Uj Nemzedék, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-14 / 59. szám

Szerda, 1934 március 14. IffMemedik TEJRAZZIA!!... KÖZELHARCBAN -a... MILIMÁRI-FRONTON Budapest—angyalföldi vasút­állomás, március 13. fola­­m­ás hónappal ezelőtt 1933 november 29-án tört ki az ádáz harc a pest vidéki községek milimári­­hadserege és a tejellenőrök csapata .Ot­t a több mint negyedév alatt egy nap sem múlott el kisebb-na­­gyobb csatározás nélkül. A Buda­­£npeíánVea°- környé­ki városok ka­­puit állandóan ostromolja a tój­­csempészek serege, akik a megélhe­tésükért vívott harcban minden esz­­megragadnak exisztenciájuk biztosítására. Igaz, hogy legfeljebb csa egy-kettőnek sikerül­ike­ü­lök ki­játszani a tejellenőrök éberségét, de a milimárik s­zivósak, naponta meg­­y?.8®?Atk az áttörést. Ha­ egy „elesik“ kozuloki akad helyébe másik tiz. Ha közvetlenül a cél előtt elbuknak, elkeseredésükben bizony még a kézi tusától sem riadnak vissza. A kelen­­földi, hűvösvölgyi, zugligeti, obut­­tini és a Duna, balpartján az újpest­­rákospalotai vámövnél állandóan folyik a harc. A legveszélyeztetet­tebb rész azonban mégis az újpest- Ph­otoi szakasz, mert ezen a ponton találkozik össze az eszter//oini és a váci vasútvonal, amelyeken a pilisi községek és a Vác környéki falvak mismálijai hozzák a tejet Újpesten a tejháború már any­­nyira elfajult, hogy az ellenőrzés állandóan rendőri asszisztencia mellett történik. Nem egy esetben a gazdák kőzáport zúdítanak elke­seredésükben a tejellenőrökre. Meg­történt már, hogy éjszakai csete­paténál az utolsó pillanatban oda­­ugró rendőrök akadályozták­ meg a­­vérengzést. Az ellenőrző munka hajnalban, 5 órakor kezdődik, amikor az első reggeli vonatok érkeznek és tart 8 óráig. Késő délután élőtről kezdő­dik a hajsza, de még ez sem ele­gendő: résen kell állani éjszaka is. Ezt a munkát Újpesten Mérő Ist­ván dr. tejügyi ipari előadó veze­tésével 5 ellenőr végzi, 8 rendőr fe­dezetével. Amióta a jég eltakarodott a Dune hátáról, a csempészek szépiára új út nyílott meg. A pilisi hegyekből érkezők már Aquincum állomáson leszállanak a vonatról és vagy gya­log a hídon át, vagy pedig csónakon lopakodnak a pesti partra. Így te­hát most a partot és az országutat is megfigyelés alatt kell tartani. csögöt, 4 demisont, 143 palackot, rengeteg hátizsákot és csomagoló­kendőt adtak át a kihágást bírónak, s ugyanakkor több mint félezer fel­jelentés indult a tejesek ellen. A csempészést a kihágást bíró 1 napi, súlyosabb esetben 4—5 napi el­zárással bünteti. A többszöri visz­­szaesőknek 10—14 nap is kijár. . Érdekes mellékzöngéje a tejcsem­pészés elleni harcnak, hogy a vá­rosi hatóságok most már nemcsak a gazdákra, hanem a MÁV-ra is panaszkodnak. Nincsenek megelé­gedve a feladott áruk bevallásának megfelelő ellenőrzésével. Azt is, pa­naszolják, hogy a tejcsempészek gyakran az ellenkező oldalon száll­nak le a vonatról és a vasutasok ezt nem akadályozzák meg, sőt több íz­ben megtörtént, hogy a tejesek után szaladó ellenőröket tartóztatták fel, azzal az indokolással, hogy a vágá­­nyokon­ nem szabad