Uj Nemzedék, 1933. július (15. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
Ml-3 j^**'imm rádió: :‡ ( 1033 JUN. 30. ) ' ,t\* *} A*. ’ |D(j, I #m ELŐLÉPIETÉSJTlSi Szombaton szeles és változó marad. If i| | T | f / Az előléptetésnél is HdttB'ai— havozo Gyökeres javulás legfeljebb vasárnap. UHfMBJ \ | I | f—*--■ lépés««»,? Budapesten ma tiz órakor H C. N§§|l|sz N*3 1 | \ (//Nemzedék Budapest, 1933 julius 1• szombat R IV. évfolyam, 146. szám Földindulás égszakadás a sorsa 1914 óta a világnak, s benne a mi szegény küzködő-reménykedő kis magyar világunknak. De ebben az ítéletes korszakban is, szivetfásító sorscsapások felmérhetetlen sorozata után is külön és mély magyar fájdalommal fáj mindnyájunknak a pilisszentiváni földindulás, amely százötvenegy derék, becsületes bányász életét fenyegette szörnyű pusztulással és amely után tizenegy bányász úgy maradt foglya a fekete gyémántok naptalan tartományának, hogy még mindig nem tudni: élve vagy holtan kerülnek-e föl Isten napjának fényére? Nemcsak két falu megriadt népe lesi, mi lesz a vége a mentőmunkálatoknak. Nemcsak a hitvesek és gyermekek könnyes, imádkozó csapata várja szívszakadva, hogy özvegységre, árvaságra jut-e, vagy fölsikoltó örömmel ölelheti-e még át a fekete pokolból szabadult férjet, apát. Nemcsak a bányászsorsban testvér munkások dolgoznak szájig érő iszapban, emberfölötti küzdelemmel azon, hogy eljussanak a bánya foglyaihoz és ha még lehet, fölhozzák őket az élet világába. Nemcsak szülők, testvérek, hitvesek, gyermekek, rokonok rimánk.Adják ég felé a könyörgést: — Isten, segítsd meg őket! Mindnyájan aggódunk, reménykedünk. Mindnyájan nógatjuk, sürgetjük szívünkben a mentőmunkát, és mindnyájan ostromoljuk imáinkkal az eget azért a tizenegyért, akiket csaknem négyezer köbméter bezuhant föld rekesztett földalatti rabságba. Valamennyien kívánjuk, hogy elérték legyen a legközelebbi szellőztető kéményt, ami az egyetlen lehetősége az ő megszabadulásuknak. Mert mindig testvérünknek tudtuk a magyar munkást, de soha olyan mélyen, mint a trianoni szenvedések sorsközösségében. Mindig megrendítő volt a munkáshalál, a munka frontján való hősi halál gondolata, de soha annyira, mint ma, amikor a testvéri fájdalom érzékenységében hamarabb és fájóbban rezdül meg a szívünk. Ezért kapaszkodunk olyan bizakodóan a reménység legvékonyabb szalmaszálába is. Ezért fogadjuk boldogan a híradást, hogy a reménység paradicsommadara még nem szállt el a pilisszentiváni bánya tájáról, és mondjuk mi is együtt a feleségek és gyermekek rebegő szájával: - Men, segíted mm ötét! „Isten, segítsd meg őket!...“ « Szájig érő iszapban viaskodnak eltemetett testvéreikért éjjel-nappal a pilisszentiváni és völcsvári bányászok Pilisszentiván, június 30. Ma délben fél 12 órakor, mikor ezek a sorok kirepülnek a rőtéresgép forró hengerei közül, épen negyvennyolc órája, hogy agymár-akna, élve eltemetett tizenegy bányászának sorsáról semmi bizonyosat sem lehet tudni. Tizenegy férfi a föld gyomrában, 260 méteres mélységben, 140 méternyi távolságban attól a helytől, ahol a mentőcsapat inaszakadtáig dolgozik, hogy minél hamarább elérje a halálos veszedelembe jutott, vagy talán már halott bajtársakat . . . Az aknatorony körül, pipacsvirágos búzaföldek szélén két falu népe várja néma kétségbeesésben a föld mélyéből érkezőket. Halkan rebben el ajkukróla most olyan tragikusan hangzó bányász-köszöntés: „Jó ■szerencsét", mikor a mentőcsapat fölváltott munkásai kimerülten, iszaptól borítva kiszállnak a felvonóból. De a bányászok hallgatnak. Arcuk merev, tekintetük komor. A tömegben felzokog egy asszony: — Istenem... segítsd meg őket!... !"Könyörgő hangja messze elszáll az esőáztatta vidéken. A