Uj Nemzedék, 1937. szeptember (19. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-10 / 205. szám

8 Világjáró m­a­pfaiok Iria: fALUDI (7) — így kerültem el a bagdadi vas­útépítéshez. Egynéhány esztendő alatt megszerettem ezt a mesterséget. Úgy látszott, hogy már mégis raga­dok benne. Bagdadból Tifliszbe vitték, hogy tovább szállítsanak a bakui petró­­leumforrásokhoz. Azt hiszem, valami nagyobb fajtájú iparvasútról volt szó. Nagyon használható ember voltam, igen megbecsültek. Hogy, hogynem, Kaukázusban le­maradtam a transzportból. Szándé­kosan. Olyan vidéken jártunk, hogy azt hitem a Tátra integet felém, még a hegyoldal, ahol apámnak segítettem valamikor az ugart puhítani. Kitört belőlem az őseim vére,­­ megrészegedtem a földszagtól. Érez­tem, hogy vasúti kalapácsot soha többé nem veszek a kezembe. Zsakvába kerültem. Onnan a Ba­­zar hegy oldalára, a gruzinok közé. Iduna apjához szegődtem szolga­legénynek. Mehettem volna tovább is, ha a sziklaforrásnál véletlenül nem talál­kozom Idunával. Megkínált egy korsó vízzel , és másnap már az öreg sastardár juhait őriztem. Okos ember volt az öreg. Ravasz, vén róka, aki hamar észrevette az én ragaszkodásom okát. Az első hét végén, az esti tűznél, amikor a tejes lisztet kanalaztuk, rám hunyorított az egyik szemével és csak annyit mondott: •— Három év múlva viheted!... Nagyot néztem. Nem értettem a dolgot. De hiába fordultam­ felé kí­váncsian, csak a vállát vonogatta és nem szólt többet egy kukkot sem. Adunától aztán megtudtam min­dent. Az öreg észrevette, hogy tetszik a lánya. A magamfajta szegény le­génynek pedig elérhetetlen álom a gruzin feleség. Hát még mikor az, a saftardár lánya. A törzs fejének egyetlen féltett kincse, akinek mó­­ringul legalább kétszáz juhot kell vinni a vőlegénynek. Úgy csinált hát velem, mint Já­kobbal a bibliában. Szolgálni kellett érte. Még jó, hogy három évet mon­dott. Én ugyan hetet is kitöltöttem volna érte szivesen ..." Az asszony hirtelen közbevágott. Visszafordult a tűzhelytől és hamis­­kás mosollyal fenyegette meg az urát: — Na, na, galmatos! . . . Erre a mozdulatra a kutyák köze­lebb settenkedtek a tűzhöz. Azt hit­ték, hogy kész a vacsora. Az asszony vissza­hurrogta őket. Gál Mátyás to­vább beszélt: „Aztán letelt a három esztendő. Elég gyorsan szaladt, csak­ éppen az utolsó három nap nem akart el­múlni . . . így szokott az lenni, ami­kor már türelmetlen az ember . . . Burkus is szívesebben megérni­­ nyersen a részét, mint órákhosszat várjon, hogy megsüljön. Ki tudja, nem vetődik-e erre az utolsó perc­ben egy idegen kutya, akinek csupa szánalomból is oda dobja az ember a koncot . . . Akkor aztán marakod­hatok érte! . . •“ Iduna asszony elkacagja magát. Aztán csak egy szót szólt, de a leg­tisztább magyarsággal. Hátra se né­zett, csak úgy a tűz felé mondta: — Bolond! . . . (Folytattjnk.) ipFfflEMZEPiK Péntek, 1937 szeptember 16. Két úszó élet- és halálharca Tihany és Balatonfü­red között A tihanyi templomban delet ha­rangoznak. Az öbölben megáll a Hekia. Ez a Balaton leglassabb ha­jója. A parton közönség várja a Ti­hany és Balatonfüred között rende­zendő úszóverseny résztvevőinek in­dulását. Mi a versenybíróság moto­rosán, a „Margiton“ figyeljük a ver­seny minden mozzanatát. Pártos Artur, a MUE titkára nagyot sípol, aztán a Hekla oldalára 23 férfi és 14 nő sorakozik fel. Ők vállalkoztak arra, hogy Tihany­­ból átússzanak Füredre. Félrebillen a Hekla, amikor egyszerre ugranak vízbe a versenyzők, akik közül a kísérő csónakok zaja táborozik. 