Uj Nemzedék, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

. Tizenöt­ ­éve annak, hogy nyugaton a helyzet megváltozott. Első és azóta, sajnos, utolsó változása volt a trianoni ma­gyar sorsnak. Ezt a változást nem politikusok, diplomaták, még csak nem is kitűnő hadvezérek idézték elő, hanem egy tépettruhájú, csontig le­soványodott, addig ismeretlen és azóta sehol nem látott csapat: a nyu­gatmagyarországi felkelők. Most készülődnek arra, hogy meg­ünnepeljék a felkelés tizenötödik év­fordulóját. Nem hangos tőlük a köz­élet, nem tolakodnak az ünneplők, vagy éppen az ünnepeltek első sorá­ba. Csak éppen emlékezni és emlékez­tetni akarnak arra, hogy abban az időben, amikor itt a bölcsek és oko­sok mukkanni nem mertek, néhány elszánt férfi megváltoztatta a tria­noni szerződést. Jól értsük meg: ti­zenöt évvel ezelőtt. A szerződés akkor még szent és sérthetetlen moloeh volt, amely egyszeriben lenyelte Ma­gyarország kétharmadát. Lapultak és reszkettek előtte, csak éppen az a néhány száz „felelőtlen elem“ nem tudott belenyugodni abba, hogy az utolsó darabot is ellentállás nélkül nyisszantsák le az ország testéből. Felkerekedtek az iskolapadból, meg­szöktek a szülői házból, felkapaszkod­tak az ütközőkre, meg a marhavago­nokba, valahonnét a maguk módján puskát szereztek s odaálltak a nyu­gati végekre: lássuk, ki mer hozzá­nyúlni ehhez a földhöz? Nem voltak katonai alakulat, a hadviselés művészetéhez nem értet­tek, ahányan voltak, annyiféle gú­nyát viseltek, de egyre többen lettek és egyre nagyobb elszántsággál áll­tak az elkanyarított határon. Elle­nük volt az egész világ. Mellettük senki. Meg a hivatalos Magyar­­országnak is ellenük kellett vereked­nie. Eleinte nevettek rajtuk. Később bosszankodtak. Végül­­ igazuk lett. A magyar történelem sok legendát valósított már meg és számtalan hőst adott az emberiségnek. Ilyen fantasztikus hősök azonban még a magyar történelemben is ritkák. V­a­­lahogyan akkor nőnek ki ebből a földből, amikor a legnagyobb szük­ség van rájuk. Nem szervezik, nem nevelik őket, jönnek, hogy megment­­sék azt, amit a bölcsek, erősek, hatal­­masok eljátszottak, hogy példát ad­janak és ne kelljen szégyenkeznie a kornak az eljövendő századok előtt. Hivatkozni lehet rájuk. Mesét lehet mondani a felkelőről, aki egyik pillanatról a másikra szü­letett és eltűnt, amikor betöltötte hivatását. Mondás hős lesz a toproni gyos, éhes, névtelen puskásból, aki először bizonyította be, hogy a tör­­ténelem nem ismer megváltozhatat­­lan tényeket. Lehet harcolni akkor is, ha a harc reménytelennek látszik, érdemes szen­vedni és ha kell, elpusztulni akkor is, ha a megfontoltság, óvatosság kü­­­lön­ben tétlenséget javasol. Lehet har­colni az igazságért, csak hinni kell benne. Ezt a hitet, ezt­ a minde­nek fölött győzedelmeskedő, elpusz­títhatatlan lelki fegyvert hagyták itt nekünk­ a felkelők és mutatják meg újra most, tizenöt évvel a fel­kelés után, amikor nagyobb szüksé­günk van rá, mint valaha. I­­­X) 4 \ . Qt . r\ l . * ___________________,______, Budapest, 1936 május 1. péntek # i évfolyam, 100. sz­ám Bizonyítani kell „ a szentesi aláírások­ hitelességét A közigazgatási bíróság Borhos­­tanácsa ma délelőtt 11 órára tűzte ki a szentesi petíció folytatólagos tárgyalását. Az előző tárgyaláson őrgróf Palla­­vicini György hívei elmondották pa­nasziratukban, hogy Pallavicini pártja több mint négyezer ajánlási aláírást adott át a választási biztos­nak, ő azonban csak 961-et fogadott el érvényesnek. A többi aláírást azon a címen utasította el, hogy az érdekelt választók nemcsak Pallavicini, hanem más jelöltek ajánlási ívein is szerepelnek. Előadták, hogy a választási biztos nem vizsgálta meg, hogy a külön­böző íveken szereplő azonos aláírá­sok közül melyik a valódi. Kérték, hogy a közigazgatási bíró­ság a szentesi választás eredményét és ezzel együtt Várady NÉP képviselő mandátu­mát semmisítse meg, hogy az új választáson Pallavicini is indul­hasson. A választás­védelem természetesen tagadta a panaszirat állításait és a petíció elutasítását kérte. A mai tár­gyalás iránt igen nagy volt az ér­deklődés. Tizenegy óra után hirdették ki a közigazgatási bíróság végzését, mely szerint kötelezték Parlavicini párthí­­veit, jelöljék meg azokat az alá­írásokat, amelyeket az íveken ők érvényeseknek tartanak. Erről május 23-áig kell a panaszo­soknak gondoskodniok. / a/ .