Uj Nemzedék, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

­ 8 f.­­ r . VV ARATÁSI TŰNŐDÉS immmn —ti kasza peng, a kassza —pang?!... |f * j| Budapest, 1935 Július 2. kedd XVII. évfolyam, 147. szám Fákat tördelt, tetőket tépett, falakat szag­gatott a száguldó vihar, végigsöpörte búzamezőinket, hatalmas tenyere le­csapott az ingó-lengő kalászra, mely meglapult ijedten, földig sújtva a förgeteg lehelletétől. De a viharzú­­gás megcsendesedett, a felhők mo­rogva oszladoztak, újra indult a ha­tár és a mosolygó ég alatt kiegye­nesítette karcsú derekát a kalász.­­Aranyos fényben, gyöngéden, mégis rugalmas erővel szökkent talpra a Vihar után, hogy szőke fejének bol­­idog titkát, a búzaezemet szeliden jodakínálja az­ éhes embereknek. A Vihar másnapján megpendült a ka­sza véráztatta fekete rögeinken. Az éltető falatért vivott örök küzdelem török fegyvere meglendült millió munkás magyar kézben, suhintó szele, acélos csengése betölti a nap-­sugaras levegőt, míg az emberi arc barázdáiból kisajtolt verejtékcseppek milliárdjait mohón isszák be a föld barna arcának barázdái. A pitymal-­lattól éjszakáig zakatoló munkában, a perzselő napsugárban elfáradt em­berek mosolyognak. Mosolyogva su­hintanak neki a kalásznak, amely Szelíd megadással, boldog áldozat­ként dől rendre, hogy odaadja ma­gát táplálékul az embernek. Moso­lyognak a fáradt magyarok, kemé­nyen markolva a munka végét, mo­solyognak és lágyan becézve, simo­gatva suttogják a legősibb szót: ke­nyér .. . Új kenyér . . . Vihar ver­heti tetőnket, förgeteg alázhatja büszke vetésünket, de az élet nem hagyja magá­t, a meglapuló kalász fölemeli újra, meg újra termékeny testet és hiába elemek gyilkos sze­szélye, hiába emberek rút prakti­kája, orv­veszedelem, sötét gonosz­éig — az élet győzedelmeskedik, a kalász kidugja fejét, a mező kínálja kenyerét, az ég kiderül, az élet fel­támad! Förgeteg van most a nagy­világban, gonosz vihar szaggatja a Vetést, melyet évezredek hullattak a földbe, inognak a tornyok, földig hajlanak az ágak, recsegnek az eresztékek, erőtlenül hullanak az emberek. De míg a világ őrültjei és gonosztevői pusztítva és őrjöngve döntögetik az emberi civilizáció épü­letét, tiporják a sok évezredes vetést, mérgezik a levegőt, dúlják az életet, a föld mélye tovább érleli a magot, a gyöngéd vetés ellenállhatatlanul napfényre tör, nő, erősödik, kasza alá hajlik és kenyér lesz belőle, élet. Pengjetek kaszák, suhogjatok sarlók, rendre hulljatok aranykalászok és zengjétek a mindenséget betöltő ha­talmas himnuszban a legyőzhetetlen, a megújuló, az Istentől való diadal­­m­as élet dalát. mm­ÁDÁS. MEGINT JÖN A MELEG És EGY-KÉT NAP múlva újból lehet zivatar. JUUJAMa, BUDAPESTEN MA TÍZKOR 25 C VAN Izgalmas tárgyalás Kőszegi Teréz­­ és Radnai Miklós perében Fehérbabos kék­ kartonruhában, buzavirágos szalmakalappal ül a vádlottak padján a büntetőtörvény­szék Szemák-tanácsa előtt Kőszeghy Teréz, az Operaház volt művésznője. Izgatottan játszik boájával, amíg megkezdődik a tárgyalás. Szemben vele a másik padon Radnai Miklós, az Operaház igazgatója ül, mint sértett. Tíz óra után pár perccel bevonul a Szemák-tanács és az elnök enun­ciál­­a. — Tárgyalni fogjuk a felhatalma­zásra hivatalból üldözendő rágalma­zás vétségével vádolt Fodor Sán­­dorné bűnügyét. Kőszeghy Te­réz most felpattan he­­­lyéről. A bíróság személyadataira vonatkozólag hallgatja ki. 1904 feb­ruár 13-án született. Férje Fodor Sándor miniszteri tanácsos. Harminc­négy hold földje van. Jelenleg nincs semmiféle keresete. Szerződés nélkül áll. A bíróság ezután