Uj Nemzedék, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-21 / 164. szám
Vasárnap, 1935 Julius 21. TÍZHEMZEDIK Palócország szenzációja, az orvostudomány kérdőjele az ecsegi viz! Ecseg, július 20. (Az Új Nemzedék kiküldött tudósítójától.) Minden reggel hat órakor megzördül a kulcs a zárban. A plébános embere lenyúl vödörrel a kútba és azután szétosztja a kint várakozók között a kút vizét. Minden reggel hat órakor. Tucatjával állnak itt emberek, asszonyok. Nemcsak Éhségről, Csecséről és a környező falvakból jönnek, hanem távolabbi vidékekről is, Pásztóról, Salgótarjánból, Hatvanból, Aszódról. Betegek vagy menni sem tudó betegek hozzátartozói. Jönnek a vízért, az ecsegi vízért, amelyet az itteniek „szent víznek“ neveznek. Már annyian vannak, hogy a helybelieknek nem is adnak többet, mint személyenkint egy litert naponta. A messziről jötteknek jut a többi, mert a forrás naponta csak 150 liter vizet izzad át az agyagrétegen és csak 150 liter víz gyűlik össze a forrás alá vájt kútban. Használják az ecsegi vizet mindenre, bedörzsölésre, borogatásra, ivókúrára és a legkülönfélébb betegségek bámulatos gyógyulásának hire terjed. Akkora már az ecsegi viz hite, hogy kelet felé Miskolcra és Békésbe, nyugat felé pedig Budapestre, Bicskére is küldik. Az első „tanú“ . .. Jobbágyitól, ahol le kell szállni a salgótarjáni vonatról, kocsin kocogunk Ecseg felé, hogy utána járjunk a szállongó híreknek. Palócország felé visz a kocsi. A görbe ország felé, ahol Mikszáth felejthetetlen alakjai születtek. Ahol mikszáthi mesék, anekdoták bujkálnak a fák, az erdők és a hegyek között. A Szuha völgyében megyünk, e mellé a patakocskamellé épült Ecseg. Csecsén visz keresztül az út és itt mindjárt akad egy beteg, helyesebben ma már gyógyult, aki az ecsegi víznek hálálkodik. Gál Jánosnénak hívják. Epekő bántalmai voltak. Görcsei, rettenetes fájdalmai. Az orvos műtétre küldte, de Gálné mielőtt rászánta volna magát az operációra, elment az ecsegi kúthoz és itta a vizet. — Hála a Jó Istennek és a Boldogságos Szűzanyának, elmúltak a fájdalmaim — mondja lelkendezve és boldogan. Nincs semmi bajom, jó az étvágyam, tudok dolgozni, pedig mennyit szenvedtem, két tizeddel. Eegyütt mindennap kétszer is a doktor s azzal biztatott, hogy csak várjak, két-három nap múlva elmúl a krízis. De csak lázas volt még három-négy nap múlva is. Rángatódzott három hétig egyhuzamban. A fejét folyton folyvást jobbra-balra ingatta, a karját pedig mozgatta. A feje hátracsuklott egész a hátára, alig tudtuk ráadni az inget. A sok por, meg orvosság szikrát se használt Isten bocsássa meg a bűnömet, de csak három hét múlva jutott eszembe a víz. Bedörzsöltük a kis testét és kávéskanállal öntöttük a szájába, ahogy tudtuk, mert mindig rángatódzott. A tizenegyedik napon aztán egyszer csak felkiált a lányom, hogy nini, pislant, mer a szepne is megállt, csak mereven nézett három hete. Aztán egyszer csak olyan egészségesen ritt. Mondta a lányom, hogy kenyérért is. Aztán belecsipogott a szájába néhány morzsát. Egyszerre mosolygott a gyerek. Én csak a „szent víznek“ köszönöm ezt a csodát, meg a Boldogságos Szűzanyának. Bűnöm ne legyen, de mégis elmondom, hogy a múltkor kint játszott a gyerek az udvaron, aztán valamit nem akart odaadni a pajtásának, rázta a fejét. Rászólt a pajtása: „Ne rázd a fejedet, ráztad már eleget.” A gyógyultak Az ecsegi víz első gyógyultja, Bánás Jánosné, aki a Somlyói bányatelepen lakik. Esetét a szemtanúk mondják el. Rosszindulatú petefészek daganata volt. Két kórházból bocsátották el, mint gyógyíthatatlant. Az ecsegi víz ivása után megszűntek a fájdalmai, visszafejlődött a daganat és azóta tizennégy kilót hízott. Csonka Jánosné önként jelentkezik, hogy elmondja az ő és férje esetét. Az asszonynak „meg volt