­­ .... .. .... EGY PHÖNIX-BIZTOSÍTOTT TÖPRENG: M9 — Vájjon kérhetem-e a P­­K-tól a befizetett kópémet ? íj igAJÁDÁC NYUGATON SZÉL ÉS LEHŰLÉS, SOKFÉLÉ ZIVATAR, TÖBB HELYEN JÉG. ÍUUJAKAT: KELETEN CSAK LASSÚ ROSSZABBODÁS. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 20 C VAN Kétségbeesett ellenállásra készül az abesszin hadsereg Az abesszin fővárosból április 30-iki kelettel igen érdekes hírek ér­keztek, amelyeket részben az olaszok is megerősítettek. Ezek szerint a déli arcvonalon Graziani tábornok offenzívája egye­lőre holtpontra jutott és így Szaszabané és Dagabur az abesszinek kezén van. Mint tudjuk, a déli front győzelmes olasz had­vezére N­a­s­i­b­u seregeivel mérkő­zik. Emlékezhetünk még arra is, hogy a nagy olasz támadás első fejezeté­nek eredménye az volt, hogy Nasibu jobb szárnyát az olasz csapatok visz­­szaverték. Már akkor feltűnő jelen­ség volt, hogy a feketék nemcsak hogy szívósan védekeztek, de azon­nali ellentámadással igyekez­tek megállítani az olasz rohamot. Ez részben sikerült is és arra késztette Grazianit, hogy a Szaszabané el­leni támadását arcban visszatartsa és egy kettős átkarolással jusson az abesszin védelmi művek hátába. A Nemzeti Újság és Új Nemzedék megmondta, hogy itt az olaszoknak előreláthatólag nagy ellentállással kell megmér­kőzni­ö­k. Nasibu vezérkari főnöke V­e­h­i­b pasa, modern hadvezér és nagy háborús tapasztalatokkal ren­delkezik. Ő azonnal átlátta, hogy a háború sorsa nem a főváros elfogla­lásától függ, hanem attól, fel tud­ják-e tartóztatni a feketék Gra­ziani rohamát Harrar ellen, illetve a vasútvonal irányában? Ez igen természetes és helytálló követ­keztetés, mert Harrar, illetve a harrari plató elfoglalása által az olasz harapófogó összezárul, Ogaden elvész, vele együtt Abesszinia déli és keleti része is és az egyedüli még számbajöhető védelmi rendszer össze­omlik. Ez indíthatta a fekete vezérkart arra, hogy az északi fronton található még cselekvőképes csapat­részeket a déli frontra átdobja és Grazi­anival szemben igazán első­rangú, kiválóan felszerelt csapatokat állítson a csatasorba. Ez a magya­rázata, annak, hogy Graziani nem tudott olyan könnyen előrejutni, mint északon Badoglio. Lázas készülődés és csapatösszevonások Ezek a déli fronton észlelhető át­meneti abesszin eredmények ismét megjavították a közhangulatot a fő­városban, amelynek védelmére láza­san készülődik a fekete hadvezető­ség. Addisz Ababától északkeletre a Tamarbur hegységben nagyobb csa­patösszevonásokat hajtanak végre. A küszöbön álló védelmi har­cot a legnagyobb körültekintéssel készítik elő. Ez lesz az első ütközet, amelyet az abesszin csapatok már gázálarcokkal vívnak meg. Igen nagy mennyiségben érkeznek meg az első vonalakba azok a gázálarcok, amelyeket a főváros nőegyesületei külföldi szakértők irányítása mellett készítettek. A védelmet állítólag a svéd katonai misszió készíti elő. A jövőt illetőleg nem lehet jóslá­sokba bocsátkozni. Egy bizonyos! A feketéknek érdekükben áll az olasz rohamot mindaddig feltartóztani, ameddig a nagy esős évszak meg nem érkezik. Ez még 4 hétig is eltarthat. A Tamarbur hegység 3000 méteres magaslatain jó védelmi lehetőségeket nyújtanak olyan csa­patoknak, amelyek harcolni tudnak. Azt hisszük, hogy ez az ellentállás csak rövid lélegzetű lehet. Délen Graziani előtt még nehéz felada­tok várnak megoldásra. Nem való­színű azonban, hogy az olaszokat V­e­r­i le tudása és csapatainak rend-

Next