Uj Nemzedék, 1932. június (14. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

Szerda, 1932 Június L­­Ji Nemzedék ­ Éber Antal a mezőgazdasági oktatás fejlesztését sürgette a kultusztárca vitájában A Ház mai ülése ~ Az Új Nemzedék tudósítójától­­A kultusztárca költségvetési vitájának első szónoka ma Éber Antal volt. Hangoztatta, hogy a közéleti ház­tartás túldimenzionáltsága a legsúlyo­sabb oka a mai válságos helyzetnek. Hu­szonegy milliós csökkentés után még száznegyven milliós teher nehezedik az országra a kultusztárcával kapcsolatban. A jelenlegi kultuszminiszterre hárul az a rettentő súlyos feladat, hogy próbálja lefaragni ezeket a tekintélyes kiadásokat. Elismeri, hogy a huszonegy millió tekin­télyes összeg. A valóságos nemzeti jöve­delem egy évben négyszáz millió pengő, tehát ötven pengő jut egy emberre, mint egy évi jövedelem. Ilyen viszonyok kö­zött hogyan képzelhető az, hogy ez az or­szág a kultusztárca céljára száznegyven milliót tud áldozni. — Én magam is szeretném, — foly­tatta Éber Antal, — hogy ebben az or­szágban minél több jusson kultúrára. Elismerem, hogy az előző kultuszminiszter úr mindent megtett a kultúra érdekében, magas műveltségét az egész világon is­merik. Ez vezette őt elhatározásaiban. Meggyőződésem, hogy a minisztérium emberei kifogástalanul vezették ezeket az óriási beruházásokat, amelyeknek esz­közlése szerintem igazolt s amelyeket a legnagyobb gondossággal, tisztasággal és a legtökéletesebb szorgalommal bonyolí­tottak le, úgy­hogy ebben a tekintetben aligha lehetne kifogást emelni.­­ — De ha a szükségletek sorrendjéről beszélünk, akkor felmerül a kérdés, hogy vájjon közgazdasági kultúra nem létez­ ki Éber Antal szól a régi kultuszminiszte­rekről. — A művészeti tanintézetekre előirá­nyoztak 600.000 pengőt, — folytatja, — ugyanekkor ötvenkét mezőgazdasági nép­iskolára szintén 600.000 pengő költséget irányoztak elő. Nem ötvenkét, hanem párezer mezőgazdasági népiskolának kel­lene lennie. Arányos-e, hogy ipari és ke­reskedelmi oktatás céljára a kultusztár­cánál 1.270.000 pengő, a kereskedelminél pedig 140.000 pengő, összesen tehát 1.410.000 pengő van felvéve, pontosan annyi, amennyi az Operaházra. A jelen­legi­ kereskedelmi miniszter megállapí­totta, hogy ifjúságunk a kereskedelmi pályán nem tud boldogulni, légióként a kellő műveltség hiánya miatt. Ak­kor annyit költünk erre a célra a két tárcá­nál, mint az Operaházra? — Anyagi helyzetünk — úgymond Éber Antal — nem bírja el az állami színházakat. Ha Hollandia, London meg tud lenni opera nélkül, akkor mi is meglehetünk nélküle. A közpénzeket for­dítsák a néprétegek oktatására. Annak az egymil­l­iónégyszázezer pengőnek, amit az állam az állami színházak támogatá­sára fordít, sokkal jobb kedve lenne a népiskolák fenntartásánál. Ez nemcsak az a kultúra, amely egyesek fényűzése, ha­nem a szegény emberek kulturaivójának az emelése. Olvastam, hogy Klebelsberg Kunó gróf az alföldi kongresszuson olyan problémákat vete­tt fel, amelyeket félz esztendőn keresztül elha­nyagoltak. Ilyen a búzatermés növelése, a szikes talajok megjavítása. Ezzel kap­csolatban felemlítem, hogy ott van a búzakísérleti állomásunk, amely euró­pai nívójú intézmény és a vetőmag­­kísérleti állomás, amelyek alig kapnak támogatást. A mezőgazdasági intézmé­nyek 1.600.000 pengő támogatást kapnak, tehát alig valamivel többet, mint az állami színházak. A testnevelésre 2.100.000 pengőt fordítunk, a gyűjtemény­­egyetemre 1.600.000 pengőt. Az előadó fel­említette, mint nagy vívmányt, hogy a külföldi kollégiumok kiadásait 136.000 pengőre szállították le. Hangoztatta azt is, hogy ezekre a kollégiumokra szükség van, mert itt nyelveket tudnak tanulni a magyar növendékek.