Uj Nemzedék, 1935. május (17. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
. Revíziót követelnek, lám, a románok is. Még a békeéveikből emlékezünk Bocu Sever nevére. A Balkán hírhedt agitátora, aki évtizedeiken át abból élt, hogy gyűlölködött és gyűlöletet hirdetett — mellékesen vádlottja volt nemrég egy négy panamapernek, ebből is élt — most széles mellénynyel kiállt megint a hordóra. Lehet, sőt fölöttébb valószínű, hogy csak alibi-dolog ez a legújabb kiállása, amellyel a panamapor szennyes vizét törölgeti le magáról, de ez most végeredményben mellékes, a panama Romániában a magánügy. A revízió azonban, amit Bocu Sever olyan fene nagy nekiádázkodással követel, másokat is érint. Mégpedig — és ez a keserűen komikus benne — elsősorban Jugoszláviát. A román revíziós törekvések célja ugyanis a Bácska. A jó, magyar Bácska, a búzatermő nagy síkság, a Duna-Tisza közének tejjel-mézzel folyó Kánaánja. Ezen készülnek most összekapni a hű fegyvertársak. Rossz volt az osztozkodás Trianonban, bömböli éhesen Boen Sever. Kevés nekik a kockázat nélkül ölükbe hullt zsákmány, lázong az igazságérzésük, úgy vélik, hogy a másik rablónak nagyobb falat jutott az orozva ledöfött áldozat húsából. De a szerbek se hagyják a „magukét“. Érvre ellenérvet, kirohanásra ellenkirohanást, bizonyítékra ellenbizonyítékot sorakoztatnak fel . Egymásra licitálnak, hogy melyiknek van több „joga“ az ezeréves Nagymagyarország egy drága darabjához. Összekaptak a véres koncon, most tépik, húzzák, cibálják, mint a kutyák a vágóhídról kidobott cafatot. Csattogtatják a fogukat, morognak nekivadultan. „Mienk a Bácska“ — üvöltik az egyik oldalon, „Nem adjuk“ — hörgik a másikon. Aljas, szégyenletes és ocsmány hercehurja. Van egy régi latin mondás, amely magyarra fordítva körülbelül így hangzik: Két veszekedő közt a harmadik örül. Idézzük ezt a mondatot és küldjük emlékeztetőül Boen Bevernek. Vigyázzanak a veszekedők! Eljön egy nap, amikor eléri őket az igazságszolgáltatás keze. Mert egyszer még lesz szó itt, Európának ebben a veszedelmes sarkában revízióról. De nem arról, amiről a románok és a szerbek most szócsatáznak. Azidő múlik, ha lassan is és meg nem állítható , változásokat görget magával roppant hömpölygésében. Volt itt már Mohács, volt tatárjárás és török hódoltság, végig verte ezt a magyar népet már jó egynéhány vihar. Kibírtuik, túléltük, felegyencee ! hin!';' valamennyiből. Ökölbe szorított kézzel, szorosabbra húzott nadrágszijjal ki fogjuk bírni ezt a mostani katasztrófát is. 'Addig pedig o , va o!;e:ijedtek a,tolvajok. Nem jelentem,mit az egész. Éppen csak megélnünk mellette egy pillanatra és mármegyünk is tovább. A magunk munkás útján a revízió, azigazi revízió felé. IDŐSZERŰ TŰNŐDÉS JP/% IFWFISK IDŐJÁRÁS: EGYELŐRE SZELES ÉS HŰVÖS. TÖBB HELYEN ZÁPTAR. NÉHÁNY NAP MÚLVA MELEGEBB. BUDAPESTÉN . ESETLEG ZIVA- t ÍZKOR 120 VAN Ünnepi dísz/i ragyogd pompa: megnyílt az országgyűlési A magyar politikai élet legnagyobb eseménye és legjelentősebb megnyilatkozása az a beszéd, amelynek elmondását az országgyűlés mai ünnepélyes megnyitásának napirendjére tűzték ki. Horthy Miklós kormányzó a magyar politika átfogó problémáiról, a jelen és a jövő nagy kérdéseiről szól az országgyűlést megnyitó beszédében, iránymutatást ad az elkövetkező esztendők politikai munkaprogramját illetően és megjelöli a kereteket, amelyekben a nemzet belpolitikai, külpolitikai, gazdasági, kulturális és szociális életét vezetni kívánják. A hétfő délelőtti formális ülés után hivatalos program szerint az országgyűlést ma délben 12 órakor nyitja meg kormányzói beszédével vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Ebből az alkalomból az országgyűlés mindkét házának tagjai együttes ülést tartanak az országháza kupolacsarnokában, ahol már féltizenkettőkor megjelennek a résztvevők és elfoglalják helyeiket. Háromnegyed 12-kor vonulnak be az országgyűlés tagjai, akik a kupolacsarnokban helyezkednek el és így hallgatják végig a kormányzó megnyitó beszédét. Az ünnepélyes megnyitást megelőzték az istentiszteletek, amelyeken a főrendek és képviselők vallásfelekezetek szerint, délelőtt 10 órakor vettek részt a különböző templomokban. A katolikus felsőházi tagok és képviselők a budavári koronázó főtemplomba vonultak, ahol dr. