Uj Nemzedék, 1934. június (16. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-01 / 122. szám

Elbukott a bolognai porondon, férfias harc­ban bukott el a magyar labdarúgó csapat. Ám e vereségben van sok minden vigasztaló. A fiainkért ag­gódó, szenvedélyes szeretettel szo­rongó duna-tiszamenti százezrek jól hallották, amint visszadörgi a rádió­t a bolognai olasz tömeg há­borgó tenger­ moraját. Az olaszok dühösen kifütyülték az olasz bírót, akinek kapkodó és elfogult játék­­vezetése volt legfőbb oka a vere­ségnek, mert a nagy bolognai aréna 20.000 főnyi sokadalma úgy érezte, hogy saját honfitársa nem bírásko­dik igazságosan, mikor elmes­zép­kedi a megérdemelt győzelemtől a magyar csapatot. , Az „abbaso“, amely az olasz futballbírónak szólt és a délszaki lelkesedés, amellyel a magyar csapatot ölelték körül, le­gyen most vigasztalónk. Bizonyság ez, hogy a világ vérző arénájában viaskodó magyar is lerázta már magáról a közöny szürke ködruhá­ját és nem mar a lábikrájába min­den pillanatban már a gonosz in­dulat farkasfoga. Fölserkenő biza­lommal néznek a magyar becsületes arcába a világ nagy népei, észre­veszik kiválóságát, tisztességét, életrevalóságát és megilletődve szemlélik harcát a fejére omlott sziklaóriásokkal. A megkapó bolo­gnai tömegjelenet mélyén jobb jö­vendő eljövetelét sejtjük, mert a magyarság tragédiáját éppen az okozta, hogy nem ismerték, vagy félre­ismerték, hazugság vette kö­rül, vagy gyilkos közöny. Ma elju­tottunk már odáig, hogy nagy nem­zetek meglepett arca kezd felénk fordulni, alvó agyak gondolkodni próbálnak, népek lelkiismerete éb­redezik és egy hatalmas nemzet tömegei még arra is képesek, hogy a maguk területén, a maguk véré­ből való biró ítéletét igazságtalan­nak bélyegezzék, mikor ok nélkül sújtja a szegény magyart. E bolo­gnai vereség valójában erkölcsi dia­­dali. Lehetett csatavesztés a sport világháborújában, de győzelem a láthatatlan harcmezőn, hol a jövő körvonalai bontakoznak ki. Baj­társi jobbunkat nyújtjuk hát a vert csapat felé és köszöntjük őket, akik ma koszorutlanul térnek meg hoz­zánk az arénából, de nemzetük szá­mára a dicsőség láthatatan koszo­rúját hozzák nemes baráti kézből ■ * ... •' JVKA: holett rádió: IDŐ: A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER Melegebb. Eső legfeljebb délnyugaton. \W #11 hadat üzent a háborúnak? Nem szeretjük Szél: mérsékelt és változó irányú. Buda* 1*11 az ilyen üzenetet. Még utóbb a bábom pesten ma tízkor 19 C van — elfogadja *«. (//Nemzedék Budapest, 1934 Június 2. szombat # # X­XVI. évfolyam, 122. szám Helyszíni tudósítás a bolognai vereségről A belügyminiszter végleges elhatározása: H­uszár Aladár lesz az OTI elnöke Jelentette az Új Nemzedék, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök magas közéleti tisztséget aján­lott fel a távozó Huszár Aladár főpolgármesternek. Kifejezésre kívánta juttatni a miniszterelnök ezzel Huszár Aladár főpolgármester iránt elismerését és különösképpen azt akarta doku­mentálni, hogy a kormány a fővá­ros vezetésében történt személyi változások ellenére is teljes bizalommal van személye és munkássága iránt. A főpolgármester köszönettel el­hárította a miniszterelnök felszólí­tását, még­pedig azzal a megokolás­­sal, hogy a szóbanforgó állás, az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézet elnöki tisztsége jelenleg be van töltve, már­pedig ő a maga részéről semmi­féle olyan szerepe, nem kíván, vál­lalni, amely bárkinek is személye ellen irányulna. Csütörtökön, az ünnep ellenére is folytatódott a tárgyalás ebben az ügyben. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter magához kérette Huszár Aladárt, tájékoztatta a vá­rosházával kapcsolatos további el­határozásairól, egyben pedig az ő tárcája keretében történő újabb megbizatásáról is tárgyalt a főpol­gármesterrel. A kiszivárgott info­r­­­­mációk szerint befejezett elhatározása a kor­mánynak, hogy az OTI ekzöki tisztségében változás­­történik s új elnökké Huszár Aladárt ne­vezik ki. A közvé­lemény ezek után érdeklő­déssel várja, hogy a jövőt illetően milyen tervei vannak a kormánynak Huszár Károllyal. Ma kezdi tárgyalni a Népszövetség a magyar-szerb panaszt Genf, június 1. Ma, pénteken délelőtt 11 órakor kezdi tárgyalni a Népszövetség ta­nácsa a magyar kormány pa­naszát a jugoszláv határsértések ügyében. Jól informált forrásból úgy értesülök, hogy a Népszövetség tanácsa mindenekelőtt a magyar kormány képviseletével megbízott Eckhardt Tibort hallgatja meg, majd pedig a jugoszláv külügymi­nisztert, Jeszicset szólítja az előadói asztalhoz. A tanács nyil­­vános ülésen tárgyalja az ügyet és hallgatja meg Eckhardt expozéját, aki élőszóval is előadja a magyar kormány panaszát, fel­sorolja a jugoszláv határon történt gyilkosságokat és külön­böző határsértéseket. A ju­goszláv külügyminiszter válasza után a tanács előadót választ, akinek az lesz a feladata, hogy a jugoszláv kormánytól megkapja a garanciákat a további határsérté­sek megszűnésére és hogy megfelelő elégtételt szerezzen a múltban tör­tént gyilkosságokért. Amint értesü­lök, Eckhardt expozéjának az lesz az alaphangja, hogy a magyar kor­mányt csakis a védtelen határ­­m­e­nti lak­osság oltalmazá­sának kötelessége vezeti és nem kíván az ügyből politikai kér­dést csinálni. Egyébként már most megállapítható, hogy az ügy végle­ges elintézésére legjobb eset­ben csak szeptemberben ke­­rül sor, amikor a tanács legköze­lebbi nyilvános ülését tartja. Lippay Imre.

Next