­­- Ezzel szemben a tanyai iskolák hiánya egyenesen katasztrofális. Nyíregy­háza vidékén a hitfelekezeti iskolák taní­tói már négy hónapja nem kapnak fize­tést. — Klebelsberg beszélt a mezőgazda­sági intézmények szükségességéről. — A repiritó az a szegénység, amely­­lyel ezeket az intézményeket dotálják Hatmillió költségünk van az egyete­mekre, de egyetemi oktatásunk sem me­zőgazdasági, sem közgazdasági irányban nem alakult át. Dániában az egyetemen mezőgazdasági irány uralkodik, ott olyan­­te­lkul­túrára tanítják az embereket, amely világhírű. Nálunk mindössze har­min­cezer pengő van felvéve például a tejkultúra előmozdítására. Egyetlen ba­­romfiszakiskolánk van, a gödöllői, ame­lyet tizennégyezer pengővel dotálnak. Ez kirakatkultúra. Éber elismeri, hogy a jelenlegi kultuszminiszter nagy önfeláldozással faragott le huszon­egymilliót tárcája költségvetéséből, de nincs megelégedve még sem. Olvassa például a költségvetésben, hogy a minisz­ter a magyar dal terjesztésére és propa­gandájára irányzott elő összegeket. Tes­sék csak más kultúrát és gazdasági poli­tikát inaugurálni, álljon meg az adóprés, mindjárt megjön a magyarok daloló kedve. A jogakadémiák kérdése — Petró Kálmán képviselőtársam fel­említette, — folytatta Éber — hogy a kormány jogakadémiákat ak­ar megszün­tetni. Egész természetes ennél a kor­mánynál, hogy létező intézményeket meg akar szüntetni. Olyanokat, amelyeknél sem megnyitó ünnepség, sem különleges álla­mi költséghozzájárulás nincsen. A közgazdasági egyetemet is meg akarják szüntetni, csak azért, mert az kerül a leg­kevesebbe és véletlenül közgazdaságra oktatja a hallgatókat. Sürgeti, hogy a középiskolák felsőbb osztályaiban­ a közgazdaság alapjaira ok­tassák a tanulókat. Karafiáth Jenő kultuszminiszter: Már tegnapi beszédemben beje­lentettem ezt a reformot. A művészet és az állami színházak Andreetti Károly a következő szónok, a klinikáknak köz­­kórházzá való átalakítását sürgeti, mert ezzel sok kiadást lehetne megtakarítani. A magyar művészetnek nagy tehetségei vannak s éppen ezért, miután a magán­­művészpártolók kevesen vannak, az ál­lamnak kellene támogatni őket. Szóhoz kell juttatni a modern irányokat. Jánosy Gábor: Nekem nem kell a da­daizmus! Andreetti Károly: Az a tapasztalat, hogy Bartók és Kodály modern iránya tetszik a külföldnek és éppen tegnap este hallottuk Korányi Frigyes báró művét, amely szintén modern irányzatú. A ve­lencei magyar kiállításon is a modern festőknek volt sikerük. A külföldi kollé­giumokban nemcsak nyelveket tanulnak a növendékek, hanem művészetileg is ki­képzik magukat. A költségvetést elfo­gadta. A következő szónok Beck Lajos, aki az állami színházak kérdésével fog­lalkozik. Bevezetésben az általános szín­házi világválságot érinti, majd a Nem­zeti Színházat bírálja. Hogy a magyar színházak közül a színházi válság a Nem­zeti Színházat érinti legkevésbbé, annak oka, hogy konzervatív közönsége sokkal jobban ragaszkodik hozzá, semhogy aj­tót kellene nyitni a