12 óra elmúlt 10 perccel . . . Megindul a küzdelem és a harc a balatoni első­ségért. Már a harmadik percben széthúzódik a mezőny, az ötödik percben pedig előrenyomul két ver­senyző. Az egyiken kék, a másikon fehér sapka van, Graefl Ödön, a ver­seny bírája, aki egyébként bátyja annak a Graefl Károlynak, aki el­most már csak 300 m van hátra a céltól. Vojtek erősíteni próbál, hiába. Végházy pontosan mellette van min­dig. Egyszerre csapnak a vízbe, egy­szerre nyomják előre fejüket. Ők a „balatoni ikrek“. A cél a füredi móló mellett felállí­tott tutajnál van, előrerobogunk és várjuk a versenyzőket. A célban Graft Ödön és Ónódy József ver­senybírák. Már csak pár méter van hátra, Végházy és Vojtek még min­dig egymás mellett küzdenek. Négy és fél kilométer leúszás után most jön a végküzdelem, sőnek úszta át a Balatont, látcsővel figyeli a versenyt. Kiderül, hogy az élen a kéksapkás Vojtek és a fehér­sapkás Végházy egymás mellett sze­lik a habokat, nyomukban a többiek. Schubert József, a MUE ale­löke, a balatoni kultusz leglelkesebb párt­fogója, a Hekláról intézkedik, hogy a kisérő csónakok vigyázzanak azok­ra, akik hátul cammognak. Nehogy belefutjon valaki a vízbe . . . Fél­­egykor már a táv felénél vagyunk, 4 és fél kilométer hosszú a verseny útvonala. Ekkor érdekesen alakul a helyzet. A tűző napsugárban mint valami ezüst lárvában to­vábbra is pontosan egymás mel­lett bukkan fel a kéksapka és a fehérsapka. Barnára sült izmos karok emel­kednek ki egy-egy pillanatra a víz­ből. Wágner Károly dr. a MUE társ­elnöke a motorosról figyeli a ver­senyt és már adja is a prognózist . Vojtek és Végházy élet-halál­­harca ez a küzdelem, a csodálatos finis. A cél előtt kicsit elcsavarnak, de aztán hirtelen előbbre suhan Végházy és a fehérsapkás úszó pillanattal előbb ér a célba, mint a kék­sapkás. Gräfl Ödön máris jelenti: Végházy Richárd (BBTE lóig 13.4 mp idő­vel győzött. Második Vojtek 1 ó 1­p 13.6 mp. Alig kéttizeddel maradt el. Vojtek kisérői a csónakról bekiabál­nak, hogy Vojtek volt az első. Erre parázs összekoccanás keletkezik, de Graft Ödön célbírónak, a régi ki­váló sportembernek ítéletét megerő­síti Korbuly Károly balatonföldvári földbirtokos is, aki motorosával­­ célban állott. A fiatal Vágházy ki­úszik a partra, a közönség lelkesen megtapsolja, Wágner Károly pedig már adja is részére a kultuszminisz­ter tiszteletdíját. Végházy élete első interjúját mondja az Új Nemzedéknek: — Remekül ment. Csuda jó volt a Balaton. Amikor elindultam, érez­tem, hogy győzni fogok. Az volt a taktikám, hogy mindig Vojtek mel­lett úsztam. Tudtam, hogy ő ma a legjobb úszó a Balatonban. Ha nem szakadok le róla, akkor győzhetek. 17 éves vagyok, a Toldi-reálgimná­­zium növendéke. Vojtek dühösen száll ki a partra, aztán könnyezni kezd. Valaki rá­szól: — Sir a fiú a Balaton part­ján .. . A férfiak versenyében Nagyiványi (UTE) kerül a harmadik helyre. Ideje: 1 óra 6 p 16 mp. Páhok közben feladta a versenyt, odaúszik a hajó­hoz, megfogja, de aztán mégis meg­gondolja magát, beúszik a célba, de a versenybíróság ezt nem veszi tu­domásul. A nők közül Ács Ilona érkezik elsőnek. Ideje 1 ó. 12 p 54 mp. Kiúszik a tutajra, hatalmas vázát nyomnak a kezébe. Pergőtűz alá ve­szik a fényképészek. 2. Győrfi Irén 1 óra 17 p, 3. Szabó (FTC) 1 ó 21 p 14 mp. Fekete Madyt diszkvalifikálják, mert a táv egy részén a férje húzta őt. Fekete méltatlankodva tiltakozott a „vád” ellen. Negyedik helyre érke­zett be Lovász Margit. A csapat­­versenyeket az egész vonalon a BSE kitűnő gárdája nyerte meg. Pataky Károly. A 17 éves Végházy legyőzi az „öreg" Vojteket légvétele mázsa magyar búzát vásárol Svájc december végéig A gabonapiacon négy napig szü­netelt a forgalom és a gabonaárakat nem állapították meg, tehát hétfőn és kedden is a szombaton megállapí­tott árfolyamok voltak érvényben. A külföldi terménypiacokról ez alatt az idő alatt javuló irányzatot jelentet­tek, úgyhogy ez az árjavulás min­den valószínűség szerint kifejezésre jut a csütörtöki gabonapiacon is. Az elterjedt hírek szerint a svájci búza­­kivitel ügyét sikerült rendezni és kedden a svájci és a magyar kor­mány jóváhagyta a szeptember 2-án Bernben kötött tizedik svájci magyar