dagadva a gyomra, mint a kő“. Vizet ivott és rendbe jött. Az ura sömörrel jött haza a háborúból. Tele volt a lába sömörrel, amelyet az ecsegi vízzel való borogatás gyógyított meg. Végeláthatatlan sorban következnek ezután az esetek, amelyek között szép számmal akadnak olyanok, amelyet le sem írunk, hiszen ma már Ecsegen és környékén bizonyos tömeghangulat mutatkozik. Vannak azonban igen nagy számban olyan gyógyulások, amelyek így első hallomásra csakugyan meglepők. Csencsik János Salgótarjánból jött el az ecsegi vízért, mert bélvérzése volt és a viz használt. Richter Gézáné bujáki uradalmi vadász felesége gyomrával szenvedett és levélben is hálálkodik az ecsegi vízért, özvegy Borbás Jánosné, pásztói kocsmárosnak a felesége három hétig tartózkodott Ecsegen, szorgalmasan itta a vizet. Noha hasür és végtag vizenyőben szenvedett és csak három deci folyadékot volt szabad magához vennie, mégis két liter „szent vizet“ ivott meg naponta. Helyszíni szemlén Ecsegen aztán valóságos helyszíni szemlét tartok. Egy-két címet tudok, a többi pedig jön magától. Aligha hiszem, hogy több telefon volna a faluban kettőnél és mégis fél órája sincs, hogy a kocsiról leszálltam, amikor már csoportokban állnak az emberek az előtt a ház előtt, ahol éppen a ecsegi víz hatása felől faggatott egy negyvenhat éves asszony. Aki a nagy dologidőben csak itthon van a faluban, az mind összesereglik, hogy tanúságot tegyen az ecsegi víz mellett. Az asszony pedig, akivel éppen beszélgetek, nagyon szégyenli a baját. Hogy is mondjam el? — tördeli a kezét — végül azonban azzal a feltétellel, hogy nem írom meg a nevét, elmondja, hogy rettenetes vérveszteségei voltak ötven napon keresztül. Orvosság, semmi sem segített. Elgyengült, hogy már alig tudott járni. A pásztói orvos, aki kezelte, azt mondta, hogy operálni kell. Ekkor kezdte azután az ecsegi vizet inni, három-négy nap múlva már csökkent a vérzés, azután pedig teljesen elmúlt és most jól van, semmi baja. Készül be az orvoshoz, hogy írást kérjen, milyen volt az állapota az ecsegi víz használata előtt és milyen most, az után. Hajlandó bármilyen fórum előtt, akár eskü alatt is hitet tenni, amint mondja, csodálatos gyógyulásáról. O. L.nénnek májdaganata volt. Ha székre ült, meg kellett merevítenie magát, egészen hátrahajolnl hogy görcsöket ne kapjon. Az ecsegi víz használata óta megszűntek a fájdalmai. Éjszakánként jól alszik és azt állítja, hogy görcsös főfájás ellen is, bedörzsölés útján, kitűnően használt a víz. Nagy Jánosnénak saját vallomása szerint, gyomorsülyedése, agyrázkódása és idegessége volt — Mindig mozgolódtam, — meséli — nem tudtam egy helyben maradni. Az ebédtől négyszer is felálltam, mert mozognom kellett. Éjszakánként tízszer is fölkeltem, mert nem tudtam nyugton lenni. Rettenetes volt. Lesoványodtam, tönkrementem, csak úgy szédelegtem a ház körül. Amikor pedig a kút feltalálódon, én is oda mentem. Iszom a vizet azóta is. És most már jól alszom, rendesen tudok viselkedni, és a gyomrom sem bánt. Csodálatos emlék Itt van azután Vas József, katonaviselt ember, akinek a jobb lábszáráról vagy nyolcvan géppuskagolyó borotválta le a húst. A kórházban az épen maradt csontról leszedték a húst is, amit a golyók meghagytak. Bőrt illesztettek rá és a seb hónapok alatt be is gyógyult. Hét évvel ezelőtt kiújult a seb. Gyulladásba jött, gennyesedett. Vas József lába megvastagodott és a jobb lábszárán kéthárom ujjnyi vastag var képződött. Kórházról kórházra járt, ahol csak azt tudták mondani, hogy annak idején a háború alatt valami piszok maradt a sebben és most ez ki akar jönni. Vas József hazajött a kórházból csupa seb lábával. Mankón bicegett, dolgozni alig tudott, fájt minden mozdulat. Ahogy aztán tavaly szeptemberben a régi kutat megnyitották, ő