modern próbálkozá­soknak. A Nemzeti Színháznak két fel­adata van: a nemzeti kultúra és a klasz­­szikusok ápolása. — A klasszikusok is akkor vonzanak közönséget, ha az előadás és a rendezés kihozza a bennük élő örök emberit. Ná­lunk az igazgatót kasszagondok gyötrik és jobboldalról, baloldalról különböző be­folyások érvényesülnek. Ez az oka, hogy kapkodás tapasztalható az elmúlt esz­tendő vezetésében. Az Opera­házba­n a jobb időkben nem alakították újjá a technikai berendezést és nem rendezték a nyugdíjkérdést. — A művészek teljes anyagi bizonyta­lanságban élnek. Hogyan tudjon egy mű­vész teljes lélekkel dolgozni, ha tudja, hogy havi kétszáznegyven pengő nyug­díjat kap akkor is, ha húszezer arany­­koronás fizetéséből nyolc százalékot von­tak le nyugdíj címén. Az igazgató a kö­rülmények miatt szabadulni igyekszik a magas illetményű tagoktól, kezdőkkel énekeltet nehéz szerepeket és pár esztendő alatt tönkreénekelteti ezeket a fiatalokat. — Vannak kiváló karmestereink, d­e nincs megfelelő zenei vezető, aki nevelni tudna művészeket. — Failoninak az a kijelentése, hogy ze­nei vezetőnek nem feladata az előadás zenei előkészítése, nem felel meg a való­ságnak, mert éppen Toscanini példája igazolja, hogy a zenei vezető személye­sen foglalkozik egy-egy előadás előkészí­­tésé­vel. A költségvetést nem fogadja el. A román kormány cáfolja az infláció és a pénz­­lebélyegzés hírét — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bukarest, május 31. A Banca Nationala igazgatótanácsa tegnapi értekezlete után Anghelescu vezérigazgatót a király hosszabb kihallgatáson fogadta. A ki­hallgatással kapcsolatban ijesztő hírek ter­jedtek el a pénzügyi helyzetről és különösen az inflációról, valamint a bankjegyek felülbé­lyegzéséről. A kormány tegnap este erélyes cáfolatot adott ki, melyben hangsúlyozza, hogy inflációról és lebélyezésről semmiesetre 1^—WB ni Hasznos (unni, b°" Schmidthauer természetes keserűvize az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt rendbe hozza. Utasítás minden palackhoz mellékelve! Kapható mindenütt! 1 sem lehet szó. Ma délután fontos pénzügyi tanácskozások lesznek, melyeken a király is részt vesz. 3 Szembesítésnél felismerték Gorgulovban a Cseka megbízottját — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Paris, május 31. Gorgulovot tegnap este szembesítették Lazarov volt kozákkal, aki kijelen­tette, hogy Gorgulov Ostrovban a cseka megbízottja volt és őt több hónapon át kínozta. Lazarov még a szembesítés előtt felismerte hangjáról Gorgulovot, akit azután két hozzá hasonló termetű és nagyságú rendőr közül habozás nélkül felismert. Gorgulov természetesen kétségbevonta Lazarov kijelentéseinek való­diságát. Szerinte Lazarov alkoholista és degenerált egyén. Lingauer Albin szenzációs interpellációban teszi szóvá a Farkas—Dajkovich-párbaj katonai őrségét — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Lingauer Albin interpellációt jegyzett be Károlyi Gyula gróf miniszterelnök­höz a nagy port felvert Farkas Elemér— Dajkovics párbajsorozat ügyében. Az in­terpellációban Lingauer rátér ara, hogy két polgári egyén vívott párbajt, tehát az esetleges törvénybe ütköző cselekedet­nek üldözése a polgári hatóságok fel­­adata körébe tartozik. „Ezzel szemben — írja interpellációjában Lingauer — azt olvasom egyik laptudósításban, hogy a Vilmos-laktanyában katonai őrséget ál­lítottak a párbaj színhelyéül jelölt lo­varda elé, hogy megakadályozzák, ha esetleg valaki a párbajt meg akarná za­varni.