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök nagy papi segédlettel ünnepélyes Veni Sanctet és nagymisét mondott. Színpompás felvonulás Már a kora reggeli óráikban díszruhás rendőrök és díszesen félszerszámozott, vörös nyeregposztós lovasrendőrök helyezkedtek el a Szentháromság téren, hogy a forgalmat irányítsák és a rendre ügyeljenek. A daliás rendőrök, a csiligó szőrű paripák az utca hangulatát is ünnepélyessé varázsolják. Már a kora reggeli órákban sűrű sorokban öszszegyűlt a közönség, hogy láthassa a templomba siető főrendeket és honatyákat. És igazán látványosság, amint a sok pompás diszmagyaros úr és a sok színes papi és katonai ünneplő elvonul előttük, a nagykeresztek és egyéb kitüntetések szikráznak, villognak a tavaszi napsütésben. Az új országgyűlésre előkerültek a fiókos szekrényből a habos selyemdolmányok, ropogós bársonymenték, aranyhímmel díszített, régi magyaros patyolatingek, skófiumarannyal kivarrt, sasszárnyu sarkantyus csizmák és a gyönyörű drága prémek, meg a nehéz ékkővel teletűzdelt, remekmívű ötvös ékszerek. .. ■ ’Egymásután érkeznek az one taggyűlési urak szebbnél-fizebib díszruhában, szoderszimi, halványkék, ivoárszintű, piros, és fényes fekete dolmányokban, nehéz, aranytól csillámló,, prémmel szegett, mentáben, darutól-f lás, kócsag-forgós süvegekkel. A Mátyás-templom kapujában Nemes Antal c. püspök, plébános, bárdházi Bárczy István államtitkár és Zsembery István, fogadják az előkelőségeket és az előre megállapított sorrendben helyezik el őket a szentélyben és a főhajóban. Háromnegyed 10 felé jönnek a főhercegek, a kormány tagjai, miniszterek, államtitkárok, főpapok és az országgyűlés többi tagjai. Büszkén, délcegen lépkednek az érkezők, még az idősebbek is megfiatalodva és az ünnepélyes színpompától elfogódva néznek szét a téren. A közönség halk morajlással hódol az ősi pompa előtt. Az egyszerű feketébe öltözött képviselők maguk is tágranyílt szemmel nézelődnek jobbra-balra. Pontban 10 órakor hangzott fel a templomban e kar éneke, amelyet Sugár Viktor karnagy vezetett. Az istentiszteletekről az országgyűlés tagjai a parlamentbe mennek, 12 órakor lesz az ünnepélyes megnyitás. A kormányzó érkezése Délben 12 órakor érkezik Horthy Miklós kormányzó a parlament előtti térre, az oroszlános főkapu elé, ahol katonai díszszázad, katonai zenekar és a díszruhás rendőrök sorakoznak fel. Mihelyt a kormányzó megérkezik, felharsan a diszjel és a zenekar a Himnuszt játssza. Horthy Miklós kormányzót a kabinetiroda és a katonai irodák főnökei és a szolgálattévő szárnysegéd kísérik. A megérkezés után fogadja a kormányzó a kivezényelt csapatok parancsnokának jelentését, elvonul a díszszázad előtt és az oroszlános kapuhoz megy, ahol Rakovszky Endre felsőházi és Putnoky Móric képviselőházi háznagy fogadja. A főbejáratnál a menetet a parlamenti őrség díszruhás-parancsnoka vezeti és a kupolacsarnok főbejáratánál Gömbös Gyula vezetésével a kormány tagjai, valamint báró Fiáth Pál és Sándor Pál, a két ház korelnöke üdvözli a kormányzót. Ezután vonulnak be a kupolacsarnokba, elől,e hét háznagy, utána a két korelnök, majd kettesével a kormány tagjai mennek a kormányzó előtt. A kormányzót Gömbös Gyula kiséri a baloldalán halad. A kormányzó a kupolacsarnok főbejáratával szemben felállított diszemelvényre divegy. A kormányzói emelvényen jobboldali Gömbös Gyula miniszterelnök, előtte a két Ház korelnökei foglalnak helyet. Az emelvény két oldalán állnak a miniszterek, főhercegek és a katonai és polgári előkelőségek. Az elhelyezkedés után Gömbös Gyula miniszterelnök átnyújtja a kormányzónak az országgyűlést megnyitó beszédnek a szövegét, amelyet, a kormányzó felolvas és utána nyomban elhagyja az országgyűlés épületét. A kapuig kísérik a kormányzót a miniszterelnök és az országgyűlés mindkét házának tagjai. A kormányzó távozásakor is foglalja a diszszázad tisztelgését, a kajónapi, zenekar újból a Himnuszt Józsefa..