Uj Nemzedék, 1937. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

0 59 WB Könnyű zivvel búcsúzunk, nem esik nehe­­t­nkre. Ijegyünk őszinték: nem sok­­ öntünk telit benne. Reményeinket kiervíasztotta, kedvünket szegte, ko­­■esztülhuzta számításainkat, gond­­ai­nkat is csak megszaporitotta. Szív­ünket rettegéssel töltötte el, látó­­latárunkat m­egk­öd­ös­i­tette — óh, ,folytatta annak végeláth­atatla­nul a tanaszt, ez hat óév bizony rászedett, negcsalt bennünket. Most, amikor dézett az időben és egy pohár na­­mnyu vinkóval a kezünkben buceut hitünk utána, nincs költünk, magya­rok közt, senki, aki megsiratná, viessa,kivánná. Csak múljon ez az éjjel, kattanjon a hallgató tornyok­ban a régi órák üllőszerkezete, hull­jon semmibe ez a borús év és mere­vedjen szürke múlttá az eredmény­telenség, hogy még most sem, még mindig nem értünk el nagy céljaink­ból semmit. Olyan szerények pedig ezek a­ nagy célok. Mit akarunk! Szabadabb lélekzetet, nagyobb karéj kenyeret, biztosabb fedelet a fejünk felett — ennyi az egész. Ezt cm... meg lehet adni!! . • • Új remény nyillik a szívünkben, új fény feli éri­­k a látóhatárunkon, kinyújtjuk fáradt kezünket az újév felé. Nem­ követel ez a kéz, de, nem­ is koldul. Baráti üdvözlésre mozdul csak: hozott Isten, újév! Még nem tudjuk, mit rejtesz számunkra a ta­risznyádban, éjszaka van meg, a szil­veszter éjszakája, az arcodat­ sem látjuk jól, ebszen a homályban. Nem tudunk még­­rólad semmit. Csak azt az egyet, hogy most, ebben a percben születsz: romlatlan és fiatal vagy. Úgy fogadunk, mint valami mese­beli gyermeket, aki néhány sürgető nap alatt szemünk láttára fog fér­fivé nőni. És túl az erőltetett jóked­ven, az óév temetésének és az újév születésének bizonytalanul imbolygó, kavargó karneválján, nézzünk a szeme közé egy halálosan komoly percre ennek az elénk bukkanó Ezer­­kilencszázharminchétnek. Most még a kezünkben tartjuk: még gyermek, újszülött, m­a még tőlünk függ, mi­lyen gineken indítjuk el, mivé for­máljuk. A perc komoly, nem sza­­laszthatjuk el. Holnap már késő lehet. Kortárs! Embertám! Testvér! Ér­zed-e a perc múlhatatlan fontossá­­gá­t? Tudod-e, felméred-e a megad felelősségét, amellyel most. . könyör­telenül szembekerülsz ezen a fagyos hajnalon? Hiszed-e, hogy a magad kis életét, szabad akaratod szerint irányítod és átélted-e már magad­ban a magyar sors mélységének és Tnagfi­vságáh­ok valóságát? Mert raj­tad is ümnük, rajtunk, egyenként és külön külön mindegyikü­nkön­, hogy ebben, az új esztendőben, tisztább le­vegőből szívjuk-e meg szabadsággal a tüdőnket, nagyobb és puhább ka­­rós kenyeret hasitunk-e, gyerme­­keinkig­ék biztosabb fedelet épülünk-a Ki agunk, a mieink és az­ ősi föld felé? ... MA MI SEM TRÉFÁLUNK, im­e no mi is komoly szívből boldog új évet kivennünk . ! 21 in SZILVESZTER ÉS ÚJÉV IS CSENDES, KÖDÖS LESZ A HIDEG CSÖKKEN- lj/u J/ijVpu. HAVAZÁS NEM LESZ BUDAPESTEN MA TÍZKOR — 2 C VAN NEMZEDÉK Budapest, 1937 Január 2­1. péntek A XIX. évfolyam, 1. szám Az újév küszöbén kibékült két régi ellenfél HivaScSsssz­­is Bregersisszik a jugoszláv-bolgár kiegyezést Belgrád, december 31. (Az Uj Nemzedék munkatársának telefonjelentése.) A jugoszláv—bol­gár tárgyalások, amelyek heteken keresztül a nyilvánosság teljes ki­­zárásával folytak, tegnap befeje- z,­ő­d t­e­k. A belgrádi lapok ma fél­hivatalos jelentést közölnek, amely megerősíti, hogy a novemberben megkezdett tárgyalások barát­­sági, be nem avatkozási és döntőbírósági szerződés megkötésére irányultak. A szerződés végleges megszövegezése folyik. Beavatott helyen természete­sen tudtak ezekről a tárgyalások­ról, a félhivatalos jelentés azonban általában igen nagy feltűnést kelt. A lapok egyelőre nem fűznek sem­mi megjegyzést a félhivatalos köz­léshez. Jugoszláviának a bal­kán szövetségi szerződés folytán értesítenie kell a többi szerződő államot is az új egyez­ményről. Sztojadinovics erre azt az alkalmat használta fel, mikor leg­utóbb a resicai vadászaton találko­zott Tatarescuval. Aras török külügy­miniszter vállalta, hogy az athéni kormán­yt ő értesíti a megkötendő szerződésről. A jugoszláv-bolgár szer­ződés alapelveit egyébként Sztojadi­­novics még akkor beszélte meg Boris királlyal, amikor novemberben Anka­rából visszatért. N. K. Fantasztikus hírek perszonálunióról Bukarest, december 31. A román lapok vezető helyen fog­lalkoznak a bolgár—jugoszláv meg­állapodásról szóló hírekkel. Az erről szóló tudósítások meglehetősen zava­rosak és ellentmondóak. Annyi bizo­nyos, hogy a két balkáni nemzet kö­zeledése rendkívül nagy feltűnést kel­tett Romániában. Jellemző, hogy vá­rosszerte Jugoszlávia és Bulgária kö­zött létesítendő per­szón­­Hun túrái is beszélnek. A pápa tegnap délután rövid időre elhagyta betegágyát Róma, december 31. (Az Új N évti­zed­ék Tátikául tudó­­sítójának trló­jeit jelentésű­.) A Szent­­atya általános egészségügyi állapotá­ban örvendetes javulás állott be tegnap. A baltérben érzett heves fájdalmak elmúltak. A görcs által ks­záródott ér ugyanis megnyílt, úgy, hogy a vér újra szabadon áramlik. Ezzel eloszlott a Szvetatya környezetének az az aggo­­da­lma, hogy trombózis támad­hat a daganat következtében. A pápa annyira jól érezte magát tagnap délután, hogy rövid időre el is hagyhatta betegágyé­t. Az ágy mellett támlásszéket állítot­tak fel úgy, hogy a pápa átülhet a székbe anélkül, hogy a beteg vég­tagot megmozdítaná. A Szentatya a javulás következté­ben nem egyezett bele abba, hogy Milan­ tanáron kívül más orvos­­tanárok is megvizsgálják. A lisieuxi karmelitáknak egy levelére XI. Pius azt a választ küldte, hogy azért imád­kozzanak, hogy szenvedéseit türelmesen és pápához mél­tó módon tudja elviselni. A Szentatya tényleg — még amikor a legnagyobb fájdalmak gyötörték is­­— hallgatagon tűrte a szenve­dést és csendesen imádkozott. 1.

Next