“ Ezután így folytatja Lingauer Albin: „Értjük, mit jelent ez. A kapunál tehát katonai őrség vigyáz, hogy polgári egyé­nek olyan cselekedetet, amelyet tilt az államnak és az egyháznak a parancsa, zavartalanul elvégezhessenek. A nyilvá­nosságot és a feldicsérést, mint a lap tu­dósítása mutatja, már nem zárták el onnan. A következő kérdéseket intézem a miniszterelnök úrhoz: 1. összeegyeztethetőnek tartja-e a ke­resztény politikával, hogy a hadsereg ne csak a saját tagjai között tegye kötele­zővé a párbajt, hanem azt még a polgári törvények alatt álló polgári személyek között is propagálni, sőt kötelezővé tenni igyekezzék. 2. A kormány esküt tett arra, hogy a polgári törvényeket megtartja és meg­tartatja. Sehol sem olvastam, hogy eb­ben az esküben kivételként legyen fel­említve bármiféle testület. Rendjén va­lónak tartja-e hát a miniszterelnök úr, hogy a katonaság őrséget állítson arra a célra, hogy polgári egyének a törvénybe ütköző cselekedetet zavartalanul hajthas­sák végre.“ A katonai külön szokásoknak a tör­vénykönyv fölé való emelkedéséről szól ezután Lingauer és azt kérdezi végül az interpellációban, nem tart-e a minisz­terelnök attól, hogy a polgári felfogás­nak ez az inferioritása nem a katonaság és a polgárság között épült évszázados válaszfalnak a ledöntéséhez, hanem an­nak konzerválásához fog vezetni. Interpellációját szerdán mondja el Lingauer Albin. Somogyban száz milliméternél több esőt adott a május végi zivataros időszak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Tegnap délután, a már amúgy is hűvös déli szél helyébe nyugati szél lépett, amely ismét alacsonyabbra szállította a hőmérsékletet. Éjjel sok helyen tíz fokig, sőt a Nyírségben nyolc fokig sülyedt a hőmérő és csak ez erős felhőzet akadályozta meg, hogy a lehűlés nem volt még ennél is erősebb. Az éjszaka is sok helyen volt nagyobb eső. A Dunántúlon és az északi dombos vidéken tíz milliméternél nagyobb esőt mértek, Budapesten pontosan tíz milliméter csapadék hullott. A Tiszán­túlnak ezúttal alig jutott az esőből. Ma már összegezhetjük azt a csapa­dékmennyiséget, amelyet a május végi zivataros időszak hozott az országba. Az esők május huszonharmadikán, hét­főn éjjel kezdődtek meg. Azóta a felső Dunántúl és a Duna—Tisza köze átlagosan négyzetméterenként ötven liter vizet kapott, Pécs és Kaposvár vidéke százhat milli­métert. Olyan hatalmas vízmennyiség ez, amennyit máskor hónapokon át együttvéve sem kapunk. A Tiszántúlnak körülbelül normális mennyiségű csapa­dék, átlag tizenhat-húsz liter jutott. Aránylag keveset kapott még különleges földrajzi fekvése miatt Szombathely és Sopron vidéke, tizenhét-tizennyolc milli­méter csapadékot. Természetesen még ez is igen tekinté­lyes vízmennyiség, amely sokat segített a mezőgazdaságon. Bár a felhőszakadá­sok és jégesők sok helyütt jelentékeny kárt is okoztak, mégis kétség nem férhet hozzá, hogy május utolsó hete súlyos ter­méskatasztrófától mentette meg gazda­sági életünket. Középeurópa többi országaiban, vala­mint az Adrián még mindig szeles és esős az idő és alacsony a hőmérséklet. A mi időjárásunk javulása csak nagyon lassú. A hőmérséklet egy keveset már emelkedik, de eső még mindig lesz.

Next