felolvassa a vádiratot. Mit mond a vád? A vádirat­ szerint Kőszeghy Teréz 1935 junius 5-én a vallás- és közoktatásügyi mi­­niszterhez írt beadványában többek között a következőket írta: ,,Radnai igazgató úr az Operaház igazgatói szobájában pásztorórát akart tartani velem s miután kije­lentettem, hogy nekem nem tetszik, erre nem voltam hajlandó, sőt több­szöri próbálkozás után visszautasí­tottam, eltávolodtam tőle, amiért a gyűlölet és bosszú­­reám háramlott, hiszen elfogultan ítélt felettem. Sze­rény feltételű szerződési igényemet ezen okok miatt nem akarja teljesí­teni tekintettel arra, hogy Kőszeghy Teréz ünnepélyesen bocsánatot kért, mielőtt a bíróság visszavo­nulna ítélethozatalra, hallgassa meg Radnai Miklóst, talán elfo­gadja elégtételül a bocsánatkérést. Bűnösnek érzem magamat... — Bűnösnek érzi magát! — kérdezi az elnök. — Igen — mondja halk hangon — bűnösnek érzem magamat. A bíróság ezután felolvassa az ál­tala írt beadványt, amelyben még többek között azt is írta Kőszeghy Teréz: ,. . . kérem Nagyméltóságodat, kér­dezze meg a hírlapírókat, nem lehet elvitatni az én külföldi és belföldi sikereimet . . . Tizenkilenc éves ko­rom óta énekelek. Most harminc éves vagyok. Aki a zenéhez ért, az tudja, hogy operaénekesnek harminc éves korában kezdődik a fénykora. Han­gom nemcsak hogy nem hanyatlott, hanem még ink­ább jobban fejlődik. Az ügy fontosságára való tekintet­tel kérem Nagyméltóságod soronkí­­vüli intézkedését . . .“ Bocsánatot kérek Ezután Kőszeghy Teréz elmon­dotta, hogy polgári iskolát, tanító­képzőt, majd zeneművészeti főiskolát végzett. — Ön írta ugyebár ezt a beadványt és mi a védekezése! — Igen, én írtam... — Szerződés nélkül maradtam és akkor feldúlt ideges állapotomban, helytelenül ítéltem meg a helyzeteket, helytelenül láttam a képeket s ezért írtam ezt a beadványt, amely nem felel meg a valóságnak. — S ha megsértettem vele Radnai igazgató urat, itt a főtárgyaláson elégtételképpen ünnepélyesen bocsá­natot kérek tőle. Ezután Bary Zoltán dr. ügyész tartotta meg vádbeszédét és szigorú ítéletet kért. — A valódiság bizonyítására be­nyújtott indítványait tehát vissza­vonja? — kérdezi az elnök a vádlot­tól. — Igen. Most felállott Kőszeghy Teréz vé­dője és kérte a bíróságot. Példás elégtételt kér Radnai — Az elégtétel-elfogadás — jelenti ki Radnai Miklós — nemcsak tőlem, hanem felettes hatóságomtól is függ. De példátlan támadással szemben példás elégtételt kérek, amely nemcsak itt a törvényszék­ előtt, hanem a nagy nyilvánosság előtt is megfelelő elégtételt ad nekem. Ezután Kőszeghy Teréz védője tartja meg beszédét. Hangoztatta, hogy Kőszeghy Teréz békés úton akarta elintézni az ügyet, ezért tár­gyalások folytak a kultuszminisz­tériumban, ott azonban kijelentették, hogy csak akkor fogadják el elégté­telnek a bocsánat­k­érést, ha Kőszeghy Teréz kereken ki­jelenti: „Hazudtam!“ — Már­pedig, tekintetes királyi tör­vényszék­ a vádlott társadalmi hely­zeténél és foglalkozásánál fogva sem cáfolhatja meg magát ilyen kere­ken . . . Elismerte, hogy hibázott, ün­nepélyesen bocsánatot kért, férfiasan viselkedett! —■ Ezért kérem a törvényszéket, hogy alkalmazza a 9. paragrafust és a büntetést háromévi próbaidőre füg­gessze fel. — Akar-e még valamit előadni vé­delmére! — kérdezi Kőszeghy Terézt az elnök. Mégis?! Kőszeghy Teréz most odaáll a bírói emelvény elé, megfogja a korlátot s könnyekkel küzködve a következőket mondja : — Kérem... Idegállapotomra való tekintettel..." Ezt orvossal­ is tudom bizonyítani... De ki kell jelente­nem ... Kőszeghy Teréz már zokog:

Next