Uj Nemzedék, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-22 / 137. szám

-jmm-----—1 1 ’ ill i , -U ..............i i i i í ii a-I i: i ii ■ UratSiV. Honvéd-n. 10. IBS V- -*» pengi 20 (Iliár, XIV. évfolyam 137. (3761.) szám ♦ Szerdát 6 Budapest, 22. Az ifjúságért Azzal a komolysággal szólunk hozzá — immár nem tudjuk, hányadszor —­­ a ma­gyar ifjúság elhelyezésének, fölkarolá­sának kérdéséhez, amely ehhez a halá­losan komoly problémához egyes-egye­­dül illik, s amellyel ezt a problémát mindig is tárgyaltuk. Éppen azért, mert nagyon is ismerjük a mi ifjúsá­gunk helyzetét , mert napjaink egyik legfájóbban jellemző jelenségének tud­juk azt, hogy e kérdést még mindig napirenden kell tartanunk, nem cso­dálkoznánk azon, ha ezer meg ezer küzködő, vergődő ifjú — ha egyáltalán jut még napilap a kezébe — fanyar mosollyal olvasná e cikk homlokán azt, hogy ismét róla van szó. Mert az ifjú­ságról, annak sorsáról, helyzetének riasztó sötétségéről, megsegítésének nemzetien fontos és sürgető voltáról annyiszor esett szó újságokban, gyűlé­seken, ankéteken, hogy annak igazán se szeri, se száma. De a szavak jórészt szavak maradtak, a szavak egész had­osztályainak nyomában alig követke­zett egy szakasznyi cselekedet. S az ifjúság annyi szívhezszóló ováció, annyi buzgó adatgyűjtés, annyi megcsillan­tott ígéret után egyre lankadtabban, egyre reményt­el­enebbül bukdácsol a trianoni sötétségben, s nem egyszer azokon a föllobbanó vörös lidérclángo­­kon kapkod a szabadulás reménységé­vel, amelyek a valóságban pusztulásba vinnék nemzetével együtt, de amelyek­hez azon való gyötrelmében lódul, hogy a keresztény-nemzeti portán megköve­sedett szavakat kapott talán sovány, de mégis élettápláló és reménynövelő falat kenyér helyett. Nem vonjuk kétségbe, hogy a legtöb­ben, akik hónapokon át az ijúság el­helyezésének problémáját napirenden tartották, teljes jóhiszeműséggel csele­kedték ezt, és a lehető leghathatósabb segítség jó reményében. De a valóság — s ilyen kérdésekben csak a valóság az, ami számít — hosszú hónapok múl­tán azt mutatja, hogy semmi átható, üdvös intézkedés nem történt, s az ifjú­ság 1932 nyarán olyan társadalom mély­ségeiben fuldokol, amelyben nemhogy kenyérhez jutna, hanem egyre több el­bocsátott, még eddigi kis állásából is kiesett vagy legközelebb kiesendő em­berrel kell megosztania a reménytelen­ség sorsközösségét. Vájjon engedhetik-e a minden rendű és rangú illetékesek, állami, fővárosi és társadalmi tényezők egyaránt, hogy ez a végzetes folyamat továbbmélyüljön? Várjon szabad-e odáig engedni a dolgokat, hogy az ifjú­ság az optimizmus rózsaszíne helyett — amely mindig olyan szép és egészsé­ges kiváltsága volt az élet tavaszában járóknak — a kétségbeesés, a lázongás, a mindenre elszántság forradalmi vö­rös színében lássa a világot? Kérünk mindenkit, akit illet, a maga és a nemzet legvitálisabb érdekében, hogy komolyan, határozottan intézked­jék végre a magyar ifjúság nyomorgó tömegeinek elhelyezéséről, megsegíté­séről. Mozgalom, megbeszélés, ankét, ígéret: mindebből elég volt. Most már csak tenni kell és tenni szabad. Magántisztviselők, detektívek, kereskedők zsarolási bukpere Kánikulai hőség az egész országban Az elbocsátott n­évsora Két igazgatót, hét aligazgatót, tizenegy titkárt, tíz segédtitkárt, tizenhárom fogalmazót, tíz segédfogalmazót bocsátanak el -Az Új Nemzedék tudósítójától -Az Országos Társadalombiztosító Inté­zethez ma érkezett le a kormány leirata a létszámcsökkentés tárgyában. A rendel­kezési állományba helyezett tisztviselők­­ listája a következő: Két igazgató: Sebestyén József és Hetey Zoltán. Hét aligazgató: Toller Dezső, Lengyel Árpád, Gogolák Lajos, Dépold Zoltán, Lakner Ödön, Bi­­biti Horváth János, Valentin Mihály. Tizenegy titkár: Scherer Kamilló, Gassner Pál, Belág Lajos, Binder Károly, Dobrovszky Antal, Szegfű Jenő, Mihalovich István, Tara­­jossy Ödön, Barabás Kálmán, Révay Ló­ránt, Gyurkovich Gyula. Az orvosi kart is apasztják Ezenkívül rendelkezési állományba he­lyeztek tíz segédtitkárt, tizenhárom fogalma­zót és tíz segédfogalmazót, egy helyettes főorvost­ (Záborszky István dr.-t), két kerületi fő­orvost, Schober Dávid d­r.-t és Telegdi- Roth Lajost Szolnokról. A továbbiak során még egy orvosi titkárt is rendel­kezési állományba helyeztek és nyolc ellenőrző orvost és egy felülvizsgáló or­vost. Az orvosi karban még rendelkezési állományba került egy kórházi alor­vos is. * A számvevőségen rendelkezési állo­mányba jut két első osztályú számvevőségi fő­tanácsos: Aigner Ödön és Csomay Kálmán. Elküldenek hét másodosztályú számve■e­vőségi főtanácsost és ugyanannyi szám­vevőségi tanácsost, továbbá nyolc szám­­vizsgálót és tizenyolc számellenőr? - 203 kinevezett tisztviselőt és 56 dijnokot küldenek el Az elküldendők listáján szerepel egy műszaki segédtiszt, húsz számtiszt, egy irodafőnök, hat irodafőtiszt, nyolc iroda­tiszt, tizenkilenc irodasegédtiszt, tizenhat kezelő, hét kezelőnő, tizenhét altiszt. Ezek a kinevezettek, akiket elküldenek az OTI- tól. Számuk összesen 203. Ezenkívül elbocsát az OTI ötvenhat dijnokot és tíz kisegítő szolgát. A rendelkezési állományba helyezettek hat hónaptól egy évig terjedő illetményt kapnak. A dijnokok és kisegítő szolgák egy hónapig kapják fizetésüket és augusztustól számítva megszűnik al­kalmazta­tásuk. T­anulmányútra hívták Angliába alvolt német trónörök­öst — Az Új Nemzeti Hrt tudósítójától — London, június 21. A Daily Skel­eh­­szerint bizonyos argói kö­rök meghívták a volt német trónörököst Lon­donba, aki ott egy Westendbeli szabóban lak­nék és főként olyan személyiségekkel talál­koznék, akiket már a háború előtti időkből ismert. Utána beutazná repülőgépen Anglia legnagyobb részét, hogy­ az ipari kérdéseket tanulmányozza. Németországban egyelőre tit­kolják a meghívást.

Next