Uj Nemzedék, 1937. március (19. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

H­ÁíM *iá A GYORSBOROTVÁLÓ VERSENyim* e * : nemcsak a páciensek, hanem a borbélyok is IW / i| „elvéreztek" ? [y ||| Budapest, 1937 március 2. kedd # # XIX. évfolyam, 49. szám minÁBAQ. SZÉLESEBB* ÁTFUTÓ ZÁPOROK EGY-KÉT HELYEN MÉG ZIVATAR IS LEHET­­IL/UJHIUia. NÉMI LEHŰLÉS- A HEGYEKEN HÓ- BUDAPESTEN MA TÍZKOR 10­0 VAN Ivády J Vep­etnek mandátuma végre „Jogerős1* Megszüntették a második pásztói petíciót A második pásztói petició folytató­lagos tárgyalását ma délelőtt tíz órára tűzte ki a Közigazgatási Bíró­­ság frob­os-tanácsa. Kormánypárti körökben észrevehető idegességgel várták a bíróság állásfoglalását, mert a NÉP elnökének mandátumát most már másodszor veszélyez­teti a kerület ellenzéki polgár­sága. A múlt év őszén már tárgyalta a bíróság az alaki kifogásokat és meg­kezdődött az érdemi tárgyalás is .Ma kellett volna határozatot hirdetni a bizonyítás elrendelése dolgában Tíz óra előtt mind a panaszosok, mint pedig a választásvédők jogi képviselője megjelent a közigazga­tási bíróságon, de általános feltűnést keltve egyik sem jelentkezett a tárgyalóterem­ben, amikor Bothos tanácselnök a feleket szólította. A tanácselnök várt egy ideig, majd újra kiküldte az altisztet, hogy hívja a feleket. A folyosókon barátságosan beszélgettek Brückler Elemér és Patzner Jenő, a két ellenfél , egyik sem hallgatott az altiszt hívására. A tanácselnök ezután megállapí­totta, hogy szabályszerű idézés ellenére sem jelentek meg a felek, ezért a tör­vény értelmében a petíciós eljá­rást megszüntette. Ivády tehát sok viszontagság után közös megegyezéssel a pásztói kerü­let végleg igazolt képviselője lett. »♦»+» +»+»+»+»+» +»+»«»♦»*»»»♦»»»*»♦»♦»♦»»» »»»»4» »»%» 4» ♦» #» «»«»+»«» +» • Véres harcok és pánik a francia politikában A kommunisták ki akarják kiáltani a proletárdiktatúrát Páris, március . A tegnapi politikai gyűlések csak fokozták azt az izgalmat és feszült­séget, amely Franciaországban a pártok életét jellemzi. Sedantól né­hány kilométernyire, Vrigne aux Bois iparvárosban vér is folyt, mert a kommunisták megtámadták a Francia Szociális Párt nevű fasiszta szervezet gyűlését. A verekedés so­rán egy ember meghalt, tizenöten megse­b­e­s­ü­lt­e­k. Vad csatát vívtak Párisban is a Fasiszták és a vörösök. Csak a rendőrség eré­lyes beavatkozásának köszönhető, hogy itt nem történt haláleset. A polgári pártok és a szociál­demokraták most már Franciaország­ban is teljesen háttérbe szorulnak s a tulajdonképpeni harc a szélső­jobboldaliak és a kommunis­ták között folyik. A kommunisták nyíltan hirdetik, hogy ki akarják kiáltani a proletárdiktatúrát. Thorez képviselő, a francia kommunista párt főtitkára, nyilvános gyűlésre ren­delte a párttitkárokat és a kommu­nista sejtek vezetőit s ekként vázolta előttük a feladatot: — A kitűzött feladat az, hogy Franciaországban megvaló­­sítsuk a szovjetköztársasá­got. A népfront-kormányt továbbra is támogatjuk, de mi forradalmárok vagyunk, céljaink tovább men­nek a Bin­n-k­ormány szándé­kain. Bordeauxban tegnap a radikális párt délfranciaországi szervezetei kongresszust tartottak, amelynek valamennyi szónoka a legnagyobb aggodalommal mutatott rá a kom­munizmus veszedelmére. A kongresz­­szus kimondotta, hogy a radiká­lis párt hű akar maradni a né­pf­r­on­t­ho­z, de csa­k azza­l a feltétellel tarthat ki mel­lette, ha a Népfront zász­laját nem használják fel többé a kommunisták tevé­kenységének fedezésére. Rendre van szükségünk elsősorban, szilárd rendre. Ez a levegőnk, ez a víz­­él­tető elemünk, ez a kenyeri­nk.­ A kormányhatóságok teljesítették­­hi­vatásukat, mikor megakadályozták azt, hogy a pécsvidéki bányák//tá­­­­ján zavargások dúlják fel a mimika után sóvárgó emberek életét. Olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy nem engedhetünk meg magunknak semmiféle luxust. Azt a fényűzést legkevésbbé, hogy vállvonogató kö­zömbösséggel tűrjük a francia mintára szervezett nagy sztrájko­kat, gépromboló szabotázsokat, azt az öngyilkos esztelenséget, amely már nemcsak a munkát tagadja meg, hanem féktelen dühében a termelés lehetőségeit is­­elpusztít­ja. A pécsvidéki bányák tájékán azt nyomozzák a hatóságok: kik voltak a lelketlen izgatók, akik sö­tét politikai célokra akarták föl­használni a bányászok szánalmas helyzetét? De ugyanakkor, mikor az erre hivatott hatósági szemé­lyek a bányaszabotázs bujdosó spiritus rectorait keresik, a kor­mán­yhatalom kötelessége szerint azon fáradozik nagy buzgósággal, hogy a kedélyeket az emberiesség, a méltányosság, a szociális igazsá­gosság szellemében nyugtassák meg. Azért hangsúlyozzuk a mél­tányosságot, mert — sajnos­ a mér­m­­ár megbékélt bányavidéki hely­zetet egy súlyosan elhibázott intéz­­kedés méltánytalansága borította fel ismét. A bányatulajdonos rész­vénytársaság ugyanis száznegy­venhat munkást bocsájtott el statá­­riális hirtelenséggel, mert állítólag ezek a munkások vezették a bá­nyászok bérharcát. Az ilyen türel­metlen cselekedet — de nem várása annak, hogy a hatóságok nyomoz­zák ki és a törvény szigora bün­tesse meg az izgatókat — semmi­képpen sem felel meg a kötelező és emberséges méltányosságnak, amely egyedül képes egy minden oldalról szorongatott szegény ország és oly sok veszedelemmel szembenéző gaz­dasági élet rendjét biztosítani. Két fél néz szembe most a bányák kü­szöbén: munkaadó és munkás. Ezt a két felet igyekezett közel hozni egymáshoz az emberiesség és a köl­csönös megértés elve alapján az erre hivatott államhatalom. A bányatár­saság anyagi gondjainak méltány­lását kívánja a munkástömegektől. Ugyanakkor azonban megkíván­hatja az ország nyugalma és békéje ugyanezt a méltányosságot, főként pedig a kicsinyes bosszúállás, a rövidlátó megtorlás fölgerjedései­­nek megtagadását a bányatársaság­tól is! Az útnak, amelyre végre a kormány kezdeményezése alapján sikerült rálépnie munkaadónak és munkásnak egyaránt, nem szabad az ilyenfajta fordulók felé vezetnie. Ha a bányatársaságnak súlyosak a terhei, ha deficites a termelés, ak­

Next