá­­sos népiskolák tanítói javadalmazásá­nak korszerű reformjára és az úgyne­vezett hollandi iskolareform-rendszer­nek bevezetésére. A határozati javasla­tot azzal a megjegyzéssel terjesztette be a szónok, hogy a kormányn­ak és a nemzetnek nem lehet érdeke a hitvallá­sos iskolák elsorvasztása vagy beszün­tetése. A magunk részéről is hangoztatjuk, hogy mind a két szónok, Szűcs István és Petrovácz Gyula is valóban az utolsó órában emelt© fel szavát és sürgette a két fontos, államfenntartó erőnek, a templomnak és az iskolának megsegí­tését. A mai időben, mikor a nagy­ erkölcsi és gazdasági megrázkódtatá­sok mindenhol aláássák a tekintélyeket, és erősen romboló m­unkát végeznek, az államnak is fontos érdeke, hogy az alsó­­papságban és az alsófoku iskolák tanító­­személyzetében a nemzeti gondolat és maga az állameszme is támogatást kap­jon. Még jól emlékszünk arra az időre, mikor a forradalmi áramlatok a tem­plomot és az iskolát ostromolták s em­lékezetébe idézzük minden illetékes té­nyezőnek azt, hogy a templom és az (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) A­z egész világ­­ Berlinre figyel Hitler egy órát töltött Hindenburgnál Házfeloszlatás után a­ választás lesz az ősszel ».■■•» .­­ *•' - . L - ..*-, ' ■­. XT* ’ «. • .*• - ’ • JJ tS -v/J • - , ' . „.i -■ . . i *•. \ "*.■•' .. .' ’ . y/'X ■ . ■•■ r . . ." ■ _ f Erősen jobboldali, de átmeneti kormány alakul Németországban Az Új Nemzedék tudósítójától -Berlin, május 31. Egész Németországban feszült érdek­lődéssel várják, hogy miként oldja meg Hindenburg a Brüning-kormány lemondásával előállott politi­kai válságot. A mai, keddi nap dön­tő jelentőségű tárgyalások jegyében fo­lyik majd le. Délelőtt a birodalmi elnök­nél elsőnek Kaas prelátus, a centrum­­párt vezére jelenik meg, majd Hugen­­berg titkos tanácsos, a német nemzeti párt elnökét fogadja Hindenburg. A dél­után folyamán a kisebb pártok vezérei jelennek meg az elnök előtt. Az audien­ciák a mai nappal véget érnek és hír szerint az elnök a szerdai napon feltétlenül meghozza a végső döntést. A birodalmi elnöknek Hitlerrel folyta­tott tárgyalásáról a Deutsche Allgemeine Zeitung nemzeti-szocialista forrásból eredő információja alapján jelenti, hogy a nemzeti szocialisták vezére az elnökkel közölte, hogy pártja véleménye szerint új birodalmi kormány alakítása új vá­lasztás kiírása nélkül céltalan. A sze­mélyi kérdéseket ezen felfogás értelmé­ben a nemzeti szocialista párt e pilla­natban nem óhajtja az előtérbe tolni. Az elnök, nyilván magától és elvi meggon­dolások alapján jutott arra a meggyőző­désre, hogy csak a birodalmi gyű­lés feloszlatása és új válasz­tás kiírása révén nyerhet tisz­ta képet a belpolitikai hely­zetről. Természetesen, a nehéz külpoli­tikai helyzetre való tekintettel ezt a vá­lasztást az őszi hónapokra halasztják. Az új kormány feladata az volna, hogy a hatalmat mint bizalmi megbízott kezelje mindaddig, amíg az új választásból ki is kerülő új kormány a hatalmat át nem­­ veheti. Ebbéli hivatásában ennek az át­meneti kabinetnek széles parlamenti alapra kell támaszkodnia. Elképzelhető, hogy a szociáldemokrata párt is támogatni fogja ezt­ az átme­neti kormányt. Ebben az erősen jobboldali jellegű kabinetben Schleicher tábornok venné át a Reichsminisztérium vezetését, a külügyminisztérium élére Neurath londoni nagykövet kerülne, míg a pénzügyminisztériumot Schwerin-Bro­­sig gróf miniszteri tanácsos venné át. Érdekes, hogy míg a szociáldemokrata párt két megbízo­ttjának, Wels és Breit­­scheid képviselőknek a kihallgatása a bi­rodalmi elnöknél mindössze tíz percig tartott, addig Hitler és Göhring közel egy órát töltöttek az elnök dolgozószobá­jában. „Az utolsó köztársasági kor­mány bukott meg Brünninggel“ — mondják a franciák Páris, május 31. A nap eseményei között a német biro­dalmi kormány bukása a legelső helyet foglalja el, noha magában Francia­­országban is rendkívül fontos események játszódnak le. A lapok részletes jelenté­seket közölnek Berlinből, amelyeket ma­guk a szerkesztőségek is bőven kommen­tálnak, kiemelve azt, hogy a német kor­mányválságnak igen nagy jelentősége van, nemcsak Németország, hanem egész Európa számára is. A Populaire, a szocialista párt orgá­numa azt írja, hogy Birming kormánya volt az utolsó köztársasági és demokrata kormánya Németországnak és komor napok virradnak fel most a biroda­lomra. Hitler egyelőre nem veszi át a kormányt, mert nem akarja, mással megosztani a hatalmat és főleg nem akarja vállalni a felelősséget a lausannei konferenciáért, a fizetések csökkentéséért és a szociális intézmények lebontásáért. Az Oeuvre azt írja, hogy Lausanneban olyan Németország áll Európával szem­ben, amely követelni fogja, amit köve­telnie kell, de legalább tudja, mit akar. A helyzet Brüning bukása után min­denesetre sokkal tisztább. Az Ere Nouvelle azt írja, hogy Hinden­­burg kirakta kártyáit az asztalra és most derült ki, hogy milyen tévesen ítélte meg a német baloldal az öreg katonát, akibe vetett reményei most úgy letörtek. Feltette Hindenburgról, hogy az ő párt­jukon van és az ő politikájukat osztja, holott a marsal csak jóváhagyta azt, amit nem­ tudott megakadályozni. Most azonban Hindenburg visszatért szárma­zásának és neveltetésének hagyományai­hoz. Á­ra jó filér

Next