is a vízhez folyamodott. Ezzel borogatta a sebet. Most már eldobta a botot, amelyre támaszkodott és boldogan mutogatja a lábát, amelyről letisztult a var, halványpiros, gyenge bőr van a varközpontok között, bicegés nélkül, szépen tud már járni. Jaskó Józsefné tífuszban volt és a sok fekvéstől keresztcsontja tájékán meggenyeredett a teste. Amint mondja a „szent vízzel“ borogatta és meggyógyult. A kis Bagyinszki György, két esztendős, még nem tud beszélni , csak piros-pozsgás arcából előragyogó tiszta kék szemével mosolyog rá az emberre, amikor édesanyja Bagyinszki Miklósné szapora beszédben mondja el a nagy betegség történetét. — Olyan lázas, olyan piros volt szegényke — meséli az emlékezéstől könnybe lárbadt szemű édesanyja, — mint az ágyterítő — s ezzel a tiszta szoba vöröságyterítőjére mutat. — Negyven fok láza volt, még felill is jr Ezen szelvény ellenében kap e hó 30-ig (keddig) 1 pengőért a finom szálú M. D. Cs. „Bridge“ műselyemnői harisnyát vagy férfi cérnazoknit! Egy vevőnek legfeljebb 1 pár női harisnyát és I pár férfizoknit adunk. DbfDDAÍM Rákóczi-út 72-74, itt tessék levágni! Vida István dr. orvos a háromhetes ecsegi kúra után a következő szövegű levelet intézte Pálos Pál ecsegi plébánosnak: ,J Szives felhívására a mai napon meglátogattam özvegy Borbás Jánosné nevű betegemet. Az ötvenkét éves asszony évek óta szenved aritmia perpetua nevű szívbetegségben, magas vérnyomásban, hasűri és alsó végtagi vizenyősségben. E bajai közül az aritmia perpetua és a hasüri vizenyő most is megvan, de az alsó végtagjainak vizenyője, amely itthon sehogy sem akart felszívódnia, most teljesen megszűnt. A beteg lélegzése és járása jóval könnyebb, mint ezelőtt három-négy héttel volt. Szívnyomását, adandó alkalommal meg fogom mérni. Javulást jelent az is, hogy a beteg (saját állítása szerint) altatószerek nélkül is tud aludni. Pásztó, 1935. július 1.“ Marólúg ellen is . . . Beszélnek azután a Kabács nevű kozárdi suszterről, akinek öt-hat helyen sebesedett ki a lába. Orvosságra nem gyógyult és az ecsegi víz rendbe hozta. Egy Füredi nevű aszódi ember fülrákban szenved, a doktorok állítólag már lemondtak róla, s amióta ecsegi vizet használ, megszűrt a gennyesedés és megszültek fájdalmai. Bálám Ilona hatvani kislány ötéves korában marólúgot ivott. A folyadék felmarta nyelőcsövét és hiába szondázták, mire tizenhárom éves lett, a gyomorszáj csaknem teljesen eltömődött. Szülei vitték Budapestre, kezeltették Hatvanban. Már lemondtak róla, mert a gyerek nem tudott nyelni. Járt nála a pap, meggyóntatta, megáldoztatta, feladta az utolsó kenetet. Szülei utolsó kétségbeesett igyekezetükben az ecsegi vizből hozattak. A gyerek meggyógyult és ma így panaszkodik a szomszédoknak, akik betegsége alatt ellátták süteménnyel, cukorral, mindennel, amelyet nem tudott megenni, mert nem tudott nyerni. , Míg beteg voltam, hordjátok ide mindent, most már semmit sem.“ Az ecsegi ház története Nem tehettem mást, egyszerűen leírtam azokat az eseteket, amelyeket részben saját szememmel láttam, részben olyanoktól hallottam, akik szemtanúi voltak a gyógyulásnak. Beszéltem Pálos Pál ecsegi plébánossal is, aki a következőket mondotta a kútról és a vízről. — Két évvel ezelőtt kerültem Bőségre. Olvasgattam az „ecsegi ház“ történetét, amelyet a tizennyolcadik század vége óta gondosan vezettek a plébánosok. Itt találtam adatokat arról, hogy a község határában állt valamikor egy kápolna, amelyet a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szenteltek, s amelyet a nép csodatevőnek tartott. Ez a hely nagy hírét, amint az egykorú feljegyzés mondja, a szomszéd földből kitörő forrástól nyerte, amely a legtöbb betegség csodálatosan gyógyító ereje miatt mindenki által szent forrásnak neveztetett. Az is benne van