Uj Nemzedék, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-22 / 137. szám
-jmm-----—1 1 ’ ill i , -U ..............i i i i í ii a-I i: i ii ■ UratSiV. Honvéd-n. 10. IBS V- -*» pengi 20 (Iliár, XIV. évfolyam 137. (3761.) szám ♦ Szerdát 6 Budapest, 22. Az ifjúságért Azzal a komolysággal szólunk hozzá — immár nem tudjuk, hányadszor — a magyar ifjúság elhelyezésének, fölkarolásának kérdéséhez, amely ehhez a halálosan komoly problémához egyes-egyedül illik, s amellyel ezt a problémát mindig is tárgyaltuk. Éppen azért, mert nagyon is ismerjük a mi ifjúságunk helyzetét , mert napjaink egyik legfájóbban jellemző jelenségének tudjuk azt, hogy e kérdést még mindig napirenden kell tartanunk, nem csodálkoznánk azon, ha ezer meg ezer küzködő, vergődő ifjú — ha egyáltalán jut még napilap a kezébe — fanyar mosollyal olvasná e cikk homlokán azt, hogy ismét róla van szó. Mert az ifjúságról, annak sorsáról, helyzetének riasztó sötétségéről, megsegítésének nemzetien fontos és sürgető voltáról annyiszor esett szó újságokban, gyűléseken, ankéteken, hogy annak igazán se szeri, se száma. De a szavak jórészt szavak maradtak, a szavak egész hadosztályainak nyomában alig következett egy szakasznyi cselekedet. S az ifjúság annyi szívhezszóló ováció, annyi buzgó adatgyűjtés, annyi megcsillantott ígéret után egyre lankadtabban, egyre reménytelenebbül bukdácsol a trianoni sötétségben, s nem egyszer azokon a föllobbanó vörös lidérclángokon kapkod a szabadulás reménységével, amelyek a valóságban pusztulásba vinnék nemzetével együtt, de amelyekhez azon való gyötrelmében lódul, hogy a keresztény-nemzeti portán megkövesedett szavakat kapott talán sovány, de mégis élettápláló és reménynövelő falat kenyér helyett. Nem vonjuk kétségbe, hogy a legtöbben, akik hónapokon át az ijúság elhelyezésének problémáját napirenden tartották, teljes jóhiszeműséggel cselekedték ezt, és a lehető leghathatósabb segítség jó reményében. De a valóság — s ilyen kérdésekben csak a valóság az, ami számít — hosszú hónapok múltán azt mutatja, hogy semmi átható, üdvös intézkedés nem történt, s az ifjúság 1932 nyarán olyan társadalom mélységeiben fuldokol, amelyben nemhogy kenyérhez jutna, hanem egyre több elbocsátott, még eddigi kis állásából is kiesett vagy legközelebb kiesendő emberrel kell megosztania a reménytelenség sorsközösségét. Vájjon engedhetik-e a minden rendű és rangú illetékesek, állami, fővárosi és társadalmi tényezők egyaránt, hogy ez a végzetes folyamat továbbmélyüljön? Várjon szabad-e odáig engedni a dolgokat, hogy az ifjúság az optimizmus rózsaszíne helyett — amely mindig olyan szép és egészséges kiváltsága volt az élet tavaszában járóknak — a kétségbeesés, a lázongás, a mindenre elszántság forradalmi vörös színében lássa a világot? Kérünk mindenkit, akit illet, a maga és a nemzet legvitálisabb érdekében, hogy komolyan, határozottan intézkedjék végre a magyar ifjúság nyomorgó tömegeinek elhelyezéséről, megsegítéséről. Mozgalom, megbeszélés, ankét, ígéret: mindebből elég volt. Most már csak tenni kell és tenni szabad. Magántisztviselők, detektívek, kereskedők zsarolási bukpere Kánikulai hőség az egész országban Az elbocsátott névsora Két igazgatót, hét aligazgatót, tizenegy titkárt, tíz segédtitkárt, tizenhárom fogalmazót, tíz segédfogalmazót bocsátanak el -Az Új Nemzedék tudósítójától -Az Országos Társadalombiztosító Intézethez ma érkezett le a kormány leirata a létszámcsökkentés tárgyában. A rendelkezési állományba helyezett tisztviselők listája a következő: Két igazgató: Sebestyén József és Hetey Zoltán. Hét aligazgató: Toller Dezső, Lengyel Árpád, Gogolák Lajos, Dépold Zoltán, Lakner Ödön, Bibiti Horváth János, Valentin Mihály. Tizenegy titkár: Scherer Kamilló, Gassner Pál, Belág Lajos, Binder Károly, Dobrovszky Antal, Szegfű Jenő, Mihalovich István, Tarajossy Ödön, Barabás Kálmán, Révay Lóránt, Gyurkovich Gyula. Az orvosi kart is apasztják Ezenkívül rendelkezési állományba helyeztek tíz segédtitkárt, tizenhárom fogalmazót és tíz segédfogalmazót, egy helyettes főorvost (Záborszky István dr.-t), két kerületi főorvost, Schober Dávid dr.-t és Telegdi- Roth Lajost Szolnokról. A továbbiak során még egy orvosi titkárt is rendelkezési állományba helyeztek és nyolc ellenőrző orvost és egy felülvizsgáló orvost. Az orvosi karban még rendelkezési állományba került egy kórházi alorvos is. * A számvevőségen rendelkezési állományba jut két első osztályú számvevőségi főtanácsos: Aigner Ödön és Csomay Kálmán. Elküldenek hét másodosztályú számve■evőségi főtanácsost és ugyanannyi számvevőségi tanácsost, továbbá nyolc számvizsgálót és tizenyolc számellenőr? - 203 kinevezett tisztviselőt és 56 dijnokot küldenek el Az elküldendők listáján szerepel egy műszaki segédtiszt, húsz számtiszt, egy irodafőnök, hat irodafőtiszt, nyolc irodatiszt, tizenkilenc irodasegédtiszt, tizenhat kezelő, hét kezelőnő, tizenhét altiszt. Ezek a kinevezettek, akiket elküldenek az OTI- tól. Számuk összesen 203. Ezenkívül elbocsát az OTI ötvenhat dijnokot és tíz kisegítő szolgát. A rendelkezési állományba helyezettek hat hónaptól egy évig terjedő illetményt kapnak. A dijnokok és kisegítő szolgák egy hónapig kapják fizetésüket és augusztustól számítva megszűnik alkalmaztatásuk. Tanulmányútra hívták Angliába alvolt német trónörököst — Az Új Nemzeti Hrt tudósítójától — London, június 21. A Daily Skelehszerint bizonyos argói körök meghívták a volt német trónörököst Londonba, aki ott egy Westendbeli szabóban laknék és főként olyan személyiségekkel találkoznék, akiket már a háború előtti időkből ismert. Utána beutazná repülőgépen Anglia legnagyobb részét, hogy az ipari kérdéseket tanulmányozza. Németországban egyelőre titkolják a meghívást.