átjárni. Féliteres üvegek a száz­­rétű szoknya alatt A tejcsempészek nemcsak abban leleményesek, hogy mélyen külön­böző utakon közelítik meg a vám­határokat, hanem a csempészés módjaiban is. Valóságos regénybe illő fogásokhoz folyamodnak. A tej­ellenőröknek, helyesebben a kihá­gást bírónak, valóságos gyűjtemé­nye van a különféle csempészeszkö­­zök­ből. Kannák, szalmával kibélelt és betakart, tojásos kosarat imitáló fonott, szatyrok, százrétű szoknya alá való, tíz félliteres üveg hordá­sára alkalmas övék stb. szerepelnek az elkobzott tárgyak listáján. Meg­figyeltek például egy veresegyházi asszonyt, aki vászonnal borított kis kofferrel érkezett naponta a palo­tai állomásra. Amikor megmotoz­ták, kiderült, hogy kofferalakra ké­szített 10 literes bádogkannában csempészte a tejet újpesti vevőinek. Új­pest város illetékes ügyosztá­lyán pontos adatokat sorakoztatnak fel a tejellenőrzés 3 első hónapjá­ról. November 20-tól február 28ig 3141 liter tejet és 58 liter tejfölt ko­boztak el, továbbá 254 különböző kannát, 48 fazekat, 75 üveget, 5 kö­ Helyszíni tudósítás a hadszíntérről ... Az elmúlt napon, miint „hadi­tudósító“ végigjártam az újpesti tejfrontot. Szemtanúja voltam egy késő délutáni vasúti tejrazziának, amelynek i­zgal­mass­ág­a szinte filmre kívánkozik . . . Újpestet dél­ről az Esztergom—budapesti vasút­vonal, keletről a váci vasút hatá­rolja. A razziát ezúttal az eszter­gomi vonalon tartották. Az össze­kötő vasúti­ lúd után a vonat a pesti oldalon először az úgyneve­zett kis állomáson áll meg. Ezután az angyalföldi, majd a Rákos-ren­dezői pályaudvar­­ következik. Ezt azért szükséges tudnunk,­­ mert mindhárom állomás egyformán sze­repel stratégiai pontként a tejhá­­borúban. Ha ugyanis a tejesek azt látják, hogy az újpesti kisállomáson tejel­­­lenőrök várják a vonatot, egysze­rűen továbbutazóak Angyalföldig s ha ott is veszély van, csak a Rákos­­rendezőn szállnak le és onnan gyal­­og, autóbuszon, villamoson — ki mit választ — szivárognak vissza Újpestre. Ez a trükkjiók azonban bizony már csak nagyritkán sikerül. Az ellenőrök valóságos haditerv alapján dolgoznak ellenük. Az újpesti városházáról indult el a razzia. Az angyalföldi állomáson vártam meg a fématkor érkező esz­tergomi vonatot és láttam, amint a tejellenőrök elszéledtek. Kettő kö­zülük riasztónak a kisállomáson he­lyezkedett el, a többi három eltűnt, mintha a föld nyelte volna el őket. Elfoglaltam a posztomat. Rövid várakozás után bevánszorgott a vo­nat. A kocsik ajtajában, ablakaiban itt is, ott is megjelent egy-egy fej­kendős asszony. Izgatottan kémlel­tek körül és amikor látták, hogy nyoma sincs a tej­ellenőrnek, leká­szálódtak batyuikkal. A szegények beleestek a felállított csapdába. Le­hettek vagy 10—12-en. Az egyik nya­kába kötött teherrel, a másik sza­tyorral a karján érkezett. Bámula­tos fürgeséggel szaladtak annyi felé, ahányan voltak. Az egyik a kijárat­nál lévő szemetesládához­ sietett és ott rejtette el a tejet, a másik a vas­úti büffébe menekült. Az ablakon keresztül lehetett látni, amint lázas sietséggel az