Uj Nemzedék, 1937. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

Őket idézte s-írj­uk mélyéből a francia külügyminiszter, őket, a halottakat. Az élőkhöz szólván, arra intett, hogy hallgassuk meg egyszer a holtakét is. A milliókat, akik életük virágjá­ban ízekre szakadtak, kínhalált szen­vedtek, itt hagytak asszonyt, gyere­ket, mátkát, mosolyt, szép piros éle­tet, értünk, méltatlan élőkért! Hogy mi csak éljünk, In''késen sütkérez­zünk, annak e földnek virághímes hátán, melynek sötét mélységeiben tapadó rög lett belőlük: por, hamu és sár. Mintha ez a millió és millió ka­­tonasír tiltakozva állana az utunk­ba, hogy ne rohanjunk oly vakon, süketen, tompult aggyal, türelmetlen lihegéssel, ne gázoljunk át féktelen csorda módjára süppedt, hantokon, hanem álljunk meg, álljunk meg egy pillanatra­, hajtsuk le a fejünket a mellünkre és ü­ll ez átkozott zsivajon, káromláson, sziszegő gyűlölségen szennyező hazugságon, figyeljünk a holtak szel­l­embeszédére. Csontjuk széj felszó­ró­dott Dnyeszter inge vá­gyában, guruló kő lett. Kárpátok sza­kindokában, trágya Champagne szőlő indái között, kavics­osonzó fövenyé­ben, sudár fenyő Végezek vörös szik­láin, örök jég gleccserek fehérségé­ben. Hosszú évtizedek múltak el azóta és mi hálátlan közöny­nyel felejtjük e milliók áldoza­tát. Emlékükkel együtt felejtjük a tanulságokat is: a nagy erkölcsi örökséget, amit reánk hagytak. Ott vannak ők lábunk alatt, az ekénk ke­resztül szánt rajtuk, ott vannak a szörnyű zsivaj mélyén. Milyen ke­mény lehet az ítéletük rólunk, akik ily hitvány módon sáfárkodunk itt a­ földön!... A francia külügymi­niszter egyik legfelelősebb felelőse annak, ami van és annak, ami lesz, vájjon őszintén beszélt­e, mikor a holtakat idézte? Azok, akik oly sok­szor emlegetik a holtak nevét, azok, akiknek e májuis-milliók csak arra jók, hogy szó­virágot fonjanak belő­lük ékes koszorúba, vájjon e szellem­idézők mit tennének, ha ők, a halot­tak egyszer csakugyan megszólalná­nak? Ne játszunk könnyelműen a ha­lállal, ne idézgessük sírjuk mélyéből a holtakat hiába! De illesszük fü­lünkre a töredelem hallókészülékét és próbáljuk meg egyszer az őszinte­ség, az önbeismerés, az önszámolta­­tás akusztikájában meg is hallani e millió és millió halott ítéletét! Őket, akik már az örök Világosságban él­nek, őket, akik ismerik már az igaz­ságot, amely csak egyféle, őket, akik olyan törpéknek, olyan hitványak­nak, olyan semmiknek érzik mindazt az álnok hazugságot, mindazt a ha­rácsoló kapzsiságot, mindazt a silány „problémát“, amelynek nevében az élők egymást sanyargatják és irtják. E holtak valóban bölcs tanácsot tud­nának adni, nemcsak a francia kül­ügyminiszternek, de mindazoknak a felelőtleneknek, akik az emberiség mai sorsáért és fenyegető holnap­jáért túl a parlamenti felelősség papirostörvényén, Isten előtt­ lesznek egykor felelősek. Ők meg tudnák mondani: valóban mi a béke útja? Ők, abban a birodalomban, ahol nin­csenek ellenségek többé, nincsen gyű­­­­lösség, se franciák, se­ neműtek. Csak Isten változhatatlan, örök igazsága!... / ­S­Z _ MEGVONJÁK PROTEKCIÓT! V _ Jr . . r’ • Smfflpest, 1937 február* 2. fzfidd XIX. évfolyam, 26. szám m­m­áBÁC. HIDEG MARADT AZ ORSZÁG NYUGATI FELÉBEN HAVAZÁSOK ÉS ÓNOS ESŐK- ju Ujmvmn. BUDAPESTEN MA TÍZKOR -4 C VAN Franciaország ragaszkodik a szovjetbarátsághoz! Berlin, február 1. Amióta Hitlernek a birodalmi gyűlésen mondott beszéde elhang­zott, a nemzetközi élet legnagyobb kérdése megint az lett, hogy