búzaegyezményt. Az új egyezmény értelmében Svájc decem­ber 31-ig 250.000 mázsa búzát vesz át az idei magyar búzatermésből. Ter­mészetesen nemcsak a kivitel ügyét rendezték, hanem december végéig meghosszabbították a két ország kö­zött a fizetési forgalom szabályozá­sára vonatkozó kérdéseket. A jelen­tés arról is beszámol, hogy a magyar és svájci kormány képviselői októ­berben újabb megbeszélésre jönnek össze, bizonyos kereskedelempoliti­kai kérdések tárgyalására. A tőzsdeidő elején a tiszavidéki, felsőászai és Duna-tiszközi búzát 19.85—20.90, az egyéb származású búzát 19.85—20-75 pengővel jegyezték fajtuly szeri i­t­métermázsánként. A rozs iránt egyelőre csekély az érdek­lődés, azonban a piacon számítanak arra, hogy a közel­jövőben megélén­kül az üzleti tevékenység. A ter­ménycikkek piacán a tengeri vr1 az érdeklődés előterében. Ennek a cikk­nek külföldi elhelyezéséről, illetve a tengeri exportjának elősegítéséről szintén beható tárgyalások folynak, sőt arról is van szó, hogy a piacon, ha a helyzet úgy követeli, interven­ciós vásárlások is lesznek. Az árpa­félék iránt is élénkül az érdeklődés. A sörárpát minőség szerint 18.50—22, a takarmányárpát 15.75—17, a zabot 16.90—17.20, a tengerit 12.10—12.20 pengővel jegyzik mázsánként. — A liszt- és­ őrleménypiacon a malmok nem változtatták meg lisztáraikat AZ ÁLLATVÁSÁRON sertésből fél tízig felhajtottak 3160 da­rabot, az előző vásári napról pedig 177 sertés várt eladásra. .A forgalom élénk­, neki ígérkezik, de az árakban nem várnak jelentékenyebb változást. A vásár elején az la uradalmi nehéz ser­tést 340 kilogrammon felül 105—110, á­lla­t 340 kilogrammon alul 103—105, az la Szedett sertést 101—104, a Ila szedett szertést 98—190, e, silány sertést 17—97, az angol tőkesertést 108, az an­gol sonskasertést 117—124, az la öreg­sertést 95—97, a IIa öregsertést 89—93 fillérrel jegyezték élősúly kilogramon­­ként. — A vágómarhavásárra fél tízig felhajtottak 89 bikát, 24, ökröt, 69 tehe­net és 33 növendék marhát. Per­­irányzat élénk volt. A vásár elején az ökör ára­ minőség szerint névlegesen 60—98, a tehén 78—92, a bika ára 76—96 fillér között mozgott kilogramonként. A TAKARMÁNYCIKKEK PIACÁN a szálas takarmány kínálata kielégítő és az árak egyelőre tartottak. A má­sodrendű réti szénát 3.80—4.20, a har­madrendűt 3—3.50, a muharszénát 4.50— 5.50, a lucernaszénát 6.20—7 pengővel jegyzik mázsánként. — Az erőtak­ar­­mánypiacon a forgalom vontatott. .. tájékoztató árak a következők: árpa­korpa 14, borsókorpa 15, búzakonkoly 12.50, rozskonkoly 12, konkolydara 13.25, lenmagpogácsa 16.50, napraforgópo­­gácsa 16.75, repcepogácsa 13.25, szárí­tott répaszelet 7.90 pengő mászánként. A MAGFÉLÉK PIACÁN a bab és a mák iránt élénk a kereslet és fokozódik már az érdeklődés a napra­forgómag iránt is. A piacomn a tájékoz­tató árak a következők: bab, szokvány­­minőségű dunai 22—22.50, dunántúli 21.50—22, felsőmagyarországi 20—20.75, fürtbab 23—24, Viktória borsó 17—19, zöld express borsó 17—18, őszi borsó 18 —19, lencse nagyszemü 40—45, közepes­­szemű 36—39, kisszemü 28—32, kötés fér­hér 18—20, vörös 15—16, köles vegyes 14—14.50, káposztarepcemag 30.75—31.75, kék mák 105—108, bíborheremag 54—50, tavaszi bükköny 17—18, szöszösbükköny 41—44, csilagfürt fehér lapos 12.75—13 pengő mázsánként. A BAROMFIPIACON a felhozatal állandóan növekedik és a kivitel is fokozódik. A vágott kacsa kivitele Németország felé megszűnt, mert a németek a vágott kacsa árát 10­0 penning­gel mérsékelték kilogrammon­­ként. Az árvizsgáló bizottság által meg­állapított minimális árak a kevet­kedők: nagy élő csirke 92, kiseb élő csirke 88, élő hízott kacsa 84 fillér kilogramm em­­lént. A kereskedők a nagy élő csirkéiért 92—100, a kis élő márkáért 88—90, az élő tyúkért 90—95, a hízott libáért 130— 120, a hí­zott kacsáért 84—90 fillért fizet­nek kilogram­Bhinkért.

Next