ajtó réseit takaró füg­göny mögé dugja kannáit. A harm­adik az üres váróterem egyik padján helyezkedett el, mintha vonatra­­várna. Néhányan az állo­más előtt elterülő rétnek vágtak neki. Négyen pedig nagy merészen elindultak a városba vezető széles úton. ■ 7 Alig haladtak azonban száz lépést, az egyik utcasarok mögül, mintha a földből nőttek volna ki, 2 tejellen­őr és 2 rendőr toppant elébük. Ijedt sikoltással torpantak vissza. Lát­ták, hogy vesztett ügyük van. — Mit visznek? — szegeződött ne­kik a kérdés, amikor jóformán még fel sem ocsúdtak. — Élelmiszert — felelte az egyik. — Nem úgy van ám! Mutassa a csomagját! — parancsolta a tej­ellenőr. Emberek! — Segítség­... Ahhoz azonban már nem volt ideje, hogy átvizsgálja a batyut, mert a milimári hirtelen mozdulat-* tál a földre zúdította kannája tar­talmát. A föld szomjasam itta be a fehér folyadékot. . . Előkerült a notesz és a rendőr egy-kettőre fel­írta a renitenskedő asszony adatait. Társainak már nem sikerült példá­ját követni, mielőtt a tejet kiönthet­ték volna, az ellenőrök elkobozták a kannákat. Mialatt az igazoltatás folyt, az állomásépület felől óvato­san, a kerítésekhez, házfalaikhoz la­pulva közeledett egy milimári, ab­ban a hitben, hogy elmúlt a veszély és besurranhat a városba. — Állj! . . . Adja ide a tejet! . . . — ugrott eleibe a fordulóból az egyik te­jeb­en őr. Az üldözött asszony megtántoro­­dott az ijedtségtől, azután görcsö­sen magához szorította batyuját: — Nem adom! Inkább öljenek meg! — kiáltotta zokogva. — Ne bolondozzon . . . Nem bántja magát senki! Csak a tejet vesszük el! — Segítség! . . . Emberek! Segít­ség! — tördelte kezét őrjöngve a mi­limári. — Gyerekem lesz! Ne nyúl­janak hozzám! ... A tejellenőrök és a rendőrök ta­nácstalanul néztek össze. — Adja ide szépen a tejet és sem­mi bántódása sem lesz — csitítot­ták azután újból a sikoltozó asszonyt. — Nem adom! Miből éljek? Mondják meg? Szegény vagyok, ez az egyetlen keresetem. Éhenhalok, könyörüljenek meg! — rimánkodott és a vészes kiáltozásra odagyűlt tö­meg ijesztően mozgott. Az ellenőrök most már erélyesebb lépésre határozták el magukat. Az Az UJ NEMZEDÉK húsvéti három­napos olcsó autocar utazása Bécsbe Indulás március 31-én reggel fél nyolckor. Győrön, Magyaróváron, Hamburgon át Nagyszerű program. Bécs és környékének megtekin­tése szakszerű vezetéssel. Az utazás összköltsége lakással, ellátással P 52__Felnőtt leányoknak, akik közös elhelyezést nyernek s kikre a szo­ciális testvérek gyakorolnak felügyeletet a részvételi dij P 38.—. Csak az utazás: oda-vissza P 26.—. Mielőbbi jelentkezést kérünk, mert csak korlátolt számú férőhely áll rendelkezésünkre. Jelentkezés: UJ NEM­ZEDÉK-NEMZETI ÚJSÁG utazási osztálya. Budapest V. Honvéd­utca II. szám. Telefon: 12-7-47 és 12-7-48. 