gépházban dolgoznak a gépek, a felvonó csigái szünet nélkül forognak, egyik lift jön, a másik megy . . . Negyvennyolc órája . . . helyén tartózkodik állandóan Scheuer Róbert, a kerület képviselője is. Szerdán háromnegyed 12 óra: tompa morajlás az Erzsébetakna felől A Budapestkörnyéki Kőszénbánya rt. harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg üzemét a Pilisszentiván, Pilisvörösvár és Solymár községek közötti területen. Három aknában folyt a munka. Ezek közül az egyik, az úgynevezett Erzsébet-akna széntartalma időközben kimerült, azt a bányakapitányság utasítására már régebben betömték és a belőle elágazó oldalfolyosókat cementtel zárták el. Ez a régi, betömött akna okozta a szerencsétlenséget. A benne még hátramaradt szenet ugyanis a betömés óta a szomszédos Solymár-akna felől közelítették meg, részben az elzárt folyosókon, részben új oldalfolyosók feltárásával. Ilyen munkálatok folytak hétfőn is. Délben 112 órakor tompa morajlás hallatszott a régi akna felől. A közelben lakók rémülten rohantak a betömött aknához. A hordalék, amelynek tetején az idő folyamán már fa nőtt, egyszerre eltűnt, az akna öt méteres átmérőjű nyílása ismét láthatóvá vált , a benne levő 3600 köbméter hordalékot elnyelte a föld. Az irtózatos tömeg függőleges irányban lezuhant a föld belsejébe. Nem sokkal ezután érkezett a teljes üzemmel dolgozó Solymár aknából az első hír: az Erzsébet akna egyik mellékfolyosójának 25 méter vastag cementfala átszakadt, a folyosóra óriási tömegű iszap és viz sumdult be. A bányában százötvenegy ember dolgozott a katasztrófa pillanatában. Közülük száznegyvenen megmeneültek, tizenegyen azonban, akik a szerencsétlenség helyéhez legközelebb dolgoztak, már nem tudtak idejében elmenekülni, bent rekedtek a tárnában. A mentési munkálatok a környékbeli bányák összes szakértőinek bevonásával azonnal megindultak. A bányához műszaki bizottság szállt ki, élén dr. Malmossy Mihály, a budapesti bányakapitányság vezetőjével. De a katasztrófa óta éjjel-nappal lent van a tárnában Liposits János bányaigazgató, Rodesburg Pál főmérnök és Kucér Antal felelős üzemvezető. A hatósági vizsgálatot dr. Zilnay István, a pomázi járás főszolgabirája folytatta le Unger Máté szentivén főjegyzővel. A katasztrófa szín , Csütörtök reggel: kopogás a föld alól Az irtózatos erővel alázuhanó víz és iszap a tizenegy bányászt teljesen elzárta a bánya többi részétől. A mentési munka egyszeri hét irányból indult meg, a távolság azonban a szerencsétlenül jártak és az utolsó megközelíthető hely között még mindig 140 méter, óriási távolság ez lent a föld mélyében! A keskeny folyosókon egyszerre csak 2 kis ember dolgozhatni. Ezeket három óránként váltják. Csütörtökön reggel 6 órakor Kovács Sándor üzemvezető mérnök jelzőkopogtatást hallott, két hosszú és három rövid koppantást. Azonnal válaszoltak, de erre már nem kaptak feleletet. A tizenegy embert négy különböző helyen érte katasztrófa. Ezek közül négyen csaknem bizonyos, hogy meghaltak már az első pillanatban. Az omlás következtében keletkezett légnyomást 18 atmoszférára becsülik a szakértők. Oly rettente erejű nyomás ez, amely feltétlenül öl, ha szembe találja a védtelen embert. Van remény... Liposits bányaigazgató erősen bízik, hogy a bányászok még megmenthetők. A lezuhanó iszaplavina az óriási folyosónak aránylag Csak kis ré* szét önthette el ^-anondotta. — A folyosón végig‘feltartó gátak van nak, amelyek lassítják az iszap tó* dulását. Pontosan isteni lehet megállapítani, milyen helyzetben vannak lent az emberek, de ha idejében elérték a legközelebbi szellőztetőkéményt, Úgy bizonyos, hogy élve találjuk őket. Egy hétig kibírják, ha vizük és levegőjük van ... A legfenyegetőbb veszély