sike­rül-e Németországot és Fran­ciaországot teljesen kibé­kíteni s ezzel megnyitni az utat az európai ellentétek elrendezése felé. Steibos francia külügyminisz­ter feltűnő gyorsasággal már teg­nap válaszolt a német vezérkancel­­lárnak, de ez a válasz — egyöntetű megítélés szerint — nem alkal­mas a kívánt cél elérésére. Továbbra is változatlanul fennáll a francia felfogás és a Hitler-kormány között az a sarkalatos ellentét, hogy Franciaország az oszthatatlan béke elve mellett kitartva követeli Né­metország csatlakozását egy álta­lános európai biztonsági egyezményhez, míg Német­ország csak egyes államokkal hajlandó támadást kizáró és köl­csönös védelemre kötelező szerző­dést kötni. Róma elégedett Vasárnap az egész világsajtó Hit­ler beszédét boncolta és kutatta a nyomában várható fejleményeket. Az olasz lapok nagy lekesedéssel és megelégedéssel üdvözölték Németor­­szág vezérét, akinek igazat adtak ab­ban, hogy hála a nemzeti szocializ­­musnak, az európai veszedelmet je­lentő versaillesi szerződés épülete a területi rendelkezések kivételével immár romhalmazzá vált Olaszország örömmel köszönti azt, hogy Németország visszahódította nagyhatalmi állását — emeli ki a Voce d’Italia —, mert így az európai kormányok és nemzetek a valóság tiszta ismeretében foghatnak hozzá a hé­te­n újb­ól való m­e­g­a­l­a­p­o­­zásához. Nem feledkeztek meg természetesen az olasz lapok a kom­­munizm­us ellen való tömö­rülés szükségességének hangozta­tásáról s azt is megállapították, hogy Hitler a német gyarmati köve­­tésekre vonatkozóan rendkívül mérsékelt kijelentéseket tett. Hitler hangja az osztrák rádióban Igen jó benyomást keltett Bécs­­ben is Hitler beszéde. Még szom­baton este az osztrák rádióállomá­sok kivonatosan közvetítették a viaszlemezekre felvett beszédet, amit azért emelünk ki, mert ez volt az első eset, hogy az osztrák rádió­ban Hitler hangját hallani lehetett. A félhivatalos Reichs­post megállapítja, hogy Hitler bölcs mérsékletről tett tanú­ságot s beszéde feltétlenül hozzá fog járulni az európai feszültség csökkentéséhez. Az angol konzervatív lapok szin­tén kielégítőnek mondják a beszé­det, amely nyitvahagyta minden irányban az ajtót. Megállapítják, hogy a német politika a legtöbb kérdésben jóakaratú magatartást ta­núsít Angliával szemben, bár a gyarmati kérdések éle el­sősorban Anglia ellen irá­nyul. A legtöbb lap felszólítja a kormányt, hogy tagadja meg tár­gyalások alapjául a Hitler által jel­zett békebiztosítékokat. Már a fiu­mét szózat hatása alatt mondotta el feltűnő beszédét Londonderry lord volt légügyi miniszter egy po­litikai gyűlésen. Követelte, hogy haladéktalanul kössék meg a légi egyezményt Anglia, Franciaország és Németország között.. — Tragikus butaság volt az, — mondotta Londonderry lord, — ahogy Németországot a háború után kezel­ték. Sajnos, Anglia lehetőséget nyúj­tott Franciaországnak olyan politika folytatására, amely Németország re­­habilitását folytonosan elodázta. Feltűnő barátság Belgrádban Feltűnő melegséggel foglalkozik Hitler beszédével a jugoszláv sajtó. Sztojadinovics miniszterelnök lapja, a Vreme azt írja, hogy Hitler be­széde nemcsak a maga békés hang­jával járult hozzá az európai ideges­ség csökkentéséhez, hanem a német— jugoszláv barátság erőteljes kihang­­súlyozásával is. Bukarestben és Prá­gában is békebeszédként fogták fel Hitler szózatát, bár különösen a cseh sajtó aggodalmakat is emleget. Hitler vezér és birodalmi kancellár beszél a Kroll Operában.

Next