7 egyik lefogta az üvöltő asszonyt, a 4 másik pedig le akarta emedni. A* nyakába akasztott batyut. A mIH* majd őrjöngve, védekezett és a kan-­ nák a földre zuhantak. A tej vas* tag patakban öm­lött ki. A dulako­dók térdre estek és a következő, pillanatban fájdalmas kiáltás hang-­ zott. A verekedés hevében a szinte már önkívületi állapotba került szegény asszony az egyik tejellenőr, keze fejébe harapott. Fogai mélyen belevágódtak a húsba, úgy hogy az ereket is felszakították. A vér vastag sugárban buggyant ki, csurgott a földre és ott összeke­veredett a kiömlött tej fehér patak­jával. A rendőrök most már, hogy a további verekedést megakadályoz­zák, a milimárit bevitték a rendőr­őrszobára. Ezután sor került az állomásépü­let átkutatására. Két szemét ládában elrejtve 40—40 liter tejet találtak. Gazdájuk azonban nem akadt A vendéglőben is előkerült a függöny mögé rejtett csempészett tej. A­s el­lenőrök azonban ezzel az eredmény­­nyel sem elégedtek meg és még a padlóból nyíló csapóajtón át a pin­cébe is lementek. Zsákmányuk itt is megnövekedett. Itt már jegyző­könyvet is felvettek, mert a MÁV, igazgatóságához jelentést küldenek, amelyben a vasúti vendéglős ellen panaszt emelnek, mint bűnrészes ellen. A vasúti razzia végeredményben ezen a napon 220 liter tejet és ren­geteg kannát eredményezett. Ez a szám a rideg statisztikát növeli, de a szerencsétlen millimárik számára sokkal többet jelent. Betevő­­ falat­juktól fosztja meg őket és még job­ban elmérgesíti azt a szerencsétlen helyzetet, amelybe egy könnyelműen és meggondolatlanul kiadott hiva­talos intézkedés sodorta a pestkör­nyéki falvak egyébként becsületes, szorgalmas, megélhetéséért küzdő Holnap pedig kezdődik élőtről a razziázás, a csempészés: várjon med­dig? ... Gyulay Zoltán. 9 letartóztatottja van már a tiszántúli adócsalásnak Debrecen, március 13. A Debrecen környékén leleplezett nagyarányú borfogyasztási adócsalás ügyében Preinerzberger Jenő vizsgáló­bíró holnap délelőtt megkezdi a­­letar­tóztatottak kihallgatását. Ma letartóz­tatták Hirsch Ernő és Freinkel Adolf borkereskedőket is, úgy hogy most már 9-re emelkedett a letartóztatottak száma. A pénzügyőrség tovább folytatja a nyomozást, de most már főleg vidéken ellenőrzi, hogy mennyi adózatlan bor került forgalomba a Tiszántúlon. Tízéves gyermek a paksi gyilkosság koronatanúja Paks, március 13. Meglepő fordulat következett be Horvát József paksi hegyőr gyilko­sának nyomozásában. Gyomoroi Sándort gyanúsították a két évvel ezelőtt történt gyilkossággal, a le­gény azonban a vizsgálóbíró előtt mindent tagadott. Azt is, hogy a csendőrök előtt beismerő vallomást tett Gyömöreit helyszíni szemlére vitték Paksra. Itt jelentkezett a helyi iskola igazgatója, és elmon­dotta, hogy egyik növendéke, Oben­­dorfer Lajos negyedik elemista szemtanúja volt a két év előtti gyil­kosságnak. Néhány perc múlva a gyermek már szemben állt­ a gyil­kossággal gyanúsított Gyömöreivel s a kisfiú felismerte a gyilkost. — Ennyire állottam tőle — magya­rázta a kisfiú és mégis mutatta a harminc lépés távolságot. Egy fa tetején, ahol naspolyát, szedtem. A legény viaskodott a csősszel s egy­szer csak előrántotta kését és Hor­vát Józsi bácsi Házába szúrta. A gyermek vallomása annál in­kább hitelt érdemel, mert minden­ben megegyezik Gyömöreinek a csendőrök, előtt tett beismerő vallo­­­­másával.

Next